Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-25 / 243. szám

OTnrroer 2T77 KagijT.üaiMwg—m 6 ni A népfólcti mmsitm egész szcméííjzete fc'öfclüis Mii itnniaga ellen A polgármester űr. Tóth Béla főieguzőt ftlzta meg a Közigazgatási vizsaálol levezetésével — Letartóztatták Dódl János altisztet Is (A Délmagyarország munkatársától) A népjóléti ügyosztálynál az elmúlt heten felfedezett, úgynevezett szegény panama ügyében a rendőrség tovább folytat ja a nyomozást. Mindig több és több adat jut a rendőrség birtokába és az adatok alapján megállapitot'ák, hogy egy jól szervezett társaság szövetkezett a város fő pénztárának becsapására. A lendőrség kedden délelőtt letartóztatta Bódi János altisztet is, aki legutóbb három darab hamis utalványra nkert a város főpénztárából pénzt felvenni. Az ő révén pattant ki a panama. Bódi János védekezésében elmondotta, hogy Tóth András altiszttársától kapott többizben utalványt beváltás végett, azonban nem tudta. Jiogy hamisítottak. mert n ki erről Tóth András soha sem tett rmlitést. A rendőrség mégis letartóztatta Bódi Jánost, mert sok terhelő adat gyűlt ellene össze. Bódi Jánosi kedden délelőtt át is szállították az ügyészség fogházába. A népjóléti ügyosztály személyzete kérelmet terjesztett dr. Somogyi Szilveszter polgármester elé, akitől azt kerte. hogy rendelje el a közigazgatási vizsgálatot az ügyosztály egész személyzete ellen az ismeretes visszaélésekkel kapcsolatban és vizsgáltassa felül a legszigorúbban az ügyosztály minden tisztviselőjének és beosztottjának működését. A polgármester az ügyosztály kérelmét azonnal teljesítette, elrendelte a népjóléti személyzet ellen a közigazgatási vizsgálatot, a vizsgalat levezetésével pedig dr. Tóth Béla főjegyzőt bizta meg. Válasz a válaszra Nyilí levél dr. Peírovics Györgyhöz, Makó város képviselőjéhez A Délmagyarország október 11-iki számában „Nvilt levél"-lel fordultam Méltóságodhoz, Makó város képviselőjéhez. Méltóságod a makói helyilap hasábjain válaszol. Válaszai megszakításokkal jelennek meg és igy részemre nem maradna más hátra, mint bevárni az utolsó választ és akkor összefogva replikázni az összes kérdésekre. Bármennyire is szeretném ezt megtenni, nem tudom reászánni magam. Az eddigi válaszokból látom, hogy alapos bonckés alá veszi megállapításaimat és igy el sem tudom képzelni, hogy mikor teszi az utolsó pontot válaszai után. Lehet talán karácsonykor, lehet, Nagy csak húsvétkor. Sem vagyok türelmetlen ember, de még el nem meszesedett ereimben normális a vérkeringés, mozog bennem az élet, a belőlem még ki nem taposott energia és ha már szives invétjc folytán abba a megtisztelő helyzetbe jutottam, hogy Méltóságod közérdekű vitába bocsájtkozik velem, ez a vita nem lehet egyoldalú egy percig sem, az csak akkor lehet igazságos, észszerű és eredményes, ha a felek nem várnak a bevágással, hanem a lehetőséghez képest azonnal riposztoznak. Méltóságod előnyben van! Egy lap áll rendelkezésére. Ez a lap Méltóságodé is, annyit ír benne, amennyit akar és ugy ir, ahogy akar. Én egy csanádmegyei világtól nemrég még távol álló lap vendégszeretetét veszem igénybe és mert a vendégszeretet bizonyos kötelezettségeket ró reám, élni kívánok vele, de nem kívánok és nem fogok azzal visszaélni. Engem ez a kötöttség kissé feszélyez, de nem teszi lehetetlenné. Remélem, hogy a Délmagyarország olvasói nem fognak reám megharagudni és nem fognak megunni. Igyekszem inkább fejtegetéseimet szinessé tenni. Október 15-iki válasza nem foglalkozik konkrétumokkal. Személyemmel kapcsolatban tett megtisztelő nyilatkozatai igen hizelgőek. Ugy tesz, mint a nagy hadvezérek. Dicséri az „ellenséget", hogy annál nagyobb legyen a diadal. De nem vagyok hiu ember és azért nem szaladtam a tükörhöz. Ez nem közügy, haladjunk el tehát mellette. Méltóságod azt irja, hogy nem gondolt arra, hogy ellenzéki vagy kormánypárti vagyok-e, mert egyéniségünknek, — akik nem vagyunk politikai vezérek vagy par excellence politikusok, — ez nem lényeges része vagy sajátsága. Méltóságos képviselő ur, én ellenkezem! Ellenkezem, mert szerény véleményem szerint megállapítása nem helyes! Az én személyemre vonatkozik ezen megállapítása, de Makó város képviselője Csanádiwegyében politikai vezér és országos viszonylatban is par excellence politikus. Engem semmiféle pártfegyelem nem köt, én a politikát saját szememen át ugy lát- 1 hatom, ahogy látom, Méltóságod azonban egy politikai pártalakulatnak híve, annak zászlajára esküdött, annak törvényei és szabályai , szerint igazodik, feszélyezett tehát, és ezen I helyzetében egyéni kritikáját nem érvényesítheti szabadon, még akkor sem, ha akarná. Csak egy esetben: ha disszidálna. De akkor megbukott! Nem itt lent nálunk, de ott fent! És az a csodálatos, hogy ettől olyan nagyon félnek. Miért? Ennek oka mai választási rendszerünkben van. Iía a kormány oldalán álló képviselők is azt akarnák őszintén és komolyan, amit ma már az ország minden dolgozó rétege kiván és amit a Gömbös-kormány nemzeti munkatervében is hangoztat: „szükségesnek tartjuk a választói jog reformját a titkosság elveinek érvényesítése alapján, de a nagy nemzeti érdekek megóvásával", akkor az igen tisztelt képviselő urak, a szavazótömegektől minden befolyás nélkül és meggyőződésből kapott mandátumukra igen büszkék lehetnének, azt sokra becsülhetnék! Vissza kapnák újra szabadságukat, akaratukat, mert a szavazópolgárok bizalma adná az erőt és nem a felsőbbség hatalma. Maradiunk tehát egyelőre amellett, hogy Méltóságod Makó város képviselője, ennek folytán j>olitikus, én pedig egy egyszerű, szavazópolgár vagyok, aki pártfegyelemhez nem szokott és Méltóságod által is elismert „eredeti felfogásával" küzködöm egy olyan rendszer ellen, amely rendszerben égy év előtt, a kormány megalakulásakor olyan nagyon bíztam, de amely rendszer egyévi munkája után meg! győzött arról, hogy á megelőző tízéves rendszer egyenes folytatása. Ebből a tízéves rendszerből," — amelyet Méltóságod szintén szolgált — ,pedig nem kérek, nem kérünk. Méltóságod csodálkozik azon. hoey én mint ellenzéki ember nobilis modorban tárgyalok egy kormánypárti képviselővel és attól tart, hogy engem ezért esetleg „müellenzékinek és megalkuvónak" fognak tartani. Kár volt ezt a szót a vitába dobni! Hát mit gondol rólunk? Mert ellenzékiek vagvunk, mindemberevéssel is foglalkozunk? Tessék csak egész nyugodt lenni. Mi egész normális épkézláb emberek vagyunk, mi nem nőtKályha és tűzhely k iá Ilit ás VARGA vasáruházban Szíves tanácsok gazdaság-os tüzolésre. Az összes typusok szakszerű bemutatása. Kállay A. (H i d) u c e a. tünk fel az erdőben. Ne méltóztassék aggódni, én nem fogok attól megijedni, hogy mit mondanak reám és nem fogok azzal törődni. Mindenki tisztában van azzal, hogy Méltóságod a kormány hive és hogy én ellenzéki vagyok. Engem az én pártom müellenzékinek tartani sohase fog, mert bár hiveim számosak, pártom igen kicsi. Magam vagyok. Én vagyok az elnök, alelnök, pénztáros, lapkihordó, amint látni méltóztatik, valóságos álláshalmozó és ha a többi álláshalmozót békében hagyják, kérem az én állásaimat se irigyeljék el. Engem nem köt a pártfegyelem, engem csak a lelkiismeretem dirigál. Ki mondhat tehát rólam valamit? Ki mondhatja, hogy felfelé nézek, kinek miköze hozzá, ha lefelé nézek. Ami fent van, — nem vagyok reá kíváncsi, ami lent van, meg kell látnom, meg kell hallanom, mert nem vakultam meg, mert nem vagyok süket. És mert a makói hitelszövetkezetben sem forognak váltóim, ugy élek és ugy gondolkozom, ahogy én akarok. Óvatos voltam. A váltóim más vidéken vannak elhelyezve. Csanádmegyében tehát nyugodtan lehetek igazi ellenzéki. És mi az, ha engem „müellenzékinek" neveznek? Az is valami? Méltóságod lelkes párthívei mondanak rólam más egyebet is. Például, hogy én tavaly ősszel azért voham Finnországban^ mert Helsinkihez közel van Szentpéter-! vár és jgy én átsétálhattam a bolsikkal tárgyalni. Családi állapotom tekintetében is voltak bizonyos aggodalmaik! Oda se neki. Bolond lyukból bolond szél fuj. Sőt, most jut eszembe! Énnél még rosszabbat is mondtak. Tessék elképzelni! Azt mondták, hogy képviselő akarok lenni! Hát nem rettenetes ez? Képviselő akar valaki lenni! Mert nálunk csak az lehet képviselő, felsőházi tag, elnök, alelnök, aki nem akar az lenni. Mindenkit előbb az asztal körül kergetnek és csak azután vállal ja kínjában ezeket a pozíciókat. Szegényke, nyugodtan lefeküdt, nem gondolt semmi rosszra és egyszerre ugy reggel felé íme, betoppannak a kegyetlenek és elhozzák azt a mandátumot. Ehun la, ha el nem fogadod, jaj neked! Vagy nem igy van? Tényleg akartak lenni? Hát akkor miért nem szabad nekem is lenni? Bár olvastam egyszer egy álmoskönyvben, „képviselőnek lenni, váratlan nagyon nagy szerencsét jelent" — még sem akarok képviselő lenni. Én szeretnék, és ha szabad mé4 akarni, akarnék egy nagyon bol-^ dog országnak szabad polgára lenni. Az utat keresem ehhez az én ábrándomhoz, de ezt az utat egyelőre torlaszok zárják el. Ezeket a torlaszokat szeretném könnyű, puha kézzel félretenni, mert félek, hogy az erőszak fogja őket tova hengergetni. És nekem gyermekeim vannak és Meltosá ^ godnak is vannak gyermekei. És félek, hogy megfognak átkozni bennünket... Schiffer Miklós, makói gazda. Sz**nzác?ós újdonság! pr>'vom. fzövp' bársonyrubáját, kötöttkabátját •• 0% invaggal tisztíttassa, mert 9 IX 8 ruháját kíméli! yy • S^Q I Felelősség meHett váHatja f»ec»6dy göinioiod«, Feketaeaa neoa 20. gr. Mntésett, l«I(oUH §arMny<Hc, gyermek KUtütfkabátolc. nagy válasxtélcban. Eusssiíq Imre Széchenyi tér 2. Tisza szálló melleit.