Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-30 / 97. szám

T933 április 30. DÉÍ.MAG7ARORS2 4G Állandó kiállítási terület Szegeden Irta Tonelli Sándor. 1 kg parketttaeeresztfiviasz j^ika p | dohon 1|4 kcrr-os „Crystas" e!s5rendU narkettoaszfa P — « o 1 doboz 74 kg-os „Clystar foIyíkonT >qn parkettisztitó és fényesít« szer kivAló minőség P wu 1 drb „crvstal" SE*- ,taMn psrkett> -'40 1 drb Vio kg-os parketlfénroitü koeka p —"22 1 liter nehéz benzin 1 drb parketfkefe ftíET r 1'48 1 doboz 74 kg-os kádpaszta „-'50 1 üveg kályha ezüstöző, Mm , 90 gr-«" P -•88 1 drb 00-áS surolókete magyar gyökér P —"18 1 drb szőnyegkefe ,-•82 1 drb tolletfekefe ,-•82 1 drb bartwiseh o.u m p 1*88 1 drb lábtfirlO 06-ás, fjap&n) P 1"26 1 kg olaffesték príma fehér y. szflrke P 1-20 j • 1 kg olaffesték fnem kfllBnlegos síinek) P • (Az olajfestékek dobosok nélkül értendők.) 9" 1 kg zománclakk (email) kftoépminíségfl P 1 kg borostyánlakk középminösécftt P 1 kg brnnolin prm» P 1a20 1 kg buforlakk elsőrendű P //MT Szeged, Tisza Cajos Korul 42. Igaza van Pásztor Józsefnek a polgármester­hez benyújtott indítványában, mikor azt mondja, hogy azt a keveset, ami a gázgyári pénzből megmarad, igyekezzünk ugy felhasz. hálni, hogy belőle megfogható haszna is le­gyen a városnak. Igaza van abban is, hogy igyekezzünk olyan dolgokat létesíteni, amelyek vonzóerőt gyakorolnak az idegenekre és ide­genforgalmat teremtenek. Mert elhiheti nekem bárki, akármilyen illusztris egyént állítunk is az idegenforgalmi hivatal élére ,nem tudja ide­vonzani az idegeneket, ha nincsenek olyan lát­nivalók, vagy olyan hallanivalók, amelyekért érdemesnek látszik Szegedet felkeresni. El kell ismerni, hogy a háború előtti álla­potokkal összehasonlítva Szegednek vannak már európai mértékkel is mérhető látnivalói. A' fogadalmi templom és templomtér büszke­sége lehet akármelyik nagyvárosnak. A mu­zeum főleg népvándorláskori gazdag anyagá­val már messze túlemelkedik a vidéki nívón, fis ha helyszűke miatt nem ládákban és túl­zsúfolt raktárakban kellene elrejteni annak az anyagnak legnagyobb részét, ami az ásatások­ból kikerült, túlzás nélkül mondva, világraszóló látványosságot lehetne csi­nálni belőle. Ez azonban önmagában még nem elég. Az átlagos idegen a fogadalmi templomot és kör­nyékét és a muzeumot egy-két óra alatt elin­tézi, azután céltalanul ődöng a városban. Ha rendszeres és visszatérő idegenforgalmat aka­runk teremteni, akkor az állandó látnivalók mellé gondoskodnunk kell időleges látniva­lókról is, amelyek újra meg újra fel­keltik az érdeklődést és Szegedre irá­nyitják az ország figyelmét Természetes, ha a pénz kevés, vagy még in­kább, ha csak kevés maradt meg belőle, taka­rékosan kell bánni az ötletekkel is és csak­olyan dolgokat szabad javaslatba hozni, ame­lyek kevésbe kerülnek, ellenben akár közvet­lenül, akár közvetve jövedelmet biztosítanak a városnak. Ezért vetem fel az állandó kiállítási terület gondolatát, amely meggyőződésem szerint a városnak megoldandó problémái közé tartozik s amelyet annál is inkább meg kell oldani, megvalósítása esetén jelentősen lehet növelni a város idegenforgalmát. Hogy pedig az ide­genforgalom pénzügyi szempontból mit jelent a városra nézve, azt nem szükséges megmagya­rázni. Az idén május 27-én ötödször nyitja meg a szegedi ipari vásár kapuit. A kapuk nyitása csak jelképes, mert az ipartestület épületének csak egy bejárója van és hely tekintetében sincs meg a tobzódás lehetősége. Az eddigi ipari vásrok szépek voltak, érdekesek is vol­ipari vásárok szépek voltak, érdekesek is vol­tak, de volt egy eredendő hibájuk, amiről nem tehettek a résztvevők: egyáltalán nem volt meg a terjeszke­dés és bővülés lehetősége. Már pedig azt nagyon jól tudja mindenki, aki valaha is foglalkozott ilyen kiállítások, de kü­lönösen ismétlődő jellegű vásárok rendezésé­vel, hogy az intézmény halálra van ítélve, ha mindig ugyanazon keretek közé van szorítva, ha unalmassá válik és ha nem tud kellő vál­tozatosságot biztosítani. Tudja azt is mindenki, hogy a kiállításokat'és árumintavásárokat ho­vatovább lehetetlen a városok belterületén ren­dezni: ezért igyekeznek csaknem az összes va­lamirevaló külföldi városok a perifériákon, de jól megközelithető helyen kiállítási terüle­teket létesíteni és azokat megfelelő állandó jel­legű építményekkel ellátni, hogy azok a külön­böző kiállításoknak, vásároknak otthonul szol­gálhassanak. Mi legyen egy ilyen, ipari vásárok és egyéb kiállítások számára rezerválandó terület lénye­ges kelléke? Az, hogy valamely fő közlekedési útvonal mentén, vagy annak meghosszabbítá­sában feküdjön, legyen meg a könnyű meg­közelítés lehetősége, a terület legyen olyan, hogy szükség esetén magát a vásárt bővíteni lehessen és a szorosan vett kiállítási csarnoko­kon kívül helyük legyen az olyan látványossá­goknak, szórakozási alkalmaknak is, amelyek minden ilyen kiállítási intézménynek nélkü­lözhetetlen járulékai. Meggyőződésem szerint Szegeden az egyetlen hely, amely ezeknek a feltételeknek minden tekintetben megfelel, a Kossuth Lajos sugárntnak a dohány­gyári telkek visszaadásából és a vám­ház melettl vízállás feltöltéséből szár­mazó része. Igaz ugyan, hogy ez a tekintélyes nagyságú terület néhai Klebelsberg gróf elgondolása sze­rint házépítés céljára lett volna fenntartva, miként azonban az elmúlt két esztendő tapasz­talatai mutatják ,az épitkezők nem nagyon to­longanak. Ezen a területen egyelőre egy kiállí­tási csarnokot kellene építeni, természetesen a takarékosság szempontjának legszigorúbb szem előtt tartásával, a többi területet pedig bér ellenében át lehetne engedni mutatványo­soknak és egyéb szórakozási alkalmatosságok­nak. Természetesen a kiállítási csarnok köz­vetlen közelében kellene rezerválni olyan ki­állítók számára, akik kiállítások és vásárok rendezése esetén nem a csarnokban, hanem önálló pavillonokban akarnának elhelyezked­ni. Ez annál inkább szükséges, mert a tapasz­talatok szerint minden kiállításnak ezek a leg­jobb fizetői és eddigelé épen ezek maradtak el az ipartestület által rendezett vásárokról, mint­hogy ott nem lehetett nekik helyet biztosítani. Senik se mondja, hogy ez a terv utópiszti­kus és nem lehet mevalósitani. Az ipartestü­letben rendezett vásárok mai helyükön elér­keztek fejlődésképességük határához. Viszont a mult évi látogatók száma, amely a tízezret elérte, azt mutatja, hogy érdemes és kell fog­lalkozni a további fejlődés előfeltételeinek megteremtésével. Az idén a vásárral egyide­jűleg rendezik a tanyakongresszust, a délvidéki közgazdasági kongresszust, filléres vonatokat hoznak Szegedre, a vásár egész tartama alatt olcsó jeggyel lehet utazni Szegedre, szóval a hivatalos városnak minden támogatása nélkül minden valószínűség szerint sikerül Szegedet egy hétre a délvidék idegenforgalmi központ­jává avatni. Mindez! azonban én csak kezdet­nek tekintem. Meg kell csinálni a Szegedi Hetet, amelynek kezdeményezése a Rotary Clubból indult ki és a Szegedi Hét tartamára az évről-évre ismétlődő vásár és kiállí­tás ideje körül összpontosítani kell kongresszusokat, hangversenyeket, da­los versenyeket, sporteseményeket és általában mindent, ami vonzóerőt gyakorol az idegenekre és forgalmat teremt ettől a for­galmától sajnos módon megfosztott városban. Ennek előfeltétele azonban, hogy magának a kiállítássá kibővitendő ipari vásárnak meg­legyen az állandó területe és otthona. A város­tól mai nehéz helyzetében erre a célra nem kérünk sok áldozatot. Mindössze azt ,hogy kez­detben legyen segítségére azoknak, akik a jobb jövő optimizmusának hitével már az 1934. év őszén a mai szük keretek közé szorított ipari vásár helyett egy délvidéki jellegű ipari és mezőgazdaság gi kiálillitást akarnak rendezni Sze­geden. Amit a város erre a célra előlegez, annak amor­tizálni kell önmagát, viszont amit a kiállítás és a következő kiállítások hoznak, az itt marad Szegeden és gyarapítja a város iparát, kereske­delmét és közvetve gazdagítja magát a várost is, ha felismeri, hogy egy ilyen kiállítási terü­letnek a létesítése is beletartozik az igazi vá­rosfejlesztése programjába és nem vonja meg tőle a szükséges támogatást NŐI KALAP: ¡ralonomat május 1-től áthelyeztem TISZA AJOS KÖRÚT 42a alá (Dr. Singer-palota) Harisnyaház" mellé. Legdivatosabb modell uj­onságok. Legszebb alakítások Vincze Máriánál 11 1 'fi m F MÁJUSI KÖLTÖZKÖDÉS«. , INGYEN SZERELEM AT csillárjait, ha uj csillár szükségletét nálam szerzi be. Kedve zö fizet « i 1 ff e 1 1 6 1 e 1 e k! CAma villamossági vállalata WII.W ^WIII«3Í Kölcsey u«a 4. »*. TelMaa 11-4S

Next

/
Oldalképek
Tartalom