Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-23 / 116. szám

DELM AGYARORSZÁG SZEGED. SzerHetztOség: Somogyi ncco 22. I.em. Telefon: 23»33.^Kiadóhivatal, klilctOnktlnyvidr é* togylroda • Aradi uccn S. Telefoni 13-00. - Nyomda : t«w Linót ucca 1». Telefon s 13-o© TAvtrníl és levélcím • DélmnnyarortzAg s*eged Kedd, 1933 május 23 Ara 12 fillér £ . IX. évfolyam, r-átórsz. ELŐFIZETÉS: Hovonin helyben 3.20. Vidéken «s Budapesten 3.no,kUlt«ldHn Ö.40 pengd. — Egye» izAm ara hétköznap 12, vo»6r- és Ünnepnap 20 1111. Hlrpefések felvéfele tailfa szerint. Megjeleni« héttd kivételével naponta rego~l Élet és közigazgatás Nem akarjuk túlozni a városok kongreszszusának a legutóbbi értekezleten hozott határozatait, de azt hisszük, hogy állásfoglalásaival megint hosszú időre levette a városok válláról a gond és felelősség terhét. Ki vitatná, hogy „a szociálpolitikai problémák és a népjóléti tennivalók" egy suba alatt el lesznek intézve, ha felállítják a munkaügyi hivatalt, ha ősztől kezdve nemcsak a munkanélküli munkásokat — készülődés a jobb időkre! — fogják nyilván tartani, hanem „a dolgozó és kereső munkásokat" is — ma már dolgozni és keresni nem jelent mindig egyet — kereseti viszonyaik pontos feltüntetésével. Nem szabad mindezeken fölül figyelmen kivül hagyni, hogy kérni fogja a városok kongreszusa a belügyminisztérium szociálpolitikai ügyosztályának a kibővítését, hogy intervenciójára a parlament városi blokkja mozgalmat indit a városok szociális problémáinak sürgős megoldása érdekében. Arról, hogy melyek ezek a „sürgős" szociális problémák", hallgat a krónika. Ugyátszik azonban, nemcsak a krónika. A városok kongresszusa is. Hogy bölcsen, va?v nem bölcsen, azt most ne feszegessük. De e világrengető munkássággal szemben táplált legmélyebb hódolatunk legalázatosabb kifejezése mellett is szabadjon rámutatnunk, hogy még mi mindennel lehetne esetleg sikeresen szolgálni a városok sürgős szociális problémáinak a megoldását. Mindenek előtt pénz kellene. Akármilyen furcsán hangzik, pénz. Meg vagyunk róla győződve, hogy ez sem kerülte el a városok kongresszusának magas figyelmét. Bizonyára nem azért akarja nyilván tartani minden munkás kereseti viszonyait, hogy ott, ahol kereseti viszonyok nincsenek, ne teremtsen hogy ott, ahol tejecskével való közbelépéssel megelőzheti, hogy tüdővész lépjen közbe, meg ne előzze, hogy ne gondoskodjon egészséges kislakásokról, kiüríttetve nyomban utána a nedves lakásokat és hogy irgalommal a szivében és pénzzel a zsebében meg ne kezdje a munkanélküliség — leépítését. Persze hogy csak helyeselni lehet, ha ennek érdekében igénybe veszi az országgyűlési képviselők városi blokkját. Hiszen ennek a blokknak rövid élete mellett is van nagy múltja. Tisztelettel kérjük mindeneknek az elnézését, ha ma nem tárjuk fel e nagy mult minden dicső részletét. A hálátlanság rut bűnébe esnénk azonban, ha legalább annyit meg nem említenénk, hogy a blokknak köszönheti a nemzet, hogy akkor, amikor egy-két közmunkát legutóbb kiadtak, ősi kormányzati szokás szerint nem pesti, hanem vidéki hidnak a felépítését rendelték el. A blokknak köszönheti a nemzet, hogy nem az ötödiket épitik fel a forgalmat zavartalanul lebonyolitani képes négy nagy budapesti hid mellett, hanem a Tisza fölött emelnek Algyőnél hidat, megteremtvén ezzel az egyetlen összeköttetést két országrész között és megszüntetvén az Alföldön — alföldi gondolati — olyan idillikus állapotokat, mint amilyen az, hogy az ember kompon döcöghet át a Tisza egyik partjáról a másikra ,ha van kedve hozzá, hólyagosra cibálhatja a kezét a komp aranyos szerkezetének egyik közvetlen alkatrészén: a kötélen, besüppedhet a sárba, teljes megnyugtatásul mndva a folyónak nemcsak egyik, hanem mindakét partján és ha az időjárásnak, meg a szerencsének kedveskedni méltóztatik, esetleg jó negyedórán át is ázhatik és fázhatik, ó rettenetes sors, nem mindakét, már csak az egyik parton. Mindezeknek az országmentő, sőt világrengető érdemeknek a felsorolása, sőt elismerése mellett is szabadjon újból fölvetni a városok kongresszusa sürgős átszervezésének a gondolatát. Nem mondjuk, hogy ne üljenek össze tanácskozni a polgármesterek vagy helyetteseik, esetleg egyéb városi főtisztviselők. Csak üljenek. De alakuljon meg a városok lakosságának a kongresszusa és kezdeményezze ezt az alakulást Szeged. Nem tudjuk, nem fog-e ártani a hatóság presztízsének a kezdeményezés vagy pedig az, ha egyszer a szegedi hatóság, kerülne, végérvényesen és elvitathatatlanul, az ilyen alakulás élére. De ha igy lenne, hát Istenem, hozzon az a hatóság is egyszer- áldozatot. Annyi alakulat és akció