Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-21 / 115. szám

DÊtMAGyAROiÎSZÂG Î933 mnkrt 2T leien vo't kiállani mig a 24. percben Wéber t elekivel ütközött ugv össze, hogy a debrece­ni csc tár nem is folytathatta a játéko' Ekkor tettlegesséqig fajult nézeteltérés támadt a já­tékosok között, mire Vince torkon ragadta Wébe t. Ennek az lett a következménye, hogy a biró a debreceri összekötőt kiállította. Ilyen hangulatban folytatódott a mérkőzés. A 31. percben Czumpf lövését korner árán mentet­ték. amiből Rökl a 16-osról a hálóba fejelte a labdát. A Bocskay támadásaival ért véget a mérkőzés. Séta az országúton — gyilkossággal Féltékenységből leszúrta barátját egy szentesi béres (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gedi ügyészségre szombaton délelőtt beszállí­tották a Szentes melletti (kis)királyságról Lu­kács Mihály 26 éves béreslegényt, aki félté­kenységből megölte bérestársát, Gilicze Ist­vánt. A gyilkosság egy leány miatt történt, akinek valamikor Lukács udvarolt. A leány elhide­gült Lukácstól és Gilicze Istvánnal foglalko­zott. Lukács emiatt bosszút forralt barátja el­len. Több izben kérte Giliczét, hogy hagyjon békét a lánvnak, állítólag Gilicze ezt meg is ígérte, azonban a barátkozás tovább tartott. Az elmúlt éjszaka azután Lukács Mihály megtudta, hogy Gilicze az országúton sétálgat a lánnyal. Magához vette kését és kiállott az országútra. Nemsokára megpillantotta őket, amint karonfogva sétálgattak. Amikor hozzáértek, előugrott a sötétből és kését Gili­cze hátába döfte. A legény azonnal összero­gyott, mire Lukács még több szúrást ejtett rajta, azután a leány felé indult, hogy vele is végezzen. A leány azonban addigra elszaladt és értesítette a szomszédokat, akik a dühöngő Lukácsot lefegyverezték és átadták a dühöngő ségnek. Lukács Mihály ellen szándékos ember­öles cimén indul meg a bűnvádi eljárás. LISZT-ZONGORAVERSENY ESZ-DUR (A Délmagyarország munkatársától.) Vol­tak, akik harmincszor is végighallgatták a le­zajlott Liszt-versenyen az Esz-dur zongora­versenyt. A közönség izgult, osztályozott. fogadott, fürkészve figyelte a Parnaszus Magaslatán szé­kelő zsűrit és ha a mozdulatlan, kiismerhetet­len arcokon nem is, de a ceruzák járásából tippelt, hogy igent irt-e a biró, vagy elitélt. A láznak és izgalomnak szorongása estéről-esté­re nőtt, ahogv közeledett a döntés ideje. Az utolsó estéig kibuktak vagy hatvanan, akik leverten, égo szemekkel nyüzsögtek az akadé­mia koncerttermében. A zongorajáték , bábeli tornyában" angol, francia, olasz, litván, lett, o tsz vitatkozók körül álltai csoportok. Az utolsó este volt. A zsűri eg" óra múlva döntött. A karzaton már senkisem Olt, minden­ki állt. nézte és hallgatta a játékosokat, a 1é­lekzeteket is hallani lehetett- a megsűrűsödött csöndben. Földes Andor temperamentummal, de gíkszereknek árulásából kívetkeztetve rette­netes idegességgel játszott. Dohnányi megölel­te, látszott, hogy fáj neki már ez az egész kinpadra-vonás. Következett Perin Ida. Sá­padt volt. Fekete ruhájában a szenvedők szen­vedőjének látszott. Ötször leült zongoraszéké­be, ötször felállt és újra igazgatta, hol köze­libbre, hol távolabbra! Még se mosolygott sen­ki. VaLthogv egy izgalomban égtek itt verseny­ző és hallgatók. Remekül játszót'. Az áruló gikszerek itt se hiányoztak, de báj és melegség gloríólája fonta át á nő lelkét. Mormogás éb­redt a teremben és tüntető taps a játék nyo­mán. A könzöség jelölte Perin kisasszonyt, aki inkább támolyogva, mint lépkedve került az ajtón kivül. Ezután jött az orosz Mykischa Tarras. ö volt az egyetlen szmokingos a frakkosok kö­zött. Alacsónv, vézna, szőke ifjú. Ugv jött ki, mint aki halálos beteg. Szinte a zsűri karza­táig leheteM hallani szive verését. Egv pillan­tást vetett felfelé. Nagy sóhajtással leült a zon­gorához. Az A-dur zongoraversenyt játszotta — kivétel, sen. Könnvek csillogtak a szemek­ben ... Csak egy ember volt a karzaton, akt verejtékezett. Zavarában cipöz-'noriát oldta és kötözte, izgett, mozgott... A bécsi XVeinqar­t-.n volt, Tarras professzora. Mindenki ő* néz­te. Csak mikor felcsattant a tapsorkán, akkor derült fel a mester arca. Egymásra intettek a győztes-jelölt tel. A következő szereplő jött: Kováts István. Gyönyörűen játszott. Lehelet­szerűen, elbüvőlőén. Nehéz szerep volt kiválasztani, hogy kinek Lakodalmakra és agyé alkalmas chinaezüst dísztárgyak, elsőrendű gyártmányok, rendkívül jutányos árak mellett ki&rusittatnak. ÍJ« REICH ékszerész, SSï jusson a pálma. A döntésnek mégis meg kel­lett történnie. — Jeder hat doch herrlich gespielt — so­pánkodik a varsói akadémia zsűri tagja. A közönség éjszaka fél tizenkettőig tartotta megszállva az akadémiát. A lépcsőkön oro­szok ültek, a franciák a falnak támaszkodtak... A pestiek pedig föl-le sétáltak. A döntés ismeretes. Fischer Anni lett a győztes. Érdekes. Senkise tippelte elsőnek. De a legfiatalabb volt és a legnagyobb iövő elé tekint. * A humor ördöge a legkeserűbb órában se hagyta el a versenyzőket. Ha Liszttel megbuk­tak is, bemondásaikkal a zsűri emlékezeté­ben maradtak. Az egyik, halványszürke laval­liére-nyakkendős ifjú titán Dohnányihoz lép: — Azt hallom professzor ur, három év múl­va is lesz Liszt-verseny. Lehet már most elő­jegyezni? Dohnányi nevet és — előjegyezte. A bolognai professzor hangosan kacag egy kis olaszon, aki ekép vigasztalódott: — Liszt se vett részt a Liszt-versenyen, mégis Liszt Ferenc lett belőle. Cortot francia zongoraművész előtt kezét tördeli egy kis francia. — Kérem, én ezt az egész Esz-durt fuvolán sokkal jobban el tudtam volná játszani. Nem lehetne megpróbálni? ... Általában ahogy felszabadultak a drukk alól, felszabadultak a rossznyclvek is. Made­moiselle X. J.-ról például azt beszélték, hogv rosszul játszott, mert hírt kapott otthonról. Megbetegedett az — unokája. * A zsűri tagjai valamennyien ecsetre kíván­kozó fejek voltak. Mindjárt az első sorban Gol­lerichne. Voigt Gizella. Liszt-tanitvány, ugvis ült ott, mint a megmerevedett Liszt-emlék. Hófehér, rövid haj, nagy tüllcsokor a nyakán, kacéran megkötve, de lelkében Liszt szavait é* intencióit ápolva. Beszélgettün — Sauer megbolondult — mondotta. Dehát szerelmes votl. Csak egvet nem bocsájtok meg neki. Miért mondotta, hogy Liszt szellemében cselekedett? Liszt sose tett volna ilyet, Liszt sokkal nobilisabb volt. A bolognai akadémia professzora, Cesare Nordis fiatal férfi, csendesen megjegyezte: — Nagyon sajnálom, hogy olysn kevés olaszt tudtunk felmutatni. De nem volt elég jól reklámirozva Itáliában a verseny. A bé­csiek — most tartunk ott is zenei versenye­ket — egy év óta majd minden tizedik nap kommünikékkel árasztották el Itáliát. Ott lesz­nek is sokan. Sajnálom azt is, hogy Bologna zenei életét nem ismerik johban, holott a Du­ce nagvon portál bennünket. Szedeti a zenét, de a tulmoaernek már nem érdeklik. Ebben is jó ösztöne van. A legfiatalabb zsűritag a szegedi Bárányi János elmélyedve tí.rgyal Dohnanvival. A lengyel akadémia professzora Turcsinszky idegesen járkál. Fitos orrára fekvő szemüvege, remeg, lebegő Sauer-frizuráját simogatja. — Majd három év múlva. Majd akkor meg­mutatom, mit tudnak a lengyelek... — Most miért nincs itt egy se? kérdezzük. — A mai lengyel nemzedéknek nem fekszik Liszt. Nem játszák. De majd elő fogom őket készíteni. Szeretjük a magyarokat, három di­jat is adtunl nekik. El kell iönniök a lengye­leknek ide is... Leonid Kreutzer, a berlini professzor, Cor­tot és Weingarten csak hallgatják és moso­lyognak ... Lengyel Vilma. Férfiak cyensre»í|?e ellen «zavatolt azonnali «egltu^jç mindenkorra bletoeitr». Nem OITOM4R (,T.K­b&dalom), illn.r.trilt exakorvoai UmertetSt 80 fillér bélyeg elleniben ílnikréten Mrmentr» kflid: „r.lIWIFXnnnT" Rnda»e«l. N*n«z'nh»r nera ISI». Dr. Rusznyák István professzor eladása a balatonfüredi orvoshéfen Balatonfüred, május 20 Hétfő óta az ország minden részéből össze­gyűlt több mint háromszáz főnyi orvos és kül­földről is érkezett vendégek előtt folynak a balatonfüredi orvoshét előadásai. Nagy súlyt helyeztek arra, hogy necsak a budapesti egye­temek professzorai, hanem a vidéki univerzitá­sok legkiválóbb tanárai is tartsanak előadást Balatonfüreden és ezek közül az első helyen áll dr. Rusznyák István egyetemi tanár, a sze­gedi egve'em belgyógyászati professzorának fejtegetése a »krónikus szubfebrilitásokról« (az idült alacsony hőemelkedésekről). Nem csök­kenő figyelemmel hallgatták mindvégig dr. Rusznyák előadását, a külföldi résztvevők pe­dig — mint dr. Shediac Philippe kairói orvos­tudós — nyomban lefordíttatták ipaguknak a fejtegetést. Dr. Rusznyák kifejtette, hogy az orvosi gya­korlatnak kevés mindennaposabb problémája van, mint a szubfebrUttás- Volt tdö, mikor a hosszabb Ideig tartó hőemelkedéseket majd­nem kizáróan tuberkulótikus eredetűnek tar­tották. — Ma már tudjuk, hogy ez az álláspont helytelen. Vannak alkatilag magasabb testhő­mérsékletre beállított emberek, továbbá Ideges alapon és a belső elválasztásos viszony meg­változása folytán ls keletkezhetnek szubfebri­litások. A szerves eredetű hőemelkedések leg­gyakoribb oka valamilyen fertőzés s erek kö­zött legtöbb a gümőkóros. De kivált az utóbbi Időben mind nagyobb szerepet játszanak a szájból eredő fertőzések, az enyhébb epeut­gyulladások és más Idült fertőzések, a szív, a B^omor, bél és egyéb szervek lobos megbete­gedése. — A vérbaj is okozhat idült hőemel­kedéseket. A belső sekreciós (elválasztásos) betegségek közül a Basedow-kórnál mutatkozó láz okozhat diagnostíkai (kórfelismerési) ne­hézségeket. Nem mindig könnyű ez a kórfel­ismerés. Vannak esetek, amelyeket csak » mo­dern laboratóriumi módszerek összes lehető­ségének felhasználásával lehet tisztázni. Az előadást hosszú Ideig tartó tetszésnyil­vánítás fogadta és az orvoshallgatóság nevé­ben dr. Torday Béla főorvos (Nagykőrös) kö­szönte me? Rusznyáknak önzetlen fáradozását, egyúttal kifejezte sajnálkozását arra nézve, hogy bizonyos részletkérdésekről az Idő rövid­sége miatt tájékoztatást nem tudtak kapni dr. Rusznyáktól. Szombaton dr. Hóman Bálint kultuszmlnísz-* ter részvételével Illyés és Verebély tanárok előadásai után ünnepélyesen befejezték az or­voshetet. Tábort Kornél. Spárga divatövek henger és rácsos divatgombok OMttOlc, gombok,örek •ttbAkelKktk Glücksthal és Társa Csekonlcs ucca 3 u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom