Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-19 / 263. szám

2 J JJH OfitMA'Gy ARORS2ÂQ 1933 november TO: Hasznos íuűnl. hogy Schmldthauer lemanüi leeserOvIzében a tcrmésxefnelc 3aíalmas gyógyító ereje érvényesíti. Deréky Jánost megoperálták Í

A Délmagyarország munkatársától.) Dey Jánoson, a szegedi szinház népszerű, kiváló müvésztagján szombaton a közkórházban dr. Hedry Miklós sebészfőorvos súlyos gyomormütétet hajtott végre. A kiváló színész a legutóbbi hetekben kezdett betegeskedni, állapota egyre rosszabbodott, szervezete anynyira legyöngült, hogy Hedry főorvos műtéti beavatkozást tartott szükségesnek. A műtét teljesen sikerült és bár Deréky János betegsége súlyos természetű, az esti órákban állapota javult, közérzete kielégítő. Szőrmét...? csak Mentustél! ?.*«'/,!,•" Az idő A Szegedi Meteorológiai Obszervatórium jeJenti: Szegeden a hőmérő legmagasabb állása 16.0 C, a lagalaosonyabb 3.9 C. A barométer adata nullfokra és tengerszintre redukálva reggel 770.0 min, este 770.2 mm. A levegő páratartalma reggel 86 százalék, délben 79 százalék. A szél iránya délkeleti, erőssége 2—3. A Meteorológiai Intézet jelentése este 10 órakor: Lassú lehűlés, erős éjjeli és reggeli ködképződés, élénk keleti-északkeleti szel, nyugaton eselleg kisebb esők. Újdonság! (rípnélMli, (Ar»mnélknl!) tartós ondolálás. legújabb szabadalmu „Q. S. II." készülékkel, a legmodernebb eljarással készít IMI" nöí fodrász9fIEJH szalon Tel. 26—69 Oroszlán u. Az orosz—amerikai szerződés (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Washingtonból jelentik: A Fehér Házhoz közelálló körökben ugy állítják be az orosz— amerikai megállapodást, mint a Rooseveltkormány politikájának egyik legnagyobb si . . ^ . _ . kerét. Rámutatnak arra, hogy Szovjetoroszország a kommunista-propagandáról való lemondás kérdésében meg sohasem tett külföldi állammal szemben olyan nagy engedményeket, mint most az Egyesült Államokkal szemben. Borah szenátor azt mondotta az orosz—amerikai szerződésről, hogy olyan alapon jött létre, amely becsületére vilik mindkét szerződő félnek. ' Tokióból jelentik: Japán hivatalos körök megelégedéssel vették tudomásul a szovjetamerikai diplomáciai kapcsolatok felvételét és hangsúlyozzák, hogy ez a tény Japánra sem politikai, sem gazdasági szempontból nem káros. Semmi ok sincs aria, hogy Tokió megváltoztassa akár a szovjettel, akár pedig az Egyesült Államokkal folytatott politikáját — mondják. o I c 8 ó árban ZSURKO Hó vásárolhat. Cipőim saját gyáramban készülnek a legjobb minőségű anyagból legújabb divat szerint. Tájékoztató árak: Női cipők 6-50-IŐ1. Férfi cipők 8 50-1ŐI. és sárcipők, gyermekcipők nagy választékban. Kossuth Lajos sugárut 8. Beszélgetés Szekulesz aki tizenhárom hónapi fogság után szombaton Szegedre érkezett (A Délmagyarország munkatársától.) Beszámolt a Délmagyarország arról az érdekes fordulatról, amely Szekulesz József ügyében történt. A Bauer Máriától elvett, 40.000 dollárt tartalmazó bőrönd ügyében. Szekulesz újrafelvételi kérelmet nyújtott be a törvényszékhez és kérelmében hivatkozott az ismeretes Zala Andor-féle ügyre. Ismét kijelentette, hogy a tettes nem ö volt, hanem valaki más. A bíróság az újrafelvételi kérelemnek helyt adott és elrendelte Szekulesz József azonnali