Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-10 / 205. szám

ÜIÍYÍM A GTS R O R SZ * G 1953 szeptembet 10: Őszi női kalapmodellekkel megérkeztemi Alakításaim a legszebbek. Tekintse meg kirakatom. mm n\m\ Tisza Lajos körút 4 3. (Hsrisnyaházm ellet t) ím ketárgyalásokra fecsérelni, ott „autonom" kiállítások rendezői nem játszhattak külön kis játékokat, hanem mindenki a cél érdekében dolgozott. De a legnagyobb köszönet és elismerés hangÍ

'án kell megemlékezni a Máv. igazgatóságáról s, amely felismerve azt, hogy ezúttal valami olyan dolog történik Szegeden, amely meghaladja a szokott „vidéki" kereteket, filléres és kulturvonatok beállításával a legnagyobb megértéssel működött közre a siker előmozditásában. Pedig voltak pillanatok, mikor minden kétségesnek látszott. Ma már el lehet mondani, hogy minisztertanácsi határozattal szemben kellett keresztülvinni, hogy augusztus hónapra a vasút filléres vonatokat adjon Szegednek és külön köszönet illeti meg a Máv. elnökhelyettesét. aki felhatalmazott, bogvha bármi kívánságuk van a szegedi érdekelteknek, a hivatalos ut mellőzésével, közvetlenül, telefon utján fordulhassak hozzája. A szegedi napok objektív mérlegének felállításánál nem lehet azonban elhallgatni, hogy a kiállítások körül sok baj volt és lövőre kiállításokat a mostani keretek között már megrendezni nem szabad. Nemcsak idegenek, szegediek fs panaszkodtok. hogy a kiállítások szét voltak tagolva és jóformán lehetetlen volt a kiállításnak egyes csoportjait megtalálni. A szükségből adaptált helyiségek nem voltak alkalmasak kiállítási célokra és a bemutatott anyag nem tudott kellőképen érvényesülni. Egységesen, egy nagyszabású mezőgazdasági kiállítás keretében, amelynek a tanya, a gyümölcs, a méz, stb. csak alosztályai lettek volna, a bemutatott anyag impozánsan érvényesült volna, míg így belőle nagyon sok elveszett, vagy elkerülte a látogatók figyelmét. Ez olyan organikus hibája volt a kiállításoknak, amelyen a legnagyobb ambícióval és jóakarattal sem lehetett segíteni. Itt csak azt a tapasztalatokat kell levonnunk, hogy a jövőben ezt másként kell megrendeznünk. Mikor ezt leszögezem, örömmel állapítom meg. hogy Somogyi Szilveszter polgármester elismerte hogy pesszimisztikus állásfoglalásának nem volt igaza és most már ő is azok közé szegődött, akik n szabadtéri játékokat állandósítani akarják Szege3en^u!dig^nag? tartásáért a polgármestert nem hibáztathatom, mert ő attól félt. hogy miként a múltban történt, most is a városnak kerül pénzébe, amit rendeznek. Azonfelül előtte volt az idegenforgalmi hivatalnak a szakvéleménye is, amely pécsi tapasztalatok alapján a Szegedi Hét és a szabadteri játékok ellen nyilatkozott. (Zárjel között mondva a pécsi kiküldetés és a szakértől vélemény volt a városnak egyetlen effektív kiadása.) De na már most a polgármesternek ez az örvendetes állásjxxnt-változtatása megtörtént, engedje meg, hogy a széleskörű nyilvánosság előtt nvllt kérelemmel forduljak hozzá, mint a város fejéhez. Higyje el nekem, és higyje el néhányunknak, akik foglalkoztunk idegenforgalmi és kiállitá-r sf kérdésekkel és nemcsak egy pécsi kiküldetés alapján Ítéljük meg a világot, hogy amiként a szabadtéri játékok fényesen sikerültek, ugyanezt a kiállítással is meg lehet csinálni, ha megfelelő keretet tudunk neki biztosítani. Évek óta hangoztatom, hogy az ipartestület vásárjának a mai helyén nincs meg a fejlődési lehetősége, a mostani tapasztalatok pedig mutatják, hogy mezőgazdasági kiállításokat sem lehet eldugva és szétszórva, iskolákban, kaszárnyákban, üres gyárépületekben és a hid alatt megrendezni. Meg kell teremteni az állandó kiállítási területet, amire szinte kínálkoznak a volt dohánygyári telkek és a feltöltött kis buvártó. A mai lelkesedés hangulatában hivjon össze a polgármester egy kis bizottságot annak letárgyalásáfa, hogy ezeket a telkeket miként lehet Kiállítási területnek biztosítani, mit kell oda épiteni, mit lehet a terűlet előkészítésére téli inségmunka keretében elvégeztetni, honnan lehet a költsé-; geket előteremteni és általában miként kell a jövő esztendei Szegedi Hét és ünnepi játékok előmunkálatait ideiében meginditani. Higyje el Somogyi Szilveszter polgármester, aki kétségtelenül nagyon szereti a városát, hogy itt nagyon sokról van szó. Állandósítani akarjuk az idei sikert, keresetet akarunk nyújtani Szeged iparának és kereskedelmének és biztosítani akar juk Szegednek nz első helvét a magyar vidék! városok kőzött. A || • r | f | r •*• nsprr választókban, legolcsóbban Gyermekharisnyák, fehérnemüek Tesfrérekn*'. Elfontak 3 alsótanyai leqényí4 akik agyonverték társukat (A Délmagyarország munkatársától) Egy héttel ezelőtt az égvik alsótanyai dülőnton eszméletlenül, véres'fejjel feküdt Nagygyörgy János 24 éves alsótanvai földműves. Körülötte véres tégladarabok, keritéslécek és botok hevertek szanaszét. A járókelők találtak rá az eszméletlen legényre, akit azután beszállítottak a szegedi közkórházba. Megoperálták, de sérülései oly súlyosak voltak, hogy segíteni nem lehetett rajta. Rövid idő múlva meghalt. A rendőrség az első perctől kezdve látta, hogy gyilkosság történt: a legényt többen megtámadták és agyonütötték. A rendőrségnek szombatra sikerült a tetteseket Halász Péter, Babarczi Pál és Nagy Mihály alsótanyai legények személyében elfogni A gyilkosok eleinte tagadtak, de a bizonyítások súlya alatt megtörtek és beismerték, hogy a gyilkosságot ők követték el. Vallomásukban előadták, hogy Nagvgvörgy Jánossal együtt mulatságon voltak a gyilkosságot megelőzően. A kocsmában, ahol a mulatság volt, összevesztek egy lány miatt Nagygyörggyel és már ek-kor elhatározták, hogy leütik. A mulatság után megvárták, amint Nagvgyörgy az elhagyott dűlőúton hazafelé indult. Itt megtámadták és az előre elkészített botokkal, lécekkel és kövekkel agyonverték. A rendőrség a bárom legényt letartóztatta és átkísérte az ügyészségi fogházba Keresek 12 személyes nagyon szép abroszt, szalvétát és evffeszközf. „Késznénzfizetfl" jeligén. ma mewszóUljwm. M És» bárttafri *s öaszessóU- / kozás felelősségét. Kezdje 91 De Gárgyán csak gondolkozott, lassan öntötte el a forróság. Néha a szive táját nyomkodta, mintha igy akarná szabályosabb lüktetésre kényszeríteni. Sokszor félt már attól, hogy egyszer csak megáH. Tele szívta tüdejét levegővel s megfeszítette bordáit A szive azonban ezután Is csak öszsze-vissza kalimpált — Istenem, — tört ki végre az asszony, — ma van a születésnapja. — S most már hallhatóan zokogott Gárgyán tudta, hogy feflesége valamit tartogatott számára, mert egész nap szórakozott volt s min- I denben igyekezett a kedvében Járni. Ezt rendszerint azért tette, hogy férj« mégse ripakodjon anynyira rá, ha kérdése vagy mondanivalója netán "áratlanul felingerelné. — Ma van a születésnapja a drágának? — dultrtilt a vén hivatalnok. — Küldjünk talán virágcsokrot a Marseilles-i börtönbe? A hetedik cellába, vagy a fene tudja hányadikba? Isten éltesse Sándort! Törjön be még néhány ékszerüzletbe egészséggel 1 Vagy talán vegyünk néki néhány kis villanyfúrót, vagy egy pár kis reszelőt hogy sflt eresen folytathassa mesterségét... — Itt már abbahagyta, mert érezte, hogy rögtön valami cifra szalad ki a torkán, ha még egy szót szöL — Ez volt hát a mai napra tartogatott mondókai — gondolta dühöngve. — Ma van a születésnapja. Az édesnek. Hogy pusztult volna el az első pillanatban, mikor napvilágot látott fis az anyja még eped utána. Hát nem állat egy ilyen asszony? Azon sopánkodik mindig hogy mégis csak a fia. Hát ha a fia is, ha gazember, le kell fitnL Elvégre ő meg az apja. Az apának talán nincsen szive? Az apa talán tuskóból van? Megvetően pillantott a pityergő anyókára s újból fölkapta az újságot. Legjobb, ha nem gondol «wfcre, mert qgyái megpattan benne valami, ha sokáig mérgelődik Pe most az asszony sírta H keserv®* — Nincs egy jó szavad sem hozzám, ügy teszel, mintha mindennek én lennék az oka. Hét ki gondolhatta előre, hogy ide téved... Gárgyán fölcsattant — Talán én engedtem útjára? Nem te csaltad ki belőlem is a beleegyezést? Hetekig titokortam ellenie. Hallant sem akartam az idegen légióról, de te persze a te anyai sziveddel — s ezt a szót ^anyai" gúnyosan nyomta meg — nem tudtál dlent állni a kölyköd kunyeráláaának. Háromszor megcsókolt s már le is vett a lábadról. Néhány hazug szót suttogott a füledbe, hogy Igy, meg ugy, ilyen gazdag lesz, ennyit tapasztal • te máris bedűltél. fin, az apa, hiába tiltakoztam. Azt mondtátok, hogy szívtelen vagyok. Hát Jól Moet aztán örülj, vigadj, hogy lacibetyár lett as ajnározott gyermeked — Olyan könnyen tudsz elítélni mindenkit mentegette fiát az anya. — Hiszen még megjavulhat... Nem lehet 6 olyan rossz, nem lehet... az én fiam... gonosztevő... — fi« fuldokoít a zokogástól. — Nem leheti Hit persze, hogy nem lehet! — gúnyolódott az öreg. — Hazudnak a bírák, a halóságok, a levelek, a* értesítések, mindenki hazudik. csak a te fiad az ártatlan, a szent Ha mégis megtalált csúszni a sáron, majd megjavul s a végén büntetlenül vonni kolostorba. Persze! Ez az ilyen asszonyok észjárása... De én , megtiltom hogy a nevét is kiejtsd előttem. Értetted? Én gyűlölöm, mint az ördögöt s ha itt lenne, ugy verném agyon, mint egy kutyát... Az asszony befogta füleit. — Péter, az Istenért, hát nem félsz..'. — Nem félek, nem félek — vágott csukladozva ;tz asszony szavai elé Gárgyán. — Semmitől sem félek, mert én... — és zokogva borult széke karfájára — becsületes ember vagyok s a fiam a legbecstelenebb ember a világon.,, * _ ? Néhány hónap mnlva Gárgyán ngyanugy ült karosszékében, mint azelőtt Olvasta az újságot és gyorsan öregedett A gyakori izgalom felőrölte, a tépelődés megfosztotta minden életkedvétől, fia bukása gyógyíthatatlan sebet mart a lelkébe. Gárgyánné is egyre töpörödött s csak szemel árulták el néha, hogy ő még mindig remél s titokban várja a csodát És tényleg! Egy napon éles kopogás riasztotta föl az ebéd után sziesztáié házaspárt Az asszony szive összeszorult s az ajtó felé akart rohanni, mikor Gárgyán, aki megérezve az anya titkos gondolatát mogorván intette 1«: — Maradj csak ülve! Igy is betalál, aki beszélni akar velünk. — De az ő szive is elkezdett hevesen verni, újra nagyokat lélekzett, hogy visszafojtsa nyugtalanságát Az ajtón ekkor egy elegáns fiatalember lépett be. Udvariasan meghajtotta magát s idegenszerű kiejtéssel kérdezte, hogy Gárgyánékhoz van-e szerencséje. Az asszony csalódottan bólongott, Gárgyán meg szinte megkönnyebbülten lélekzett föl. örült, hogy nem Sándor a váratlan látogató, mert évek óta érezte, hogy e iMsni kívánt találkozás azonnal megölné. — Mivel szolgálhatunk? — kérdezte az öreg gyanakodva. A fiatalember mozdulatában volt valami nagyvárosias, valami könnyedség, amit nem szeretnek a becsületes munkában megőszült emberek. Látszott rajta, hogy inkább modorából, hajlékonyságából, mint szorgalmas munkájából éL — Kérem, — mondta a látogató — én Láng Gyula vagyok s együtt szolgáltam az önök Sándnr fiával az Idegen légióban... Az asszony erre izgatottan tolta alá a széket • kitágult szemekkel figyelt rá. — És? — kérdezte türekoetlenflai