Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-01 / 223. szám

Divatszövetek, szőrme és bélésáruk, Szegeden legolcsébbak Lévainál Tisza Cafos tcörui szemben.) (Wöforámsal Győződjön meg Kedvező vásárlási alkalomról. „A legmagasztosabb eszme, amelyet ember szolgálhat: az igazság" Dr. Lőw Immánuel beszéde a blröl hivatásról és az igazságszolgáltatásról A birák és ügyészek vasárnapi szegedi kongresszusa alkalmából ünnepi istentiszteletet tartottak a zsinagógában is, ahol dr. Lów Immánuel főrabbi magasiszárnyalásu beszédet mondott a birói hivatásról és az igazságszolgáltatásról. Beszédében a kővetkezőket mondotta: Vezeklő imáinkban e most folyó bűnbánó napok során áhítatos könyörgésünk szava: világok bírája, aki törvényre hclyhezted a mindenséget! Mennyei bíró képében imádjuk Istent, akiről szól az írás: a törvénytevés az Istené! A legmagasztosabb eszme, amelyet ember szolgálhat, az igazság, az igazlátás isteni eszméje. Sorsíró ítéletnapok megrendítő imádsága biró képében látja az örökkévalót. Maga az igazság ül a mennyek trónján, maga az Ur a biró és döntő, a mindentudó tanú — övé az ítélet betűje és pecsétje. Bíró és közvádló tanácsot ülni jött városunkba. Magasztos eszmék forgatására készülve, lelki épülést keres az Isten házában. Két emberöltőnél avultabb emlékek kelnek emlékezéseim régi rétegeiből ez órán. 26 éves volt Tóbiás bátyám, mikor királyi kegy az első főügyész, Kozma Sándor helyettesévé kinevezte. Istenben boldogult atyánk megrendült e hírre. A közvádlót ő a hadi törvényszékek vizsgáló bíráinak, stabs-auditorainak szerepléséből ismerte. De az első nagy vádbeszéd után — sajtóperről és hírlapíróról volt szó — megnyugodott atyánk. Látta, hogy Kozma Sándor szellemében a magyar ügyész az igazságot keresi nem a vádlottat vadássza. Ragyogó példája a mi ügyészi szellemünknek az a történelmi jelenet, amikor — félszázada múlt idén — az ügyész, Szeyffert Ede, Kozmának helyettese, elejtette a tiszaeszlári perben a vádat, amelynek fönntartását nemcsak a fölizgatott közvélekedés követelte, hanem közhatalmak, nagyrangu közhatalmak erélyes nyomása is. A mi hagyományunk az ügyészt a római törvénykezés korából görög néven katégorosnak ismerte. Az volt a tapasztalás-leszürte hagyományunk, hogy a vádló nem válik-vedlik soha védővé, parakléttá, synégoros-szá. Még a zsinagóga költője is — e hét kol-nidré-estéjén énekeljük — igy könyörög: csitisd el a vádlót, engedd helyére a szószólót, védőt, pártfogót Vezeklő Miatyánk - Miurunk könyörgésében följajdulva kérjük: némítsd el sátáni vádlóink ajakát! A bírót a Szentírás elóhim-nek nevezi: az igazságot keresi az igazság kútfejének, az Istennek szolgálatában. A törvénytevés, igazlátás istentisztelet! Isten minden útja, igy hallók tegnap az igét, igazság. Ez a mi bíráink útja. Ezért kíséri a polgárság bizodalommal a bírói kar működését, ezért a mi bíráink nemcsak a tételes jognak alkalmazói, a mi bíróságunk a törvényalkotás elmaradásával, lassúságával szemben jogforrás is. Nálunk nem a rideg betű ítél, hanem a haladó kor mélyülő méltányossága: a próféta igéje teljesül: törvényt tenni, de a méltányló jóindulatot szeretni, őrizzétek a jogot és cselekedjetek jótétlélekkel. Ez biztosít, hogy nem lép nálunk a jogállam helyébe a pártállam, amelynek közjoga kizárja köréből véreinket Bíróí és ügyészi karunk az alkotmány erős, megvíhatatlan bástyája. Nálunk nem hiú ábránd a jog eszméjének föltétlen diadala. És akik véreink sorából a jognak harcosaivá lettek, a törvénylátás szent föladatában a próféta igéjét kövessékKettős a mi felelősségünk a közélet mezején. Kisértsük meg képben jelképét keresni! Van egy fajuk az önmagukba térő görbe vonalaknak: a kerülék. önmagába térő görbe vonal, akár a kör, de két gyújtópont köré feszül. Ilyen kettős gócú a gólusz zsidó lelkének vonala. Egyik gyújtópontja a zsidó öntudat, a másik a köznek szolgálata. Amabban az isteneszme sugárai, emebben az állameszme érdekei központosulnak. Euklides változhatatlan megállapítása nem engedi kisemmizni a kerólék gyújtópontjainak egyikét sem. Akárhogy tagadják is a fajiság nagyrészt idegen fajzású csatlósai hűségünket az álladalommal szemben, akármennyire elfordul is tőlünk a közhatalom kedvezése, a két gyúpont állandóan gócba gyűjti lelkiéletünk sugárait és tovább folyik változatlanul áldozatos küzdésünk honért, hitért! Olcsó vételeim i oly ián az eddigi árnál is lényegesen olcsóbban árusítom a világhírű príma LLCUZCUS és SIGG ALUM NIUH főzőedényeket Egyes darabokat súlyra [yAfeUlfo^ »1 M sJ^M * *q *én< 6 Pé" a Tisza Lajos körúton. Amerikai kulturjelenségek Irta: TONELLI SÁNDOR Mult vasárnapi cikkemben igyekeztem meghatározni az „amerikai" fogalmát és egyben vázolni azokat a vonásokat, amelyek az amerikait az óvilág népeitől elválasztják. Elmondtam ebben a cikkemben, hogy az önbizalom, a sikerre való törekvés és az agynak kevesebb irányban való igénybevétele egyik okozója annak a naiv és derűs természetességnek, amely az amerikaiakat jellemzi. Igaz, hogy ez a naiv természetesség nagyon sok esetben, különösen európai fogalmak "szerint, a tudatlansággal határos. A mi általános műveltségünk, nagyon kis réteget leszámítva. Amerikában ismeretlen. Amerikaiaknál azonban ezt már megszoktuk. Magunk közül való embert nagyon sokszor lenéznénk olyan kérdésekért, aminők amerikaiak részéről mindennaposak. Amerikaiaknak azonban az ilyen természetű tudatlanságot a legtöbbször megbocsájtjuk, különösen, ha dollárokkal megrakodva, mint előkelő idegenek jönnek áit Európába. Náluk természetesnek tartjuk, ha kizárólag és egyoldalúan, amerikai szemüvegen keresztül nézik a világot. Kulturális csodabogarak Hogy ez az egyoldalú amerikanizmus mit tud produkálni, annak talán a legklasszikusabb példáját egy alkalommal Teleki Pál gróf mesélte el nekem. Néhány esztendő előtt az Amerikában tartott nemzetközi geográfus kongresszuson egy európai professzor egy amerikai hölgy mellé került a banketten. A beszélgetés különböző amerikai regények körül forgott, melyekben az európai professzor meglehetősen nagy jártasságot árult el. Ismerte Cooper regényeinek alakjait, sőt ismerte Tom Sawvert és Huckleberry Finnt is. Az amerikai hölgy meglepetve konstatálta: — Érdekes, hogy önök mindezeket ismerik... Igiz különben, hogy nálunk is mindenki tudja, ki volt XIV. Lajos és Nagy FrigyesNéhány esztendeje magam is fültanuja voltam egy ilyen tipikusan amerikai megnvilatkozásmk. A bécsi Belvedereben a vezető elmondotta, hogy a palotának Ferenc Ferdinánd volt az utolsó gazdája, akit Szarajevóban meggyilkoltak. Miatta tört ki a világháború. A Cook-expediciónak egyik amerikai résztvevője megszólalt: — Érd<»k..s. Eddig azt hittem, hogy Rudolfnak h ivták. Utazó amerikaiak Az átlagos amerikai, aki átjön Európába, nem ugy utazik, mint mi. Nem maga állítja össze a programját, hanem bemegy a menetjegyirodába és vásárol négyheti, vagy hatheti EurÓD-ít. A programot a menet jegyiroda állítja össze s az utas végigcsinálja a programot. Megnéz mindent, amit meg kell nézni, illetőleg ami benne van az utasításban, lehetőleg megkérdezi, hogy egy épület vagy szobor menngibe került es mennvi ideig dolgoztak rajta, de alapjában véve idegen marad attól az országtól és népétől, amelynek körében heteken át mozog. Két esztendeje, mikor Németországban jártam, nagyon különös módon volt alkalmam tapasztalni az amerikaiaknak ezt a teljes iáratlanságát európai dolgokban. Éjjel tizenegy órakor két amerikai száll fel Frankfurtban a Mainzba menő vonatra. A vonat tul volt zsúfolva és csak egy hely volt szabadon. Az egyik amerikai odaszól társának: — Nem baj. Két kis óra hosszat majd Mváltva ülünk. Az egyik utas angolul beleszőtt a társalgásba: — Az urak is Mainzba utaznak? — Nem. Brugesbe. — Hova? — Brugvsbe, Belgiumba. — Igen, de akkor nem éjjel egy órakor, hanem holnap délben egy órakor érkeznek meg. Az amerikai hitetlenül csóválta a fejét: — Nem lehet. Megkérdeztük az Information Officeban. Amerika és Európa Ha az ilyen tapasztalatok csak az anekdoták körében mozognának, nein volna benne veszedelem. De Európának ez a hallatlan nem ismerése nyilatkozik meg nagy politikai vo-< natkozásokban is. Amig Amerika szigorúan a Monroe-doktrina álláspontján állt és nem tűrte a beavatkozást az amerikai dolgokba, de viszont ő sem avatkozott bele Európa ügyeibe, ezt kevéssé lehetett érezni. Mióta azonban az amerikai politika belekapcsolódott a világpolitikába s gazdasági erejénél, dinamikus jelentőségénél fogva a mi dolgainkba is érezteti szavát, sokszor lehet Európának ezt a telies nem ismerését tapasztalni. Majdnem mindenki, aki érintkezett amerikaiakkal, tudia, hogy az amerikaiak mennyire nem tud iák megérteni Európának számtalan országra való szétszakadozottságát. A legteliesebb jóindulattal szokták az európaiakat megkérdezni, hogy miért nem követik az pmerikai példát. Azelőtt ott is voltak egyes „államok" és azok egyesültek. Miért nem határozzák el az európaiak, hogy megcsinálják az Európai Egyesült Államokat. Fogalmuk sincs azokról a nyelvi faíi, históriai és érTjésbrü VülönbözőInlézeti. Iskolai harisnyák, gyermek kötöttkabátok. nagy választékban. Lusslig Imre Széchenyi tér 2. Tisza szálló melleit. L IINMMMIMI 9