Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

T933 olctőKei !. DPCMAGVAROKSZAP f VASÁRNAPI KONFERANSZ Hölgyeim és Urai m, méltóztatnak hallani: az ekhós szekér közeledik Szeged felé, már itt poroszkál a szomszédban, hétfőn aztán bevonul a városba és kedden este megnyílnak a kapuk, kezdődik az uj szezon. Ma este még Vásárhelyen osiLingel-bucsuzik a szekér, — a társulat vidám kabaréval (a nyári szezon Szilvesztere!) buosuzik a lomboktól és a nyári világtól és hétfőn reggel megkezdődik az általános költözés. A bucsu mindig egy kis fájdalmat jelent, de a fátyolos szemek előtt már az Ígéret földje látszik: a szegedi színház téli estéi... Lázas várakozás és izgalmas készülődés előzi meg a kapanyitást, — mégis csak varázsos-büvös a szegedi színház... Sziklai direktor ur várja a leglázasabban, a legizgalmasabban az álmok országát, — aranybetűs meghívókon hirdeti az uj szezon és az uj rezsim kezdetét. „Pályafutásomnak erre « sokat jelentő ünnepi előadására" — hirdetik az aranybetük; hiszen ez lesz tulajdonképen az igazi színigazgatói premierje. (És a színész mégis csak arra vár, vágyik és készül, hogy igazgatója legyen az első vidéki színháznak...) A Bánk bán keddi estéjét ünnepi köntösben várja az öreg színház is: díszletek, színpad, nézőtér. Az uj direktor napról-napra kergette a munkát, hogy minden rendben legyen, minden készen legyen. Az előcsarnokban is rezsimváltozás történt, hogy uj kép fogadja az nj nézősereget. Még Makó Lajos szobra is máshová került, mire meg is kérdezte az egyik habitüé: — A szobrot miért helyezte át direktor ur? — Helyet csináltam a saját szobrom számára! — felelte gyorsan és könnyedén a lelkes direktor ur... A költözködés különben már tegnap megkezdődött; lakást kerestek a művész urak és akiknek ma este már nincs dolguk a vásárhelyi bucsu körül, már át is költözködtek, hogy el ne késsenek az első próbáról és a keddesti premierről. A nagy társaság persze hétfőn reggel érkezik, ha nem is szalon-kocsikban, de majdnem különvonaton Délelőtt és délután a berendezkedés szabadságát élverik a művész urak és hölgyek, este aztán megkezdődnek a próbák, teljes gőzzel előre. Be kell vonulni azoknak is, akik Vásárhelven még nem szerepeltek. — iirv ma r^térkezik Eőry Erzsi művésznő is, aki felmentést kapott a nyári szezonra. Uj arcok, nj almok várják az uj szezont Hölgyeim és Uraim, — várják a szerepet és a — sikert... Mindenütt ngvanaz a nóta, ugyanaz a lázas készülődés. Miskolcról szegedi híreket hoz a távíró, egész kis szegedi kolónia verődött össze az Avas alatt: primadonna — Neményi Lili, smbrett — Major Kató, hősnő — Székelyhidy Adrienne... Sugárzó hírek érkeztek' Ceglédről is, ahol T o 1n a v Andor a kapitány és Hont Ferenc a főrendező. Hont Erzsébet a primadonna. Az uj társaság most fejezte be az első hónapot kivételes nagy sikerrel és most indultak tovább a második éllopengő • húzásra IPelőiiél I Ne^'ed I ve. I N^cad I H gyen 3 pengő| • | pengő osztálysorsiegyet! másra: Kaposvárra. (Mondogatják is a lelkes társulatnál: Hét város versenyez értünk, mint egykor Homérosért...) A Dóm-téri „Az ember tragédiája" kiváló rendezője, a fiatal Hont Ferenc így ír ceglédi napjaikról: „Nem túlzás, sikerült fölráznunk ezt az alföldi kisvárost, a színház remekül megy! El