Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-30 / 97. szám

s vüELMÄG'f Äft ORSZÄG W35 Sptffls Ma már sokan tudják, Kik eddig nem tudták, Hogy azMHllHIl^ Vl2> Legjobb keserűvíz. ¡Államok küldöttsége vámfegyverszünetet szán­dékozik javasolni. A javaslatot és az ahhoz fű­zött indokolást már jóval előbb megküldik az érdekelt kormányoknak. A javaslatban az Egyesült-Államok azt fogják indítványozni, hogy a konferencia ülésezésének ideje alatt egyik állam se léptessen életbe nj vámrend­¡szabályt uj devizakorlátozást vagy behozatali tilalmat és Hasonló intézkedést A" fegyverszü­neti idő tartamát az összeülő konferencia szab­ná meg. Az Egyesült-Államok javaslata annak az óhajtásának ad kifejezést, hogy legalább addig tartson, amig a világgazdasági konferen­cián hozandó határozatokat az érdekelt álla­mok jóvá nem hagyták. Elegáns olcsó tartós CIPÓT húsvét után Is legelőnyösebben ZSURKO^JÄÄ.".. Nagybani gy&r<&»!! Teiles szavotoMAg. ABC. beszerzési flely. Ariosío ünnepély fA Turul Szövetség és a Verbőczy Bajtársi Egyesület ünnepsége (A Délmagyarország munkatársától'.) A Tú­rni Szövetség és a Verbőczy Bajtársi Egyesü­let szombaton este a városháza közgyűlési ter mében. nagy érdeklődés mellett tartotta meg !4rJosfo-ünnepségét Dr. Horger Antal egyete­mi tanár, a Turul Szövetség szegedi kulturális osztályának elnöke megnyitó beszédében an­nak az örömének adott kifejezést, hogy a Ta­rul Szövetség is csatlakozott az Ariosto ünnep­ségekhez. Üdvözölte az olasz vendégeket, majd olasz szavai után Dukál Tivadar Petőfi ¡»Olasz­országé cimü költeményét szavalta el. Utána dr. Matty Ferenc tanár »Emlékezés Ariosto­ról< címmel tartott érdekes előadást olasz nyel­ven a költő magyar vonatkozásaival is fog­lalkozva. Ismertette az okokat, hogy miért nem akarta Ippolito dTSstét magyarországi püspök­ségébe követni. — Félt Ariosto — mondotta MáJíy — a fa­szeres ételektől, az erős magyar szeszes ita­loktól, a kötelező nagy evésektől és teásoktól, a fűtött szobáktői, a vadászatoktól. Ezután rá­tért az előadó az »Orlando furioso« magyar hatásaira, összehasonlította a Toldi szerelmé­nek leányrabló epizódját az Orlando furio­sóval. Magyar szempontból tárgyalta Arios­töt, hogy a magyar-olasz jóviszonyt, amely előreláthatóan a közeljövőben meghozza gyü­mölcsét — mint^ mondotta —, ezzel is kjmé­lyitse. Mally Ferenc előadását Kiss László ismer­tette magyarul. Lazarits Jenő egyetemi hall­gató az Orlando furiosóból Brandimarte halála részletet szavalta el olaszul nagy elismerés mellett. A kitűnően sikerült emlékünnepély utolsó felszólalója Alberto Gkmola tanár volt, aki az ünnepséggel kapcsolatban az ola^ magyar barátság fontosságát hangsúlyozta. A Turul Szövetség kétnapos flnaepség^ érkező vendégeik fogadtatására szombaton % után diszszázadával vonult M az állomás^ A fogadtatáson megjelentek dr. Széky Tibot egyetemi tanár, senator maglster, a Turul Szö. vétség kerületi vezérsége és az egyesületek vezérei. A megérkezett vendégeket — akii;, nek sorában ott volt dr. Antal István mimsj. teri tanácsos, sajtófőnök, dr. Verbovszky József országos fővezér, dr. Esterhás István, 9 TESz titkára és a Turul országos fővezérsége­nek több tagja — dr. Regdon László kerü. leti vezér üdvözölte. Az üdvözlésért dr. Antal István sajtófőnök mondott köszönetet, hangoz. tatva, hogy magával hozza a miniszterelnök üdvözletét. Ezután Kőrmőczy főlövészmester tett a diszkivonulásról jelentést és a disz. századok elvonultak A vendégek előtt. Este az ipartestület márványtermében tar. totta a Turul Szövetség disztáborozását, aroe. lyen dr. Széky Tibor egyetemi tanár üdvözölte a megjelenteket. A megnyitó után dr. Regdon László indítványára a Turul Szövetség dr. An­tal Istvánt tiszteletbeli patronussá, dr. Bókai/ Jánost tiszteletbeli domlnusszá választotta. Az erre vonatkozó határozatot dr. Kiss Imre ter. jesztette elő, majd dr. Esterhás István mon­dott avató beszédet. A felavatás után dr. Antal István és dr. Bókay János meleg szavakban mondtak köszönetet. Dr. Kiss Albert és dr. Gelei József egyetemi professzorok felszóla­lásai után dr. Verbooszka József mondott záró­beszédet Vasárnap 'délelőtt íf 'órakor a A Bajtársi Egyesület a központi egyetem aulá­jában zászlószentelés! ünnepélyt tart, amelyet a Kass-szálló nagytermében déhrtá» Jl^őrakor tartandó díszebéd követ GFB harisnyát vegyünk ¡SSJ Poll&h Testvéreknél, Csefcomcs n. és Széchenyi 11 Óra, ékszere vásárlásnál, Javításnál W forduljon bizalommal VZaU óráshoz, Kölcsey uccn 7. 1 PISI Tört arany, ezdst, régi pénz, zálogfea? beváltás. Őra,ék8zerfaviíá80k gyorsan, olcsón, pon­tosan. Előnyös A. B. C. részleieladás előleg nélkOL Ismerős-történetek Irta: MÓRA FERENC. ülünk Rózsahegyi Kálmánnal a kocsmá­ban, csupa meghitt barátok és örülünk neki, hogy jól érzi magát, már a kis pipáját is elő­vette. Jóizüt beszélgetünk, meglehetősen üres a szála, ahogy mostanában szokás, egy-egy asztalnál darvadoznak még tükörből fésülködő embereik. — Jó igy inkognitóban, gyerekek, — mond­ja a drága vendég és végigsimítja ezüst sö­rényét A legjobbkor emlegeti az inkognitót, éppen most orozkodik oda a virágkisárudás és ibo­lyát, nárciszt, jácintot rak elé. — Azok a nagyságos urak parancsolták, — mutat az egyik asztal felé, ahol két uri ember éli világát. Mindnyájan örülünk neki, hogy igy szere­tik Kálmánt Szegeden a fehér személyek — tudniillik mindakét uri embernek a haja fe­hérbe van már öltözve — csak ő kelletlenkedik egy kicsit — Mire való mär ez? — hárítja át a virá­got a mellette ülő asszonyokra- — Bizonyo­san maguknak volt ez szánva. Jön azonban a prímás és tisztelettel meg­kérdi a méltóságos urat, melyik a legkedve­sebb nótája? — Nem vagyok én olyan nótás ember, — fázza meg a fejét a méltóságos ur. — Maga összetéveszt engem valakivel, fiam. A. prímás habozik egy kicsit. ;— Azok az urak parancsolták. De én is véltem a méltóságos úrra. — Mondom, fiam, hogy tévedésben van ma­ga. Bankigazgató vagyok én. Masa kinek né­cett? — Rózsahegyi Kálmánnak, — hangzik a határozott felelet. — A színpadon is egészen ilyennek tetszik lenni. 'Ez kritika is, még pedig olyan, amiben tel­jes hódolat tartózkodik. Az inkognitót 9értés volna tovább is fönntartani. Megmondjuk a prímásnak, hogy egészen jól sikerült az Össze­tévesztés s erre meg bátrabban kérdi a mes­ter legkedvesebb nótáját. — Húzza, fiam, amit akar s nekem az lesz a legkedvesebb, — mondja kedvesen a mes­ter s a cigány rákezdi: Eltörött a hegedűm ... Ezt se lehetett volna jobban eltalálni, mert ez a legsziegedibb nóta. Békefi Antalé a szö­veg, Dankóé a muzsika s Rózsahegyi Kálmán énekelte el legelsőnek ott a Jókai-villában, ahol Dankó komponálta, vagy negyven évvel ezelőtt. Negyven év... Egy kicsit elandalodunk. A szomszéd asztalnál az egyik fehérhajú ur fel­áll és emeli poharát: — Nem adhatja azt vissza a nemzet Rózsa­hegyi Kálmánnak, amit Rózsahegyi Kálmán ád a nemzetnek. — Nem vélek rájuk, — néz oda a mester. Elmosolyodunk és megkérdezzük: — Mennyit adsz a nemzetnek, Kálmán? — Hogy mennyit adok? Nem értem. — Ugy, hogy adóba mennyit adsz? — Elég sokat, fene bele. Mért kérditek? — Mert ezek a derék emberek, akik ezúttal a szegedi nemzetet reprezentálják, adóvégre­hajtók. Nekünk elég jó ismerőseink. ... Igy indultak meg az ismerős-történetek, amik mindnyájunkkal megesnek, országjáró vándorcigányokkal. L Újházi Ede sétál az Andrássy-uton. Szem­be jön vele egy elegáns nr, messziről elébe I vet eget i a kezét. — Fogadjunk egy tnaimkóba, Edns, bogjl nem ismersz! — Nyert ön, — felelte Újházi gondolkodás nélkül, átnyújtotta a trabukót az elegáns nr<| nak és nyugodtan tovább ment n. — Megyek a Kossuth Lajos-nccán, ^ már Rózsahegyi meséli, — mikor rám szól egvl rendes habitusu kortáré, de igari szívbeli | örömmel. — Szervusz, drága Kálmánom. — Szervusz, kedves, — mondom neki. McgJ emeli a kalapját, én is az enyémet. Nyújtja »1 kezét, én is az enyémet. Rázza a kezem, ®intl szivattyús kutat, én is az övét. — Megengeded, hogy elkísérjelek egy »"l csit — No az igazán kedves lesz tőled. A karomba Kapaszkodik és azon kezdi, HW^'I nyi minden történt, mióta nem találkoztuk | A Málcsi néni is meghalt — Meg, szegény, — mondom szívvel. — És a Karcsi megházasodott . <— Meg, szegény, — felelem erre i® ngy*n'll azzal az őszinte szánalommal. , I — De ennek legalább volt értelme, kérleK-l Nem tudhattam meg, hogy a Karcsi elhatni rozásának mi értelme volt, mert közben eler"| tűk a Magyar-uccát, abból kiugrott egy u.'| aki egyszerre köszöntött mindakettőnket, "fTJ hogy szervusztok, azzal belekapaszkodott I másik karomba, sajnált valami Menyust. ak I nagyon boldog volna, ha most itt lehetne vej lünk, viszont az első villanyos megállónál o | elhagyott bennünket „pardon, szervusz^™1 ötre Béláéknál kell lennem", kiáltotta s r"l,iz rott a már induló kocsira. SEBmmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom