Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-14 / 258. szám

« D E C M A Cl y A R O I? S Z A u 1955 november Tí: jes egészében átvette a város az épitést lebo­nyolító -Szegedi Armentesitő és Belvizszabá­lyorft Társulattól, az ármentesitó társulat még mintegy 50 akkordos munkást foglalkoztat a Fehértón. A munkásokkal a hullámok által megrongálódott töltéseket javítják ki. Rövi­desei! az Armentesitő társulat véglegesen át­adja a fehértói halgazdaságot a városnak, amely 9aját rezsijében fog intézkedni s hal­gazdaság ügyeiről és a további munkálatok­ról. Szombaton telefonösszeköttetést létesilettek Szeged és Fehértó között ff* ,Bz iparososztály ugyanolyan kedvezményt kér, mint amit a gazdatársadalom kapott" Az fpartesíOleí rendkívüli közgyűlése elhatározta a Horváth Mihály-uccai ház megvételét (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gedi ipartestület vasárnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott a kiállítási csarnok részére kiszemelt Horváth Mihály-uccai ház megvéte­le ügyében. Az elnöki előterjesztéshez többen szóltok hozzá. Trinkula József ellenezte a házvételt, mert attól tart, hogy tagdíjemelést von majd maga után. Nngxj József, Kovács Lajos, Juhász János, Bohata Bálint, Klein Ottó, Spitzer Sándor, Vörös József és Podwen Hen­rik felszólalása után Takács Béla elnök kije­lentette, hogy a házvételből semmiféle teher nem származhatik az ipartestületi tagokra, mert a testület a várostól és az államtól kap támogatást. A rendkívüli közgyűlés végül névszerinti szavazással, 62 szavazattal 1 ellenében hozzá­járult a Horváth Mihály-ucca 5. számo ház megvételéhez. A közgyűlés után taggyűlés volt, amelyen dr. Dettre János, az ipartestület ügyésze a gazda­védelmi rendelettel kapcsolatos iparossérelmek­ről beszélt — Szükséges, hogy az iparosság — mondotta többek között — országos akciót kezdjen sérel­meinek orvoslása végett. Az iparosság nem kér mást, mint azt, hogy ugyanolyan kedvezmé­nyekei adjon a kormány'az iparososztálynak, mint amit adott a gazdatársadalomnak. EgytK­lö elbánást kér az iparosság, amely osztozko­dott a gazdával a nyomorúságban, most osz­tozni kíván a kedvezményekben is. Nemcsak támogatáshoz nem jut az iparos, hanem a gazdatársadalomnak nyújtott kedvezmények rendkívül megnehezítik a helyzetét. Joggal kö­vetelheti az iparosság ugyanazt a védettséget a munkahelyére, mint amit a gazdák kaptak a földjükre. A rendelet veszélyezteti az iparos­ság fennmaradását. Ezután az elnökség határozati javaslatát terjesztette elő dr. Deltre János. A javaslat a következő: „A kézmiiiparosság arra kéri a kormányt, hogy az adók és köztartozásjellegü más tar­tozásai számára a védett birtokoknál alkalma­zott könnyítésekhez hasonlóan az adó- és OTl­hátralékok tiz év alatt legyenek ka­matmentesen törlesz'hetők és az 1933. évben befizetett adók a folyó év­re számíttassanak be; a magánjogi tarcozások terén megfelelő kamatcsökkentés mellett két­éves kiméleti idő engedélyeztessék a tőketör­lesztést illetőleg, vagyis a késmüvesiparosság­nak ugy a kisipari hitel keretében felveti, mint a pénzintézeteknél fennálló tartozásai vissza­fizetésére merfelelő könnyítés adassék." A javaslatot a taggyűlés egyhangúlag elfo­gadta. A szegvári rabiógyiikosság egyik tettese részletes beismerő vallomást tett