szabadlábra helyezését. Tizenhárom és félhónapig volt fogságban Szekulesz József, ennyi idő után szombaton délután Szegedre érkezett, haza. Első utja apósához vezetett, majd édesanyja Londoni-körúti lakására ment. A Délmagyarország munkatársa itt találkozott az egykori szegedi bankigazgatóval. A házban már mindenki tudta, hogy Szekulesz József hazaérkezik. Fél hét órakor állott meg az autó a ház előtt. A lakók csoportosan állottak a sötét kapuban és érdeklődéssel nézték Szekulesz slakját. Kislányával a karián. fáradtan, szomorúan ballagott a kapu felé. A fogság csak annyi nyomot hagyott rajta, hogy szemebői, hangjából nagy fáradtság látszik. Benn a lakásban várta édesanyja Nagyot sóhajtva így beszélt: — Nehéz hónapok voltak ezek nagyon. De biztam abban, hogy kiderül az igazság és én szabad leszek. Végre ez is megtörtént és én most itt állhatok édesanyám lakása előtt. Szabadulásomat Révész György kollégájuk agilitásának, munkájának köszönhetem és védőmnek, dr. Vásárhelyi Ferencnek... Most hirtelen nem tudnám megmondani, hogy mi mindenen mentem keresztül, hogyan éreztem magam a börtönben. Most már azonban itt vagyok és szabad vagyok... Ez igen nagy szó. Két napig még itt maradok Szegeden, azután egy szanatóriumba megyek pihenni. Csak azután következik az igazi munka, amelynek ára, remélem, a teljes rehabilitáció lesz. Benn már türelmetlenül várják a hazatért Szekulesz Józsefet. Lassú léptekkel indul befelé. A bac Uus Irta Móra Fereno , Barátom-uraim, kedves korrektorom, a Gutenberg nevére kérem, hagyja ugy ezt a szót, ahogy ón kiírtam! Tudom, hogy nincs értelme, de az nem baj, hiszen — köztünk maradjon a szó. — néha ir az ember olyant, aminek nincs értelme. Ilyenkor a javitnoki tudomány szokott bennünket értelmesisé tenni, csinálván a macrocephal-ból maesrteethal-at és a nietzseheánus-ból Nietzsche János-t. Tudom ón ezt még abból az időből, mikor magam is mint korrektor szolgáltam Magyarországot. (Már mint a Holló Lajos lapját.) És bizony én is megcselekedtem, hogy a Bartha Miklós vezércikkében a lúfő székelyt mindenütt kijavitgattam lótii székelyre, mert botanikus mivoltomban annak több értelmét éreztem. Hogy aztán Bartha Miklós miképpen intézte el a dolgot a megfüvesitett székely primipilusokkal, azt nem tudom, de engem alighanem megátkozott és nem is foganat nélkül. Mert ha mást nem is, sajtóhibát annyit hagyok a maradékaimra, mint más ember hadikölcsönt és családi körben ezeket is lehet ugy értékesíteni, mint a hadikölesönkötvényeket. Ha valaki szemére veti az unokáimnak, hogy az ősük még csak egy rongyos Nobel-dijat se hagyott rájuk, mindent rá lehet fogni a korrektorokra. (Azt nem muszáj tudni a maradékoknak, hogy az ősüknek a kézírása senkinek akkora örömet nem szerzett, mint ha egy-egy Igazhitű muzulmán idevetődött s véletlenfii meglátta azt. Mind megpróbálta elolvasni, mint valami tőrök írást s mind azzal tette le, hogy az tulajdonképpen ó-tőrök kufi-irás, amit csak a konstantinápolyi nagy imám tud elolvasni. Ilyenkor mindig konstatálom, hogy a grafológia török testvéreinknél is igen fejlett tudomány. ... A maradékok pedig ugy jutottak eszembe, hogy halottak napján én Is ki akartam menni Q temetőbe. Azaz, hogy ki Is mentem, de nem jutottam tovább a kapujánál. Nagyon