Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-19 / 263. szám

T933 november T9: R szegvári rablógyilkosok a szegedi ügyészségen (A Délmagyarország munkatársától.) Teg­nap este a szegvári csendőrség beszállította a szegedi ügyészség fogházába a szegvári kettős i-ablógyrakfcsság tetteseit: Juhász-Farkas Jó­zsefet és Nagy Imrét. A két fiatal legény szá­nalmas látványt keltett, amint teljesen leron­gyolódva, ijedten haladt a csendőrök előtt az ügyészség épülete felé. Az ügyészség a csend­őröktől átvette a tetteseket és azonnal felkí­sértette őket a harmadik emeleten lévő fog­házba, ahol az éjszakát töltötték. A két le­gény neon mutatott semmiféle megbánást, egy­kedvűen tűrték a hivatalos aktusokat, csak a szemükön látszott valami leírhatatlan ijedtség. A rablógyilkosok az egész éjszakát nyugodtan átaludták. Valószínűleg vasárnap adja át őket az ügyészség a vizsgálóbírónak. A vizsgá­lati indítványt dr. Liszkay Loránd ügyész ké­szíti el, mindkettőjük ellen gyilkosság büntette miatt kéri a vizsgálat elrendelését. Javítóműhely lopott kerékpárok részére (A Délmagyarország munkatársától.) AZol­tán-ucca 16. száimu házban a rendőrség lo­pott biciklik átszerelésére berendezett műhelyt leplezett le. Elfogta a három tagból álló társa­ságot, amely nemcsak a szerelést intézte, de maga lopta a gépeket is. Letartóztatták Pin­tér László 19 éves borbélyt, Paulai László 21 éves napszámost és Paulai Gyula 20 éves szo­bafestőt, akik bevallották, hogy kerékpárlopá­sokkal és azok értékesítésével üzletszerűen fog­lalkoztak. A javítóműhelyre azért volt szükség, hogy a lopott gépeket átszereljék, átfessék, hogy a tulajdonosa rá ne ismerhessen. Bevallották, hogy orgazdájuk is volt Diószegi András 24 éves műszerész személyében. A rendőrség Diószegit is őrizetbe vette. A tolvaj társaság eddig hat kerékpárlopást ismert be, de való­színű, hogy ennel solckal többet követtek el. A műhelyben rengeteg alkatrészt találtak a rendőrök. Hkisipari és kiskereskedői hitelakció (A Délmagyarország munkatársától.) A kis­ipari, és kiskereskedői hitelakció ügyében dr. Somogyi Szilveszter polgármester sürgős felterjesztést intézett a belügyminiszterhez és felhatalmazást kért ahhoz, hogy már most a jövő évi költségvetés terhére kiutalhassa a vá­ros azt az 5000 pengőt, amely összeggel a vá­ros hozzájárul a hitelakcióhoz. Ha a miniszter a felhatalmazást megadja, a város a hitelak­ció céljaira valamelyik kijelölt bankba befi­zeti az összeget. A városi hozzájárulás kiutalását a kereske­delmi és iparkamara azonnal bejelenti a ke­reskedelmi miniszternek, aki ezután folyósíta­ni fogja az állami hozzá járulást, amely ugyan­annyi lesz, mint amennyit a város kiutal erre a célra. Ha az állami és a városi hozzájáru­lás együtt lesz, akkor megkezdődhetik a hi­telakció lebonyolítása. A folyamodás feltéte­leit a kamara rövidesen közzé teszi. Annyit már most is jelezhetünk, hogy a hi­telösszegeket mindössze hat hónapra folyósít­ják. Meg van a lehetőség arra, hogy egy kis­iparos, vagv kiskereskedő többször is hozzá­juthasson a hitelhez, a hitelezett összeget azonban igazoltan árubeszerzésre kell Ordí­tani. tehát nem lehet abból adósságokat kifi­zetni, vagv más célra fordítani. A hitelösszegek folvósitásáról a kamara kebelében megalakí­tott bizottság fog dönteni. Az előkészítő tár­gyalások már folyamatban vannak. Legmodernebb gé­pekkel tökéletesen V u Hó kanizàit CIPô CSIZMA vagyoV a rá di ó mrrtaí ^».-r. mos! foflH; den állomást fisrfán és szelektív«« fogok .... és milyen pompás fattyú színezet..... mini Ha nem b a régi 'készülékem tenne... . . frzefc a 0 csővek valóban csodál művelnek..*, tényleg csak elsőrangú márkás rádíé* csövet szabad vásárolni..... tét*» mészetesen a, mindenütt kedvelt TUNGSRAM világmárkét. _ m _ zippz&r J a v I I t • csak RttCZnSa készül Feketesas ucca 21. TUNGSRAM MAGYAROK BEJÖVETELE Irta TONELLI SÁNDOR. A magyarolt bejövetele, amelyről ezúttal szó leszen, nem a történelmi esemény, hanem Feszty Árpád híres körképe, amelyhez a vé­letlen folytán, epizódszerüen nekem is van né­mi közöm. Ha szabad így mondanom, nagyon régi emlékek fűznek hozzája. Először, mint egészen kis diákgyerek. 