Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-21 / 115. szám

T955 május 17. DÉLMAGyARORSZAG 3 Véget ért a Japán-kinai háború Megkötötték a fegyverszünetet — Véres zavargások Tlencsinben fBudapesti tudósítónk telefonjelentés?.) Pe­kingből jelentik: A japán—kinai háború véget ért. A két hadvezetőség között létrejött a fegy­verszüneti megállapodás. Hivatalosan a fegyverszünet hirét még nem erősítették meg, a pekingi diplomáciai körök azonban már teljesen megbízható értesítést kaptak a szerződés létrejöttéről. A fegyverszü­net megkötésének hírére Tiencsinben zavargá­sok törtek ki. A japánok elleni tüntetések egyre veszedelmesebb arányokat öltenek. A tiencsini helyőrség parancsnokát meggyilkolták. A belügyminiszter jóváhagyta a Speyer-köívények megvásárlását Egy jelentős változtatás a miniszteri döntésben: 150 ezer pengőt el kell venni a már elköltött gázgyári pénzből (A Délmagyarország munkatársától ) A bel­ügyminiszter jóváhagyta a közgyűlésnek a Speyer-kötvények vásárlására vonatkozó hatá­rozatát. A jóváhagyó leirat szombaton délelőtt érkezett Szegedre a polgármesterhez, aki azt azonnal kiadta Rack Lipót pénzügyi tanácsnok­nak a szükséges intézkedések megtétele végett. A belügyminiszter egyetlen változtatással hagyta jóvá a közgyűlési határozatot, de ez a változtatás igen súlyos következményekkel jár­hat. Közölte ugyanis a miniszter, hogy hozzá­járul a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által felajánlott 430-000 dollár névértékű kötvény­köteg megvásárlásához 29-es árfolyamon, de kötelezi a várost, hogy a kötvények vételárához százötvenezer pengőt használjon fel az í,400 000 pengős gázgyári pénzből, illetve ebből a pénz­ből ennyivel pótolja azt az összeget, amely a kötvények vételárának kifizetése után a 3,000 000 pengő gázgyári kölcsönből megmarad a város különböző pénzintézetektől felvett füg­gőkölcsöneinek részbeni visszafizetésére. Kö­telezi a miniszter a várost arra is, hogy az igy megmaradó, illetve a 150 000 pengővel ki­egészítendő összegből egyenlő kvóta szerint törlessze függőkölcsöneit. A belügyminiszter felülbírálta a közgyűlési határozat ellen benyújtott két fellebbezést, dr. Dettre János és dr. Tóth László fellebbezését és mindkét fellebbezést visszautasította. Mint ismeretes, Dettre azért fellebbezte meg a köz­gyűlés határozatát, mert időközben ugy a dol­lár, mint a kötvények árfolyama lényegesen esett, ha tehát a város az alacsonyabb árfolya­mokon vásárolná meg a kötvényeket, közel két­százezer pengőt megtakaríthatna a vásáron és igy jutna pénz akár a városi strandfürdő, akár a központi ravatalozó felépítésére. A minisz­ter megállapította, hogy elvileg helytálló íz az érv, a gyakorlatban azonban méltánytalan lenne az érvényesítése, mert a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank a város számára vásárolta össze magasabb árfolyamon a kötvényeket és igy a pénzintézetet érné károsodás, ha a tran­zakció nem lenne lebonyolítható, a város vi­szont előnyhöz nem jutna. Azt az előnyt vi­szont, amit a közgyűlés várt a kötvényvásár­lástól, a régi feltételek szerint megtörtént vá­sárlás is biztosítja a város számára. A polgármester rendelkezése alapján a vá­ros most 714.000 pengőt utal át a Pesti Ma­gyar Kereskedelmi Banknak a kötvények vétel­ára fejében és ezért 430.000 dollár névértékű