Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-07 / 103. szám

B ÖCLMAGYARORSZÄG 1933 mfffus n Férfi kalapok óriási választékban, nagyon olcsó árakon Pollák Testvéreknél Ä,' s és Széchenyi tér Az újjászülető dráma (Részletek egy előadásból) Irta Berezeli A. Károly, (i. MS a drámai hős és mi az a hatalom, melynek diadala világnézetünk szempontjából az irigyelt és körűláhitott hérosszal szemben is kívánatos? Hogy erre megfelelhessünk, próbáljuk kiboncolni az egyén és a közönség viszonyát Tudjuk, hogy a társadalommal vállalt szükségszerű közw^é^ink egyéni mivoltunk tetemes százalékának elfojtásával jár. Aa ember, ki nemcsak vész, homo szoclália, hanem egész is, homo organicus, csakúgy lehet tagja a közösségnek, ha egéiz-mivoltából éppen azokat a tulajdonságokat áldozza fel, melyek rája, mint egyénre, zárt egységre a legjellemzőbbek. Feladja, mondjuk, indulatának szabad kitörési és kielégítési jogát feladja a bosszút az r>nmaga felett való rendelkezés jogát a birtokBzerzést, tehát alkatrésszé csiszolódva, mindenét ami másoktól, mint független egyedet megkülönbözteti, a társadalomra háritja át Gyámság alá kerül, behódolásra kényszerül s mert ez az önfeláldozás egyúttal létérdeke is, meghasonlik önmagával, áhít ja a szabadságot, de ugyanakkor fél Is tőle é>s ijedten bújik meg a közösség börtöneiben, büszke önmaga teljességére, de szégyenkezik !s rendbontó ösztönei miatt s igyekszik eltagadni őket. Az ember a társadalomban kettéhasadt Nem lehetett többé sem individium, sem kollektív lény, kétfelé ágazott 3 örökös feszültségben, önmardosásban vrvta napról-napra belső párviadalát. Lelkében kínzó nyugtalansággal settengett, táncolt leigázott egyéni vágyainak kísértet járása, titkos gondolatait uszitó érzések fűtötték, ellenszegülés ós lázadás mámora űzte magányba, hogy esetleg a koHektrvvm előtt vezekeljen érte. De vezekelt már önmagában is, mert minden antiszociális vágyát közösségi érzések követték nyomon s a bűnnek min ősi tett lázadást gyötrelmes bünhödésl kényszer enyhítette. Bűnei miatt félt önmagától s a büntetés miatt félt a társadalomtól, mely rendet é« erkölcsöt követelt tőle s végső fokon istenesemévé hatalmasodott Amit isten akar, azt akarja a társadalom is, tehát aki akár csak gondolatban is megsérti a társadalmi berendezkedés jogosságát Isten ellem vét De az ember bárhogyan palástolja, leplezi is önmagát • teszi intézményessé a hazugságot. e szövevényes társadalom — isten ellen mindig vétkezik, akaratának öntudatlanul is ellenszegül s Így sohasem mentes a bűntudattól. Az embert kínozza, hogy minden nagyszerűsége ellenére sem tnd teljesen befleotvndnl a közösségbe s kompén zativ értékű vallásos áldozatokban keres fölSvábbogár S3Ä'; port Főlerakat: VAJDA IMRE ÉS TÁRSA drogériában, Kárász ueca 12. iss B. B Ez a három jel már átment a köztudatba. Bristol Budapest 12'— P-ért ad naponta nagyon jó szobát elsőrangú ellátással. A vendég minden kényelmét megtalálja. Délután és este tánc 4 A bárban intim hangulatos esték. oldozást. Megtagadta lelke és ereje legjavát a társadalom-isten kedvéért, tehát munkája és termése legjavát szórta a közös hit lobogó oltárára engesztelésül Azt ajánlotta föl istennek, amit a legtöbbre becsült ezzel jelképezve, hogy a társadalomért föláldozott egyéni vágyai voltak számára a legbecsesebbek. S mert bántotta őt, hogy ennyire értékeli tilos vágyait azzal akart megszabadulni tőlük, hogy ünnepélyesen elégette, megsemmisítette őket Az áldozat szorongó kiengesztelése. mondhatnók, gyáva lekenyerezése istennek, azért a sötét tudatért, hogy társadalmi tevékenységünk közben és bennünk dörömböl, villog az antiszociális démon, az erkölcsi gonosz, az ördög meg az isteni rend megbontására tör. Ennek a kettészakadt embernek tragikus és mindig megismétlődő kifejeződése a dráma is. A hős, aki a legkülönb és legbecsesebb valamennyi társa között, ennek a lázadó, sátánná személyesült, ősi akaratnak, kisértő vágynak végzetszerű szimbóluma, mely elvérzik, meghal, hogy ideigóráig megszabadítsa félelmes és színtelen jelenlététől a néző vagyis áldozó közönséget. A drámai hős minden individuális túlzásában, erős, nagyvonalú stilizáltságában is rokonszenves a közönség előtt, hiszen éppen azt a végkomplexumot fejezi ki, mely azáltal, hogy mostoha a társadalomban, hogy soha nem élheti ki magát százszázialékig, mindenki számára a féltett, ápolt és körülrajongott tényezőt jelenti. Amit nem szabad kiélnünk, az irreálisan gigantikus arányokat ölt azt lelkűnk igazi és szent tartalmának érezzük. Az ördög emberibb, hozzánk közelebb