Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-19 / 263. szám

DttM AGYAKORSZAG SZEGED, SzerkeiztOtég: Somogyi ucca Z2.1.em. Telefon: Z3-33.-Kladöhivatal, kOlctOnkHnyrtAr é* legylrodn • Aradi ucca 8. Telefon i 13—OO. ^ Nyomda i L«w Linót ucca 19. Telefon t Távirati és levélrlm • nélm«oy«ror»i6o «areoe<f Vasárnap, 1933 nov. 19. Ara 20 fillér ^'b IX. évfolyam, 26Í. «25. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vldftken «» Budapesten 3.00, kUlIHldUn 0.4U pengd. * Egye* izAm Ara hétköznap íz, va»Ai- és Ünnepnap ZO 1111. Hirdetések fel-vétele tarlla szerint. Megfe-« lenlk héffd lcl-vételével naponta reggel n gyilkos gyerek Milyen reflexiókat leKetne fűzni az életdráma muskotályuccai fejezetéhez? Legelőször is: hol kezdődött ennek a mély megrendülést felidéző drámának expozíciója? A polgári jólét, a szellemi előkelőség s a kulturázottság „családi szentélyéében, amelyből elindultak szereplői? Vagy azok között az összetört életformák között, ahová házaséletének roncsait mentette ki két kijózanult ember? A tragédia gyökérszálait bizonyára nem a tisztánlátott közelben kell keresni. Az emberi tragédia gyökerei a rég eltemetett múltnak, — nincs örökösebb temető, mint a feledés, — talajából szívják a nedvességet, a mult már csak ezekben a gyökérszálakban él s abban a táplálékban, mivel ezeken a gyökereken keresztül teliti mai életünket. A gyerek, aki anyjának gyilkosa lesz, ősi téma, örök refrén-cselekménye a megzavarodott életnek. Csak a kulisszák modernek, a szinpad felszerelése, a sajtóvilágitás, a filmrendezés, a moziscenárium, a tragédia filmben elbeszélve. S nem véletlen, — van-e egyáltalában véletlen s szabad-e a véletlen szóval eljelentékteleniteni a meg nem látott és meg nem sejtett összefüggéseket ? — hogy a gyilkos gyerek két mozidarab között irtotta ki anyjának életét. Mielőtt anyja lakására ment, moziban volt s miután anyját meggyilkolta, elment gyönyörködni Dolly H a a s-ban. Igyekezzünk képmutatás nélkül beszélni még a véres képmutatásról is: talán a vizenyős szentimentálizmus, — törvény, erkölcs, társadalmi Ítélkezés mind lehet merő szentimentálitás, — hajlott volna könnyen a sajnálkozásra és részvétre, ha raszkolnyikovi önkinzást talált volna a menekülő gyerek, — ki elől menekült: a tett elől, vagy saját maga elől, vagy az élet után menekült, a moziért és a konyakért, a tizenötesztendős gyerek fiatalkori bűneinek szabadsága után ? — szenvedéstől és gyötrelemtől kifordult lelkében, — a szenvedés katharzisában hamarabb megtisztuló lesújtó Ítéletétől a néző, mint a bűntudat hordozója. Mi tette rá ezeket az életsorsokat a katasztrófához vezető sinekre ? A dezolált, családonkivüli élet, vagy az eleveelrendeltetés predesztinációs és — pszychoanalitikai kényszere? A sínek örök időktől örök időkig futnak mellettünk, de nem mindannyiunkat vet végzetünk a sinekre. („Mint aki a sínek közé esett::.") Hol az a törvény, amelynek ez a végzet engedelmeskedik ? Hol formálódik kí az a végzet, amelyik megszabja, hogy az egyik gyermekből Nobeldijas tudós legyen, a másikból pedig anyjának gyilkosa ? Az erkölcsi szabályok ereje összetörik a végzet súlya alatt. Az erkölcs változik, de a végzet örökmozdulatlansággal és örökváltozatlansággal tartja uralma alatt évezres emlékek börtönében az embert. Mint ahogy a borostyán megőrzi évezredeken keresztül a beléjeragadt rovart, az idegeink megőrzik azoknak az inzultusoknak emlékeit, amelyek őseinket érték. Melyik inzultusból lesz remekmű és melyikből gyilkosság, mt kell ahhoz, hogy idegéletünk történelemelőttisége alkotó, vagy romboló aktusban élje ki magát, — erre nem felel még se az exakt, se az álomlátó tudomány. A törvény majd betölti a maga ősi szerepét, ' mely hol megtorlásra, hol elijesztésre, Hol — s ez a legnagyobb hipokrizis, — javitásra vállalt szerepet. Mindebből csak a megtorlás őszinte. Vagy száz éve annak, hogy egy lopás miatt felakasztott ember kötele elszakadt. Az elitélt kegyelmet kapott s pár hónap múlva újra lopáson érték. A halálos büntetés még a kivégzettre sem gyakorolt elijesztő hatást. Javit a büntetés, javithat a börtön? A börtön megjavíthatja azt a gyereket, aki megölte anyját ? Raszkolnyikov megtisztultan ment le a