Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-19 / 263. szám

E FF n TA ROR s « a G f933 norenflser "TOT TO A rfT^irosr UCT "fi POROSZ KOKSZ Teletni H 26 S3A^Jdl SALGÓ SZÉN Csak príma áru! _ „ , DOROGI Szt. ist»an-térés BRIKETT PárlsI-kBrut 35. ¡állítások, egészein különleges munfcásgárdájuk szokott összeverődni. A legkülönbözőbb exisztenciák a világ minden részéből, majdnem mind olyan ipari ezermesterek, akiket egyformán lehet felhasználni asztalosmunkára, tapétázásra, üvegezésre, vitrinek berendezésére és mint a tapasztaltaitok mutatják, speditőrösködésre is. ' A munka ngyams egyáJtalán nem volt egyszer ü. Olyan főne nagy vászonnal, mint a reszty körképe, még életemben nem volt dolgom. A magasságára nem emlékszem ponlosan, de azt tudom, hogy összegöngyölítve nagyon tekintélyes csomagot alkotott." Először hajót kellett keresnem, amely Fiúméba szállítja. El akartuk ugyanis kerülni a csatornán |a töbl*>zöri átrakást, melynél a kép könnyen megsérülhetett volna. Nagy nehezen találtunk egy portugál hajó«, amely a dokkokban épen valami tengerentúli rakományt szedett fel fiumei rendeltetéssel. A másik nagy feladat volt a becsomagolás. Mondanom sem kell. bogy elég sok elhasznált jutazsákot vagdaltunk szét és vártunk össze, hogy az egész kép beleférjen. Azután el kellett intézni a szállítási biztosítást. A londoni időjárás mellett a [szállítás napja se volt közömbös. A csomaipolás nem volt vizfratTan, márpedig egy hirtelen eső helyre nem hozható károkat okozott (volna. Mikor odajutottunk, hogy a képet a tjajóra vigyük, váratlanul a legnagyobb nehézség került ax utunkba. A Selfridge ámjház épen akkor építkeze tt és az állvánvok ugy (Kavarodás az akasztással) Megközelítőiéig sem árulom el, hogy hol tőrként és kivel? A történet hősétiek hozzátartozói élhetnek a azok nagyon érzékenyek saoktak lenni. Eleink ugyanis mindig kitűntek mindenbe« 6 a szakadatlan osztályismétlésre utasított apák Is jobban tanultak, mint a gyerekeik. A* iskolai turfzévwi „hatökrőknek" ttsitfelt maiak is eminens diókokká válnak — harminc év múlva. Elég abból annyi, hogy vak valahol, swfid «woDŐvárosban, egy járásbiró. Az elsők közül való, imtt ugy keli érteni, hogy kezdetből, sőt azután sokáig, szolgabíró volt, mikor aztán különválasztották a közigazgatást, meg az igazságszolgáltatást, a családi összeköttetés benyomta egy járásbirói állásba. Nagyszerű cimbora volt, vadásztársnak Is bevált. csak a hivatalában volt némflletee. Az ügyvédek majd megbolandultak, olyan ítéleteket holott. Feljelentsék? Azt nem lehet megtenni, hiszen a városkában egy-társasághoz tartozik, minden kaputos ember. Azzal azonban tisztában volt mindenki, hogy valamit kell csinálni, pláne, mikor az fcreg fenyegetőzni kezdett: — Nem akarok én a hivatalban meghalni. Végigszolgálom még a hátralevő rongyos nyolc-tíz évet, aztán jöhet a nyugdíj. Nyolc-tíz évi Egész emberöltő ilyen viszonyok mellett. Most már csakugyan elérkezett a cselekvés ideje. Külön bizottság is alakult erre a célra, kidolgozott minden tervet. Először is elővették Ambrus Pál szegény em*>ert. — Nagyon nyissa ki a fülét kend. Van-e valamerre atyafisága kendnek? —- Hát lenni volna, de messzire. — Az a legjobb. Rég látta-e őket? — Van húsz éve Is, hogy nem találkoztam a testvéremmel. — Szeretné-e látni? — Hasztalan szeretném, nincs nekem ahhoz módom. — Megláthatja, (te azt kell csinálnia, amit parancsolunk. Megkapja az útiköltséget, költőpénzről is gondoskodunk, aztán elutazik és nem jön vissza addig, amíg meg nem írjuk, hogy jöhet. Élő emetállták az uccát, hogy a képet lehetetlen volt kivinni egyenesen a Kapun. Megtörni pedig a drága vásznat nem volt szabad. Az áruház építészével tartottunk haditanácsot és valahol hátul, a butorosztály kirakatán keresztül juttattuk ki a képet az uccára. Ez az ucca azonban melléikucca volt és a kanyarodójánál a két egymáshoz kapcsolt stráfköcsi, amelyekre a begöngyölt képet felerősítettük, csak a legnagyobb nehézsegek között, rendő~i segédletlettel, az egész uccai forgalomnak órákra való megakasztása árán tudott befordulni. A képet azután lassa menetben kisértük végig egész Londonon a dokkokig, ahol daruval emeltük fel a hajóra. A történelmi hűséghez hozzátartozik meg, hogy a „szines gentleman", a néger, az egész uton a magyarok bejövetelén lovagolt. így került vissza Feszty körképe 1908 nyarán a közreműködéseimmel Magyarországba. Az ősmagyarok így jöttek be másodízben, Fiúmén keresztül Magyarországba. Ez volt az első és egyetlen működésem a «rpediciós üzlet terén. Különlegesnek azonban elég különleges volt ahoz, hogy ennek alapján a I szállítmányozók egyesülete akár disztagjának j megválasTJthásson. bernek a világon ej nem árulja, hogy eímeut, hogy hol van és mit csinál. Már hogyne vállalkozott volna! Soha ennél alkalmasabb keresetet. Valósággal ugy csempészték ki a városból, harmadnapra pedig mesterséges uton híre terjedt, hogy eltűnt Revontak a keresésébe néhány alkalmas öregasszonyt, azt a gyanút fejezvén ki előttük, hogy a szegény ember vagy elemésztette magát, vagy agyonverte valaki. — Uuj, Jézus Máriám! Elég volt megpengetni egy ilyen kis hegedűhurt, vágtatott máris az asszonyi fantázia. — Meggyilkolták az öreg Ambrust! Mindig gyanítottam én, hogy dugott pénze van, ott tartotta a szalmazsákjában. Oh, hogy az Isten nem bünteti meg a gonoszt, nki az ilyen nyomorultnak a garasaira vágyakozik I A szenzáció végigfutott a falun, elvégre nem olyan mindennapos a gyilkosság, mint a segédjegyző berugásal Ambrust nem találták, a szalmazsákja szétbontva, ő sehol. De itt van Csehó Mihály, a vén kerülő, jegyes ember, mert mindig gyanú alatt áll, hogy szívesen barátkozott Sándor bácsi ókkal, — mikor tart egyenest a járásbíróság felé. — Tekintetes ur, könyörgöm, egy életem, egy halálom, de addig nem tudok megnyugodni, amíg be nem vallottam a bűnömet, fin öltem meg Ambrus Pált. A járásbiró megdöbbenve ugrott M a helyéről. — Mit csinált? — Százszor is csak azt mondhatom, hogy én öltem meg Ambrus Pált — Aztán miért? — Ml másért, mint a pénzéért. Száz íorintot gyngdosott a szalmazsákjában, nagyon evett utána a kórság. Hát nem ment máskép, kifundáltam, hogy megölöm. A járásbiró nagyon Izgatott lett. >— Várjon csak egy kicsit, álljon meg. Vette elő a b fin tetőtörvénykönyvet, táncoltak előtte a betűk, alig talált rá arra, amit keresett — Ember! Maga szerencsétlen ember! Tudja-e, hogy mit csinált? — Nagyon tudom, hiszen álló nyolc napfg más se járt az eszemben, mint az, hogy hogyan öijem meg. — A pénzéért? — Csakis! A járásbiró ur csaknem elsírta magát — Csehó! Mihály! Édes jó Mihály bácsi, ugy veszem, mintha nem mondott volna semmit Maga csak a 281. paragrafusba ütközött, azért kezdje újból, vallja azt, hogy nem gondolta