Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-09 / 152. szám

6: DÉLMAG/ARORSZAG 1933 füllt» Q Csanádmegye közigazgatási bizottságának iilése (A Délmagyarország makói tudósítójától.) Csanád—Arad—Torontál vármegyék közigazgatási bizottságának szombaton délelőtt tartott ülésén Fáy István főispán szóvátette azokat a támadásokat, amelyek József főherceget legutóbb a képviselőházban érték. A főherceg Csanádmegyének egyik legnagyobb bí-+okosa. Javasolta, hogy a törvényhatóság üdvözlő iratban tiszteletéről, ragaszkodásáról és hálájáról biztosítsa. A közigazgatási bizottság egyhangúlag magáévá tette a főispán felirati javaslatát. Tarnay Ivor alispán terjesztette ezután elő a vármegye mult havi igazgatásáról beszámoló jelentését. A jelentés kapcsán báró Urbán Péter a Dombegyháza község határiban 1931-ben megkezdett vizlevezetési munkálatok befejezésének késedelmét, főképen pedig a csatornaépítés céljaira igénybevett területek tulajdonosainak még mindig függőben levő kártalanítását sérelmezte. A bonyodalmas ügyben Tarnay alispán és Vertén főjegyző adtak felvilágosítást. Nágel Henrik földbirtokos a vármegye területén fellépett vetéskárok felvételében kívánt a pénzügyi hatóságtól nagyobb gyorsaságot ás kedvezőbb elbírálást. Fáy fóispán utált arra, hogy az adókivetéseknél közepes termésátlagot vesznek alapul. Ha kisebb károk esetén is erősen követelik az érdekeltségek a kárleirást, könnyen előtérbe léphet az a márts jelentkező meggondolás illetékes helyen, hogy a közepesnél jobb termés esetén — adóemelésnek van helye. A most befejeződött jövedelem-, vagyon- és kereseti adókivetésekkel kapcsolatosan Ráth József földbirtokos kérdésére Dankó Károly pénzügyigazgató bejeJentette, hogy a jövő évi adókivetések összege 350.000 pengővel kevesebb a vármegyében. mint az előző évi volt. Nagy nyári ruhavásár o Belvárosi Női Rohaárnházbon (ezelőtt Léncz Jenő cég) Széchenyi Mr IS. az. Műselyem ruha mintás P 5.60 Műselyem muszlin ruha gyönyöré mintákkal P 10.— Műselyem rnha sima P 4.50 Féldelén és karton rnha P 3.00—8.50 Panamavászon ruha P Vurtat, hoarrtt uy»gMl nira^ta «nér*k«rt rtlMdk. 130 I 1cg x*lr 1.48 ÍO m vételnél 1-45 100„ „ 1.40 Nagy Albinéi, BENZING AZRESO PNOEBUf ZZAB. BINZHMAX TDXHILY BIZTONSÁG GYORSASÁG KÉNYELEM Szegedi lerakat MARKOVI CS Ugyanott legújabb ctónak mototrok. FRONTHARCOS VAGY CSERKSSZ «*»»••» Itlutriléil clkknk lt||»tányoiibbiR. ELSŐRANGÚ MÉRTÉKUTÁNI URI SZABÓSÁG Divat kangarnok, — Tropioal, — Freecó, — Burett, — nyenselyemanyagok n legnagyobb választékban FÖLDES IZSÓ ^ KLAUZÁL TÉR ' AZ ELET MOZIJÁBÓL (Lélekvándorlás) ügy rémlik, hogy ha aj lap indul manapság, nem helyez akkora súlyt a politikai rovatra, mint amekkora körültekintéssel a színházit szervezi meg. A közönség nagy része ugyanis megkívánja a reggelijéhez a kulisszamögötti intimitásokat, viszont a színésznő is beteg, ha egy nap nem Írnak róla. így születnek meg aztán a színházi viccek. az elmésségek, amik voltaképen jórészt elavult holmik felmelegítése, hiszen igazi jó vicc alig terem évente egy-kettő. Tessék elhinni, hogy a régiekből él még mindig a mai generáció, amely annyiféle fotográfiában ismeri meg sztárjainak minden titkolt — sokszor nem is olyan nagyon titkolt — részletét, hogy azokból egész részletkereskedést lehetne teremteni. A régebbi időkben csak lépésről-lépésre lehetett eljutni ehhez a tudományhoz. Elkezdtem, teszem azt, az egyik művésznő előtt dicsérni a másikat, hogy milyen finom jelenség, mennyire ragyogó minden. Amire a jó kolléga, ngyis mint barátnő, felhúzta az orrát — Na hallja, maga is eltalálta. Jött aztán a baTátnö leírása. Milyen a fehérneműje, hol rejteget testi hibákat, szabálytalan leneséket és egyéb anyajegyeket. — Ne mondjon ilyent, riadoztam én. — De mondók, hiszen egy öltözőben vagyok vele, hát látom! Megtudtam amit akartam, elmentem a másik művésznőhöz és felmagasztaltam előtte az elsőt — Na hallja, kiáltott az is rám, hogy tetszhetik magának az ilyen piszok fészek? — Piszokfészek? • — De mennyire! Hiszen együtt öltözőm vele, csak tudom! Újvidéken operettbemutatőra készültek, nagy volt a láz, az utolsó percig díszítették a színpadot, maga a primadonna intézkedett a színen, hogy hova kerüljenek a kellékek. A függöny még le volt eresztve, ő ott állt, háttal a publikumnak és még akkor Is Intézkedett, mikor óraütésnyi pontossággal a kordinahnző elkezdte fölfelé göngyölgetni a függönyt Egyszerű alkotmány volt az, zsinórra járó. A művésznő ezt nem vette észre, mondom, ő intézkedett és azt se látta, hogy a szoknyája hátul beleakadt a göngyölegbe. Egyszer osak foglya lesz a függönynek, amelyik a derekáig felsodorta a szoknyáját, ott aztán megállt. A művészi izgalmakra éhes közönség először meglepetve gyönyörködött ebben az újszerű színpadi stílusban, a másik pillanatban azonban annál viharosabban zúgott fel a taps. — Éljen N. P! Csak a derekáig látták, megismerték. Ezt nevezem népszerűségnek. Ma már annyira elszaporodtak a művésznők, hogy a legiáratosabb Intim Pista is csak sötétben tapogatóznék a felismerés terén. Sregénv N. P. régen visszavonult a színpadtól, nagyon öreg asszony s egy budapesti kültelki deszkabódában ápolja a kilenc kutyáját. Azokra költi a garasokra menő nyugdiját, a könyöradományokat Mindig azt hissem, hogy az ő személyén keresztül történt meg az a nagy csoda, amit lélekvándorlásnak hivaak. Hányszor hallotta a hajdani kecses, immár divatjamúlt mondást: — Juhászkutya lennék magáért. A sors alighanem teljesítette a kívánságukat 6 most a hajdani gavallérokról gondoskodik az egykori primadonna. Juhászkutya ugyan nincs köztük, de van tacsi, pincsi, mopszli, — ami végtére is egy-kutya. (A bizalom A választások krónikájában a legelkeseredettebbek közé tartozik az, amikor AnHrássy GYÍ" küzködött a budapesti belvárosi kerületben Tisza Istvánnal. A két hires Herbert presztízst-kérdést csinált a győzelemből, mindenki kortes volt, olyan ember»' ket is megmozgattak, akik addig tivol tartották magukat a politikától. Fedák Sári ifjúkora minden kitörő temperamentumával vetette magát a küzdelembe, színpadi népszerűségét felhasználva sorra járta a kis-esnbereket, agitált játszott, színészkedett. ve v.. Egy fanatikus Tisza-párti susztert senki se tudott megszerezni, hát vállalta Fedák Sári. — Bízzátok csak rám, ugy megfőzöm, ahogy akarom. Benyitott hát a műhelyébe. — Jőnapot, kedves mester, idekerültem már, mert azt hallom, hogy senki se szab olvan pompás cipőt, mint maga. — Hát hiszen, nézett nagyot a kedves mester, csak megcsinálja az ember azt, amit tud. — Persze hogy meg. az a kérdés aztán, hogy hogvan sikerül. A maga cipőiről legendákat ber szélnek. Nem is értem, hogy pártolhat egy ilyen derék ember olyan ország-fusert, mint az a Tiszai A suszter most már tisztában volt azzal, arait anrogy is gyanított Mit keresne nála egyebet a nagy primadonna! Mert felismerte rögtőn, ki ne ismerte volna minden időkben Fedák Sárit? Térdelt a művésznő előtt, aki csacsogott tovább: — Semmi nem olyan fontos rajtunk, mint a cipőnk. A hangulatunk, a közérzésünk. mr. eflésfc életűnk ettől függ- Énért bizalom kérdése, högy kivel állunk szóba, A mester felnézett rfi, F. 5. eübüvöWen mosolygott — Ugv van. ahogy mordom. Ismerem ín nagyon jól magát, habár még soha Bflffl is bescéTtűnk. Bizalom kérdése az egész, ahogy mondtam. El se Vénzeíheti, milyen bizalommal vagyok én magához A suszter komolyan csö válta a fejét — Ne tessék ilyet mondani, mert ugy se Kiszem eí. — Mondom én, HSzelt Fedák Sári. A szorongatott kisiparos tovább ingatta a fejét — Dehogy Tan bizalommal, dehogy van. firzera én azt szörnyen. 1 — Miből? Mondja meg, miből érzi? — Hát abból, kedves művésznő, hogyha maga bizalommal volna hozzám, most nem félcipőt méretne velem, hanem hosszúszárú vadászcsizmát \ kővetkező pereben már künn is volt Fedák Sári a műhelyből. Nagyon ritkán fordult elő az életében, hogy valaki lefőzze, de ez a ritka pillanat most következett eL Bob. DELMAGYARORSZAG kölcsönkönyvtárának uj könyvei: Lorna Rea: Asszonyok Loránth L.: Tettének oka ismeretlen.. Molnár Ferenc: Csoda a hegyek között , Váradi Zsigmondné: Budai kis ház Büky György: A mosolygó ház . Kellermann: Anatol az olajváros Cecil Barr: Zsuszi félre lép C. A. Brück: Kopog az irógép Erdős Benée: Hajnali hegedűszó Vicki Baum: Hell, meg a nők