Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-30 / 97. szám

ö DELMAGyARORSZAG T933 április 50. A SZAPPAN akkor jó, ha rajta van a »Hápé« szó! megjelent a Vasárnapi konferansz előtt és megcáfolta a rágalmakat... Levél érkezett Félegyházáról, Tóth Ignác kováosmester Irta és lirai sorokat kfildótt az újság számára. A tavaszról irt és a virágokról, — méltóztassak megengedni, hogy leírjam ide a kovácsmester-költő néhány mondja tát. így ir Tóth Ignác Félegyháréról: „A föld lelkének dalai a virágok és az ember lelkének virágai a dalok... És a föld lelke a csodaszép vadvirágokban nő ki... Éneked a föld. hangjával: a virágok színeivel... Ezért lett az alföld rónáinak és mezőinek Don Jüanja — Petőfi..." És Tóth Ignác hozzáteszi még: Mert Don Jüan hősszerelmes volt... És még egy tündéri történet, ezalkalommnl — a Csillagbörtönből. (Mert Pipás Pista borzalmainak is akadt rózsa swoft fejezete.) Történt ngyanis, hogy a szegedi uccák és a szegedi gyerekek jól ismert idős nénijének hangos vándorutja közben valami afférja támadt a hatóságok szigorú embereivel. Hiába volt minden vándorút, minden perpetuum mobile, nénikén ket az affér után — nyolc napi vendégeskedésre invitálták meg a Mars-tér csillagos hoteljébe. Hangos méltatlankodás voít erre a meghivásra a válasz, de nem volt mát tenni. szegény nénikénknek be kellett vonulni fentartott lakosztályába. De hősünk a cellában sem tudta megtagadni önmagát és pergő nyelvével, örökké mozgó szájával alaposan felverte a Marstéri hotel előkelő csendjét. Hiába jelentkeztek a hotel házőrző lakájai, hiába volt szép szó, szurony ás házirend, méltatlankodó hős nénikénk még hangosabb volt. Végül is az egyik szertartásmester radikális gyógymódot eszelt ki a nyolc napos vendég radikális elcsöndesitésére. Nénikénket kiköltöztette cellájából és szó nélkül bevitte — Pipás Pista lakosztályába. És hangos hősünknek ott kellett eltöltenie nyolcnapos üdülését Pipás Pista megtisztelő és szelid társaságában. A radikális gyógymód után azonnal sürü csend honolt a Maretéri hotel nemes épületében. Hősünk egyetlen hangot sem ejtett ki egész rivierai üdülése alatt... Jó Csönd-Hereeg lett Pipás Pista enyhe alakjából a Mars-téri erdőben... ahol bográcsban főzik a halat Ma: olcsó a bor. Huszonöt fillérbe kerül literje. És mégis három pengő körüli áron mé-i rik azt a szegedi vendéglőkben. Ez nem he-i lyes. Délolaszországban és Franciaországban szokás az, hogy minden vendég az étkezéséhez félliter bort kap ingyen. Emlékszem rá: Nizzában „san boisson" cimen egy frankot fiTen nlszütő STEINER zetteltek velem azért, mert az ingyen adott bort nem ittam meg. Azt mondották: Franciaországban hazafiúi kötelesség bort inni, aki ezt nem teszi meg, az büntetést fizet. Szó sincs arról, hogy ezt Szeged is megcsinálja, de huszSTEINER harminc fillérrel fel lehetne emelni a menük árát és — fél liter bort lehetne adni az idegenek számára. Itáliában és Franciaországban láttam, hogy ez nem is olyan rossz befektetés. Vasárnaponkint üzembe kellene helyezni kiránduló autóbuszokat amelyeken az idegen megtekinthetné a várost másrészt kirándulhatna a környékre. És mindenekfelett gondoskodni kellene arTenni sTütő STEINER KELEMEN U. 7. i: ról, hogy a szegedi szállodák legalább azt al komfortot nyújtsák vendégeiknek, mint egyj salzkammerguti, vajjy pozsonyi hotel. A szállodai szoba parkettje ragyogjon és ne legyen! piszkos, a berszolga járjon uniformisban és a szobalányon legyen fehér főkötő, mezítlábas lányok ne szaladgáljanak a szálló folyosóin, és na a vendég csönget jelentkezzék is az, akinek kötelessége jelentkezni. A lámpa gyulladjon meg, ha megcsavarjuk a falon a kon-< taktust, a mosdó csapjából jöjjön meleg víz al nap minden órájában és gondoljon a szálloda arra is, hogy a vendég szobájába nem elegendő egy poharat tenni, nem iszunk abból a pohárból, amelyet szájöblögetésre használunk. Borravalót már nem ismernek sehol a vilá-t gon, Szegeden is intézményesíteni kell a „szeri viZ"-t De ezt feltűnő helyen ki kell írni a hotelben. Kezeljék szeretettel az idegent és — legyen Szeged hotelélete is nivós. * Aránylag egészen kicsiny és jelentékteled dolgak ezek. De irtam róluk azért, mert nagyort szeretem Szegedet. És tudom, hogy mindeze-t ken ke^és jóakarattal segíteni lehet. Paál Jób. Férfi divat nvakkendTk^dET Polliik Testvéreknél, Csekonics m. és Széchenyi t. Teleion SO-Z-31. Alapítva ÍSSO' KenJi Antal Lakásberendező Ipar. Művészi tervek kivitelezése. Budapest, Semmelweis tL 7. M Kényelmes heverők és ülőbútorok. Modern és kombinált bntorok. — Stílbútorok. Külön javitó és bőrfestő műhely. S A jó minőségért »savatol a „KEHDl" név. Ha REKEDT vagy MEGHŰLT GERGELY-léle KAKUKFÜ CUKORKÁT tzopogaKton. - Ize Kltllnö! HalAta biztos! A készítőnél: GERGELY gyégysieréainél kaphat«] ffo—ina CaJos~sua<trut &s Aíagykomr sarak. " poloska és molykár ellen ".'f^^oíS^^őex Lakásferlőllenltő Vállalat c«n.rodM., Zyklon Otílpurt Rt «eredi ldrond»ltaé<r» Szeged. Dugonics ter ÍZ. >z. Telefon: 31-7 7 SZEGED, 1933 Egy húsz esztendővel ezelőtt Szegedről elkerült világjáró riporter megjegyzései a mai Szegedről Húsz esztendővel ezelőtt, a szegedi redakció Íróasztala mellől indult el Paál Jób. aki azóta állandóan uton van és a világ minden részéből irja cikkeit. Most két napot töltött Szegeden. A mai Szegedről szól az alábbi érdekes írása: Amikor az ember már az emlékeiről beszél, akkor érzi, hogy megöregedett Vagy legalább is — kezd öregedni... Húsz esztendővel ezelőtt kerültem el Szegedről ós most, amikor vonatra ültem azért, hogy viszontlássam a várost, ahol megtanultam újságot irni, valahogyan az volt az érzésem, hogy — hazajövök. Ez az érzésem azonban abban a pillanatban eltűnt, amikor a város felé robogó autó ablakából kitekintettem. Nem hazajöttem — egy idegn városba érkeztem meg. Az a Szeged, amely nekem egykor otthont adott eltűnt & helyebe egy uj város épült fel... Husz év óta járom a világot ée husz esztendeig azt hittem, hogy nem lehet megöregedni. Itt Szegeden, a több, mint két évtized óta tartó távollét után ha nem is akarom, észre kell vennem, hogy: amigez a város Fiatalabb lett, addig mi Öregedtünk... Két napi szegcdi tartózkodásom után objektív szemekkel meg kell állapitanom, hogy alig van a világon még egy város, amely két decenium során annyit fejlődött volna, mint Szeljed. A Tisza partja husz esztendővel ezelőtt: ha sz Ónozó Poldí halászcsárdájába mentünk, térdig süppedtünk a sárban és keskeny rudakon pislákodó petróleumlámpák mellett köszöntöttük a hajnalt, a viz sodra mellett kócos uszályok hemperegtek és vigyázni kellett, hogy halomba rakott hasábfák mellett el ne csuszszunk az őszi esőzések idején; ma: egyenes, széles és tiszta rakpart. A fogadalmi templom: édes Istenem, menynyi sokat irtunk erről anno dacumal. Abban az időben, amikor nem volt még telefon és szenzác.iósziámba ment Istenben megboldogult Berkes Jóska első fiakkerjeinek megjelenése a Tisza-szálló előtti standon. Egy forintért kucsirozutnk Újszegedre és Nyárai Tóni bólyongott hosszú, sárgás hajával a Royaltól az Elefántig. paart, vagy unpart huztunk a kucsébereknél és disznótor után Pálfy Danival ittunk abban a rozoga kocsmában, aminek a helyén a Piazza San Marcohoz hasonló architektonikus remekmű épült Kis düledező sárgaháiu házak sora tűnt el örökre és tegnap éjféltől hajnali négy óráig csavarogtam ennek az álomvárosnak oszlopai között Csak akkor lett könnyes a szemem, amikor arra gondoltam, hogy Lázár Gyurka ezt már nem érhette meg... Erre a Szegedre már él lehet majd hozni az idegeneket. És Szegednek még sincs komoly idegenforgalma. Miért? Hogyan kellene ezt megteremteni? Az olasz azt mondja: „industria turísticaa német: „Fremdenindustrie". A magyar: „idegenforgalom". Az egész világon mindenütt ipar és üzlet az idegenforgalom, nálunk: jelszó és valami elvont fogalom. Pedig az idegenforgalom: üzlet, amiből keresni kell szállodának, kereskedőnek, vendéglőnek, polgárnak, városnak egyaránt. Igaz, hogy mindennek előfeltételei vannak. Mindenekelőtt: a látnivalókon kívül nyújtani is kell az idegennek annyit hogy az legalább három napig ki ne fogyjon a szórakozásból és gondoskodni kell róla, fiogy ne unja magát, ezenfelül pedig legfőbb kötelessége azoknak, akik az idegenforgalom ügyét intézik az, hogy a Szegedre érkező idegen a szegedi szállodákban a berendezéseknek és komfortoknak azt a fokát találja meg, amivel kevesebb látnivalóval bíró városokban elkényeztették. A fogadalmi templom és a modern város kontúrjai nem elegndők az idegenforgalomhoz és szomorúan kell tapasztalni azt, hogy az idegen éppen azt nem találja meg Szegeden, ami tipikusan és sneeiüisan szegedi. Aki eljön ide, az kétségtelenül kíváncsi a paprikára. Minden vonatkozásában. A Széchenyi-térre zsákokban kirakott paprika nem elegendő arra, hogy az idegen vewakozását kielégítse. Valahol a Tisza partján be kellene rendezni egy házat miniatűr paprikamalomnak, a ház falát tele kellene aggatni piros paprikafüzérekkel, vitrinekben be kellene mutatni a paprika útját a szártól a stanicliig és Szeged latképével ellátott ízléses zacskókban úgynevezett emlékcsomagokban kellene árusítani különböző minőségű paprikákat Kis, ízléses sátrakban, a SzéchemyS-téren, meg az Erzsébet-ligetben árusitani kellene szegcdi specialitásokat. Azután létesíteni kellen a Tiszaparton egy tipikus halászcsárdát