Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-07 / 103. szám

B ÖCLMAGYARORSZÄG 1933 mfffus n Férfi kalapok óriási választékban, nagyon olcsó árakon Pollák Testvéreknél Ä,' s és Széchenyi tér Az újjászülető dráma (Részletek egy előadásból) Irta Berezeli A. Károly, (i. MS a drámai hős és mi az a hatalom, melynek diadala világnézetünk szempontjából az irigyelt és körűláhitott hérosszal szemben is kívána­tos? Hogy erre megfelelhessünk, próbáljuk kibon­colni az egyén és a közönség viszonyát Tudjuk, hogy a társadalommal vállalt szükség­szerű közw^é^ink egyéni mivoltunk tetemes száza­lékának elfojtásával jár. Aa ember, ki nemcsak vész, homo szoclália, hanem egész is, homo organicus, csakúgy lehet tagja a közösségnek, ha egéiz-mivol­tából éppen azokat a tulajdonságokat áldozza fel, melyek rája, mint egyénre, zárt egységre a legjel­lemzőbbek. Feladja, mondjuk, indulatának szabad kitörési és kielégítési jogát feladja a bosszút az r>nmaga felett való rendelkezés jogát a birtok­Bzerzést, tehát alkatrésszé csiszolódva, mindenét ami másoktól, mint független egyedet megkülön­bözteti, a társadalomra háritja át Gyámság alá kerül, behódolásra kényszerül s mert ez az ön­feláldozás egyúttal létérdeke is, meghasonlik ön­magával, áhít ja a szabadságot, de ugyanakkor fél Is tőle é>s ijedten bújik meg a közösség börtönei­ben, büszke önmaga teljességére, de szégyenkezik !s rendbontó ösztönei miatt s igyekszik eltagadni őket. Az ember a társadalomban kettéhasadt Nem lehetett többé sem individium, sem kollektív lény, kétfelé ágazott 3 örökös feszültségben, önmardo­sásban vrvta napról-napra belső párviadalát. Lel­kében kínzó nyugtalansággal settengett, táncolt leigázott egyéni vágyainak kísértet járása, titkos gondolatait uszitó érzések fűtötték, ellenszegülés ós lázadás mámora űzte magányba, hogy esetleg a koHektrvvm előtt vezekeljen érte. De vezekelt már önmagában is, mert minden antiszociális vá­gyát közösségi érzések követték nyomon s a bűn­nek min ősi tett lázadást gyötrelmes bünhödésl kényszer enyhítette. Bűnei miatt félt önmagától s a büntetés miatt félt a társadalomtól, mely rendet é« erkölcsöt követelt tőle s végső fokon istenese­mévé hatalmasodott Amit isten akar, azt akarja a társadalom is, tehát aki akár csak gondolatban is megsérti a társadalmi berendezkedés jogosságát Isten ellem vét De az ember bárhogyan palástolja, leplezi is önmagát • teszi intézményessé a ha­zugságot. e szövevényes társadalom — isten ellen mindig vétkezik, akaratának öntudatlanul is ellen­szegül s Így sohasem mentes a bűntudattól. Az em­bert kínozza, hogy minden nagyszerűsége ellenére sem tnd teljesen befleotvndnl a közösségbe s kom­pén zativ értékű vallásos áldozatokban keres föl­Svábbogár S3Ä'; port Főlerakat: VAJDA IMRE ÉS TÁRSA drogériában, Kárász ueca 12. iss B. B Ez a három jel már átment a köz­tudatba. Bristol Budapest 12'— P-ért ad naponta nagyon jó szobát első­rangú ellátással. A vendég minden kényelmét meg­találja. Délután és este tánc 4 A bárban intim hangulatos esték. oldozást. Megtagadta lelke és ereje legjavát a társadalom-isten kedvéért, tehát munkája és ter­mése legjavát szórta a közös hit lobogó oltárára engesztelésül Azt ajánlotta föl istennek, amit a legtöbbre becsült ezzel jelképezve, hogy a társa­dalomért föláldozott egyéni vágyai voltak szá­mára a legbecsesebbek. S mert bántotta őt, hogy ennyire értékeli tilos vágyait azzal akart meg­szabadulni tőlük, hogy ünnepélyesen elégette, megsemmisítette őket Az áldozat szorongó ki­engesztelése. mondhatnók, gyáva lekenyerezése istennek, azért a sötét tudatért, hogy társadalmi tevékenységünk közben és bennünk dörömböl, vil­log az antiszociális démon, az erkölcsi gonosz, az ördög meg az isteni rend megbontására tör. Ennek a kettészakadt embernek tragikus és mindig megismétlődő kifejeződése a dráma is. A hős, aki a legkülönb és legbecsesebb valamennyi társa között, ennek a lázadó, sátánná személye­sült, ősi akaratnak, kisértő vágynak végzetszerű szimbóluma, mely elvérzik, meghal, hogy ideig­óráig megszabadítsa félelmes és színtelen jelenlé­tétől a néző vagyis áldozó közönséget. A drámai hős minden individuális túlzásában, erős, nagyvo­nalú stilizáltságában is rokonszenves a közönség előtt, hiszen éppen azt a végkomplexumot fejezi ki, mely azáltal, hogy mostoha a társadalomban, hogy soha nem élheti ki magát százszázialékig, mindenki számára a féltett, ápolt és körülrajongott tényezőt jelenti. Amit nem szabad kiélnünk, az irreálisan gigantikus arányokat ölt azt lelkűnk igazi és szent tartalmának érezzük. Az ördög em­beribb, hozzánk közelebb álló, mert léte tilos, sze­repe megnemeegedett; az isten félelmes, ember­fölóttiségében távoli mindentudó, szinte idegen megingathatatlan hatalmában. Neki engedelmes­kedünk, de az antiszociális ördögöt — szeretjük. És ez a megtagadott tartalom, et a luciferi kom­plexum szabadni föl a drámában is, hogy aztán teljes kibontakozás után, amit mi őszinte, tiltott vágyaknak kijáró együttérzéssel kisérünk, végül is összeroppanjon, vagyis elszenvedje helyettünk is a remélt diadal rövid ideig tartó őröméért a társadalom-isten szigorú Ítéletét: a halált. Minden dráma tehát krisztusi áldozat. A hős a bűnbak, aki értünk hal meg a szinpad-oltáron, azért, hogy min­ket megtisztítson, vagy pedig végsőkben a meg­váltónk legyen. A drámának azért sose egyének, hanem mindig szimbólumok a szerepi®, öslényegek küzdenek a színpadon s a leggyöngébb közöttük mindig az, akit a legtöbb egyéni értékkel tűntet ki a dráma. Ez pedig a hős, akinek buknia kell. Bukásához az igazi drámában kétség nem férhet, mert az ő diadala éppen azt a világszemléletet keresné ki, mely a közönség erkölcsi Ítéleteit igazolja. A hős küzdelme egyenlőtlen, reménytelen s minél kilá­tástalanabb a lázadás, annál heroiiknsabb. Az igazi tragédia hőse vagy a társadalom-istennel, vagy magával a természettel száll szembe. Biológiai, talán kozmikus törvények abroncsa készteti el­lenszegülésre. Nem tnd beletörődni a megmásit­hatatlanba, menekül a fátum elől, az ítélet elől, de harca csak kudarc lehet, összeomlás a hős részé­ről, a közönség részéről pedig kibékülés, fájdalmas és mégis megnyugtató beletörődés a kollektívám parancsaiba. Ez a katarzis. Nyilvánvaló ezekután, hogy az a kor, mely nem rendelkezik közönségi világnézettel, nem is alkal­mas igazi tragédiák teremtésére Mi talán a bom­lás utolsó s a szintetizálás első periódusában bo­torkálunk. Valami mindenesetre kialakulóban van. Titokban talán már ki is értek belőlünk az nj mí­tosz motívumai, anélkül, hogy tudomásunk lenne róluk. A pszihoanalizis elvégezte az individualiz­mns utolsó ténykedését. Fölbontotta magát az in­dividumot is. Az egyénben már egyáltalán nem hihetünk. Szinte napról-napra sodródunk bele va­lami akaratlan közösségi, személytélenülési folya­matba. De ha ez igy van, akkor a közösségi világ­szemlélet is formálódik bennünk. S ha uj kollekti­vizmus van éledőben, akkor most kezdődik csa\ az uj konstrukció, az épités klasszikus kora s eb­ben, éppen a tömeggel való szerves és szükségkép­peni kapcsolata miatt, vallásosan nagy és szent feladatok várnak az ujraönmagára találó, anyag­szerű. meenjhódó drámára. Borzalmas gázrobbanás Berlinben Berlin, május 6. Zehlndorfban ma súlyos gázrobbanás történt, amelynek három asz­szony esett áldozatául. Az egyik asszony meg­halt, a két másik asszony igen súlyos sérülé­seket szenvedett. Eddig felderíthetetlen okból az egyik vezetékből a gáz kiáramlott és ennek robbanása okozta a szerencsétlenséget. A rob­banás olyan súlyos volt, hogy a lakás falai be­omlottak és az egész ház, valamint a környe­ző ház ablakai szilánkokká zúzódtak. Világhírű mohácsi Krámer jégszekrények és min­dennemű háztartási felszerelések elsőrendű minő­ségben legolcsóbb áron kaphatók Szántó edényáruház Városi bérpalota. Elevenen elásta gyermekét Borzalmas gyermekgyilkosság Ószentivánoiv fA Délmagyarország munkatársától.) Ószent­ivan közelében az egyik tanyán borzalmas gyermekgyilkosságot fedeztek fel. Süli Jó­zsefné 22 éves asszony néhány héttel ezelőtt gyermekének adott életet. Nemsokkal később az asszony felpakolta gyermekét és a szotn­'Mnak azt mondta, hogy beviszi Szegedre a menhelyre. Estére visszatért — gyerek nélkül. A kérdezősködőknek elmondotta, hogy gyermekét Sikerült elhelyezni a menhelyen, véletlen foly­tán azonban kiderült, hogy Süliné megölte, elevenen elásta gyermekét, mert Szegeden nem sikerült sehol sem elhelyezni. Az asszony ha­zafelé menet, tanyája közelében gödröt ásott és abba elevenen betemette gyermekét. Főidet szórt rá és a kis sirt betaposta. Az exhumálás­kor megállapították, hogy a gyermek elevenen került a földbe; bezárt tenyerében földet talál­tak, de szája és torka is tele volt földdarabok­kal. Az asszonyt letartóztatták. ALDOC FÜRDŐ TÁTRAI GYERMEK- ÉS m •• •• wm DIAKUDULO — fiuknak és lányoknak — STRAND Evezés — tennisz — orvosi felügyelet — saját gaz­daság hizó kura — idegen nyelvek. AZ EGÉSZ FÜRDŐ A GYERMEKEKÉ! Mérsékelt pengő átalány! Magyarországi igazgatóság: GÁBOR Nevelőintézet, Budapest, VI., Munkácsy Mihály ucca 21. sz. Szegeden felvilágosítás, prospektus és jelentkezés a Dél m agyarország kiadóhivatalában. Telefoni 13—06.

Next

/
Oldalképek
Tartalom