Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-17 / 211. szám

DELMAGYARORSZAG T975 szeptemKer T7." FISCHER SF ATEXEP KSSrJ: I-a TŰZIFA, SZÉN, KOKSZ, FASZÉN LEGOLCSOBB lüON AZ ELET MOZIJÁBÓL 'M. . Megalakul a szegedi gazdák tejszövetkezete (4 Dclmagyarorszqg munkatársától.) A sze­gedi Gazda sági Egyesület szombaton délelolt a tejszövetkezet felállítása ügyében értekezle­tet tartott. Ecsedy Ferenc egyesületi főtitkár ismertette a szövetkezet kérdését A korábban tartott értekezlet felhatalmazta az egyesület vezetőségét, hogy a tejszövetkezet megalakí­tására dolgozzon ki alapszabályokat . Szanyi István fővegyosz beszámolt arról, fiogy tárgyalt az Országos Magyar Tejszövet­fcezeti Központtal, melv vállalta, hogy a sze­gedi tejszövetkezet tejfeleslegét rendes áron atyeszi. Szólt arról, hogy a rendes tejellátásit rendkívül gátolia az a körülmény, hogy sokan vannak, akiknelc 50 literig terjedő tejmennyi­ség bevásárlására engedélyük van. Az ilyen engedélyesek száma Szegeden négyszáz. Dorozsmán pedig kettőszáz és a környéki köz­ségekben is sok az engedélyes. Az engedélye­sek nagyrésze kofa, akik kifogásolható módon kezelik a Szegődre behozott tejet. Ezért azt ja­vasolta a fóvegyész, hogy a Gazdasági Egye­sület mielőtt a tej «szövetkezetet megalakítaná, intézzen felterjesztést a földművelésügyi mi­niszterhez és kérje az 50 literig szóló bevásár­lási engedélyek visszavonását. Az értekezlet a javaslatot elfogadta, majd Ecsedy főtitkár beszámolt arról, hogy Szeged­re naponta 26.085 liter tejet hoznak be. Ebből alig 5000 liter az a mennyiség, amelyet a ter­melők értékesítenek a városban. Ez a pontos utánjárással megállapított statisztika arra mu­tat hogy a tejkérdést a Eazdák érdekében mi­előbb rendezni kell. A főtitkár a továbbiakban a tejszövetkezeti alapszabálytervezetet ismertette. Á létesítendő szövetkezet székhelve Szegeden volna és neve a következő: Szegedvidéki tej- és tejtermékek és mezőgazdasági termények értékesítő szövetke­zete. A szövetkezetnek minden égvén tagja le­het. aki gazdálkodással foglalkozik A tag a belépéssel egyidejűleg a birtokában lévő min­den egyes tehén után legalább egy darab 10 pengős üzletrészt köteles jegyezni. Többen a tizpengős üzletrészt magasnak ta­lálták ezért elhatározta az értekezlet, hogy az üzletrész összegének megállapítását bizottság­ra bízza. Az értekezlet végül Mmondta, hogy szüksé­gesnek tartja a tejszövetkezet megalakítását és kilenctagú bizottságot alakított a szövet­kezet ügyeinek megbeszélésére. A szövetkezeti bizottság tagjai a következők lettek: Korom Mihály, Utasa Miklós, Császár Rudolf, Jani Mihály, Szanyi István, Ecsedy Ferenc. Ábra­hám Imre Dobó Ignác és Juhász József. Megnytíi ! Tóti} latvtín dlvatsxUcsUxleie Kelemen u. í. Hágt étteremmel szemben. nt munKáU, alakítás. /a vitás olcsón és pontosan. — A Bá­nyai céft volt sxabásxa. to X*";. MINDENKINEK KORDA-RUHA Legjobb. — Legdivatosabb. — Legolcsóbb. Mérték után elgőrangu szabás és kiállítás. Iskola öltönyök, felöltők, télikabátok nagy választékban. FÖLDES IZSÚ Klauzál tér (Esetünk a verébbel) Iskolaszezont nyitó szeptemberben, mikor só­várgó lélekkel nézem a kacagó, gondtalan diák­sereget s megint visszatér minden ragyogó emlék