Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-28 / 270. szám

1933 november 28: DÉLMAG7RORSZÁG 5. GYUKITS -KALAP DIVATSZINEKBEN Gyapjukalap minden minőségben HOLTZER S. és FIAI SS Hl II város dollártartozása Amikor a nemcsak okossága, de szellemessége révén is jól ismert Dettre doktorral polemizálni készülök, ezt eredményre való kilátással csakis a száraz tények egész szárazon való leszögezésével tehetem, 1. A város a Pesti Magyar Ker. Banknál egy, a mult év áprilisban esedékes volt 310.000 dollárról szól váltó összegével tartozik. A város a lejáratkor a váltó prolongálását kérte, amelyet a hitelező bank megtagadott, minélfogva tény az, hogy a szóbanforgó váltó esedékessége napján nem fizettetett meg. 2. Az 1876. évi még ma is érvényben levő váltótörvény 37. szakasza igy szól: „Ha a váltó a fizetés helyén folyamatban nem levő értékről szól, a fizetés a zországban folyamatban levő pénznemben teljesíthető azon folyam szerint, amelyben azon pénznem a budapesti értéktőzsdén a fizetési napot megelőzőleg utólszor jegyzett árfolvamnak középáraként mutatkozik." 3. Az 1875. évi kereskedelmi törvény 326. szakasza igy szól: „Ha a szerződés számolási értékről, vagy oly pénznemről szól, mel> a teljesítés helyén forgalomban nincsen, a fijetés a teljesítés helyén a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint, országos pénznemben történik." 4. Törvénybe nem foglalt az az általánosan elismert és nem is vitatható elv az, h>gv az adós fizetési késedelméből hasznot nen húzhat, illetve magának ilyent nem vindkálhat. Ezen pozitív érvelés után következik i tisztelt ellenfél érvelésének megdöntése: a) Sehol sem áll az, hogy a be nem »áltott váltóösszeg után járó kamat „elfogadása' prolongálást jelent, de a szóbanforgó tétel uán a kamat csak folyó év áprilisig, pláne utólej fizettetett, a dollár pedig ezen utolsó kamatizetéskor még mindig 5.68-on állt, tehát ezen laptól fogva a prolongálás megtagadásának Uiye még a megkísérelt módon (kamatelfogatJs) sem támadható meg. b) Az az érvelés, hogyha a város tén dollárt fizetne, ezeket a dollárokat a Pesti gyar Kereskedelmi Bank a Nemzeti Banknfc napiárfolyam melletti elszámolással be kei lene, hogy szolgáltassa, elesik egészen, mer hiszen épen azon ténynél fogva, hogy a dollárban nincsen megengedett, vagyis lehetséges forgalom, e feltevéssel egyáltalában foglalkozni nem lehet. Sajnos igy érthető a bank azon közlése, hogy a „m. kir. pénzügyminiszterrel és a belügyminiszterrel az utolsó napokban egv teljesen hasonló esetben, mint a mienk, de lényegesen nagyobb dollárösszegre nézve, 5 pengős alapon kiegyezett és már nagy előzékenységet jelent az ő részéről, hogy ugyanezen kedvezményt városunk is kilátásba helyezte." Mindazonáltal a bank előzékenységére továbbra is számítva, az alkudozás folytatása feltétlenül meg kell, hogy történjen, már csak azért is, hogv az „egyesitett" adósság megfelelő prolongálása és eey megfelelő kamatleszállitás eléressék. W. F. Dr. Dettre János a cikkhez a következő megjegyzéseket fűzte: ad 1. Ez igaz. ad 2. W. F. nr a váltótörvény 37. szakaszát nem hűen idézi. Ezt nem veszem tőle rossz néven, mert nem lázad és igy hűségre nincs kötelezve. W. F. ur a 37. szakasz szövegéből kihagyja (többek között) azt a mondatot is, ami "meggyőződésem szerint a város álláspontja mellett a legdöntőbb argumentum. ad 3. A kereskedelmi törvényre jogász nem hivatkozik, amikor váltóból eredő jognak és kötelezettségnek tartalma válik vitássá. W. F. ur olyan sűrűn ül le a kávéházi ügyvédasztal mellé, hogy azt egész bizonyosan tudja ő maad 4. W F. ur szerint „seholsem áll az. hogy a kamat elfogadása prolongációt jelent." Szerintem, a magyar váltójog és a magyar bírói joggvikorlat szerint ez igy van. Téved W. F. ur abban is, hogy a kamat csak ez év áprilisáig van kifizetve, mert ezenkívül a város még 20 ezer pengőt is fizetett, ami körülbelül 3 havi kamatnak felel meg. A kamat tehát ez év augusztusáig ki van fizetve. A 4. pontban foglalt ervelés ezzel megdőlt. W. F. ur előzékenynek tartja a banknak azt a követelését, hogy a város a 3 P 50 filléres dollárért 5 P-t fizessen. Én ezt egészen másnak tartom. Felfogásaink közötti ellentétnek ez a lényege. A többi mind csak — kísérőzene. n szegedi döntőbizottság az első Ítélete nyugdijleszállitási ügyben A bízottság elutasította a nyugdíjasok panaszát (A Délmagyarország munkatársától.) Beszámolt a Délmagyarország arról, hogy a tavasszal miniszteri rendeletet adtak ki, amelynek értelmében a részvénytársaságok, pénzintézetek és szövetkezetek a magánalkalmazottak szerződésileg megállapított fizetését, illetve nyugdiját, különböző feltételek esetén, — leszállíthatják. A magánalkalmazottak és nyugdijasok az esetleges redukció ellen panasszal fordulhatnak az úgynevezett döntőbizottsághoz, amely a közelmúltban alakult meg Szegeden. A döntőbizottság első alkalommal az egyik E