elevenen korzóztak odabent az élők és én csak olyankor szeretem a halottak városát, mikor négyszemközt beszélgethetek a fejfákkal. Kolduskák ültek a kapuban, öreg emberek, öreg asszonyok, sánták, bénák, vakok mindenféle istenszegénykéi, akiknek halottak napján van a boldog ujasztendőjük és mindenféle istenes beszélgetéseket folytatnak. — Hát báttya, a háború jobb vót, — magyarázta egy fájósszemü öregasszony a mellette ülő reszketős fejű apókának. — Látja kend, akkor mindenkinek vót halottja, oszt az mind mögadódzott. — Az se vót jó, — mondott vétót az apóka fokozott fejrázással. — Mindég rajta vót az embörön az ijedelöm, hogy bekivánja katonának a császár. Ezen egy kis nevetés támadt s most egy szemöldöktelen dagadtképü asszony vette át a szót. Gyerekek, ha krumpliból babafejet csinálnak, az szokott ilyen lenni. — Valami nagy döghalál ha lönne, akkor fölvirradna tán ránk egy kicsit — Az, az — hagyta helyben egy másik bebugyolált fejű vénség, akinek akkor is imádságra csücsörösödött már a szája, ha semmit se szólt. •— Csa kegy kis döghalált adna mán az a fölségös jó Úristen, legalább halottmosogatónak elvöhetné magát az embör. Hintós gyászolók jöttek nagy koszorúkkal és Isten szegénykél hirtelen kórusba fogtak a Krisztus irgalmasságáról. Hátat fordítottam nekik és belemeredtem a bikanyálas napsütésbe, amelyben ezrével rezgett valami parányi kis muslinca. Chlorops nasntus a becsületes neve ebben a rendtartó világban, amelyben mindennek nevének kell lenni. Tele van velük az egész város, milliárd számra lebzselnek mindenütt az őszvégi napsugárban. Hol voltak, honnan jöttek, mi keresnivalójuk van nekik még halottak havában is a világban f Okosabb találgatnivalója is van a tudománynak, minthogy ezt találgassa. Bajos is megfigyelni a napfénynek ezeket az idétlen gyermekeit. Mikroszkóp alá nagyon nagy, szabad szemnek nagyon pici. A szárnya ötször akkora lehet, mint a teste s a szárnya se nagyobb egy gombostű fejénél. Egyet legyintek a kezemmel s egész népet pusztítottam el. Egyet lehellek s egy egész világot fújtam el magam elől. De minek bántanám őket, mikor ők se bántanak senkit? Táncolnak, keringenek, örülnek a pár órás életüknek. (Nyilván azért, mert pár órás. Ha az enyém is csak annyi volna, magam is ugy lennék vele.) Ellenben egy gunárnyaku koldus ugyancsak tessékeli el őket a feje fölül a nagyszemü jeruzsálemi olvasóval. Némi feltűnést kelt ez a szenvedélyes hadakozás az éhenhalók konventjében, amely abban hagyva a kilátástalan imádkozást, újra a helyzet megbeszélésével foglalkozik. — Mért bánti kend? — fogja pártját a muslincáknak egy asszonyszemély. — Azt hallottam röggel a templom előtt, hogy ez a kolera-térög. — Igön, a bac ilus. Ezt egy élemedett férfiú mondja, akinek pápaszeme van, még pedig madzaggal fölerősítve hátul, ennélfogva szemmel láthatóan némi tekintélynek örvend. A gűnárnyaku azonban ez egyszer nem sokat ád a tudományokban verzátus férfiura. — Bac ilus? Ez? — ránt egyet a vállán. — De hiszön kicsi vóna az bac-llonká-nak is. No, ha ilven hitvány férög az a bacilus-férőg, akkor én se félők többet a kolerátuL Lám, csakugyan elpusztul ebben az országban minden tekintély. Itt már a bacillust is csak akkor respektálnák, ha legalább is akkora volna, mimt egy puli-kutya.