kötvényt kap. — A városnak már ebben az évben is lesz haszna ebből a tranzakcióból — mondotta a Délmagyarország munkatársának a polgármes­ter —, mert a Speyer-kölcsönök törlesztésének második részletét csak ezután fizetjük ki és ezután válik esedékessé a kötvények évi ka­matának második részlete is, ami a 430000 dollár névértékű kötvények után körülbelül 30000 pengőt jelent. A jövő évi költségvetés összeállítása alkalmával pedig pontosan hatvan­kétezer pengő bevételi többhtünk származik a tranzakcióból. A belügyminiszternek azt a uralkodik. Kireggellett és csakugyan nem aszott egyéb a vízen, csak egy sárga koponya, amit valami ős­temetőből moshatott ki a viz. András azonban töknek nézte a koponyát, mint ahogy a népek gyakran emberfejnek nézik a tököt. Nem sok ügyet vetett rá és onnan a kémény mellől nem is lát­szott, hogy a koponya beúszik a ház nyitva ha­gyott ajtaján. Csak arra nézett körül, hogy kutya morog valahol, de már nem is morog, hanem csa­hol nagyon mérgesen. - A Virgonc! — ismert rá és elkáromkodta ma­gát. Noé is bizonyosan igy tett volna, ha azt veszi észre, hogy a kutyája kimaradt a bárkából. Hol lehetelt az az istenverte eb? A csaholás a házból hallatszott, a kéményen jól kiszolgált a hang. De mit ugathat? Ez nem az ijedtség hangja, hanem a haragé. No de ez már szükölés! Már csak mégse mondhassa a Virgonc, hogy akkor nem tö­rődött vele, mikor elérkezett a világ vége. Hiszen ugy lehet, már csak ketten maradtak az egész vi­lágból. — Virgonc! Virgonc! — kiáltott be a kéményen. Ha valaha volt öröm teremtett állat hangjában, a Virgonc feleletében volt. András lemászott a tetőről. A hónaljáig ért a viz, föl-föl is kapta, de azért csak beviaskodta ma­gát az ajtón. — Hamm-hamm-hammar! — köszöntötte a kutya a kemence telejéről, elázottan, mint a kiöntött ürge. Ugy kellett lenni, hogy mikor megorroltotta a ve­szedelmet, bebujt a kuckóba, onnan fölvitte, a viz a kemencenyakig s azon dühödött fel, hogy a ko­ponya incselkedett vele a viz szinén. — No gyere, te szégyöntelen! — nyalábolta le András a kutyát, aztán leoldozta a tulajdon nyak­ravalóját, abba belepólyálta s ugy kötötte a vál­lára. — No, igy talán szöröncsét próbálhatunk, — mondta neki. Leszaggatott néhány kéve rudat a tetőről, mire meg tudott kapaszkodni, de utoljára csak fölért. Megszalonnáztatta a kutyát, aztán a suba alá buj­tatta az ölébe, s ő mága csak akkor kenyerezett meg. Jól is esett s az se volt baj, hogy megszom­jazott utána. — Estig helyembe gyün az ital, — mércsikélte szemével a vizet, — addig lőhet egvet humni. Nagy kurjongatásra ébredt föl. — Hé, ember! öreg! Egy csónak úszott oda a tetőhöz. Uri csónak, két úrféle emberrel. — Nini, vizi bubák! — csodálkozott rájuk And­rás. öfeléjiik igy hivták a reggatistákat. — No, ne a szemit merengesse kend, hanem szálljon be! — kiáltottak rá. — Minek szállnék? — Elment az esze kendnek? Hát nem akar meg­menekülni? — Mönekülni? Hát hová lehet itt mönekülni? — Ne szamárkodjon kend! Hát a faluba! — A viz oda is csak bemén. — Akkor meg majd a városba. Szegedre. — Az se ér sömmit, — rázta a fejét András. — Az is a vizé lössz. A vizibubák elnevették magukat. — Ejnye, de kutyahitü ember kend. Akkor elvisz­szük Félegyházára. Oda csak nem mén be a viz. — Be az, — bólintott András, — r-indenüvé. Nem ösmerik maguk a Tiszát, ötven esztendeig csöndben van, de akkor föllázad és a legmagasabb högyet is möghaladja egy öllel. Igy végezte ezt az Isten a Tiszával. Alig birták leráncigálni a tetőről, aztán megfor­dultak vele a falu felé. A réti ember nem szólt az egész uton. Csak miután kikötöttek a falunál és ott meghallotta, hogy öt centit apadt a viz, csak akkor szólalt meg, szemrehányóan fordulva a Ti­sza felé: — Hát nem lőhet mán hinni teneköd se? ADUNK Divatbocskorokaf 4.50 -töl HA-HA cipőáruház Szeged, Kelemen ucca 12. sz. kívánságát, hogy a kötvények vételárához az 1,400-000 pengős gázgyári pénzből is pótoljunk 150.000 pengőt, teljesithetetlennek tartom. Ez a pénz nem erre való. Fel is írunk majd ellene és közöljük a miniszterrel, hogy az 1,400 000 pengőt nagyrészben már el is költötte a vá­ros, a maradék pedig a halaszthatatlanul sür­gős beruházásokra kell. Az Újpest nagy győzelme Budapest, május 2U. Újpest—Nemzeti 7:1 (i:1.) A szombaton megtartott ligaha.jnoki mérkőzésen Újpest csapata nagy formában, fölényesen győzött a Millenáris pályán. Szom­bati győzelmével az első liga bajnokának te­kinthető. Nyolcezer ember nézte végig a mérkőzést. A Nemzeti egy pillanatig sem tudta kétségessé tenni Újpest győzelmét. Az első percekben a Nemzeti meglepően erős ellenfelnek bizonyult, azonban az első gól után, amely a kapus hibájából esett, a csa­pat visszaesett. A 16. percben a kitűnően ját­szó újpesti hátvéd, Sternbera, majdnem a félpályáról előre adott egy labdát, amelyet a Nemzeti kapusa, Vermes csak pár méterre rö­vidre ütött vissza Jakube elé, aki azt a hálóba lőtte. A 30. percben Avar egyedül rohant a kapu felé és öalfelé húzódva több játékost ki­játszott, maj'l 20 méterről éles magas lövéssel megszerezte a második gólt. Négy perc múlva P. Szabó, Jakube, Kis Gábor összjatéka ered­niényeképen utóbbi közvetlen közelből a har­madik golt lőtte. A 38. percben Avar szöktette Pusztait, akinek beadását Jakube kapásból lőtte a Nemzeti hálójába. A 41. percben a Nemzeti jobb szélsője,Vadas lefutott, váratla­nul a kapu elé kanyarodott és közvetlen kö­zelből éles lövéssel megszerezte a Nemzeti egyetlen gólját. A II. fel ¡időben lanyhult a játék. A 9. perc­ben Steiner beadását a kifutó Verme., mellet! Avar értékesítette góllá. A 16. percben Avaí Pusztait szöktette, akinek beadását P. Szabó lőtte a kapuba. A 20. percben Jakube előreadá­sát Kis Gábor fordulásból közvetlenül a kapu­léc mellé helyezte. Az Újpest a további játék folyamán lefekezett. A Nemzeti csatársora többször erősen szorongatta -z újpesti védel­met, amely azonban helyt állott. fl Bocskay veresége ­pofozkodással és botránnyal Budapest, május 20. Buda' 11—Bocskay .1:6 (y'0.) A.z első félidőben sorozatos Bocskav-tá­madások után a 18. percben Polgár szöktette Rökköt, akinek éles beadása a méglepett Var­ga feje felett a hálóba jut. A 24. percben Schuszter és Kárpáti II.' összjátékából Kárpáti lapos lövése a kapufától pattant a hálóba. AJ első félidő hátralévő részében csapkodó játék folyt. Á második félidőben a Budai 11, különösen pedig Wéber nagyon durván jétszott. A 20. percben Hevesi sérülése miatt 10 percre kény­Belvárosi -MOZI­Ma játszik Párizsi diákok C7&l»hanui Brl0",e He,n> í8 Kari Lndvlg Dletil j>zecnenyi Láthatatlan gárda ^M JL A1 Wllson «« Sldney Bracy Korzo Repülő halál

Next

/
Oldalképek
Tartalom