a múltból, — apró pajtásaimnak mondom el ezt a történetet Annyi idő után végre bevallhatom, hogy az egész meglepetés visszafelé sült el, mert a ve­réb tűikorán kelt szárnyra. Éppen egy órával előbb a kelleténél A szenzációt a német tanár tiszteletére tarto­gattuk, valaki majd kérdez egy szót hogyan kell azt leirni, a tanár ur szenvedélyesein szeret irni, nyomban megragadja a krétát s a táblához vonul, Vucsetics pedig azalatt szárnyra bocsájtja a ma­darat Ájuldoztunk a gyönyörűségtől, csak néhá­nyan, beavatottak, mikor elképzeltük a jelenetet, aztán ehol ni, elromlik az egész. Két órakor kezdődött a latin óra, háromtól né­gyig lett volna a német Már most Isten mentsen minden pogány gondolattól, hogy Linder pátert megbántsuk, hiszen az ő rangja ott volt a meny­béli hatalom, meg az édesapánk között A veréb a civil Kiszelák tanár urnák készült, akivél állandó hadilábon álltunk, de Vucsetics nagy izgalmában sokat babrált vele s szélnek eresztette A megriadt jószág az ablak felől kapta a leg­több világosságot, hát annak vágódott, aztán a ka­tedrára repült és helyet foglalt az asztalon. A legbolondabb szinházi előadáson se tud a kö­zönség olyan vihogást csapni, mint az osztály, mi­kor vissza akarja fojtani a nevetését. Valakiből kibuggyan egy „hihihi" s ez ugy terjed tovább, mint a tűz. Most ugyanis már nem a mulatságos esel okozza a derűt hanem az, hogy nevettek. A hátulsó padokban mindig rejtőzik valaki, aki a hatás kedvéért megereszt egy vastag „brfihühü"-t amire aztán megvan az égzengés, felfordult az egész osztály. Hát ez most mímíf elmaradt. Linder tarár nr előbb a cvikkere mögül kukucskált a verébre, az­tán levetette a szemüveget és minket vett szem­ügyre A helyzet már aggasztó kezdett lenni, mint általában mindig amikor teljes, tiszta tekintetét ránk pazarolta. — Az egyik jómadár szárnyra bocsátotta a má­sik atl — jegyezte meg. Más körülmények kőző« ezen a mon<fáson lehe­tett volna csak istenigazában nevetni, de most be­lénk szorult a hangulat. Aki nem volt beavatva, kutakodva kereste a tettest mielőtt még Linder Dá­ter megszólalt volna. — Melyik volt az? Halálos csend. Meredtté vált harminc dTSf. Nem mintha Linder tanár ur az a fajta volna, aki sú­lyossá teszi az álmokat. Sző sincs róla, hiszen nem fordulhat elő az életben olyan baj — iskolai és kívülről jövő egyaránt — amiben ne segítene. Hányszor megérdemelte volna valaki, hogy kon­ferencia elé vigyék, de az öreg pap meleg, őszinte tekintetével csak ránézett s ebben a tekintetben több volt a szomorúság, mint a harag. — Jaj, csak ne nézne ugy rám ,— panaszkodott a delikvens. Inkább verne pofon 1 Aztán most eihol ni, itt ez a buta verébhistőria s a mi jó páterünk megint szomorúi — Azt kérdezitem, melyik volt az, akt a verebet eleresztette? — hangzott most a vallató szó. Megint nem felelt rá senki. — Na urak, gentleman-ek, tánciskolás gavallé­rok, senki sem jelentkezik? Ez a magyar tisztes­ség? Elkövetni valamit, aztán lapítani? További kinos csend — Mondhatom, Sobri Jóskában több becsületér­zéa volt. Még egyszer végignézett rajtunk, aztán vissza­helyezte a szemüvegét az orra nyergére. — Eh, legyintett egyet, majd hozzátette: Tovább forditunk. Nem könnyebbültünk meg ott maradt a nyo­masztó feszültség hangulata, a latin .igék kongtak, a nyelvtani ,mog a mondattani esetek merő értel­metlenségek ilyenkor. De a Lindert jobban bánt­hatta valami, mert az óra vége felé hirtelen meg­állt a padom előtt, a tekintetét élesem rám sze­gezve. — Nézz a szemembe, nem te voltál? Túlságosa^ eleven temperamentumu vagy, tőled sok miuden kitelik. — Nem én voltam, tanár ur. — Akkor kicsoda? Nem feleltem, mintha a kérdést önmagához in­tézte volna. Ez pedig nem tartozik rá-m, szinte nem is illik róla tudomást venni, hiszen mér kotnyeles­kedés volna. — Hallod-e, azt kérdeztem, hogyha nem te vol­tál, akkor ki volt? Tán nem is tudod? Néztem mereven a szemébe. — Tudom. — Hohó, hiszen ez nagyszerű, végre leleplező­dik a rejtély! Hamar bökd ki, melyik genUeman barátod volt? — Tanár ur, kérem, feleltem, nem árulom el Csupa szeretetreméltó gúny lett — Ugyan-ugyan, aztán miért? — Csak! — Mi az a csak? Óvodás gyerekek beszéTne* igy, de nem nagy legények, akik csizmát viselnek és manchester szövetű bricseszt Miért nem mon­dod meg? Az arcom lángolt, megint osakkaJ tudtam volna felelni, hát inkább hallgattam. Arra egész közel jött és elkezdett cirógatni. — Édes kis gimplicském, te sose hazudsz. •— Kérem tanár ur most se hazudtam. — Szó sincs róla, bevallottad, hogy tudsz a do­logról. de a leleplezés nélkül féligazság marad az egész. Szépen kérlek, segits meg, légy megértő lélek az öreg emberrel szemben. Látod, szenvedé­lyem a kíváncsiság. Leszel egyszer te is öreg, ak­kor tudod meg, hogy mi az. Girnpli fiaim, áruld el... — Nemi — tört ki belőlem a sző dacosan, majd­nem sírva. Linder tanár nr égnek emelte két karját, aztán megint leengedte. — Mit csináljak, ha nem sikerült? Én mindent elkövettem. Négy óra után Itt marad az egész osz­tály, majd visszatérek hozzátok A tízperces szünetben szinte kerültük egymást, a dologról nem beszéltünk, esak Vucsetics adta a cinikust. — Még esak az kell, hogy Jelentkezzem, biztosan beír a« oszitálykönyvbe. Az én terhemen nedig ugy is sok van. Nem feleit rá senki, megülte a léikeke* valami, amit akkor még esak homályosan éreztünk s amit később sok tapasztalat érlel keserűvé. Német óra után csakugyan visszajött Linder páter, egyenest felém. — Megmondod? — Tanár nr, kémem, went Sose volt a szeme olyan ragyogd, mint akkor. — Hát antryit mondok, hogy szerencséd van, mert csak próbáltál volna ároSkodni! Mars hazai az egész osztály, mór nem vagyok kíváncsi sem­mire. Soha az Sletben nem hozta szóba a dolgot Vu­csetics később azt mesélte ugyan, hogy ő meg-, gyónta, még pedig éppen Lhrder páternek HósvétJ kor, de ki tnd ebben bizonyosat? Mesélte 6 azt K hogy farkast lőtt s lebirkói*«» a cirkusz óriását Bob. n/uzMOHiA nkncETE 3 énelces: Schumann Elisabeth Hnsxka Kóxsl Strack Tivadar 3 ¿zongorista: Palát Mlldner Myklscña Taras Flscñer Anni 3 Gegeatis: Vasa Vrltyoda Juon Manén Sxénássy Károly 1 celtista : Fenermann Emánuel 10 grandiosas mûoészl eseményre kedvezményes bérlet váltható DÉLMRGYIIR Jegyiroda pénztáránál és a Harmónia hangoersenylgazgalóságánál Kárász ucca i4. III. i5. lele ton 22—38. Llfhasznátal bérleli ügyben dlftalan. Kér/en TProspeMust 1 jj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom