Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-28 / 95. szám

DELM AGYAKOKSZAG SZEGED. SserltetsUMg: Somogyi ucca 12. L cm. Teleion : 23-33. , KladAhlraMO, kiHcaOnKOnyrlAr é* legylroda • Aradi nooa S. Telelőn: 13-00. - Nyomda > l«w LIpAt neon lO. Telefon t 13^o6 r«Tlraa ft* levélcím • Délmaqyaronzag Sr.wjed Péntek 1933 április 28 Ara 16 fillér IX. évfolyam, -^4. sz. ElO FIZETtS- Havonta helyben 3.20 vidéken «* Bndapetlen XW, lclllimdön 0*40 pengA * Boyé* »zAm Ara hétkllxnnn lö, va*Ar~ «a llnnepnap 2-41111- Hirdetések felvétele tarifa »«eflnl. MegfeIrnOr hMIA kivételével nnponlaregqel n washingtoni szép napok veget értele és mikor ezeket a sorokat írjuk, MacDonald valamelyik nagyon kényelmes óceángőzös fedélzetén útban van Anglia felé. Herriot még egy-két napra Amerikában maradt, további amerikai tartózkodása azonban már aligha fog változtatni a washingtoni megbeszélések eredményein. Ezek az eredmények abban a nyilatkozatban vannak lefektetve, amelyet az amerikai elnök és az angol premier az utóbbinak Washingtonból történt távozása előtt adtak ki. Azt mondja ez a nyilatkozat, hogy formális megegyezés nem jött ugyan létre, de az angolszász világ politikai életének két vezető egyénisége megállapodott a követendő gazdaságpolitika elvei tekintetében. Egyetértenek abban, hogy a mai depresszióval szemben az általános árszínvonal emelése elsőrendű alapszükséglete az egész gazdasági életnek. Hogy ez elérhető legyen, fontos gazdasági és pénzügyi intézkedésekre és uj kereskedelempolitikai irányokra van szükség. El kell hárítani a kereskedelem útjából az eléje tornyosuló akadályokat, a tulmagas vámtarifákat, a kontingensek rendszerét, a devizakorlátozásokat. A központi bankok közös intézkedéseit ki kell terjeszteni a hitelékre és a megteremtendő uj hiteleket forgalomba kell hozni. Az üzleti élet fellendülésére alkalmas viszonyokat kell teremteni és ehhez a kormányok hasznos beruházásokkal nagymértékben hozzájárulhatnak. Mindezek mellett helyre kell állítani a nemzetközi pénzpiac egyensúlyát, mert a szakértők tapasztalata szerint a pénzek és pénzeszközök ingadozása és bizonytalansága egyik okozója a válságnak. Ha pedig nem tudná valaki, vegye tudomásul, hogy mindezek a kérdések szerepelni fognak a világgazdasági értekezlet napirendjén, amelyet junius 12-re hívnak össze Londonba. Röviden: azt határozták Washingtonban, hogy majd máskor határoznak. Mintha ezt a gyakorlatot a háború óta eltelt esztendők történetéből már nagyon is ismernénk. Megdörzsöljük a szemünket és felvetjük a kérdést: csakugyan ez volt a washingtoni szép napok programja és ezért kellett az angol miniszterelnöknek átvitorlázni az újvilág földjére? Hiszen mindazt, amit az Egyesült Államok elnökével megtárgyalt, két esztendő óta állandóan lehet olvasni a legutolsó vidéki gazdasági érdekképviselet évi jelentéseiben, határozati javaslataiban és illetékes kormányhatóságokhoz intézett felterjesztéseiben. Csakugyan most jöttek rá azok, akik a világ sorsának intézői gyanánt szerepelnek, azokra a közkeletű igazságokra, amelyeket már a pályája legkezdetén álló közgazdasági újságíró is tud és állandóan ismétel? És ezeknek a kérdéseknek további tárgyalására és megvitatására kell két hónap múlva ujabb világgazdasági konferenciát összehívni? Vagy pedig azért kellenek az utazgatások, a tárgyalások, a konferenciák, mert határozni nem tudnak, azért-e, mert ahány ilyen megbeszélést eddig folytattak, akár svájci fürdőhelyeken, akár európai fővárosokban, akár Washingtonban, mindig hiányzott a felismerés következményeinek konzekvens levonása: a cselekedet? Ha tudják, hogy a nemzetközi gazdasági élet útjában álló barrikádok az akadályai a gazdasági élet fellendülésének, miért tanácskoznak fölösleges módon tovább és miért nem állanak élő egyszerű és világos kezdeményezéssel, miért nem szolgáltatnak példát a vámok leszállítására, a korlátozások megszüntetésére és a pénzpiac ingadozásainak kiküszöbölésére? De különös, nagyon különös, hogy Amerika, a világnak legerősebben védvámos országa mondja most, hogy tulmagas vámtarifák mérséklésére van szükség és az amerikai elnök foglal állást a pénzpiac stabilizálása mellett, aki három nappal előbb támadta oldalba a fontot és az angol ipari kivitelt a dollár uj értékelési alapjának hirdetésével És még egy furcsa jelenségük van ezeknek a washingtoni szép napoknak. Miért kellett Herriotnak késve érkezni Washingtonba és miért nem volt számára fontos, hogy résztvegyen a gazdasági megbeszéléseken? Hiszen igazán tőle, vagy tőlük függött találkozásuk időpontjának megszabása. És miért kellett a gazdasági nyilatkozatot csak Roosevelt és MacDonald nevében kiadni és miért hiányzik róla Herriot zsirója? Szinte az a színezete a dolognak, mintha mindezek a kérdések Franciaországnak nem volnának fontosak és mintha Herriot látogatásának csak az lett volna a célja, hogy Amerikát a leszerelés kérdésében a francia álláspontnak megnyerje és ígéretet kapjon a Kellog-pakturmnak olyan módosítására, amely „bizonyos esetekben" feloldja Amerikát a semlegesség kötelezettsége alóL Ezért van az, hogy most mindenki örül a washingtoni tárgyalások „eredményének." A gazdasági kérdésekben nem határoztak ugyan, de Anglia örül, mert megmentette a presztízsét, kapott szép elvi kijelentéseket és Amerika nem fog távolmaradásával tüntetni a londoni világgazdasági konferencián. Franciaország örül, mert Amerika nem foglalt véglegesen állást a feltétlen leszerelés mellett, hanem hajlandó a biztonság kérdéséről diskussziót folytatni. Amerika pedig örül, mert nem kötötte le magát semmiféle tekintetben és folytathatja azt a pénzügyi politikát, amelyet még egy hét előtt Angliában ugy értelmeztek, hogy az nem egyéb, mint a washingtoni megbeszélések előzetes meghiúsítása. Mindenki örül, csak a sokat szenvedett és gazdasági válságban vonagló világ közvéleménye kérdi, hogy mikor lesz már végük a meddő tanácskozásoknak és konferenciázásoknak és mikor érkezik el végre a komoly, elhatározó jellegű cselekvések ideje? II londoni konferencián a háborús tartozások kérdése is szőnyegre kerül Az amerikai tanácskozások bizonytalan eredményei (Budapesti tudósítónk telefon Jelentése.) Washingtonból jelentik: A washingtoni francia delegátusok körében csütörtökön már nyoma sem volt annak a nagy lelkesedésnek, amellyel a franciák a biztonsági kérdésben elért állítólagos eredményeket fogadták. Most már ugy a francia megbízottak, mint a hivatalos amerikai körök látják, hogy milyen nagy nehézségekkel kell megküzdeni, ha az elveket gyakorlatilag is érvényesíteni akar iák — Roosevelt világosan és félreérthetetlenül értésére adta a franciáknak, hogy a biztonsági paktumhoz csatlakozás csak akkor következhet be, ha most már azok az európai államok is megkezdik a tényleges leszerelést, amelyek eddig előljártak a fegyverkezési versenyben. Rooseveltnak ez a nyilatkozata egyszerre nyilvánvalóvá tette a nehézségeket. A francia szakértők azt válaszolták, hogy Franciaország a jelen pillanatban az európai feszültségre való tekintettel, nem szerelhet le. Ez a válasz olyan világos volt, hogy Roosevelt helyesebbnek találta, ha más témákra tér át és a háborús tartozások problémáját tette szóvá, Roosevelt és Herriot csütörtöki tanácskozásának fontosabb eredményeképen az amerikai kormány most már elvben hozzájárult ahhoz, hogy a háborús tartozások problémája is szőnyegre kerüljön a küszöbön álló londoni világgazdasági konferencián, ami ellen Amerika eddig mindenkor a legerélyesebben tiltakozott. Azok a kombinációk, hogy Amerika haladékot ad az európai adósállamoknak a junius 15-én esedékessé váló háborús tartozások megfizetésére, hamar szétoszlottak. A Fehér Ház szpikerje csütörtökön délután kijelentette, hogy az amerikai kormány elvárja, hogy az adós államok junius 15-ig pontosan eleget tesznek fizetési kötelezettségüknek. A német püspöki kar kibékül Hitlerékkel Feloszlott a Stahlhelm (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: Az acélsisakos szövetség ma feloszlott. S e 1 d t e munkaügyi miniszter, az acélsisakos szövetség országos vezére csütörtökön este a Drezdában tartott nagygyűlésen bejelentette, hogv a Stahlhelm Szövetséget felhívta, hogy lénienek be a nemzeti szocialista pártba. Beszédében Seldte azt hangoztatta, hogy Hitler nemcsak a német forradalom hanem a német jövő vezére is és ezért a mai nappal a Stahlhelm Szövetség szervezetét Hitler rendelkezésére bocsátia. Seldte végül felolvasta közleményét, amelyben a szövetség tagjait a nemzeti szocialista párthoz való csatlakozásra szólította fel. A német nemzeti párt és a nemzeti szocialista vezetők között csütörtökön állandóan folytak a tárgyalások a két párt közötti ellentétek áthidalása érdekében. A politikai k^rök szerint kétségtelen a megegvezés. A kalolíkns egyház és a nemzeti szocialista párt között is küszöbön áll a béke végleges megkötése. A német katolikus püspöki kar a jövő hét elején nyilatkozatot tesz közzé, amelyben leszögezi a katolikus egyházak viszonyát a nemzeti szocialista párthoz és megállapítja, hogv a katolikus egvbáz tanításai nem keresztezik a nemzeti szocialista párt programját. A kormányhoz közelálló lapok szerint ez a nyilatkozat a Vatikán jóváhagyásával jelenik meg. Letartóztatták Brüning nagybátyját Berlin április 27. A Börsen-TCurir kölni jelentése szerint a Görreshaus laDkiadó-részvénv-