Délmagyarország, 1933. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-18 / 112. szám

1933 május 18. DÉLMAGyARORSZAG 5 PróbaUépen lesszálHíják a villamos larifáfái Ax ipari vá%ár idefe alaií 10 fillér lesx a szakaszjegy ára (A Délmagyarország munkatársától.) A leg­utóbbi közgyűlés foglalkozott a Szegedi Köz­úti Vaspálya részvénytársaságnak azzal a be­adványaval, amelyben haladékot kért a Gedón­tuli vonalszakasz kiépítésére. Mint emlékeze­tes, erre a vonalépitésre akkor kötelezte még a .város a villamosvasutat, amikor engedélyt adott az ujszegedi vonal megszüntetésere. Az engedély féltétele az volt, hogy a vállalatnak a megszüntetett vonal helyett megfelelő hosz­szuságu uj vonalat kell építenie ott, ahol azt a közgyűlés megállapítja. Annakidején termi­nust is" kapott a munkára a villamos, de ezt a határidőt többször meghosszabbította a köz­gyűlés, legutóbb azonban kimondotta, hogy májusnál tovább nem vár. Még a legutolsó határidő lejárta előtt meginterpellálták a köz­gyűlésen a polgármestert és bejelentették, hogy a villamos nem kezdett hozzá a vonalépitéshez, pedig a határidő rövidesen lejár. Ugyanakkor a villamosvasút igazgatósága kérvényt nyúj­tott be a városhoz. Kérvényében ujabb haladé­kot kért. Hivatkozott a rossz gazdasági viszo­nyokra, a villamosvasút forgalmának jelenté­keny visszaesésére és a vállalat üzleti mérle­gére, amely azt bizonvitja, hogy a részvény­társaság csak áldozatok árán tarthatja üzem­ben a villamosvasutat Szegeden. A közgyűlés a kisgyűlés javaslata alapján ugy határozott, hogy nem adja meg a hala­dékot, hanem kötelezi a villamosvasutat a vo­nalszakasz haladéktalan kiépítésére. Az ügy tárgyalása alkalmával felmerült az a kíván­ság is, hogy szállítsák le a villamosvasút vi­teldijait, mert a drága tarifa az egyik oka a fokozatosan csökkenő utasforgalomnak. A közgyűlési határozat nem emelkedhetett jogerőre. A vállalat fellebbezést nyújtott be el­lene a belügyminiszterhez és igy a város ható­sága mindaddig nem rendelheti el a közgyű­lési határozat végrehajtását, amig nem érke­zik meg a belügyminiszteri jóváhagyás. Korányi Jenő, a villamosvasút igazgató ja, szerdán delelőtt megjelent dr. Somogyi Szilveszter polgármesternél és bejelentette, hogy kísérletet tesz a tarifacsökkentéssel. Egye­lőre csak a szegedi ipari vásár ideje alatt lép­tetik életbe a fővonalon az olcsó tarifát, ha az­után beválik, akkor ezt a rendszert állandósít­ják és alkalmazzák a villamosvasút minden vonalán. A próbatarifa szerint a jelenlegi ti­zenhat filléres szakaszjegy ára 10 fillér lesz, ugyanannyi, mint amennyi a háború előtt volt. Hitler „béke-beszédet" mondott »» a birodalmi gyUlés szerdal ülésén Népgyűlési hang helyett — »diplomata-beszéd« — »Nem akarunk uf sebeket flfnl, a meglévő sebeket Is qyögyitani kívánlak« — Elfoqadfa Roosevelt módszereit, mert »nem gondol támadásra, csak Önvédelemre" — Ötéves átmeneti Időt kért, az év végén megszűnik a rohamosztagos klsegitörendörség (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Ber­linből jelentik: A birodalmi gyűlés szerdán összeült, hogy meghallgassa Hitler beszédét. A Kroll-szinnáz üléstermében, amelyet ugyan­ugy, mint a megnyitás alkalmából feldíszítet­tek, már fél órával az ülés megkezdése előtt megjelentek az első képviselők. G ö rin g elnök nyitotta meg a gyűlést. — Német férfiak és asszonyok! — mondotta. Nemzetünk sorsdöntő kérdéséről van szó. A birodalmi gyűlést talán még sohasem hivták össze ilyen ícomolv kérdésben és ilyen komoly órában. A német birodalmi kormány ebben a nehéz helyzetben szándékait és céljait az egész német nép előtt ismertetni kivánja és elhatá­rozta, hogy céljait és szándékait a német nép képviselői előtt hozza nyilvánosságra. Goring ezután Hitlernek adta meg a szót. Hitler beszédében többek között ezeket mondotta: — Az önök által ismert problémák oly nagy jelentőségűek, hogy szerencsés megoldásuktól nem csupán a politikai béke, hanem az egész világ gazdasági menekülése is függ. Érthető, hogy a revízió gondolata miért volt állandó kisérő jelensége a békeszer­ződésnek és hogy a revíziót még a békeszerző­dések szerzői is mint szükségest, előre látták, aminek révén a revíziónak jogi bázisa éppen ezekben a békeszerződésekben rejlik. A világ­háború után nem hárulhatott volna szebb feladat egv igazi békekonferenciára, mint az, hogy ennek az eszmének a felismerésével ha jt­sák végre az európíi államok újjáalakítását. Minél világosabban fedték volna ennek a sza­bályozásnak a következéseképen a néphalá­rok és az államhatárok egvmást, an­nál inkább lehetővé vált volna, hogy ilyen módon későbbi konfliktusok egész sorát megszüntessék. Ehelyett azor.lnn részben tudatlanságból, részben szenvedély­ből és gyűlöletből olyan megoldásokra Hatá­rozták el magukat, amelyek már logikátlan­ságukban és méltánytalanságukban uj kon­fliktus magvát hordozták maguktan. — Ha az lenne a szándék, hogy Európában emberileg belátható időre megteremtsük a békét, akkor tekintetbe kellene vennünk, hogy min­dig a hiányos egzisztencia-lehetőségek voltak a forrásai a népek közötti konfliktusoknak. — Nem bölcs dolog elvonni egv néptől a gazdasági életlehetőségeket, tekintet nélkül ar­ra, hogy ez a nép továbbra is kénytelen azon a területen élni. Az a vélemény, hogy egy hat­vanötmilliós nép gazdasági elpusztításával más népeknek jó szolgálatot teszünk, ostoba vélekedés, azok á népek, amelyek igy kiván­tak eljárni az ok és okozat természeti törvé­nyeihez képest, igen hamarosan megérezték, hog7r ugyanazon katasztrófa felé vezették őket, amelyet akartak egy másik népnek okozni. A jóvátételek gondolata és keresztülvitelük vala­mikor a történelemben iskolapéldája lesz an­nak, hogy a nemzetközi jólétnek figyelmen ki­vül való hagyása miiven káros lehet az egész világre nézve. A jóvátételekel tényleg csupán a német exporttal lehetett vol­na megfizetni. Azonban amilyen mértékben Németországot a reparációk miatt mintegy nagyszabású nemzetközi exportvállalatnak te­kintették, olvan arányban kellett ettől szen­vednie a hitelező államok exnortjának. Ennél­fogva a jóvátétel gazdasági haszna nem állott arányban azzal a kárral, amelyet a jóvátéte­lek á hitelező államok magángazdaságainak okoztak. Az a gondolkodás — folytatta Hitler — amely egy R5 milliós nép megsemmisítésére törekszik, esztelen, mert nem kétséges, hogy ha célját el is éri, a katasztrófa reá is vissza sújt. A ver­saillési szerződés a kiindulása a mai bajok­nak. Semmiféle uj európai háború nem tudna a mai állapotok helyébe jobb állapotokat teremteni sem politikai­lag, sem gazdaságilag. — Uj erőszakos megoldások csak az egyen­súly ujabb megzavarására, uj áldozatókra, még nagyobb bizonytalanságra és ennek foly­tán még sulvosabb gazdasági ínségre vezet­rének. Az ilyen végnélküli őrület kitörése csak kommunista kaoszba rántaná Európát és a világot. Ezután Hitler a horogkeresztes forradalom J^ÚTjOOJÍ Z>i • minőig magon viseli _ " nyAriA védjegyét. ASPIRlNtótoi is vamvító sági védjegy ez ismert Bay«r-ke*aszi Me-gltoJésels5> máknál ASPI RIN -TAB LE TTÁ K céljairól beszélt. Áz a három szempont, amely bennünket ve­zetett — mondotta —, a »vetkező: Megaka­dálvozása a Jtommnniritn—fetfnrdlilásnak—és fel épi téseaz osztályok ¿3 rendek érfjpb°:>­"ktegyenTltő magántulajdon alapján, felépülő állami rendnek. Megoldása a legsúlyosabb szociális problémáknak és a munkanélküliek­nek a termelésbe való visszavezetése. Helyre­állítása a tekintélyen és állandóságon! alapuló államvezetésneF. Nem akarunk uj sebéket ülST, éfíenkezőleg. a meglevő sebeket is be­gyógyítani kívánjuk. — Nem fogunk megszegni semmiféle olyan megállapodást, amelynek helyére iobbat tenni nem tudunk. Azonban a versaillesi szerződés revíziójához io­gunk van. — Ezután arról beszélt, hogy miért nem te­kinthetők a nemzeti szocialista szervezetek haderőnek. Kijelentette, hogy a rohamosztagoknak kisegítő rendőr­ségként való felhasználása az év vé­gén megszűnik. <— Németország hajlandó utolsó puskáját is összetörni, — folytatta —, ha a szomszédos nemzetek ugyanezt cselekszik. MacDonald le­szerelési tervét megfelelő kiindulási alapnak jelentette ki, azonban hangoztatta Németor­szágnak azt a kívánságát, hogy ne rombolják szét Németország jelenlegi védelmi rendszerét egy csapással, hanem engedélyezzenek Németországnak öt­éves átmeneti időt biztonságának ki­építésére, Beszéde végén Hitler Roosevelt felhívásáról kijelentette, hogy a kormány hajlandó elfo­gadni a Roosevelt ajánlatában felajánlott módszereket, mert meg van győződve, hogv gazdasági újjáépítés nincs leszerelés nélkül, Németország hajlandó csatlakozni minden ün­nepélyes megnemtámadási paktumhoz, mert Németország nem gondol támadásra, hanem csupán önvédelemre. — A versaillesi szerződés aláírása óta Né­metországban 290 ezer ember lett öngyilkossá. Ezek az igazi tanúi Németországnak a versail­lesi szerződés szelleme ellen. Értsék meg ebből a többi nemzetek Németország rendithetetlen akaratát, hogv véget vessen az elnyomatás időszakának és visszaszerezze egyenjogúságát. Párisban hangsúlyozzák, hogy Hitler beszédét kedve­zően fogadnák, ha biztosak volnának afelől, hogy a német politikának ez volna az igazi kifejezője. Mindaddig azonban várakozó állás­pontra helyezkednek, amig a genfi tárgyald­MOZI­Ma játszik Brigitte Helm és Carl Ludvlg Dlel Széchenyi a láthatatlan gárda

Next

/
Oldalképek
Tartalom