énzintézet nyugdíjasainak panaszával fogíalozott. A törvény értelmében az ügvben szereplő vállalatok nevének nyilvánosságra hozatala tilos. A panaszt benvuitó nvugdijasok több évtizedet«» meghaladó időt töltöttek el a pénzintézetek kötelékében. Egviküknek 40 eszteridei szolgálata volt, a többieknek 35. 30 és 20 év. A pénzintézet julius folyamán arról értesítette a nvugdijasait. hogy nyugdijukat 25—30 százalékkal leszállítja. Augusztusban a pénzintézet nyugdíjpénztára már a csökkentett nyugdijakat folyósította. A nyugdi jasok a csökkentést ne mfogadták el és a leszállítás ellen panasszal éltek a döntőbizottságnál. Hivatkoztak többen arra is, hogy nyugdijukat már abban az időben állapították meg, amikor dekonjunktúra volt, tehát a roszszabbodó viszonyokra való utalással nem indokolt a nyugdijuk leszállítása. Igy került a pénzintezet nyugdíjasainak ügye a döntőbizottság elé. A bizottság dr. E1 emy Sándor táblabiró elnökletével ült össze, tagiai Bagárv László nv. pénzügyi főtanácsos és Szepessy Aladár miniszteri tanácsos. pénzügyigazgató voltak. A bizottság a döntésében a nvuffdiiasok panaszát — elutasította a pénzintézet által felhozott okok alapján. Az érdekelt nyugdíjasok — információnk szerint — nem nyugodnak bele a döntőbizottság Ítéletébe, hanem azt megfellebbezik, illetve visszavezetési ioggal élnek. Kézimunkát, iskolait és alkalmit Fáy Waroitnál veeryen! Ott leeolcsóbbl KlqyA u. 5. Zombory Lajos elindulása Szeged 50 forintjával A festőművész hálája szülővárosa jránt (A Délmagyarország munkatársától.) A «apókban elhunyt Zombory Lajos festőművész egyike volt a legkiválóbb állatfestőknek. Magyar levegőjű munkáival minden sikert elért, amit a pályája nyújtott; állandó fejlődésben volt 66 éves órában is, őserő az egészségében, akárcsak a müészetében, — mégis egy pattanás okozta a halát. A pattanás a hátán keletkezett, inficiálódott s ihány napi súlyos lázas betegség után ereje teljen megölte a kiváló magyar festőt ombory Lajos Szeged szülötte volt s szülőváro iránt érzett kegyeletes szeretetét soha nem zaYta meg semmi. Innen indult el gyönyörű pályán a nyolcvanas évek végén a városi tanács tám-atásával. Érdekes dolog ez, talán véletlennek is ntjhatjuk, jellemzéséül annak, hogy soha nem tudntuj-iiyen csekélységen múlik egy-egy karrier. világon talán egy nemzetnek sincs annyi tehetisbg fia, mint a magyarnak, viszont a részvétlen«,. a meg nem értés Heródes-munkája nem pusztít i annyi értéket, mint nálunk. Az aly m£g 21 éves Zombory Lajos voltaképP®11 épi.j rajzoló volt, de már bontakozott ki benne a üvészeti hajlam s álmodozott a festői pályáról, lp csajj belekezdeni nem tudott. Azzal tisztában hogy akármit csinál itthon, nem sokra me£vejei ha nem tanul, azért kérvényt intézett a rosi tanácshoz. Egyszerű szavakkal mondja el qnC) hogy szegény sorban levő szüleitől annyi m0gatást sem várhat, hogy felutazzék a főváro, De azután is ott meredezik előtte a probléma, ^ m.fl,81 tartaná fenn magát addig amíg va\j]yen elhelyezkedéshez jut? Ezért kéri a tanács. y,o"v „bizonyos összeggel támogatni kegyeske^» ^ 188$ márciusi irtak, több képét is mellékelte Zombory s me^ ve]fllc a ^ Tanácsot. Nem tartjuk ugyan etetlennek, hogy nagybátyja, Zombory Ant»al)ácsn<>k is e]-tett mellette néhány jó szót, azian aj is tény, hogy a város kulturtanácsnoka Szabados János volt, a kiváló költő, maga is művészlélek, aki nyilván átérezte a kezdő keserű helyzetét — „ígérem, ifja kérvényében Zombory Lajos, hogy a nemes város kegyességét és gyámolitását tanulásom és komoly törekvésem által egykoron meghálálni fogom " Ezt az igéretét kamatostul beváltotta az azóta eltelt 45 év alatt A Tanács ugyanis méltányolta jeles fia kérését, kimondva: — „... a tanács is meggyőződött folyamodónak szép jövővel biztató képességéről, ennélfogva, hogy tanulmányai folytathatása végett Budapestre felutazhasson, részére egyszer s mindenkorra, a további segélyeztetésre nézve vonható minden következtetés nélkül, 50 forintot megszavaz." Látszik a határozatból a jóakarat mellett is a nagy ijedtség, a precedenstől való félelem. Ne hogy most már azt higvje, örökké igy lesz! Isten neki, megindítjuk az utján, végtére sosem lehet tudni, mire végzi, de tovább nem megyünk. Zombory Lajos tehát megindult és sokáig nem hallatott magáról. Lehet hogy szivére vette a tanács körülbástyázó állásfoglalását, nem kért Szegedtől semmit, nagy küzdelmeket vívott meg az élettel, tanult, fejlődött s csak tiz évvel később jejEnlézeít, fskoloí fiarlsnydle, gyermek Jcöf^/íKabdJok, naay válasxiéHban. Lussiég Imre Széchenyi íér 2. Tisza szdlló melle«.