Két leszakított gumisarok a szénapadláson — Nagy Imrét nem találják a csendőrök (A Délmagyarország munkatársától.) A szeg­vári rablógyilkosság egyik tettese, Juhász­Farkas József — mint jelentettük — a szegvári csendőrség foglya. A csendőrségnek kezdettől togva az volt a gyanúja, hogy Juhász a szö­késben lévő Nagy Imrével egvütt követte el a kegyetlen rablógyilkosságot. Juhász azonban álhatatosan tagadta a gyilkosságban való részvételt és először azt állította, hogy neki Nagy csak elmondta a történteket. Később azt vallotta, hogy látta a gyilkosságot, de rbban nem vett reszt Mind a két gyilkos alacsony, vézna, fiatal legény, az áldozatok pedig ne­héz, erős emberek voltak, ugy, hogy sem Ju­hász, sem Nagy nem birt volna egyedül vé­gezni velük. Hiába faggatták azonban a csend­őrök Juhászt megmaradt tagadása mellett Hétfő reggelre a nyomozás olyan eredmé­nyeket produkált, hogy ennek hatása alatt a konokul tagadó Juhász megtört és töredelmes beismerő vallomást tett. Bevallotta, hogy a gyilkosságot Nagy Imrével együtt követte el, előre megfontolt szándékkal. Pénzre volt szük­ségük és ezért elhatározták, hogy rablások, illetve gyilkolások utján fogaik pénzhez jut­ni. Először egy másik korcsmáros meggyilko­lását vették tervbe, de a terveit gyilkosság estéjén megtudták, hogy a kocsmárosnak nincs pénze, ezért elálltak a tervtől és azonnal elhatározták, hogy Héiányékat fosztják ki. Azt is elhatározták, hogy Hérányék kirablása után a postamesternőt gyilkolják meg és foszt­ják ki. Juhász ezután részletesen elmondotta a bor­zalmas éjszaka részleteit Bevallotta, hogy Hé­rány Józsefet, akire több baltacsapást mértek, végül megfojtották. Ezt a boncolás során is megállapították. A boncolóorvos megtalálta a kocsmáros nyakán a fojtogató kéz nyomait Hérány Józsefnén a boncolás 22 halálos sé­rülést fedezett fel. Juhász József beismeié val­lomása ugy született meg, hogy a csendőrök kétségen kívül megállapították, hogy ő is részt­vett a gyilkosságban. A helyszínen, Hérái-y Jó­zsef holtteste mellett ugyanis egy gumisarok lenyomatát találták meg a véres földbe bele­nyomódva. A csendőrök keresték a gumisar­kot, de sehol sem találták. Az egyik csendőr­nek végül feltűnt, hogy Juhász\József egyik cipőjének a sarkán szögnyomok látszanak. Megállapították, hogy a cipón azelőtt gumisa­rok volt, de Juhász á gumisarkot a gyilkosság után leszakitotta. Vallatták Juhászt, de elein­te az tagadott. A csendőröknek szorgos kuta­tás után hétfő reggelre ..."került a letépett két sarkot a padláson a széna alatt megtalálniok. A gyilkosság felfedezésekor a csendőrök a véres lábnyomot lefotografálták, arról gipsz­mintát vettek fel és most a letépett sarkot be­leillesztették a gipsz'Wtvéwybe. A sarok míHi­méternyi pontossággal beleillett az öntvénybe. Juhász-Farkas amikor látta, hogy minden to­vábbi tagadás hiábavaló, sirva fakadt es gör­csös zokogás közben bevallott mindent. Nagy Imrét mindezideig nem sikerült meg­találni. Ha köhög oeak GERLE féle -í^S® I I' II I | Hl A*»»" " K4rá" a. «árok. (KIm D. p»h>t»l Élénk politikai viták Makó hétfői közgyűlésén (A Délmagyarország makói tudósítójától) Rendkívüli érdeklődés mellett tartotta hétfőn Makó képviselőtestülete novemberi közgyűlését A közgyűlés az interpellációkkal indult. Dombi Mihály kifogásolta, hogy