Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-23 / 116. szám

szempontjából mindenképen alkalmatlan Mindent el kell követni, hogy megelőzzük az Anschlusst. — A miniszterelnök beszéde — folytatta Hu­nyady — nem volt helyes az Anschluss-kérdés­rol, mert gyenffitette az Anschluss-ellenes ele­meket Ausztriában. Bécsi utazása talán jóváte­v'ő utazás volt. Az államforma kérdésében meg van győződve, hogy a magyar nép a királyság intézményéhez ragaszkodik. Turi Béla szerint az utóbbi napok esemé­nyei bizonyítják, hogy döntő fordulat elé ér­keztünk és épp ezért Magyarországnak külpoli­tikai téren minden eshetőségre fel kell készül­nie. "Az Anschluss bekövetkezése esetén po­litikai tekintetben sokkal nehezebb helyzetben lennénk, mint Mohács ide­jén voltunk. Wuchinger Manó támadta azt a politikát, hogy a fasizmus és a hitlerizmus mellé szegő­dött a magyar külpolitika. Tiltakozott a legiti­mizmus mozgolódásai ellen. Komis Gyula a békeperujitás ügyében in­dokolatlannak tartja a túlzott optimizmust. Szerinte a békés megegyezéstől nem igen lehet várni a revízió győzelmét. Csak abban remény­kedhetünk, hogy a Népszövetség megváltoztat­ja alkotmányát és igy az ügyek elintezése gyor­sabb lesz. Eckhardt Tibor szerint az ut nagyobbik része a revízió felé már hátunk megett van. El kell ismerni Magyarország abbeli érdemeit, hogy minden megcsufoltatása ellenére sem kö­vetett Európa-ellenes politikát. A négyhatalmi tervben a revízió az európai politika tengelyévé válik. Benes cseh külügyminiszter jobban tette volna, ha abban az időben mutatkozott volna megér­tőbbnek, amikor még Csehszlovákia jobb pozí­cióban volt. Tisztáhan van azzal, hogv a régi Magyarország régi formájában soha többé nem terhét vissza. A horvát nemzetet teljes állami függetlenség illeti meg, a tótok és ruthének au­tonómiája elkerülhetetlen kövétkezménvé a fejlődésnek. Görgey István után Kánya Kálmán külügyminiszter mondott beszédet. — Két fontos momentumot emelek kí — mondotta —, midőn megállapítom, hogy kül­politikánk főcélja egy igazi és igazságos béké­nek a megteremtése és ennek fixpontja a ma­gvar-olasz barátság, amelynek nagy értékét többek között abban látom, hogy ez lehetővé teszi a más államokkal való együttműködést. Három probléma: a leszerelés kérdése, a nem­zeti szocialisták uralomra jutása Németország­ban és a Mnssolini-MacDonald-féle paktumter­vezet foglalkoztatja legjobban a külpolitikai helyzetet. A leszerelés kérdésével Genfben már évek óta foglalkoznak. A leszerelési konferencia már több ízben zsák­uccába jutott és a közelmúlt hetekben az ellen­tétek annyira kiéleződtek, hogy egyesek hábo­rús bonyodalmak veszélyét kezdték a falra fes­teni. A magyar kormány célkitűzései a konfe­rencián azonosak azokkal, amelyeket Roose­velt elnök üzenetében megjelölt. Ugvancsak egyetértünk vele abban a tekintetben, nogy a f gazdasági válságból való kibontakozásnak a t szerelési konferencia sikere az alapfeltétele. — Kifogásolták a magvar és német delegá­ciók együttműködését a leszerelési konferen­cián. Ez a kooperáció fennállott már akkor, ninikor nem Hitler állott a birodalmi kormány élén. Ez a kooperáció természetes következmé­nye annak a körülménynek, hogy Magyaror­szágnak és Németországnak a leszerelés terén sok közös erdeke van. A Hitler-kormány által inaugurált külpolitikával szemben a ma­gyar kormány mindig bizott, hogy ez a politika n békés megoldás útját fogja keresni. Arra le­het következtetni, hogy az Anschluss kérdésé­ben, mely bennünket is közelről érdekel, a né­met kormány az európai szempontok alapulvé­telével fog eljárni. Koraínak tartom azokat az aggályokat, amelvek e kérdésnek esetleg már a közeli jövőben történendő felvetésével kapcso­latban felmerültek. Itt akartam megemlíteni még, hogv néhány szónok panaszosan foglalko­zott a német birodalom gazdasági politikájá­val, amely a külföldi mezőgazdasági terménye­ket fokozatosan kiszorítja a német piacról. Ezek a panaszok sajnos, jogosultak és ez az el­{ 'árás súlyosan sérti a magvar gazdák létérde­:elt. A napokban érkezik Budapestre a német kormány kiküldöttje, hogy megbeszéléseket folytasson arról, hogyan lehetne a mai egyál­talán nem kielégítő helyzetet orvosolni. — A harmadik probléma — folytatta a kül­ügyminiszter —, a Mussolini—MacDonaid-paktumterv. A kisantantállamok hevesen tiltakoztak a terv ellen. Ki akarom emelni, hogy az a rekriminá­ció, mely szerint ennek a tervnek az éle állító­lag a kísantantállamoknak az európai helyzet alakulására gyakorlandó befolyásának meg­nyirbálására irányul, reánk semmiesetre sem tehet mélyebb benyomást, midőn látjuk, hogy ugyanazok az államok még a nemzeti szuveré­nitas terén sem hajlandók nekünk az egyen­jogúságot koncedálni. Mindez azonban nem fogja a magvar kormányt arra indítani, hogy letérjen arről az útról, amelyre akkor lépett, amikor a békés evolúció elvét kezdte hirdetni. Ez az ut lehet lassú és fáradságos, de bizonyá­ra nem kilátástalan. Az a gyűlöletteljes és szer­telenséggel telitett légkör, melynek hatása alatt a trianoni szerződés megszületett, lényegesen megváltozott, aminek természetes és logikus következménye, hogy a trianoni béke alkotta helyzet cseppfoiyositási processzusának egyes jelei már nem is mutatkoznak. A magyar kül­politika a helyzet adottságához alkalmazkodik. Nem játszunk magas tétekben és tartózkodunk minden akciótól, amely az ország létérdekeit veszélyeztetné. Küzdelmünk tartani fog mind­addig, amig ki nem vívtuk teljes egyenjogúsá­gunkat és nem biztosítottuk ugyanazokat a le­hetőségeket, amelyekkel mindén szuverén ál­lam rendelkezik. Kertész Miklós kifogásolta, hogy a kül­ügyminiszter túlzottan kihangsúlyozta az olasz barátságot. Gra t z Gusztáv hangoztatta, hogy külpoliti­kánknak Franciaország felé több melegséget kellene tanúsítania. Az Anschluss-kérdésében a helyzetet aggasztónak, sőt veszedelmesnek tartja. Magyar Pál és Kóródi Katona János után Hegvmegi Kiss Pál hangoztatta, hogy nem hive a legitimista irányzatnak. Zsi­linszky Endre kijelentette, hogy nem szabad összekapcsolni a magyar és német revízió ügyét. A többség ezután elfogadta a külügyi tárca költségvetését. Az ülés éjfélután félegykor ért véget. A revízió és a tízéves béke a római paktumban A legközelebbi napokban aláírták a négyhatalmi egyezményt — »A legsürgősebb probléma a revízió, amit nem lehet elsikkasztani« Róma, május 22. Göring római látogatása véget ért és repülőgépén Fülöp hesseni herceg társaságában visszatért Berlinbe. Az első hír­adásokban magánlátogatásnak jelzett római ut váratlan eseményt hozott: létrejött az a négy­hatalmi paktum, amelyet Mussolini és MacDo­nald római találkozóján nem sikerült elfogad­tatni a franciákkal. Szombat este, amidőn híre futott annak, hogy Mussolini átnyújtotta Göringnek a Szent Móric és Lázár-rend nagykeresztjét és hogy ugyanezeket a legmagasabb olasz kitüntetése­ket megkapta Papén alkancellár is, aki néhány héttel ezelőtt Göringgel együtt Rómában foly­tatott tárgyalásokat, bizonyossá vált, hogy Olasz­ország intencióit szem előtt tartó megállapodás jött létre Rómában, Németország és Olaszor­szág kőzött. Az angol sajtó jelentése szerint lényegileg elkészült a római négyhatalmi egyezmény szö­vege. amelyben Angiia, Franciaország, Német­ország és Olaszország 10 évre kötelezettséget vállal Európa békéjének megóvására. Az egyez­ményt valószínűleg pünkösdkor irják alá a hatalmak képviselői Rómában éa lehet, hogy ekkor Hitler is Rómába utazik. Hir szerint az egyezmény fővonásai ugyan­azok, mint az előbbi Mussolini-féle tervezet főbb pontjai, még pedig 1. A négy európai nagyhaltalom együttmű­ködése, 2. A békeszerződések módosítása, 3. A leszerelés ügye, A békeszerződések módosításáról az egyez­mény ugy intézkedik, hogy az a Népszövetség utján történhetik, a német egyenjogúságnak fokozatos megvalósitása pedig a többi hatal­makkal való egyetértésben megy majd végbe. A revízió és a leszerelés a pakíum-íervezelben (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ró­mából jelentik: Mussolini négyhatalmi pak­tumtervezete az utóbbi napokban nagyjelentő­ségű diplomáciai tárgyalásai után is megtar­totta az eredeti szöveg legfontosabb pontjait. A paktumtervezet ebben a formájában, ahogy a legközelebbi napokban aláírásra kerül, to­vábbra is a békeszerződések revízióját és az Álta­lános leszerelést ielöli meg, mint olyant, melynek segítségével lehetővé válik a négy nagyhatalom további együttműködése. Á megkötendő paktum — mondják római politikai körökben — mindenkit ki kell. hogy elégítsen. A paktum elismeri a legyőzött államok teljes egyenjogúságát és a győztes álla­mok lefegyverzésével igyekszik az egyenjogúságot keresztülvinni. A legvőzött államok teljes erkölcsi elégtételt kapnak, de Franciaország is kézzelfogható garanciát kap határainak biztonságára nézve. A kisantant, amelv eleve tiltakozik minden re­vízió ellen, azáltal kap megnyugtatást, hogv a revízió kérdését a paktum nem a négyhatalmi direktóriumra, lynem a Népszövetségre bizza. Mussolini hétfőre tervezett parlamenti be­széde elmaradt, helyette Suvich államtitkár beszélt a kamarában, de nem mondott közeleb­bit a paktumról. Kifejtette, hogy mennyire sürgős probléma a revízió és hangoztatta, hogy ezt a kérdést már nem le­het elsikkasztani. Feltétlenül megoldást kell találni, amellyel hozzá lehet kezdeni a béke­szerződések megváltoztatásához. Revizlóellenes izgalom Belgrádban Belgrádból jelentik: A paktum megkötésének híre nagy izgalmat keltett Belgrádban. Kor­mánykörökben a paktum szövegének nyilvá­nosságra való hozatala előtt nem nyilatkoznak, de a lapok már most erélyes akciót indítottak a revizió ellen. Valamennyi lap uj harcot hir­det „a szomszédállamok reviziós propagandája ellen". Vasárnap a nemzeti szervezetek Bel­grádban, Zágrábban és Laibachban revizióelle­nes gyűléseket tartanak. Ingyen olvashatja a Délmagyarországot mert visszakapja elköltött pénzének 5°/»-át, ha takaré­kossági szervezetének üzletei­ben szerzi be szükségleteit

Next

/
Oldalképek
Tartalom