álló, mert léte tilos, szerepe megnemeegedett; az isten félelmes, emberfölóttiségében távoli mindentudó, szinte idegen megingathatatlan hatalmában. Neki engedelmeskedünk, de az antiszociális ördögöt — szeretjük. És ez a megtagadott tartalom, et a luciferi komplexum szabadni föl a drámában is, hogy aztán teljes kibontakozás után, amit mi őszinte, tiltott vágyaknak kijáró együttérzéssel kisérünk, végül is összeroppanjon, vagyis elszenvedje helyettünk is a remélt diadal rövid ideig tartó őröméért a társadalom-isten szigorú Ítéletét: a halált. Minden dráma tehát krisztusi áldozat. A hős a bűnbak, aki értünk hal meg a szinpad-oltáron, azért, hogy minket megtisztítson, vagy pedig végsőkben a megváltónk legyen. A drámának azért sose egyének, hanem mindig szimbólumok a szerepi®, öslényegek küzdenek a színpadon s a leggyöngébb közöttük mindig az, akit a legtöbb egyéni értékkel tűntet ki a dráma. Ez pedig a hős, akinek buknia kell. Bukásához az igazi drámában kétség nem férhet, mert az ő diadala éppen azt a világszemléletet keresné ki, mely a közönség erkölcsi Ítéleteit igazolja. A hős küzdelme egyenlőtlen, reménytelen s minél kilátástalanabb a lázadás, annál heroiiknsabb. Az igazi tragédia hőse vagy a társadalom-istennel, vagy magával a természettel száll szembe. Biológiai, talán kozmikus törvények abroncsa készteti ellenszegülésre. Nem tnd beletörődni a megmásithatatlanba, menekül a fátum elől, az ítélet elől, de harca csak kudarc lehet, összeomlás a hős részéről, a közönség részéről pedig kibékülés, fájdalmas és mégis megnyugtató beletörődés a kollektívám parancsaiba. Ez a katarzis. Nyilvánvaló ezekután, hogy az a kor, mely nem rendelkezik közönségi világnézettel, nem is alkalmas igazi tragédiák teremtésére Mi talán a bomlás utolsó s a szintetizálás első periódusában botorkálunk. Valami mindenesetre kialakulóban van. Titokban talán már ki is értek belőlünk az nj mítosz motívumai, anélkül, hogy tudomásunk lenne róluk. A pszihoanalizis elvégezte az individualizmns utolsó ténykedését. Fölbontotta magát az individumot is. Az egyénben már egyáltalán nem hihetünk. Szinte napról-napra sodródunk bele valami akaratlan közösségi, személytélenülési folyamatba. De ha ez igy van, akkor a közösségi világszemlélet is formálódik bennünk. S ha uj kollektivizmus van éledőben, akkor most kezdődik csa\ az uj konstrukció, az épités klasszikus kora s ebben, éppen a tömeggel való szerves és szükségképpeni kapcsolata miatt, vallásosan nagy és szent feladatok várnak az ujraönmagára találó, anyagszerű. meenjhódó drámára. Borzalmas gázrobbanás Berlinben Berlin, május 6. Zehlndorfban ma súlyos gázrobbanás történt, amelynek három aszszony esett áldozatául. Az egyik asszony meghalt, a két másik asszony igen súlyos sérüléseket szenvedett. Eddig felderíthetetlen okból az egyik vezetékből a gáz kiáramlott és ennek robbanása okozta a szerencsétlenséget. A robbanás olyan súlyos volt, hogy a lakás falai beomlottak és az egész ház, valamint a környező ház ablakai szilánkokká zúzódtak. Világhírű mohácsi Krámer jégszekrények és mindennemű háztartási felszerelések elsőrendű minőségben legolcsóbb áron kaphatók Szántó edényáruház Városi bérpalota. Elevenen elásta gyermekét Borzalmas gyermekgyilkosság Ószentivánoiv fA Délmagyarország munkatársától.) Ószentivan közelében az egyik tanyán borzalmas gyermekgyilkosságot fedeztek fel. Süli Józsefné 22 éves asszony néhány héttel ezelőtt gyermekének adott életet. Nemsokkal később az asszony felpakolta gyermekét és a szotn'Mnak azt mondta, hogy beviszi Szegedre a menhelyre. Estére visszatért — gyerek nélkül. A kérdezősködőknek elmondotta, hogy gyermekét Sikerült elhelyezni a menhelyen, véletlen folytán azonban kiderült, hogy Süliné megölte, elevenen elásta gyermekét, mert Szegeden nem sikerült sehol sem elhelyezni. Az asszony hazafelé menet, tanyája közelében gödröt ásott és abba elevenen betemette gyermekét. Főidet szórt rá és a kis sirt betaposta. Az exhumáláskor megállapították, hogy a gyermek elevenen került a földbe; bezárt tenyerében földet találtak, de szája és torka is tele volt földdarabokkal. Az asszonyt letartóztatták. ALDOC FÜRDŐ TÁTRAI GYERMEK- ÉS m •• •• wm DIAKUDULO — fiuknak és lányoknak — STRAND Evezés — tennisz — orvosi felügyelet — saját gazdaság hizó kura — idegen nyelvek. AZ EGÉSZ FÜRDŐ A GYERMEKEKÉ! Mérsékelt pengő átalány! Magyarországi igazgatóság: GÁBOR Nevelőintézet, Budapest, VI., Munkácsy Mihály ucca 21. sz. Szegeden felvilágosítás, prospektus és jelentkezés a Dél m agyarország kiadóhivatalában. Telefoni 13—06.