a gazdasági egyesület elnöke és a méntelep vezetője meg­akadályozta a képviselőtestület által kiküldött bizottságot abban, hogy a méntelep könyveibe betekintsen. Márton Bálint a városi kertészet tanonclétszáma, Löwenbacch Benedek a ba­romfibevásárló telepek működésének ellenőri zése és a termelői érdekek védelme tárgyá­ban interpellált Kotroczó József egy polgármesteri rendeletet sérelmezett amely a javadalmi hivatal alkal^ mazottait nemcsak attól tiltja el, hogy hivata­los ellenőrzés alkalmával ne fogadhassanak el megvendégelést, de azt is tiltja, bogy hi­vatalon kivül azokban a vendéglőkben szóra­kozzanak, amelyek ellenőrzési körzetükbe tar­toznak. A polgármester a nem szerencsés szö­vegezésű rendelet kiegészítését megígérte. Vita indult meg annak az inditványnak a kapcsán, amelyet 51 városi képviselő terjesz­tett be és amely azt célozta, hogy a város ma­rosparti sétányát, amelyet eddig Báló-ligetnek neveztek, Tarnay Ivor alispán nevéről nevez­zék eL Az indítvánnyal szemben a szociálde­mokrata képviselők foglaltak állást akik idő­előttinek itelték a üivatalban levő alispán ér-, demeinek megörökítését. Az alispán személye iránt tisztelettel és becsüléssel viseltetnek, de kifogásolták azt, hogy a szorosan vett közigaz­gatási munkája után a baloldallal szemben át-áttért a politika terére is. Galamb Sándor az indítvány mellett szólt majd Nikelszky pol­gármester felszólalásai után a közgyűlés név­szerinti szavazással 47 szóval 12 ellenében elfogadta az indítványt. A szavazásban hét kép­viselő nem vett részt. A délelőtti ülés legélénkebb tárgya Erdélyi Antal indítványa volt, amely köszönetet kí­vánt szavazni a kormánynak és a város sza­nálását intéző miniszteri kiküldötteknek a vá­ros részére legutóbb juttatott 150 ezer pengős támogatásért. Az ellenzék az inditvannyaJ szemben arra az álláspontra helyezkedett hogy a köszönet, mint udvariassági tény helyényaló ugyan, de a hálaayilvánitás nem helytálló. Löwenbach Bene^k, Kotroczó József, Farkas Imre, Fried Armln, dr. Csorba János fejtették ki, hogy a kormány csak kötelességét teljesí­tette, amikor a Speyer-kölcsön és a felsőbb ha­tóságok által annakidején nem kifogásolt szám­szakilag hibás vezetés folytán bajbajutott vá­roson segített. A segítés amit nyújt a forgalmi adóalapból származik, amely régebben a vá­rost illette. Az indítványozó mellett Nikelszky polgármester támogatta az indítványt, amelyet szótöbbséggel elfogadtak. A délutáni közgyűlésen újból tárgyalás alá került a szegényház kezelésének a szegény­gondozó bizottság részére történt átadása. Kot­roczó József, Fried Ármin, Dombi Mihály kü­lönböző panaszokat és kifogásokat hoztak fel az uj kezelés és a polgármester eljárása elten, majd' izgalmas vita után 21 szóval 20 ellené­ben kimondották hogy nem veszik tudomásul a kisgyűlés határozatát. A városi temetkezési intézet és a téglagyar megszüntetése ügyében javaslattételre bivták fel az üzemi bizottságot A Horthy-parki va­sárnapi szabad belépes ügyében hozott és a vármegye kisgyülése által feloldott határoza­tot egyhangúlag fenntartotta a közgyűlés. Megütközéssel tárgyalták, hogy a gyilkosto bérlője az ártézi kut vizének használatáért adót szed a környékbeli lakosoktól A szerző­dés felbontása iránt megteszik a szükséges lépéseket

Next

/
Oldalképek
Tartalom