van, amelyet más kezdeményezett, amelynek az élén más áll, hogy egyszer neki is szabad, annyival inkább, mert azt aztán igazán el lehet mondani, hogy hatósági presztízsnek — ha más semminek se — bőviben vagyunk. így állván a helyzet, újból és újból előtérbe nyomul az a gondolat, hogy a városok közös ügyeit és közös akcióit a városok független kongresszusa és ne néhány függő helyzetben lévő tisztviselő beszélje meg és intézze. Ez a független kongresszus, mondjuk, negyedévenkint tartana ülést, esetleg fölváltva az egyetemi városokban, székhelye azonban, akármennyire hihetetlen, Szeged lenne. Ez a függeten kongresszus megbeszélhetné a városi pénzügyek rendbehozatalának módjait, közös érdekek közös védelmének az eszközeit, megállapíthatna és vezethetne közös akciókat s a városok országgyűlési képviselőit politikai elhelyezkedésüktől teljesen független, kizárólag a városok fejlődésének érdekeit szem előtt tartó állásfoglalásokra kényszerithetné. Egyre elnyűttebb gazdasági, pénzügyi és kulturális érdekek miatt is kell, hogy lendület adassék a munkának, mindig előretörő irány a fejlődés vonalának és egészen közel hozassanak egymáshoz élet és közigazgatás. Ennek az elgondolásnak is egyik szerve, talán úttörője lehetne a városok helyes szemponttok szerint átcsoportosított kongresszusa.: A külügyminiszter a leszerelésről, a Hitler-uralomról, éf a Mussolini—MacDonald-tervről „4 békés evolúció uffa lassú és fáradtságos, de bizonyára nem kilátástalan" — »A német gazdasági politika súlyosan sérti a magyar gazdák létérdekeit« A királykérdés, a revízió, az Anschluss és a magyar-olasz barátság a képviselőház külügyi vlfáfában Budaprst, május 22. A képviselőház hétfő délutáni ülésén a külügyi tárca költségvetésének megvitatásával kezdte meg tanácskozását. Lakatos Gyula előadó ismertette a költségvetési. A Népszövetség — mondotta — a nehezebb kérdésekben az elintézésre képtelennek bizonyult. A magyar külpolitikát a szabadkéz politikájának kell irányítania, amely nem áll ellentétben az Olaszországgal fennálló meleg barátsági viszonnyal. A magyar gazdasági helyzet a trianoni szerződés függvénye és amíg ezt meg nem változtatják, a világnak számolnia kell azzal, hogy az ország fizetésképtelen lesz a külfölddel szemben. Gróf Sigray Antal: A miniszterelnöknek a királyság kérdésével kapcsolatos kijelentéséhez tűzte fejtegetéseit és azt hangoztatta, hogy a kérdésnek külpolitikai vonatkozásai is vannak. Ismételten leszögezte a legitimisták álláspontját, hogy j.emzeti királyságot akarnak törvényes eszközökkel. Semminemű külföldi beavatkozást igénybe nem vesznek, a királyságot csak a magyar nép érdekében akarják. Ausztria és Magyarország között a szoros gazdasági kapcsolat politikai kapcsolatok nélkül elképzelhetetlen. Pékár Gyula a kisantant-szerződésről beszélt. Felvétette a kérdést, hogy hol marad a genfi szellem abból a titkos diplomáciai szerződéskötésben, amely előirja, hogy minden szerződést be kell jelenteni a nemzetek szövetsége főtitkárságának. Benest „modern Herosztrateszhez" hasonlitotta, aki lerombolta a régi monarchiát, de nem tudott helyébe állítani mást, mint nyomort és rombolást. Meg lehet-e egyeznünk a kisantanttal — mondotta —, amelynek tagjai tovább folytatják ellenünk a háborút gazdasági téren és minden nap megszegik a magyar kisebbségekkel szemben a békeszerződésekben magukra vállalt kötelezettségeket. Gróf Hunyaay Ferenc helyesli, hógy a miniszterelnök a tárgyalóasztalhoz kiván leülni a kisebbségek megbízottjával, de meg kell engedni a német kisebbségeknek, hogy alkotmányos formák között nyilatkozzék; Bleyert tekinfi-e bizalmi emberének, vagy mást. Ha Bleyert választja, akkor tudomására kell juttatni, hogy az a támogatás, amelyben a nem magyar területen élő kisebbségek részesilik őt, csak gyengítheti az ő helyzetét. Ha ifjuságunk hibázik, magunknak kell jó útra vezetni, de nem engedhetjük meg, hogy idegenből akarják őket kitanítani. Ezután azt fejtegette, hogy a magyar és német békereviziá kérdését nem szabad összekapcsolni egymással. A külügyminiszter ne azonosítsa magát azzal a felfogással, amely a két revízió összefüggését vallja. Magyar szempontból mellékes, hogy hogyan történik a revízió megoldása, csak megtörténjék. Ha külön is meg lehet csinálni, ne utasítsuk vissza. Az Anschluss kérdésében Ausztria fog dönteni, de a lehetőségek előkészítésében Magyarországnak is szerepe van. Ausztria jelenlegi helyzetében tarthatatlan állapotban van. amelyből hárogx kiút lehetséges: csatlakozás Németországhoz, részvétel a Dunakonföderációban, vagy az osztrák—magyar perszonálunió. Az első megoldás Magvarország