vannak ragadtatva az előadásoktól és ícépzelheted — a társulat Ibsen „Kísértetek"-]ével bupsuzik. Ibsen — Cegléden! Modern rendezés, expressiv fényhatások, stb. Talán ismét lehet értelmet adni ennek az elkoptatott szónak: kulturhivatás. Tolnav remek direktor, megértő, jószemü és — a gázsi pontos. Erzsi nevű feleségem rengeteget játszik egymásután a Kadétszerelem. Kék lámpás, Weekend, Ezerjó, stb. prímadonna szerepit. Természete sen mindenki meg van győződve róla, hogy mi ketten — testvérek vagyunk..." Szezonnyitás előtt egy angyali hír. GörögSándor direktor ur a mult szezon görögtragédiája után — beavatott kémek jelentése szerint — néhány nnp előtt megjelent az egyik szegedi redakcióban és — felajánlotta szolgálatait. Színházi tapasztalatait kívánja felhasználni; a volt színigazgató — színikritikus kívánna lenni... Méltóztattak olvasni, hogy T a r n a y Ernő. a szegedi szinház legszebb estéinek direktora, né hány nap előtt megvált a Magyar Színháztól é= október elsejétől a Vígszínház rendezője. Művészi pályájának legújabb' sikeréhez számos szegedi barátja küldte el üdvözletét. A Vigszinház a volt szegedi direktorral már hosszabb idő óta folvtatott tárgvalásokat, míg most sikerült a szerződéses akadályokat elhárítani. Legutóbb különösen az „Egy csók és más senrmi" rendezésének nagv művészi sikere adott ujabb lendületet a tárgyalásoknak. Tarnay Ernő már a közeljövőben bemutatkozik a Vígszínházban, —' először egy színmüvet, majd egy kedves, finom és szellemes zenés vígjátékot fog rendezni... A sok régi emlék köpött, amit az Idő kibányász a feledés tárnáiból, legutóbb egv érdekes fénykép került elő. A régi fénykép mindig leleplező, most is leleplezte, hogy T a u b er Ridhárd. a nagyszerű tenorista tízenhat év előtt Szegeden élt, sőt Deszken állomásozott a katonáknál, — trénzá'szlős volt a deszki fronton! 1917-ből való a megsárgult k'atonakép, ahol Richárd Tauber peckesen áll hajlékony pálcájával és zászlósi csillagai fölött várakozóan figvel a deszki erdő felé. A rég? fényképet most elküldik a világhirii énekesnek, aki tizenhat év után egy kicsit elsodródott a deszki tornác alól ... Lehetetlenség meghatódottság nélkül olvasni egy rövid kis könyvet amely most került ki a szeged? nyomdagépek közül és amely meghatóan gvőngéd szeretettel szól a szegedi márvánvcígány. Dankó Pista fájdalmasan könnves életéről. A gyöngéd k?s könyv szerzője Herke Mihály, aki hatvanöt év előtt együtt kergette a hegedűszó délibábját a tízéves Dankó Pistával és azután is rajongó szeretettel kisérte végig a dalok árva költőjét zimankós, fázós napjain. 'A kis könvv a Cigánysorról, Hangász-uecáhól kiséri végig a márványcigány szélverte útjait a szegedi temetőig, elmeséli a szatvmazi romantikus szerelmet, a „Kispipa" lázas éjszakáit. Pósa Lajos nótáit és azt az utolsó délutánt, amikor harminc banda prímása kisérte ki az utolsó állomásra az ütött-kopott szegedi cigányt, aki magyar költő volt. A gyöngéd sorokból újra simák' a régi Dankó-nótSk : Most van a nap lemenőbe. Eltörött a hegedűm, Gvönge violának, Nem jó mindig, minden este a fonóba eljárni. Darumadár. Esik a hő, — amelvek ngy hangzanak (rózsafavonóval mély zöngésü húrhoz), mint valami csillagos, angyalos karácsonyi emlék... Egy édes tangó-dal is megjelent a piacon: „Lilian", — szerzője a fiatal szegedi Rozsos Gvörgv; szövegét irta Erdős René. \ dal már az első héten nagy sikert aratott, mindenütt játszák a zenekarok — és az ifjú szerző' most komponálja — az éreitségi tételeket... Vasárnap délután elutazik Szegedről dr. Baranvi János, a kiváló és értékes zongoraművész, akit Debrecen hódított el a szegedi életből és akinek távozásával egy elhivatott művészt és vérbeli muzsikust veszít el a szegedi zenei élet. A debreceni városi zenede igazgatói tisztsége' értékes emelkedést és megkülönböztetett kitüntetést jelent Bárányi János pályáján, csak a szegedi művészvilág lesz szegényebb ezzel a debreceni sikerrel. A Konferansz felkereste távozása előtt Bárányi Jánost, aki bucsuzóul a következőket mondotta: — 1916-ban egészen fiatalon kerültem Szegedre Berlinből, Dohnányi Ernő ajánlatára a városi zeneiskolához. Fiatalos hévvel és nagy ambícióval fogtam hozzá a munkához, a muzsikusok egész soAz én talpam Ökmatalp Kevés pénzért soká tart új PklUA toAto&tafa /n£m ojüJL at, GfaodfiAroJL Ezt kórie! rát neveltem, soknak kenyeret adtam a kezébe és ha visszanézek az elszaladt évekre: egyik kedves gondolatom a filharmonikus zenekar létesítése volt. örömmel tapasztaltam, hogy 18 év alatt Szegeden a zenei élet valóban magas nívóra emel-1, kedett és ahol olyan kiváló, országos nevű emberek dolgoznak, garancia arra, hogy a fejlődés tovább nő a legmagasabb fokig. Az itteni értékeket! még jobban ki kell emelni, mert egy város zenekulturáját nem csak az jellemzi, hogy milyen világhírű művészeket tud felléptetni a koncertpó-> diumra — természetesen szükséges és fontos ez is, hogy tanulni lehessen és uj zenei eszméket tudjon megismerni ezáltal is —, azonban a zenekultúrát elsősorban az fejezi ki, amit a város saját erejéből, a szegedi földből tud kitermelni. Nagyon fontos na énekkultura fejlesztése is, mert a modern magyar tö-i rekvések és alkotások világviszonylatban is első-" rangúak'. Bizony fájdalmas érzés most elmenni Szegedről, sok szép emléket, sok jó barátot elhagvni. de remélem, hogy a kontaktus nem fog meg-1 szűnni, — Debrecenben első célom a zenekultura továbbfejlesztése (az adottság meg van hozzá; kitűnő tanári kar és zenepalota!), azután a református egyházi zene kiépítése, a filharmonikus zenekar fejlesztése és Szeged példáján felbuzdulva: szabadtéri játékok meghonosítása Debrecenben. A János vitéz, a Csongor és Tünde előadására gondolok a Hortobágvon és máris nagv lelkesedéssel karolták fel a „Csokonai Hét" gondolatát. Az augusztusi szegedi példa, a Dóm-téri játékok nagy sikere adta meg a lökést erre. de ri'Cm konkurreneiára gondolok, hanem olvan játékok létesi-* tésére. amelyek a debreceni légkörben a legkarakte^ risztíkusabbnk. Nagy szeretettel fogadtak Debrecenben és én ugyanolyan nagv szeretettej fogok hozzá a munkéVoz. De a tizennyolc szeged? évet sohasem fogom elfeleífpn?... Divatgombok Glücksthalnál, Csekonics ti. 3. a mélyen tisztelt hölgyközönséget, hogy özv. Fekete Sándorné női fodrászüzletéből kiléptem (Jancsi) és özv. Llszkay Lafosné női fodrászüzletének vezetését átvettem. A n. é. hölgyközönség további szives pártfogását kérem. WALTRICH JÁNOS, női fodrász kölesey neca 12. Elsőrangú, szép munkáért teljes garancia. 109