Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-18 / 262. szám

4 DELMAGYÁR ORSZÁG T933 november W: Grósz Marcell bankigazgató 1086 Grüner István dr. ügyvéd 1391 Juhász Jáno6 kövezőmester 1064 Moldván Lajos gyógyszerész 634 Nagy Ferenc gazdálkodó 1424 Rainer Ferenc bútorgyáros 1253 Salgó Péter gyógyszerész 690 Schultz Károly dr. ügyvéd 1759 Schfitz István földbirtokos 1612 Sínger István dr. ügyvéd 1052 Somogyi Szilveszter dr. polgármester 695 Sőregí Mátyás dr. figyvéd 911 Tonelli Sándor dr. kamarai főtitkár 690 Varga Dezső vaskereskedő 1840 Winkler Elemér dr. ügyvéd 828 Lakó József dr. ügyvéd 691 Póttagok: Tárkonyi Ferenc ny. főművezető 1653 id. Zombory Ferenc vendéglős 1226 Kordás Mihály gazdálkodó 1709 Sebestyén Endre mérnök 1116 Stély Miklós cípészmester 1779 Berae Árpád dr. törvényszéki bíró 721 Paul Adolf igazgató 1400 Sebestyén József gépészmérnök 615 III. csoport rendes tagok: Ábrahám Ferenc építési vállalkozó 1008 Barta Mihály gazdálkodó 816 Borbély József gyógyszerész 4Í!0 915 2166 1101 840 1625 774 758 1858 1309 3544 775 898 486 3887 772 639 2363 2327 2169 2529 2197 1627 496 4431 924 576 Csonka Gergely paprikakereskedő Csűrik János művezető Eisner Manó dr. ügyvéd Erdélyi András építési vállalkozó Farkas János gazdálkodó Gerle Imre dr. ügyvéd Hullmann András irodasegédtiszt Juhász István könyvkereskedő Kapovics Mihály gazdálkodó Landesberg Jenő dr. kamarai titkár 769 Muntján Valér ny. főellenőr id. Nyáry György vendéglős Ottovay István építészmérnök Pártos Ernő dr. ügyvéd Pollák Manó kereskedő Schaffer Viktor aligazgató Szécsi Feremc szabó Széli Gyula dr. ügyvéd Vass Vince gazdálkodó Vértes Miksa nagykereskedő Zsemberi Károly mükertész Póttagok: Breuer Imre építészmérnök Dietridi Fülöp háztulajdonos Gál József cipész Kneffel Sándor gépészmérnök Tornai Mihály hentes Beitzer Lipót kereskedő Ónozó András háztulajdonos Hattyasi Gyula gazdálkodó 789 3136 678 760 500 751 915 2551 704 925 993 811 672 920 976 852 669 1128 769 680 753 1202 814 814 502 535 769 668 1021 1464 941 956 868 1323 380 966 728 693 816 1182 884 1280 872 960 695 1124 862 742 668 828 697 693 2353 1295 892 1257 1182 1038 Az exporírakodó rendezésével kezdődik meg a szilkségmunka (A Délmagyarország munkatársától.) A polgármester határozata alapján hétfőn végre megkezdődik a szükségmunka, miután megérkezett a belügyminiszter 25.000 pengős utalványa az államsegély első részletére. A mérnöki hivatal utasítást kapott a polgármestertől, hogy hétfőn osszon be munkára annyi munkanélkülit, amennyit csak foglalkoztatni tud. A mérnöki- hivatalban azonnal megkezdték a szükségmunkák adminisztratív előkészítését. A program szerint a munka a Tisza-pályaudvar melletti exportrakodó rendezésével kezdődik meg. Ezt a területet még a nyáron jelölte ki j> közgyűlés és akkor határozta el, hogy a mélyfekvésü területet a téli szükségmunkák keretében feltölteti. A terület feltöltéséhez szükséges földanyagot a Boszorkánysziget környékéről bányászszák ki és csilléken szállítják a helyszínre. Hétfőn a csillepálya kiépítése kezdődik meg. Ehhez a munkához egyelőre ötven munkanélkülit alkalmaznak, a sínek lerakása után kétszázötven munkás számára nyilik hosszabb ideig tartó munkaalkalom, mivel a csilléket emberi erővel vontatják a Boszorkánysziget és az exportrakodó között. A szükségmunkák tervezete szerint a munkálatoknál tumusoukint foglalkoztatják az ínségeseket. SOROK A NYUGDÍJASOK IDEJERÖL Öreg emberekről mondták valamikor, hogy sose mennének nyugdíjba, szinte várják, hogy ott haljanak meg a hivatalban. (Milyen szépen hangzik ebben az esetben a nekrológ címe: „Hivatásának gyakorlása közben!" Pedig véletlenül éppen a dohányszitájukat frissítették fel szüzd ahánnyal.) Nem szabad túlozni azzal, hogy a hivatalos buzgóság dolgozott volna bennük, — egyszerűen megszokták a helyet, képtelenek voltak elhagyni. Ismertünk valamikor öreg urat, aki már az ötvenedik szolgálati évét taposta, tíz éve a nyugdíjjárulékéi sem fizette, mégse akart visszavonulni. A kedves öreg voltaképen hazulról menekült, ahol szenvedélyes takarításba kezdett korán reggel az élete párja, az idők kegyetlenségéből egyébként is házsártos matrónává alakulván át az egykori csücsöri szájú angyalból. Mikor aztán a bácsit sok ravaszsággal mégis rávették, hogy ne strapálja magát, ha ugyanazt az összeget kapja nyugdíjban is, amit így kap, a família nem győzött panaszkodni, hogy milyen kegyetlenek azok a hivatali felsőbbségek. — Elkergették, mint a kutyát! Nem is élt sokáig, nem tudott mit Csinálni az Idejével. Viszont a család a „korai halálát" is a felsőbbség rovására Irta s valósággal gyűlölte az utódját. — Hogy mennyi a lelketlen ember! Gyulai Pál találkozott egyszer korán reggel Bérezik Árpáddal, ak! a maga korának népszerű színműírója volt, azonkívül miniszteri tanácsos és sajtófőnök. — Hova megy? — kérdi tőle. — A hivatalba. — A hivatalba? Hiszen maga kitöltAtte a negyven évi szolgálatát, ugy tudom, hogy nyugdíjazták is. — így van, fejeli Bérezik, csakhogy annyira megszoktam az Íróasztalomat, hogy egyszerű levelet is csak annál ülve tudok megírni. Mire a mérges kis öreg Gyulai álmélkodva csapta össze a két kezét. — Itt van ni! Negyven éve keres egy jó vígjátéki figurát s nem talál. Persze, ha nem gondol önmagára! Mindez régen volt, ma már törvény szabja meg a korhatárt s akármilyen pompás erőben legyen Is valaki, eljön az ideje, hogy át kell adni a helyét a következő generációnak.A korzón, meg a kaszinóban egész seregét látjuk a nyugdijasoknak. Délceg, egészséges öregurak s pillanatig sem hiszszük róluk, hogy nem tudnák még mindig kifogástalanul, telies szellemi képességük birtokában, elintézni a hivatali dolgaikat. Kétségtelen, hogy néminemű rezignációval nyugodtak bele a muszájba, de a parancsoló mai idők szava kegyetlenebb, mint máskor s ami lelki derűt kiosztott részükre a teremtő, azt megőrzik továbbra is. Nyugdíjas állapotát majd csak az szégyelje, akit ezután küldenek el a szégyenparagrafusnak nevezhető alapon, amely szerint nem ért a dolgához. (Micsoda nyüzsgés lenne, ha ezt a törvényt kíméletlenül hajtanák végre!) Magánvállalatok, Intézetek, dolgába is beleszól a törvény, ott sem nőhetnek a fák, — meg a tantiemek — az égig. elég szomorú mindenképpen, hogy egzisztenciákat szüntetnek meg és járja a végkielégítés. Azonban egészen furcsa újszerű esetekről is hallottunk. Kitölti valaki a teljes szolgálati idejét. nyugdíjazzák s megköszönik az eddi>! szíves jóindulatát. — Élvezze a szsbndságát, pihenjen. Erre Illető ur azt feleli. — Jó, jó, de mihez keH;*k ezután? — Amihez tetszik. — NézzéK az urak, én nem tudok tétlenül élni Egy garas többletet nem kérek, csak engedjék meg, hogy továbbra is bejárhassak az irodába s végezzem a dolgomat ugy, mint eddig. Kizárólag a nyugdijamért Az urak összenéznek s nyomban közössé villan agyukban a gondolat. — Rendben van, ön mindig megbízható