Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

DKCMÄGyARORSZXG T953 oktíber Ti DIVATOS PUDERDOBOZOX mecseki P 2 80 ROSENBERG g^f«. „ ' Karolyi n. 1. kiviíeL « ségi'lu M, amehnei. Európának egyes országait egymástól elválasztják Azt hiszik, hogy Magyarország, Románia és Csehország épen oiyan értelemben vett „államok", mint Illinois, Minnesota és Wisconsin s csak az európaiak makacssága okozza, hogy ezek az államok nem tudnak egyesölni egvmással. Ezért szoktak azok az amerikai politikai exkurziók, amelyek a legbecsületesebb szándékkal akarják Európa és az egész világ sorsát megjavítani, tökéletes fiaskóval végződni. Fogalmuk sincsen róla, hogy javaslataiknak teljességgel hiányzanak a tárgyi előfeltételei. Ez azonban még a jobbik eset. A rosszabbik eset az, ami Wilsonnál történt, hogy belekontárkodnak olyan dolgokba, amihez nem értenek és vészes következményeket idéznek fel. Pedig a jóakarat megvan náluk. Még több is a jóakaratnál. A zarándokok, puritánok és első telepeink utódaiban van valami prédikátori vonás, smely szinte hivatásnak tekinti, hogy segítsen embertársain. Ez a prédikátori vonás természetesen nagyon jól összeegyeztethető az anyagi sikerekre való törekvéssel. Bármely törteneími kézikönyv nyomán nagyon könnyű volna kimutatni, hogy az Egyesült Államok egész sor elnöke használta ezt a prédikátori hangot a kongresszusokhoz intézett üzeneteikben és nemzetközi megnyilatkozásaiban. ^ — Prohibició és a daytoni majompör A világot megjavítani akaró prédikátoroknak közös vonásuk azonban a türelmetlenség is. És ebből a megállapításból következik az az ellentmondásszerünek látszó állitás is, hogy Amerika, amelyet a világ legszabadabb országának szoktak tekinteni és amely tényleg számtalan esetben adott ottbont politikai menekülteknek, szokások és erkölcs tekintetében n legkevesebb szabadságnak a lehetőségét nyújtja. Az élet sehol nincsen ugv standardizálva és uniformizálva, mint Amerikában. Sehol a társadalmi kiközösítés és boikott veszedelme nem fenyegeti olyan mértékben azokat, akik a közkeletű erkölcsi felfogásba beleütköznek, mint Amerikában. Aki kételkedik ebben az állításban, az gondoljon Gorkij esetére, akit példátlan ünnepléssel fogadtak, de ez az ünneplés olyan üldözéssé változott, hogy egy newyorki hotel sem adott neki szállást, mikor a lapok szellőztetni kezdték, hogy a nő, akinek társaságában utazik, nem törvényes felesége. Maidnem ugyanez volt az esete Chaplinnek is, mikor a lapok válópörével kapcsolatban kikezdték. Ennek az amerikai türelmetlenségnek volt egyik megnyilatkozása a prohibició is, amely akaratuk ellenére akar megvédeni olyan embereket az alkoholtól, akik néhanapján szívesen megiimának egy pohár bort vagy sört. És ugyanennek a türelmetlenségnek a kulturába és a tanitás szabadságába beleütköző legtorzabb hajtása volt néhánv esztendő előtt a daytoni majompör, amely talán Európának legréakciósabb országában sem képzelhető el, de a „szabad" Amerikában megtörténhetett. Ui kulfura felé Amerikának eddig nem volt önálló kulturája s csak mostanában nvilatkoznak meg olyan jelnségek és törekvések, amelyek egy sajátos amerikai kulturának alakulására engednek következtetni. A sajátos ellenben az, hogy ennek a születőiéiben levő kulturának a képviselői legelsősorban az amerikai életnek rizokat a jelenségeit támadják, amelyek amerikanizmus fogalma alatt foglalhatók össze és legjobban jellemzők a tengerentúli nagy társadalmi közösségére. Upton Sinclair, Sinclair Lewis, Dreyser valóságos tükörképét tárják az amerikai társadalom elé az amerikai életnek. Könyveikből szinte kiharsog a vád: ,,Nézz ide, tekints ide! Ez vagy te, Amerika!" És abból, ahogy ezeket a könyveket fogadják, ahogy rövid netek aiatt cenzúra és birói ítélet dacára — mert a szabad Amerikában van könyvcenzura —, eljutnak a hatos számjegyekig, azt mutatja, hogy Amerikában társadalmi átalakulás van folyamatban a társadalmi szabadig és Mine és az individuális kultura felé. indezek nem vádak Amerikával szemben, hanem egyszerű megállapítások. Épeuugy egyszerű megállapítás az is, hogy az amerikai társadalom 65» cLZ amerikai nemzet túlságosan fiatal ahoz, hogy végleges képe kialakulhatott volna. Az emberiség történeteben példátlanul áll, amit Amerika másfél évszázad alatt egy egész földrész meghódításában, a természet erőinek leigázásában és ezeknek az erőknek szolgálatába állításában produkált. Igazságtalanság volna az egyoldalúságért vádolni azokat, akik ezeket a "nagy dolgokat létrehozták. Most következik majd a feladat második része, a materiális kereteknek kulturális tartalommal való megtöltése, a heterogén elemek összeolvasztása és ennek nyomán a jövő amekai nemzetének megteremtése. Asszonyom, On még nem főzött mstgq" alumínium egényben? Se oegyen selejtes versenyárul, mert a világhírű Sigq gvár ne^éz minőségii edényeit mélyen l e s z áll ltott árakon kaphatja S szón í ó edényáruGáxban, f^cs?f^ér" M'ndennemU KA tlailtil felszerele«» 11 n q v v 6 1 n « » lakban AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Régi színész-portrék) A színházi szezon folyamán időnkint felelevenítem szíves engedélyükkel a régi időket, megemlékezvekezve elmúlt évtizedek színészeiről, akik szintén voltak valakik, sokszor az ország legjobbjai, mert a soraikból egészítették ki társulataikat a fővárosi színházak. Egész művészi lexikont lehetne összeállítani az életükből s él még abból a generációból elég tárgyilagos ember, hogy elfogulatlanul beszéljen a páratlan nívójukról, az ízlésben kifejlődött korról, a közönség igényéről. A sorban nem ragaszkodom az időrendhez, Fenvén Mór az első akiről feljegyezni való, hogy a maga korának egyik legcsunyább embere volt. Nagy darab és potrohos, mindig keserű, gyanakvó és fantasztikusan sötét. König Péter az ő külön nyelvezetével a „dagadás" szellemének hívhatta volna. Kiváló drámai színész volt, megmutatta, hogy a legkisebb epizódszerepet sem szabad elhanyagolni, mert a tehetséges színész abból is értéket tud kihozni A színpadon olyan fürge könnyedséggel mozgott ez a monstrum, mintha karcsú ifjú volna, — viszont ha operett-buffó szerepet játszott, valósággal vitte az előadást. Csodálatosképpen senki sem haragudott rá a furcsa természetéért, pedig típusa volt a férfibe oltott vénasszonynak. Aki boldog, ha pletykálhat, a dolgokat a maga elferdült gondolkodása szerint állítja be és mindig zavart okoz, indiszkrét mások ügyében, főleg minden pletykát nyomban visszamond. Oh, Móricra azért sem lehetett megharagudni, hogy mindenkit megmart, aki jót tett vele, szíves volt hozzá, — különc alaknak vettük, mafarttsnk rajta. Ha valaki azt mondta: — De sok ripacsa van a színészetnek! — Fényén nyomban személyes kérdést osinált belőle. — Mi baja lehet ennek az embernek velem? Egyszer Szegeden jubileumot rendeztek néki s Móric szokása szerint meggyanúsította a rendezőket, hogy ellopták az adományokat. — Megállj gazember, ezért meglakolsz! — repült szét a jelszó. Előadás után vacsora volt a tiszteletére, öreg Kass János kitett magáért, ahogyan csak ő tudott, ezen a vacsorán azonban nem volt szabad jelen lennie — az ünnepeltnek. Ott ácsorgott az ajtóban, végig kellett szenvednie, hogy az orra előtt hordták be a finomnál finomabb falatokat, amiknek « csak az illatát érezte. Meleg mártással leöntött márna, őzgerinc, sült malac, — istentelenül szenvedett — Engedjetek be, rimánkodott, hiszen csak nekem is van kőzöm a mai esthez. — Künn maradsz büntetésből. Lassankint megvadult, mert szörnyű nagyétkű volt, aki sose tanult meg „enni", ordítozott, dühöngött, ugy kegyelmeztek meg neki a vacsora végén. Akkor aztán kiéhezett sakálként vetette magát a maradékokra. A természete azért mégse változott meg. — Mit ettetek még? Mit titkoltatok el előttem? Egyébként nemesak jó színész, hanem teljes műveltségű ember és írótehetség is. Az egyik verses színdarabjával akadémiai száz aranyat nyert Egy Kóczán nevű gazdag ur egyszer kificamította a karját s a felgyógyulása örömére alapítványt tett, hogy ezzel számtalan titkos drámaíró agyát ficamitsa ki. A pályadijat feltétlenül ki kellett adni az aránylagos legjobb műnek, ha a lecsepülés ellenére is jelentkezik a szerző. Ezt hívták szégyenparagrafusnak. Általában fehér holló a szégyenkező ember, Fenyéri sem zavartatta magát mihelyt száz aranyról volt szó. Ez a különös ember nagyon szerette a gyerekeket s ha valamelyik apró kedvence megénekeltette, megkomédiáztatta, akárhányszor csurgott róla a veríték, lihegett, de nem hagyta abba a táncot. Mert azt is megtette, hogy táneott a kicsikéknek. — Még, bácsi, még! Egyszer egy ilyen kis gyerek kíváncsi lett a színházra s gyerekszokásként száz kérdéssel ostromolta éppen Móricot — Mi van ott fennt, ahol nem ülnék emberek? — Az emelet. Hát azon tid? — A többi emelet. — Hát legfelül? — A padlás. A gyerek nagyon elcsodálkozott, is a színházban? — Dehogy laknak, eleget tartózkodik benne ugyi® a színész. — Ha nem laknak, akkor minek a srfnfaáznak a padlás? Móric arca szatiri mosolyra nyájasait — Hogy minek? Ott mossák a színigazgatók szennyesét. — Kik mossák? , — Először az újságok, artán a városatyák. De mindig mossák, mást se csinálnak. Tanuld meg. hogy ezt nevezik kulturának. —A mosást? — meredt tágra a gyerek szeme. — Azt! — ordította Móric villogó tekintettel. A negyedik évtizede gyanítom, hogy Fenyérínek igaza volt Itt ugy „kimosták" Krecsánvit, hogy csaknem belefulladt a lúgba, itt szedték le Janovicsróí a keresztvizet itt ügették meg a gutával Makó Lajost, kétségbe vonva még azt is, hogy ért a színészethez. Mit várhatott az utána jött sereg? Mert annyi igazgató volt Makó után, hogy valósággal seregnek számit. Történetük már egészen nj korszakba esik, velük foglalkozzék majd más, — ha bele akar bolondulni a rengeteg eseménybe, — én csak aimahfoa a régi Wflbe szállok vissza. Bob. MINDENKINEK KORDA RUHA Legjobb. — Legdivatosabb. — Legolcsóbb. Mérték után elsőrangú szabás és kiálíltás. Iskola öltönyök, felöltők, télikabátok nagy választékban. FÖLDES IZSÓ Klauzál tér