Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-21 / 115. szám

DtLMAG/ARORSfAG T935 mÄTus 21. Sok millió ember Szenved gyomorbajban, De itt az „ Gyógyhatás" ?-páratlan. diákság ezután viharosan tüntetett at Anschluss mellettEsser bejelentette Ausztria bojkottálását Lindau, május 20. Esser állammfniszter beszédet mondott és Németország-Ausztria viszonyát érintve a következőket mondotta: — Mi Németországban és Bajorországban könnyen elviseljük az ausztriai helyzet jelenlegi fejleményeit, mert azok nekünk nem árthatnak. csak belülről érintenek fájdalmasan. Ha azt mondják, hocv szívesen lemondanak a németek látogatásáról, ha kijelentik, hogy nem akarnak barna ingeket látni, akkor majd tapasztalni fogják, hogy a kormány megteszi azt. amit tennie kell és a maga részéről is meqÍ

elelő rer szabályokhoz nyul. Intézkedtünk, lOgy gátat vessünk német utasok Ausztriába áramlasánrk. mert nem engedhetjük meg, hogy olyan országba menjenek, ahol a németeket nem tekintik becsült vendégnek. Paul~Boncour és Sir John Simon Genfben (Budapesti tudósitink telefonjelentése.) Párisból jelentik: Paul-Boncour külügyminiszter vasárnap Genfbe utazik. Miután Sir John Simon angol külügyminiszter is megje'enik Genfben, a leszerelési konferencia többheti tanácskozásai döntő fordulatot ígérnek. A konferencia tanácskozásait hétfőn folytatják. Londonból jelentik: A világgazdasági konferencia részvevői számára nagyarányú előkészületek folynak, hogy részükre minden kényelemről aondoskodjanak. A külügyminiszter ma bejelentette az alsóháznak, hogy a uilággazdasági konferencia Angliának 18.000 Molykár ellen megóvja bundáját telje* fe1elAss6t?«l As biztosítással ifi. IN HBNTUS Miklós divat.itic», Károlyi ucca 1. Olcsó ári Nyári szőrmejavitás mélyen leszállított áron fontjába fog kerülni. Az angol posta olyan nagyszabású berendezésekkel siet a konferencia sajtó szolgálatiak segítségére, amilyenre eddig nem volt példa. A konferencia épületéből a világ államainak 95 százalékával közvetlenül lehet majd telefonon beszélni. A leszerelési konferencia főbizottságának mai ülésén a nagyhatalmak képviselői nem szólaltak fel. Sváj nevében Motta szövetségi tanácsos beszélt, aki dicsérettel emlékezett meg Németország magatartásáról. A norvég kiküldött azt nangoztatta, hogy amig eg^es államokban óriási mennyiségü támadási harci eszköz van felhalmozva, addig más államoktól nem lehet megkívánni, hogy hasonló fegyverek beszerzéséről lemondjanak. Az általános tartózkodást az érdemleges vitától azzal magyarázzák, hogy a négyhatalmi egyezmény tekintetében újra megindulnak a tárgyalások és amig azok folyamatban vannak, egyik kormány sem kiván állásfoglalásával a tárgyalásoknak elébe vágni. A kormányzó válasza Rooseveütnek Horthy kormányzó szombaton küldte «1 vá1-szát Roosevelt elnök üzenetére. A válasz a K^ vetkező: „őszinte köszönettel ismerem el üzenetének vételét. Remélem, nemes kezdeményezése. amelynek célja a békének, jóléitnek és a nemzetek közötti jóakaratnak bizto&itása, teljes eredményre vezet. Horthy s. k." Az idő A Szegedi Meteorologial Obszervatórium jelenti. Időjárási helyzet: A barometriku» maximum Dánián 767 mm és az Azori szigeteken 770 mm. A minimum Izlandon 745 mm és a Balkánon 760 mm. Jelentősebb csapadék a minimumok körül hullotti Középeurópában hőemelkedéssel változékony vc>lt az idő. Szegeden a hőmérő legmagasabb állása 20.6 C, a legalacsonyabb 8.6 C- A barométer adata nu'llfokra és tengerszintre redukálva reggel 762.7 min, este 761.6 ipm. A levegő páratartalma reggel ?2. délben 55 százalék. A szél iránya északkeleti, erőssége 3—4. A lehullott csapadék mennyisége 1.7 mm. Időjóslót a Délvidékre: Továbbra is változékony, enyhe idő, később javulással. A Meteorológiai Intézet jelenti este 10 órakor: Prognózis: Az ország déli felén még élénk szél, különösen a Dunától keletre eső területeken záporesők és zivatarok lehetségesek, főleg a Dunán tul még némi hőemelkkedés. Ó

Óra, ékszer A vA»«rl6in«l, Javításnál W fprclulTon bizalommal VXaL óráshoz, Kölcsey ucca 7. I OllB Tört arany, ezüst, régi pénz, zálogjegy beváltás. óra,ékszer]avllások gyorsan, olcsán, pontosan. Előnyös A. B. C. részleleladáa előleg nélkQL András megcsalódik Irta Mór» Ferenc. II. (András, a réti ember mindenféle jelenségekből megtudja, hogy hat hét múlva itt az irviz, ami elül nincs menekvés. Ezt meg is mondja a falusi boltban, de azt hiszik, csak ijesztgetni akarja a népeket.) András nem akart ijesztgetni senkit. Hazafelémenet megvolt a diéta a kompon, hogy csinál-e az idén a viz kontra-bontot, vagy sem? Két ember fogadott is egy liter borba, András nem vegyeledett bele a disputába, szó nélkül húzta a kompkötelet. A viz sem igen csapkolódott, de nagyon habozott a széle, mint búcsúkor a jó ser. András tudta, amit tudott. Nem kedvelte a ke. nyérsütést, csak muszájból adta rá magát, mióta asszony nélkül, egymagában maradt á tanyán. Hogy kevesebb legyen a vesződség, hat kenyeret sütött egyszerre, fölrakta őket a polcra, az ereszet alá, hogy rá ne dohosodjanak s hetenként szétlocsolt rajtuk egy kanta vizet, hogv rá ne száradjanak. Most nem kellett őket kánikulától félteni, nem ls a polcon csinált nekik helyei, csak az ágy alá dugta be őket. Mire az elsőnek végire ért, már a padlás szájából Is meg lehetett látni a vizet, nem kellett érte. fái mászni. A réten megindult a szántás, András szomszédjai is munkába fogtak, a vizén túlról való falusi emberek. Az öreg. máskor a legfrissebb a réten, az idén nem törte magát. Egész nap a padlásszájábnn pipázgatott és nézte a sebesen közeledő vizet — Hát kend, András bácsi? — köszönt oda egvik-másik arravetődő szomszéd, — urizál? — Fáérök. — Szántani? Mán is elkéstünk vele. Vagy kend bukfencét akar vetni az idén a földjébeí — Én még várakozok. Nem a végrehajtót várta, de az jött meg. Két osendőrrel. Sok zenebonás szegényember van a rélen. Nincs a parasztban semmi belátás az idén. Andrással nem volt semmi viloncia. Maga vezette ki az istállóbul a tehenet s mikor az rábődült az idegenekre, csöndesen megveregette a farát. — Mindégy az, Bimbó. A végrehajtót pedig megkérdezte. — Hát a Keselyt nem viszi el? — Majd a nyáron, — köpte az dühösen a szót. Azt hitte, csúfolódik vele a gazda. Mire a második kenyér megszegésére került a sor, a viz már a nyulgátot legelte. A fehér hablovak mindenféle feketeségeket röpítettek. Némelyikről ki lehetett venni már a ház végiből is, hogy ajtó, vagy asztal. Egy háztetőt is látott András, annak kellett lenni, de igen messze vidékről való lehetett, ahol más divatuk van a házaknak. A réten abbahagytáka szántást, de aeért soha A réten abbahagyták a szántást, de azért soha ekkora nyüzsgölődés nem volt, mint most. Lovat, marhát, disznót, birkát hajtottak a komp felé. Kocsiszámra vitték az aprójószágot. Ijedt emberek lebontották a tanyájukat s mentették a tetőt, a deszkát, a téglát, a kerítést. Mindenkinek elég volt a maga baja, Andrásra ügyet se vetett senki. Már akkor hasig ért a lovaknak a víz, mikor valaki bekuriantott hozzá: — Gyék kend velünk. András bácsi! Aszongyák, helnan már nem jár a komp! — Nera ám! — kiáltott vissza András, — már is éri a viz a kötelet, siessetek! Akkor gondola meg magát, mikor a kocsi már a kanyarodónál locsogott. Ejnye, ejnye, hátha a keselyt elvitték volna! Kivezette az öreg lovat az istállóból és megcsapkodta a hasát az ostorral. — Eredj no, hátha valaki pártod fogjál A ló megiramodott, de az udvar széliből visszafordult. Ott a kerítés már beledőlt a vízbe. Szaladt a másik oldalra, onnan is visszahökkentette a viz. Jajveszéklő nyerítéssel tartott a házajtónak. T- Ne te ne, — csapkodta meg András az ostornyéllel, - hát lögyél eszödön! Addig verte, mig a ló bele nem ereszkedett a vizbe. Kisdarabot kellett neki úszni, aztán már vitte a viz, amerre neki tetszett. Egy ideig visszavissza forgatta a fejét fájdalmas nyerítéssel, aztán már csak a vihogása hallatszott, ahogy a fűzfák koronája közé ért. De az is lehet, hogy az már csak az András fülének a képzelődése volt. Nagyon összeszokott a réti ember a lóval s nem azért nem siratta meg, mintha szégyelte volna, hanem mert neki nem volt törvénye a sírás. — No Virgonc, hát te mire végződ? — kereste a kutyát. De a kutya még csak nem ls vakkantott semmi hivogatásra. Volt neki magához való esze, idejében meglépett. Másnap reggelre, már vizbe lépett András nr. ágyból. Csak bokáig ért s délig nem sokat emelkedett. A réti ember kényelmesen fölhurcolkodott a háztetőre. Fölvitte a subáját, az utolsó kenyeret, a maradék szalonnáját, sót-paprikát. Az ennivalót bekötötte a kéménybe, aztán belegubódzott a subába, szétvetett lábbal eligazkolódott a tető nyergén, a hátét nekivetette a kéménynek és szundikált egyet. Jó nagyot, mert kicsillacosodott az ég, mire fölébredt Ráavujtott. halleatódzott. nézelődött. Mást nem hallott, esak a viz locsogását, de látni sok mindent látott, ami addig láthatatlan volt. A vizözönt is látta, ahogy gyerekkorában a kis-bibliában. Csakhogy akkor a bárka úszott a vízen, most meg nem úszik semmi. — Mert akkor a Noé uralkodott, — ezzel a gondolattal bóbiskolt el, — most mee az aatlfcrlsztu«