meg előre. Csehó Mihály azonban nézett mereven a levegőbe, mintha a lelkiismeretes utjáft követné. — Meggondoltam, nagyon is meggondoltam. Hozzá még előre, ahogy a tekintetes bíró ur mondta Nézze, öregem, rimánkodott most már a biró, ez szörnyű dolog, mert a 278. paragrafus halált ír elő. Érti? Ne gondolja meg! — Ha már igy elvetemedtem, nem is ér a« én semmit. Gyfijjön aminek gyűnnie kelll. Még egy kísérletet tett a biró, megint lapozgatott, megint talált valamit — Vallja azt hogy összieresutek, Ambrus megütötte magát erre Mihály bácsit elfogta a dűh, a falhoz vágta, abba halt bele. Ez sokkal enyhébb, mert osak erős félindulásban elkövetett emberölés, a 281. paragrafus aztán alkalmazhatom, ahogy akarom. Hogy elvitte a pénrt, airra ugy sincs tanu. A többire sincs. Mihály még mindig a íevegSt héranttn. — Igen ám, de látta az Isten. >— Az ls csak egy tanu és be se idézhetem. — Akkor se hazudhatok. Én öltem meg, kiharcoltam éjszaka a Duna partjára, abba belehajítottam. Azóta megehették a halak. A járásbiró vért verejtékezve adta W a harcot. — Mindent megpróbáltam, amit a lelkiismeretem sugallt, én mosom kezemet. Egyelőre lezáratom, holnap megtartjuk a tárgyalást. Vitte a szenzációt a kaszinóba, btre terjedt hamarost hogy megvan a tettes, szörnyű makacs ember, nem hiába tanult ki Rózsa Sándor bandájában. A makacssága is másféle, mint másé, mert ez bevall mindent — szörnyűség, hogy a praenieditációt is! — pedig senki se látta a gaztettet s örök titok fedné, hanem okoskodik a lelkiismereteiével. De okoskodik a marha! Az urak vonogatták a vállukat — Vége a megyei rendssernek, nem mehetnek már patriárkális módon az ügyek, folyamatban levő kriminális históriába nem illik beleszólni. Másnap megtartotta a bíró a tárgyalást próbálta szájába adni Csehó Mihálynak a szót de az a tökéletlen most fe esak magát terhelte. _ Isten néki, én nem tehetek mást mert köt \ törvény. Alkalmazta a legsúlyosabb paragrafust a fogdát kinevezte siralomháznak, pecsenyét sütöttek Cseh ónak, a legjobb borát szállította hozzá s maga kérdezte meg, hogy mi az utolsó kívánsága? — Világéletemben mindig tajtékpipa után kívánkoztam és nem juthattam hozzá. A járásbiró a parádés tajték ját választatta ki, színültig töltötte a dohányszitát a legragyogóbb csempészanyaggal. — Amennyi jól esik! Aztán leült és keserves sóhajoktól kisérve megirt egy táviratot. Tpaw&gfl Rymtnlneter Budapest Csehó Mihály ryilkowt halálra ítéltem. Kérem hóhér asonnali lekűldését Kélet végrehajtására. A hóhér nem jött meg. de a legközelebbi vonattal megérkezett a minisztériumból egy osztálytanácsos, aki aláíratta a járásbiróval a nyugdíjaztatási kérvényét. Ugvanakkor sürgönyt kapott "Ámbrás Pfl&U. — Gyühet már haza kend a jótétből, véget a budai ktrtyavásár. ®ob. Selhol olcsóbban! m H • J én kellékek garda* választékban Raoio PH'UPS STOMDBRD legújabb készítményei ná'am kapható Szántó ^ ái fi ri or sztîeïVuiT? nektárról szállítom 6s díjtalanul ff T A M Eñfe tk n TO I BkJB 'bemutatom • legújabb tipwra J I A N U 14 II W Wk B %9 ÍÚ\ I S a többi oyôrtmAnyu rádiókészülékeket és hangszórókat Telefon 28-69 /Cl ID V BEDE Bkl f órás és ékszerész, rádió szaküzlete Kárász ucca 18 % JUK I rCKCPIV Rádióalkatrészek, Izsólámpák, Gramofonok, Lemezek. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL Ha sajtot vesz, figyeljen a JTAUFER-névreSkt kérje mindenütt