emberünk volt, legyen szerencsénk. Nyugdíjas Illető tehát ott marad s erre nyomban elbocsátanak egy kevés szolgálati idővel rendelkező hivatalnokot mint feleslegeset Mivel több hasonló esetet hallottunk mór, — mennyi ilyen lehet még az országban! — felhívjuk rá azok figyelmét, akiknek lelkiismereti kérdés az ifjúság elhelyezése akár a természetes kihalás, a helyénvaló nyugdíjazás, vagy személyzetredukálás folytatásaképen. Ezzel a rendszerrel ugyanis ki leheit játszani a készülő törvényt, mert hiszen ha nem kerül pénzbe, annál népszerűbb. A tőrvények őrök sajátossága, hogy nem a paragrafusok a fontosak benne, hanem a hézagok. A legveszedelmesebbet, íme, prezentáljuk. Elhisszük, hogy sok nyugdíjas, akit a hivatásán kívül smmi szellemi élet nem nyugtalanított, nem tud mit kezdeni a szabad idejével. Azért mégsem szabad elzárnlok az utat az utánuk következők elöl. Befejezésfii elmondjuk a mai kort Jellemző legjobb anekdotát. Nagyon !s !de vág. A nyugalmazott miniszteri tanácsos találkozik a nyugdíjas öreg titkárral. — Hogy vagy, mit csinálsz? — Sokáig hiányzott a hivatal, de segítettem magamon. Vásároltam egy szekérnyi kiselejtezett hivatalos aktát, az előadói iveiket eldobom, igy csak a beadványok, kérvények maradnak meg s azokat — elintézem újból. A tanácsos szeme felvillan. — Ragyogó gondolat! Ugyan kérlek, ha elintéztél egy stószt, hozdd el, ho*v aláírjam. Én se tudok mit kezdeni a szabad időmmel. JMKTIKUS EMBER táróira, és kSsalr* ear B IFOKAtSZEMÜVEGET rlnel. GyflzfldiSn mer nzanzáoióa oloaó AralntcrdL 0KULARIUP1 IÍELIMR KARASZ UCCA 3. SZAM Az aEkalmazottak természetbeni járandósága A Munkaadók Szövetségének akciója (A Délmagyarország munkatársától.) A Munkaadók Szövetségéhez több szegedi vállalat beadvánnyal fordult és rámutatott arra, hogy az alkalmazottaknak juttatott természetbeni járandóságokat, ugy a társadalombiztositói járulékok, mint a kereseti adó szempontjából még a régebbi megállapítások szerint értékelik. Ez a régebbi értékelés az általános árlemorzsolódás következtében túlságos magas, ezért a vállalatok azt kérik beadványukban, indítson akciót a Munkaadók Szövetsége, hogy az alkalmazottak természetbeni járandóságát a tényleges viszonyoknak megfelelőleg értékeljék'. Ez az értékelés rendkívül fontos, mert hiszen az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöksége a társadalombiztositói járulékokat, a pénzügyminisztérium pedig a kereseti adót az értékelés alapján szokta megállapítani. A nagyobbösszegü értékelés arányában az alkalmazottakat magasabb nap ibér osztályba sorozzák a társadalombiztositói járulékok fizetésénél és ugyanígy a kereseti adót is a magasabb osztályozás alapján rójják ki. Ha ellenben a járulékokat és a kereseti adót a tényleges értékelésnek megfelelően állapítanák meg, akkor lényegesen kevesebbet kellene ezen a cimen fizetnie az alkalmazottnak és a munkaadónak, mert hiszen a társadalombiztositói járulékot és a kereseti adót a munkaadó és az alkalmazott felerészben közösen fizetik. A Munkaadók Szövetsége megállapította, hogy a vállalatok kérése indokolt és elhatározta, hogv sürgős akciót indit a természetbeni járandóságok helyes értékelése érdekében. A Mnp>*adók Szövetsége megkeresi a kereskedelmi és iparkamarát, hogy intézzen felterjesztést a pénzügyminiszterhez, illetve az OTT. elnökségéhez és kérje az alkalmazottaknak juttatott természetbeni járandóságok értékének a mostani viszonyokhoz mért megállapítását.