Délmagyarország, 1933. április (9. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-16 / 86. szám

9 DfcLMAGfARORSZAG 1933 «piffis TO. Sok millió ember Szenved gyomorbajban, De itt az Ml 99 Gyógyhatás" ?-páratlan. átformáló szerefetneS Kerolzmusa Felett A mai Húsvét nem a feltámadás ünnepe, hanem azé a kőé, amelyik a szent sirt eltorlaszolta. A ma embere minek feltámadását ünnepelhetné? A szeretetet ünnepelni méltatlan, a szabadságot nem lehet fegyencruffcában ünnepelni s akik követ gördítenek a sir elé, azok nem ünnepelhetik a holott feltámadását. A mai nemzedék azoknak a poroszlóknak utódai, akik előtt Júdás csókkal árulta el az Ember Fiát, akik töviskoszorut illesztettek fejére, megostorozták, epével és ecettel itatták keresztfán gyötrődő testét s lándzsával nyitották meg az oldalát. Ma ís /Vannak poroszlók és ma is vannak hivők s ma !s a poroszlók az üldözők. A" poroszlók, akik a Golgotára korbácsolták fel a szeretetet, akik a szeretet istenét a keresztfára szögezték, azok nem ünnepelhetik a feltámadást. A mai nemzedék a római poroszlók utódai kezébe adta újra a korbácsot s a jogart s a ma élő utódok nem váltak méltatlanokká őseikhez, Iskarióth Júdás különítményéhez. Akik befalazták sziklasirjába a gondolatot, azok legalább ne ünnepeljék a feltámadást. Akiknek evangéliumát Júdás irta meg, ne szentségtelenítsék meg az életnek, a szeretetnek, a szabadságnak, a minden ember áldott, szent, termékeny testvériségének, az örök gondolat örök életének húsvéti ünnepét. dik, hogy nem felelős azokért a kijelentésekért, amelyeket az alsóház tagjai tettek. Az angol kormány ezt az álláspontját a német nagykövetnek udvarias formában tudaraására hozza. A Daily Telegraph a németek lépésének előzményeiről a kővetkezőket írja: Sir Austin Chamberlain vehemens támadást intézett Németország ellen. Szokatlan, hogy Winston Churchill tűrte azt, hogy egy ma'sik szónok támadásának élességében őt felülmúlja. Meg kell azonban állapítani, hogy Chamberlain heves támadásai mellett Churchill ezúttal a második szerepet játszotta. Baranyl Tibor Bács-Bodrog megye és Baja főispánja Budapest, áprils 15. A M. T. I. jelenti: A kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére dr. bonyhádi Perczel Béla, Tolna és BácsBodrog vármegye, valamint Baja törvényhatósági város főispánját saját kérelmére felmentette és dr. Hagymássy Zoltánt, Tolnamegye főjegyzőjét Tolna vármegye főispánjává kinevezte. Bács-Bodrog vármegye és Baja törvényhatósági város főispánjává a kormányzó a belügyminiszter előterjesztésére váradi és micskey Bárányi Tibort, Szeged város főispánját, ezen állásában való meghagyása mellett kinevezte. Kozma Rndor állapota válságos Budapest, április 15. Kozma Andor, az ismert író, hetek óta súlyos betegen fekszik lakásán. A nagybeteg állapota szombaton este válságosra fordult. A londoni német követ átadta a Hitler-kormány demarsát az angol külügyminisztériumban London, április 15. Az angol alsóház csűtörItökesti ülésén — mint jelentettük —, élénk vita fejlődőt ki a németországi eseményekről, amelynek során több szónok tiltakozott a német nemzeti szocialisták magatartása ellen. A Hitler-rezsim ellen nyilatkozott többek kőzött Sir Arthur, Chamberlain és lord Churcill ís. Emiatt a Hitler-kormány demarsot intézett az angol kormányhoz, utasította az angol nagykövetét, hogy az angol kormánynál nyomatékosan tiltakozzék a német belügyeikbe való beavatkozás ellen. Berndorff londoni német ügyvivő a külügyi hivatalban ma délután átadta a német jegyzéket. A német ügyvivő kormánya nevében tiltakozást jelentett be az alsóházban elhangzott támadások miatt A tiltakozás kiterjed a külügyminiszter beszédére is. A szombat reggeli angol lapok ellenszenvvel írnak a német lépésről. A Daily Herald a német demarssal kapcsolatban a "következőket Írja: Az angol kormány hivatalosan csak arra az álláspontra helyezk*5 százalékot keres ha bevásárlásait bejegyezteti a Délmagyarország takarékossági 1 g azolványába önarckép Vlncent van Gogh levele testvéréhe* Elveszett, t)ty szépen indult minden, drága testvér, Emlékszel a kis Vincentre, aki Az Isten egész kertjét le akarta Festeni. Olyan égő színeket >És fényeket látott, hogy Tizián Elbújhatott volna mellette. Mint 'Ádám, aki először látta meg E csodás festményét az Ismeretlen Nagy Alkotónak, ugy bámultam én E szép világot. Egy kicsit bolondnak Tartottak ezért ők, a többi ember. Akik bizony a nekik célszerű Dolgok után törtetnek és reám Azt mondották: Jobb volna valamt Okos dologba fogni. No de engem Elhibázott az Ismeretlen Mester És most egy kertben, amelyet talán A paradicsom ellentéteként Turemtett, bünhődőm nagy vétkeimért. Mert egyszerűen gazdagítani vágytam A világot és embert s ugy szerettem Az életet, ahogy a gyermekek. Mindig is nagy gyermek maradtam én Testvér, hiszen tudod, mert te szerettél S értettél engemet, elnézted azt. Hogy boldoggá akartam tenni itt Mindenkit, aki él, mig tönkrementem. A legcsodisabb fényeket Akartam festeni és elborult Egész világom. No de én hiszem. Hogy valahol egyszer majd az leszek, Aki akartam lenni. Egyelőre Elszenvedem az életet. Csak azt Sajnálom, amit megfesthettem volna: A képeket. Egy egész végtelent. JUHASZ GYULA. Templomtéri víziók Irta: MÓRA FERENC Az a különös, hogy a víziók közt, amiket az árkádok alatt látok, nekem, az öreg szegedi embernek a valóság a leghihetetlenebb vízió. Sokat járok a téren, amelynek még most se tudom az igazi hivatalos nevét — s akár déli nap aranyában látom, álcár teli hold ezüstjében, méltóságos nyugalmában mindig van valami nyugtalanító: csakugyan a mi földünkből nőtt ki ez a csoda? A mi homokunk álmodta ezt ki magából? S nem viszi el egyszer a szél, mint odakint a fehértó fölül a délibábot? Nem, mert nagyon jó helyen van. A város vénei és Írástudói harminc éven át vitáztak arról, hová építsék a fogadalom templomát. Sok érdek viaskodott egymással, földi érdekek, nem mindig méltók a szent fogadáshoz. Jó, hogy végül e hely mellett döntött. A patres conscripti bölcsesége. Talán nem is bölcseség volt, hanem ösztön. A sokszor tűzette, vizvette ősi város népe megérezte, hogy földjén ez a kis folt a maradandóság tere. Azt nem lehetne mondani, hogy változatlan volt minden változásban. De minden változásban megmaradt annak, aminek a városalapító ősök szánták. A szegedi föld szent helyének, amelyet hid kötött össze az éggel. A fogadaimi-templom előtt egy nyolcszögletű kis torony áll, az Árpádkor hagyatéka, amelyet Szent Demeter lebontott templomának tornyából hámoztunk ki. igénytelen, szerény kis őse a pompás székesegyháznak, ö a bizonyság arra, hogy Isten szeme mindig mint neki ajánlott donációra vigyázott erre a helyre, mióta szolgái keresztvizet csorgattak szilaj pogány magvarok lehajtott fejére. Ennek a századnak az eleién, mikor a kiskunok földiét elhagyva beálltam szegedinek, a rekonstrukciós városnak csak ezen a pontján érzett valamelyes történeti levegő. A hetvenkilences nagy víz itt nem tett különösebb kárt s nagyjában minden maradt a régiben. A kedves barokk-templom, amelynek tornyában írástudóktól föl nem jegyezve, senkitől nem sejtve aludt az árpádkori kis torony, előtte, a nagy-ajtóval szemben, a terecske közepén a regi Szentháromság-szobor s tőle délre, a Templom-tér és Gizella-tér határán a Rozália-kápolna. A templom keleti oldalához hozzáragasztva egy omlatag kis sárga ház, a Városi Zenede, amelybe a szelek is bejártak orgonálni; a nyugati oldalon kapaszkodott bele a plébánia, ez ís emeletes sárga ház, rosszul Báródé ablakokkal, amelyek sokat fájdították a városi tanács fejét; ennek folytatása volt az Iskola-ucca felé a piaristák régi iskolája, a hajdani Nemzeti Oskola, a század elején mér a megváltó csákányokra váró tisztes omladék. Körül a nagy vizet kiállt ódon házak, köztük az egyetlen sivár az Ipartestületé, középen a háromszögletű kis tér, régi német városkák hangulatával. Különösen bujkáló-holdvilágos estén, mikor a Gizella-téri orgonabokrok sürejében, a honvéd-emlék körül megszólaltak a fülemülék. Igaz, hogy nem igen hallgatta őket senl i. Koránfekvő, csöndes része volt ez a városnak, kurjongatásoktól nem zavart vadászterülete a málladozó torony és a vén padlások denevéreinek. Az egykori palánk-nak már nyoma se, de a hire még igen. öreg szegedi polgárok, akik még hallottak a régi sáncról, csak E

alánki templomnak hivták a belvárosi temp>mot és a szívbeli szeretet megindító esőkojiyösségével ragaszkodtak hozzá. Hallani se