bányába, — tisztán lehet börtönbe kerülni, de a börtönből tisztán kikerülni nem lehet. A törvény elvégzi azt, amit az ember a törvényre rábiz, de a felelősség kérdését a büntetőjogi felelősség megállapítása még korántsem dönti el. Ki felelős azért, hogy egy diákgyerek megölte az anyját ? A gyerek, aki ölt, az anya, akit megöltek, az apa, aki feldúlt életéből nem tudta kimenteni gyermekét, — általában lehet egyén felelős mindezért, vagy kénytelenek vagyunk a felelősséget vállalni mi, a tragédia nézői is ? Ha ősi összeütközés irtotta ki gyermeke keze által az anya életét, akkor legyen ősi a tragédiában való részvétel is: a görög színjátékokban a nézők is szereplők voltak s résztvettek a tragédiában. A tizenötesztendős gyilkos szavaiban el fog veszni annak a cselekménynek súlya, amit a tizenötesztendős gyerek végre tudott hajtani. De csak a vallomás töredezett, talán sírásba fuldokló szavai lesznek a tizenötéves gyerekéi, a tett maga örök, mintahogy örök az emlékbilincsek között vergődő lélek szenvedése és menekült akarása, örök a szembenállás konfliktusa szülő és gyermek között s örök a végzet, mely a tragédia predesztináltjaiban nem engedi meg ennek az összeütközésnek megértő szóval, vagy simogató csókkal való feloldását. És öröktől és örökkévaló — a hipokrizis. Paul Boncour feltűnő nyilatkozata Genfben a német kérdésről ..Franciaország számára a helyzet semmit sem változott Vasárnap délután kezdődik a külügyminiszterek (esze relési tanácskozása ii (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: Paul-Boncour francia külügyminszter Genfbe érkezése után magához kérette a külföldi lapok munkatársait s előttük nagyfeltűnést keltő kijelentéseket tett. Nyilatkozatából kiderül, hogy a francia kormány csak kényszeredetten küldte el a külügyminisztert Genfbe és hogy Franciaország semmi körülmények között sem hajlandó megváltoztatni eddigi álláspontját a leszerelés kérdésében. Paul-Boncour többek között a következőket mondotta: — A mi számunkra a helyzet semmit sem változott. Bármilyen sajnálatos legyen is Németország távozása, az adott tényeken nem változtathat. Régebbi megállapodásunk értelmében Genfben ezidőszerint egyszerű szövegezési munkálatoknak kellene folyniok, ahhoz pedig nem szükséges a külügyminiszterek jelenléte. Henderson elnök mégis azt az óhajtását nyilvánította, szeretné, hogy eljöjjek Genfbe. Most itt vagyok. Semmi akadálya annak, hogy újból felvegyük a munkát ott, ahol a mult hónapban abbahagytuk. A Genfbe érkezett nagyhatalmi delegátusok között már a délután folyamán megindultak a tanácskozások. Vasárnap délután együttes tanácskozás lesz Henderson szállásán, ahol a nyugati nagyhatalmak megbízottai végleg eldöntik, mi legyen a további leszerelési tárgyalások alapja: a MacDonald-féle leszerelési tervezet eredeti szövege, vagy pedig a módosított szöveg. Előreláthatóan szóbakerül az értekezleten áz olaszok kívánsága is, hogy a további leszerelési tanácskozások ne Genfben, hanem Rómában legyenek. Dollfuss merénylőiéi ötévi súlyos börtönre Ítélték Bécs, november 18. Az esküdtbíróság szombaton kezdte tárgyalni D e r t i 1 Róbert Rudolf magánhivatalnok bűnperét, aki október 3-án a parlament épületében rálőtt Dollfuss kancellárra. Dertilt gyilkosság kísérletének bűntettével vádolják. Dertil beismerte, hogy lőtt, de tagadta a gyilkossági szándékot. A katonaságtól azért távozott, hogy a tettet végrehajtsa, még pedig ugy, amint megtörtént. Kijelentette, hogy semmiféle politikai párt nem szólította fel a tett elkövetésére. A vádlott az elnök kérdései ellenére kitartott állításai mellett, hogy nem volt gyilkossági szándéka. Ezután kihallgatták Dollfuss kancellárt A kancellár ugyanugy mondotta el a merénylet lefolyását, mint a vádirat. A törvényszéki orvosszakértő véleménye szerint az adott esetben, ha az első golyó nem akadt volna meg a kancellár gombján, hanem behatolt volna testébe, a sziv, vagy a tüdő halálos sérülése lehetséges lett volna. Az elmeszakértő Dertilt nyugodt, épelméjű embernek mondta. A vád- és védőbeszédek következtek, majd a bíróság Dertilt gyilkossági kísérlet és tiltott fegyverhasználat miatt 5 évi súlyos börtönre itelte, évenként a tett elkövetésének napján egyszeri böjttel.