1896-ban, a mille­neumkor csodáltam meg a vágtató ősmagyar harcosokat, Árpádot és a vezéreket, a fejede­lemasszony bevonulását és a fehér ló feláldo­zását Hadúrnak. A tájképi rész akkoriban ke­vésbbé érdekelt, nyomasztólag hatott azonban gyerek-fantáziámra a mozgalmas képnek tö­kéletes hangtalansága. De ebben a hangtalan­ságban annál jobban meg tudtam bámulni egy kissé hajlott hátú, kékszemű öreg urat, akinek nagy sebforradás volt a homlokán. Egyes látogatók tisztelettel köszöntötték és suttogva adták tovább a nevét, Görgei Artúr. Azóta pesti látogatások alkalmával már a gyerekeimet vittem el néhányszor a Városli­f etbe, hogy ők is megismerjék a Feszty kör­épét Titokban mindig örültem, hogy ma­gam is újra megláthatom. Nincs okom ta­gadni: az ősmagyarokat, de különösen a lo­vakat, ahogy Feszty és két munkatár a, Vágó Pál és a lengyel Styka megfestették, jobban szeretem, mint Munkácsy Honfoglalásának si­mára kipucolt telivér paripáit. Remélem, nem követek el szentségtörést ezzel a megállapítá­sommal. Mindig sajnáltam ellenben, hogy a városli­geti vurstli bódéjai közé beékelve, a milléniu­mi nagy körkép egyáltalán nincs méltó kör­nyezetben. Még inkább sajnáltam, hogy alig van nézője. A kép kissé megkopott, az érdek­lődés is megfakult. Egy-egy apa a gyerekével, nagynéha egy iskola csoportos látogatása, az utolsó esztendőkben ezekből került ki a láto­gatók zöme. Pedig a kép még mindig változat­lanul szép és ha másutt volna elhelyezve, ér­demes volna a Budapestre elvetődő idegenek­nek is megmutatni. Azért mondom el ezeket, mert olvasom, hogy a kép körül nagy bajok vannak. A Feszty körkép részvénytársaság anyagi bajokkal küz­ködik és az államnak kínálta fel a képel meg­vételre. Az államnak azonban nincs pénze és az eladási ajánlatot a fővároshoz továbbítot­ta. A főváros közművelődési bizottsága viszont sajnálattal állapította meg, hogy a kep megvá­sárlására nincs fedezete. A tulajdonosok so­kat kérnek, azt remélik, hogy háromszázezer pengőt kapnak a képért, ami azonban csak első, nagy tétele volna kiadásoknak. A kép­re, amely az 1892—95. években készül*., nagyon ráférne a restaurálás, gondoskodni kellene az elhelyezéséről és karbantartásáról, ezt pedig a főváros nem vállalhatja. Sokat elvitt a Vá­sárpénztár, kevesebb márad a művészetre. A közművelődési bizottság tehát nem ajánlja a kép megvételét. Olyan hangok Is hallatszot­tak, hogy mégha volna is rá pénz, felesleges volna a képet megvenni, mert amúgy is Bu­dapesten marad és mindegy, hogy KÍ muto­gatja. Ilyenformán a Magyarok bejövetelének jövendő sorsa nagyon bizonytalan. Én 1908-ban kerültem közvetlen összeköt­tetésbe Feszty nagy képével. Akkor rendez­ték Londonban a magyar kiállítást. Ugy volt, hogy a minisztériumból egy osztálytanácsos megy ki Londonba s Faragó Ödönnel, az ipar­művésszel együtt ő rendezi meg a kiállítás Ipari csoportját. Az osztálytanácsos megbete­gedett s én, mint a kereskedelmi muzeum egé­szen fiatal tisztviselője, akinek azonban meg­volt az az előnye, hogy tudort angolul, feb­ruárban azt a' váratlan megbízást kaptam, hogy pakoljak és azonnal menjek ki nyolc hónapra Londonba. Feszty körképe akkoriban már néhány esz­tendő óta Londonban, a Selfridge áruház egyik helyiségében volt elraktározva. Eredetileg a tulajdonosok azért küldték ki, hogy kiállítsák, talán azt is remélték, hogy eladják, mikor én Londonba kerültem, már a raktárban feküdt. Londoni tartózkodásom alatt, — már erősen nvár felé lehetett, — kaptam a tulajdonosok aláírásával és a kereskedelmi minisztérium ajánlásával egy levelet, hogv intézkedjem a kép hazaszállítása iránt. Ha .¡ól emlékszem, maga Feszty Árpád volt a levél egyik aláíró­ja. A megbízás nem volt hivatalos, az állam­nak semmi köze sem volt a képhez, csak, mert véletlenül Londonban voltam, hogy mások ki­utazását megtakarítsák, kértek fel engem er­re a feladatra. Az ügvnek egyébként nem volt semmi külö­nös érdekessége, legfeljebb az, hogy egv heti időmet vette igénybe és velem együtt dol­gozott az egész „személyzetem", egv magyar postaaltiszt, Löwenrosen Carlv, a birkozóbaj­nok, a német Hoffmann, az olasz Albertini és a saját külön nigériai négerünk, akinek bi­zony már a nevét elfelejtettem. Amint látni lehet, elég tarka és internacionális társaság. Tudnivaló ugyanis, hogv Londonban az ilven néhánv hónapig tartó különleges munkaal­kalmaiknak, mint az idegen és n<Mnz>elközi kí­ct Mntéxetl. Iskolai öarlsnydk, gyermek köiöttkabdtok, nagy v <f 1 a s x 1 ék b a n, Cusslig Imre Szécfienyl tér 2. TIsxa sxölló melleit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom