Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-17 / 211. szám

TQ33 szeptember T7: f> f I MAGyAR09«Z*G Divatszövetek, szőrme és bélésáruk, Szegeden legolcsóbbak Lévainál Tisza Cafos körút 39. szemben.) (Höforással Gyözödfön meg Medve*» vásárlási alkalomról. Szublimáltai megmérgezte magát a 21 éves sövényházal tanítónő (A Délmagyarország munkatársától.) Te nap délután megdöbbentő és titokzatos öngyilkosság történt a sövényházai tanitói lakban. A sövényházai iskola fiatal tanítónője, a 21 esztendős Lestyán Eszter szublimáttal megmérgezte magát. A fiatal tanítónőt most nevezték ki az iskolához, senki sem sejtette, hoj milyen gondolatokkal foglalkozott. Délel még résztvett az Lkola ünnepélyes Veni Sanc(ejen, utána is a legjobb hangulatban volt. felutánra nedig elkövette az önffvilkosságot. A fiatal tanítónő két deciliternyi szublimátoldatot ivett meg. Az esti órákban találtak rá, azonnal kihívták a szegedi mentőket akik a leányt beszállították a szegedi belgyógyászati klinikára. Megállapították, hogy állapota rendkívül sulycs. remenytelen; az erős szublimátoldat jórészt már felszívódott szervezetébe. Kihallgatni még nem lehetett. A fiatal tanítónő két búcsúlevelet hagyott hátra, a levelekben megmagyarázza tettét hozzátartozóinak. Esernyők gyári árakon Pollák Testvéreknél. A KENYÉR TRAGÉDIÁJA Irta: TONELLI SÁNDOR Gyerekkoromnak furcsán eleven emlékei közé tartozik egy kis elbeszélés, amelyet az Én Újságomban olvastam. Az elbeszélés Palcsiról, vagy Lajkóról szól. aki a leckéjét tanulja, de közben inkább a rigók fütyülését és egyéb szórakoztató idegen hangokat figyeli. Azt hiszem, Sebők Zsigmond volt az elbeszélés irója. Egyszóval Palcsi. vagy Lajkó tanul, vagy legalább is a tanulást markírozza. Közben megcsapja az orrát a friss kenyér illata, amelyet akkor emeltek kí a sütőkemencéből. Érdeklődése az uj téma felé fordul és odaszól az anyjához: — Anyukám, add nekem a kenyérdúcot. — Megtanultad már a leckédet? — Még nem. — Akkor még várhatsz. Megírta Szent Pál apostol, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék. Palcsi, vagy Lajkó felkapja a fejét: — Anyukám, szerette Szent Pál apostol a kenyérdúcot? Amennyire én tudom, az apostolok aligha ettek olyan cipót és olyan dúcos kenyereket, aminőket még néhány esztendő előtt is szemet gyönyörködtető és kívánatos választékban lehetett látni az alföldi városok piacain. Mostas t * > nában mintha egy kicsit összezsugorodtak volna a kenyérpiacok és mintha a mai Palcsik meg a Lajkók is kevésbbé rajonganának a dúcos kenyérért Legalább is, mikor reggelenként nézem az iskolába nyargaló gyerekeket, nem látok olyan szép, nagy karaj kenyereket, mint az én gyerekkoromban. Szünetben a kifli se fogy ugy. mint a mi időnkben, mikor két krajcárért adtak egy termetes kiflit, vagy hatalmas vizeszsemlyét. Ha összeálltunk, három krajcárért kettőt is kaptunk. A sóskalácsnak pláne darabja volt egy krajcár. Valahogyan a mai kisdiákok táplálkozása eltolódott. Kevesebb kenyeret és lisztproduktumot fogyasztanak. A gyümölcs és miegyéb nyomult az előtérbe. Én még kenyérevő vagyok, de hányan mondhatják el ezt magukról. Ahogy figyelem az emberek étkezését, azt látom, hogy mind kevesebb kenyeret esznek. És ez nemcsak az én tapasztalatom. Szaklapokban, folyóiratokban olvasom, hogy a kenyér és a lisztes ételek fogyasztása az egész világon mindenütt csökkenőben van. Az orvosok vitamint javasolnak és az emberek másként szabályozzák étrendjüket. Ez a kenyér tragédiája. Hogy mennyire igy van ez. azt néhány nagyon kis tapasztalattal igazolhatom. A nyáron néhány napig egvmagam voltam idehaza. Negyedik, vagy ötödik nap lehetett, mikor a lány behozta az ebédet és megkérdeztem, hogy most miért másféle kenyeret vásárol. A válasz meglepő volt: — Nem tudtam, hogy másféle. Még nem ettem belőle. Méltóztassék ezt elképzelni. Egy alföldi magyar lány, a Tiszántúlra való. a buzavidék kellős közepébe, aki öt napig nem nyul hozzá a kenyérhez. Ez se nagyon javítja a lisztfogyasztás statisztikáját. Folytatás. Meg voltam híva vidékre egy nagyon kedves ismerős familiához. A háziak hatan ültek az asztalnál, kivülök két vendég, egy ügyvéd, meg én. Leves után körülnéztem, de kenyeret nem láttam az asztalon. Odafordulok a háziasszonyhoz: — Kaphatnék egy falat kenyeret? A háziasszony mentegetőzés közben intézkedik: — Azonfial... Maris, hozzon kenyeret a doktor urnák... Mi rendszerint nem eszünk kenyeret Ez is alföldi tapasztalat. Egy ház, földbirtokosnak a háza. aki maga is búzát termel és délben rendszerint nem kerül kenvér a? asztalra. Talán paprikáscsirkéhez és szószos húsokhoz igen. de máskülönben nem. A ke nyeret pótolja a burgonya, meg a Körítés, a gyúrt tésztát a torta, vagy a könnyű édes tészta. Mit kivániunk akkor a némettől, akinek búzája nincs, van ellenben bőven krumplija? ö fogyassza helyettünk a kenyeret? A nyáron voltam egy társaskiránduláson a Mátrában és Bükkben. Huszonegyen voltunk, mindnyájan meglett emberek. Meglátogattuk Kékestetőt, Parádot, Egert, Lillafüredet, Miskolcot és Mezőkövesdet. A vendéglőkben hoszszu asztaloknál együtt étkeztünk. Néztem a kenyérfogyasztást, az ország legkülönbözőbb vidékeiről összekerült embereknél. Majdnem semmi. Egy, legfeljebb két császárzsemlye, alig egy-két vendég van, aki komoly kenyeret kiván a pincértől. Vannak azonban négyen, vagy öten, akik megelégszenek egy kis darab kétszersülttel. Ebben a gyomorsavas, nekikeseredett világban a kétszersült is megteszi. Mit csináljon ellenben a gazda a búzájával. A kenyérfogyasztásnak ez a csökkenése és a kenyérnek ez a tragédiája nemcsak magyar tünet, hanem egyben világjelenség Növekszenek a búzával bevetett területek, a fogyasztás ellenben lefelé hajló tendenciát mutat. A gazda pedig, aki buzavalutában számolt és ugy tudta, hogy egy pár csizma nagyjából egy métermázsa búzának felelt meg, azt tapasztalja, hogy a valutáris rendszere felmondja a szolgálatot. A mérlegnek az a serpenyője, melybe a búzát, lisztet, vagy kenyeret helyezi, túlságosan könnyűnek bizonyul. Ez a búzának és kerivérnek, ez a gazdának a tragédiája. Onl ¡61 szolgálta ki mindenféle háztartást edémjekkel, konuhagtpekkei cs afftndéktárguakkai az ü -L - ADLER OEmrcsAR a T laza r. a 1 o a k ö r tr t o n Arloslo-Unnepély a szegedi egyetemen (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi egyetemen nagyarányú előkészületek folynak egy nagyszabású emlékünnepély renNovember első napjaiban Ariosto 'ját a szegedi egyetem. Már a múlt tanévben kédezésére. November első napjaiban születésének 400-ik évfordulóját ünnepli meg szült az egyetem az Ariosto-ünnepélyre, de az egymásután következő események miatt akkor elmaradt. Most november első hetében azonban minden körülmények között megrendezik az ünnepélyt és ezügyben már a római egyetem. A szegedi Ariosto-emlékünnepélyre akadémiával is érintkezésbe lépett a szegedi _ fly a római akadémia is elküldi képviselőjét. A szegedi egyetem éppen a napokban kapott értesítést, hogy Rómából az Ariosto-irodalom legalaposabb ismerője Guilio Bestoní egyetemi tanár utazik Szegedre. Bestoni proieszszor előadást fog tartani Ariostóról és irodalmáról. Értesítés jött Szegedre a budapesti olasz követségről is, hogy az olasz kormány képviseletében Colon na herceg olasz követ jelenik meg az egyetem emlékünnepélyén, azonkívül a budapesti olasz fasció több vezetőtagja is leutazik erre az alkalomra Szegedre Az egyetemi tanév megnyitása után intenziven hozzákezdenek az Ariosto-ünnépély előkészítéséhez. meghívják a kormányt, az orországgyűl^s mindkét házának képviseletit, valamint a magyar tndománvos világ mwei*n tánsait is. Mntézetl. Iskolai harisnyák, gyermek kötöttkabálok, nagy választékban. CUSSSIÍQ Imre Széchenyi tér 2. Tisza szálló mellett.