Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-04 / 52. szám

1». -4 megbesaéWs tartására kérték fel a földműve­lésügyi minisztert. A minisztT összehívta a jövő hétre az érdekeltségek képviselőit, hogy a minisztérium szakértőivel együtt tárgyalják mer a tennivalókat Ajánlatos lenne tehát, ha Szngad is képviseltetné magát ezen a megbe­szélésen. A polgármester kijelentette, hogy a megbe­szélésen feltétlenül képviseltetni fogja a várost, mivel Szegedet talám a legközvetlenebbül érinti ez a rendkívül időszerű kérdés. Ceszállitott árban kedvező részlet fizetésre beszerezheti. 1933. évi modeliü Waffenrad kerékpárt képviselet) Legújabb rádiókat, gramofont. Amerikai HoyalRemingfon írógépel Nagy gumi éa alkatrész raktár | PKső árban. Javlté mOhefy. m Kelemen Márton Hpoila melleit. Szeged régebbi városkénének kialakulása Az Alföldkutató Bizottság ós * Márnökegyesület szegedi osztálya ál­tal rendezett városrendezési előadás­sorozat kerít ében pétiteken délután dr. Cs. Sebestyén Károty, a szegedi mnzeum igazgatá-őre tartott igen ér­dékes elöadás.t Szeged régi városké­pének kialakulásáról. A vetített ké­pekkei kisért előadást vita követte. Hozzászóltak a kérdéshez PfeiferElek, Regdon Károly és Tóbiás László. Cs. Sebestyén Károly mindvégig nagy érdek­lődéssel hallgatott érdekes előadását a Délma­gyarország közli a nyilvánossággal. Az elő­adásból alább közöljük az első részletet. Az a földterület, amelyen ima Szeded városa fdtszik és ennek közvetlen környéke, a legrégibb kortól fogva mindig lakott voJt. Már a történe­lem nWtti őskorban is laktak itt emberek. A kö­zeli tápéi réten a Lehő szigeten az ujabb kőkor­szak embere lakott Szüléim a rézkorból való szerszá.moknt találtak és a szorosédos Szentiván, Rzőnrg és Deazk dombos szigctvonulatán a bronz­kor idején már népes községek voltak, melyek­nek sok-sáz sírból álló temetőit nemrégen ásta ki a szegfldi muzeum. Amikor a történelmi időszak fénye kezd derengeni a magyar Alföld felett, a sáh-wlakó jazigok laknak a város területén, sőt a rómaiaknak is volt valami közük ehhez a föld­darabhoz, mint látni fogjuk. A népvándorláskor népeiről tanúskodnak a nagyszfiksósi germán aranykincs é* a város körül feltárt n agyterjed el­mü hnn-avar temetők. Ez utóbbiak közül az egyik a ballagitói Kundombon, a másik a felsővárosi Makkoserdőben van. Nemcsak egy, hanem szá­mos nép lakott már ezen a földterületen a magya­rok megjelenéséig. Hogy miért éppen 6ZCB a helyen keletkezett az elsé nagyobb település, amelyből később város lett ás miért nem másutt, ez rögtön megvilágoso­dik. ha a városról és környékéről felvett régi viz­rajzi térképeket tanulmányozzuk. A Duna—Tisza közének magasabban fekvő platója ezen a vidé­ken éppen csak egyetlenegy ponton érte el a Tisza jobb partját, a mai városnak ama részén, amely körülbelül a Stefánia-sétány felső részétől egészen a vizmütelepig terjedt. Mindenütt másutt viz és mocsár határolta a Tiszát és a Marost, felfelé és lefelé nagy darabon. Ha tehát valakinek érdeké­ben volt, hogy * Tisza és a Maros szöge táján te­lepüljön, őrhelyet, telepet, várost létesítsen, az csak ezen az egy ponton volt lehetséges. A Tisza egész balparti vidéke Kíszom­bortól Obébáig és Szegedig egyetlen nagy árterület és mocsár volt, amelyből Keresztúr, Gyála, Szentivón, Szőreg és Szí »egyház községek szigetiét emelkedtek ki a múltban. A Maros jobb partján hasonló volt a helyzet; egészan Hódmezővásárhelyig egy tó volt az egész vidék. A Tisza jobb partját messze fent­ről nagy szélessegben elterülő árterület és állan­dó mocsár kisérte le egészen a mai Tiszíj Lajos­körwt felső végéig Tápé külön emelkedett ki eb­ből a mocsárból egy külön szigeten s a mai Fel­sőváros területén is rolt néhány kisefclvnagyobb sziget Lefelé Is el volt mocsara sodva a Tisza Jobb partja. A mai vizmütelep táján szakadt ki a Tiszából egy hosszú keskeny mocsár, amelynek egyik ága a mai Szukováti-térig nyúlt, másik ága párhuzamosan a Tiszaval a mai Boldogasszony­sugárut irányában húzódott le egészen a Boszor­kány-szigetig. Reizner János is azt mondja, Szeged története cimü müvében, hogy a város nemcsak az alapítás korában, de még századokon keresztül is valósá­gos sziget volt a Tisza árterének szigetein feküdt. A város kiHőnbőző részeiben a föld mélyében el­súlyedt hajókra és hajórészekre akadtak, tanúsá­gául annak, hogy ott valamikor vízállások voltak. A régi város több helyen sok méternyi vastagság­ban mesterségesen feltöltött rétegeken ós némely szigetszerű helyekre épült Még a 15. században is a város töbib külön szigeten feküdt s e szigeteket elválasztó ereken és mocsarakon mindenféle áthi­dalások vezettek. Hogy kik voltak e helyen az első települők, kik építették itt az első házakat azt nem tudjuk. De hogy miért fejlődött ez a telep nagvra, annak okét elég valószínűen megmondhatjuk. Magyarország területén már az őskortól kezdve igen fontos ke­reskedelmi ntr.k vonultak keresztül s ezeknek ke­letkezési alapja, a legfontosabb életszükségletnek, a sónak szállítása volt. Ezek a régi sóutak pedig mindig a folyók irányához igazodtok. Az erdélyi és máramarosi sóbányákat már a rómaiak előtt művelték s ezeknek a sóját a Tiszán és a Maroson szállították le. Szegednél tehát két nevezetes ke­reskedelmi útvonal találkozott s ezért feltételez­hető, hogy az árterületből itt kiemelkedő legna­gyobb szigeten keletkezett telepnek a felvirágzá­sa ezekkel a kereskedelmi utakkal, illetőleg a só­szállitással volt valamilyen összefüggéssel. A Tisza mentén sűrűn találni őskori földvárakat. Valószínű tehát, hogy ezt a szegedi ősi telepet is csakhamar ilyen földvárral erősítették meg s ezt a földvárat fejlesztették a telep fontosságának emelkedésével kapcsolatban előbb erődítéssel, majd kéőbb valóságos várrá. Tudjuk, hogy a rómaiak is »agy arányokban művelték az erdélyi sóbányákat s a kitermelt sót nagy részben vízi utón a Maroson és a Tiszán szállították le a Dunához. De kereskedelmi hajóik is jártak a Tiszán és a Maroson. Szegednél akkor valószínűleg fontos átrakó hely volt, ahol a felfelé haladé nagyobb hajókról a Marosba feljáró kisebb bárkákra kellett átrakni az árukat. A Maros hal partfa mentén lefelé húzódó római nt is itt a Ti­szánál ért véget. Valószinüleg volt a végénél A'­kelő heíy is, amely csak Szegednél lehetett Mind­ebből méltán arra lehet következtetni, hogy a ró­maiak is ismerték és birtokolták ezt fontos pon­tot talán meg is erősítették a maguk módja sze­rint. Erre látszanak mutatni azok a római kor­beli épitkezési nyomok, amelyek a régi vár he­lyén a földből kikerültek. Mikor a népvándorlás viharának elvonultával uj állam alakult a régi Dácia és Pannónia terüle­tén, a Tisza—Maros szegének ez a fontos földrpi­r? pontja bizonyosan újra jelentőséghez jutott. A magyarok, akik valószínűleg igen korán szállták meg ezt a vidéket is, bizonyosan a sószálldtó ut biztosítására telepedtek le itt. Reizner szerint két­ségtelen, hogv Szegedet már Szent István király jelölte ki az Erdélyből szállított só egyik országos raktárául. A közte és Ajtony között kitört hábo­rú okát is nz képezte .hogy Ajtony a királyi só­szállitmányokból Csanádon vámot s-edett, illető­leg a Szegedre szállítandó sót lefoglalta. A magyarod első telepe bizonyosan az a sziget volt, amely közvetlen «Tisza partja mellett, a ké­sőbbi vár és Palánk helyén volt. A feltételezett földvár a sziget északi végén volt s ezt a magva­rok a 13. század közepe táján, valószinüleg IV. Bé­la király uralkodása alatt, kőből és téglából való, kerek és négyszegletes tornyokkal, kapukkal e» lőróses magas falakkal ellátott várrá építették ki. Ez a nem nagy terjudebnü vár hamar megtelt épü­letekkel, raktárakkal s csakhamar, talán már száz év múlva, szűknek mutatkozott, mert ez a fontos hely bizonyosan másakat is vonzott ide s a lakossága idővel megszaporodott. így keletkezett aztfrn a szigetnek a várral szomszédos, délre fek­vő nagyobb részén a vár snburbiuma, a vár alatti nvilt város, amelyet alkalmasint a vérnépek és hospiterek alapítottak. Elég korán népesedett be ez a sziget is, ezt bizonyítja az, hogy a templom (« nemrégen lebontott Szent Demeter egyház) a 13 század elején már fennállott. Ezt a nyilt város­részt később a 15. században földsáncoal és árok­kal vélték körül. A sánc tetején palánkkerités volt s erről nevezték el est a területet Palinknak így hívták ezt a városrészt egészen a nagy árvízig. De csakhamar megtelt a második szigetrész is házakkal, kertekkel s nem maradt rajta hely a gazdálkodásra. Ezért a gazdasággal foglalkozó városi lakosok kénytelenek voltak más alkalmas terület után néznii. Bkkor szállták meg a szegediek a többi szomszédos szigetet Már abban az időben történhetett valamilyen foglalkozásszerü szét osz­tódás is, amely aztán még évszázadokon keresz­tül is megmaradt. A Palánktól délnyugatra feküdt egy, az elsőnél jóval nagyobb sziget de nem a Tisza partja mellett, mint amaz, hanem beljebb; erre a szigetre telepedtek le az állattenyésztő­földmivelő gazdák s ott lassanként kialakult egy egész külön városrósz, amelyet régebben Alsó szigetnek, inferior Zegednek, 1422-ben Alzegedi­nónak, ma Alsóvárosnak neveznek. Divatos kötött bluK csak 3'66 Hoffmann Dezső cégnél OsekonicB rserm. 4. m Ötszáz pengő (A Délmagyarország munkatársától.) Ne­biny héttel ezelőtt Ungl János kocsmáros fel­jelentelte a rendőrségen Kopasz Lajos nevű is­merősét azért, mert Kopasz elsikkasztott 500 pengőt. A feljelentés szerint a kocsmáros borvá­sárlásra ad l a át az ötszáz pengőt Kopasznak, aki nem vásárolt rajta bort de vissza sem adta a pénzt Ugyanekkor levelet kapoitt a rendőrség a feljelentett Kopasztól, aM azt kta, hogy öngyilkosságot követ d. A rendőrség so­káig kereste, de Kopasznak nyoma veszett. Most azután kiderült, hogy Kopasznak esze­ágában sem volt öngyilkosságot elkövetni. A feljelentés óta a város külöböző részcin bujkált. Péliteken egy detektív felismerte a külvárosban és előállította a központi ftgyeVeHen. Kopaszt őrizMbe vették. Nézze meg Wienböl hozott ti MODEL­KALAPJAIT Kárász ucca 5. szám. Gesztenyepürét ha cgyuar vett, nagyon meg lesz elégedve. Naponta friss készül P 1-40 kg.-ként. MUller dlótörődo, Mérel ucca 31. — Rendelést házhoz szállítok. Telefon 26—69. »» mert minőségben ez vezet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom