Délmagyarország, 1933. március (9. évfolyam, 49-73. szám)

1933-03-24 / 68. szám

DEMAGVARORSZAO •na SZEOen. ScerhMttotég: Somogyi ucco Z2.Lem Teleion: 23—33.^KladAhlTatal, kOIeaVnkOnyTtAr «« tegylroda Aradi ueea S. Teleion : 13—OO. — Nyomda r Lliw Lipót ncoa IV. Telefon : 26.34. Thvlrnl! t* levélcím - DeimngraronzAg «»eged Péntek, 1933 március 24 Ara 16 fillér IX. évfolyamr<W^sz. E LO riZETf.S' Havonta helyben 3.2( vidéken é* Budapesten 3-ttO. kUIWIdHn «•40 pengd IJoyei tlAm Ara hétkll»* nap t«, vaMlk é* Ünnepnap Z4 «11. Hlrdetéiek felvétele tarifa «eertnt. Meglelem'» bétM kivételével naponta regjei Világpolitikai eshetőségek Lövünk őszinték, hogy a világsajtó egy kicsit hibázott, mikor MacDonald és Mussolini római találkozója után rögtön ugy ünnepelte a négy európai nagyhatalom együttműködésének javaslatát, mint amely már csakugyan akalmas Európa békéjének biztosítására. A világsajtó hibázott, de nem abban volt a hibája, mintha félreismerte volna a javoslatolk esetleges végrehajtásának óriási jelentőségét. Angol-, Francia-, Német- és Olaszország együttműködése, a nemzetek egyenjogúságának elismerése, a leszerelés fokozatos keresztülvitele s a békés revízió jcgánaíc elismerése tényleg óriási haladás volna nz igazi béke megteremtésének irányában. A világsajtó hibája abban jelentkezett, hogy talán az első lelkesedés lázában, vagy a hírszolgálat gyorsaságának buzgalmában már akkor megkezdte az ünneplést, mikor csak feltevésekkel állott szemben, hogy e becsületes javaslatokkal szemben senkinek sem lesz módjában elzárkózó magatartást tanúsítani. Formailag igaza volt a világsajtónak, ha azt hitte, hogy a javaslatokat senki sem fogja magától mereven elutasítani. Melyik politikus merte volna ugyanis ma, alig másfél évtizeddel a világtörténelem legöldöklőbb és legvéresebb háborúja után, melynek rokkantfai és megnyomorítottjai még itt élnek közöttük, azt mondára, hogy neki nem kell a béke és nem kell a megegyezés politikája? Melyik pénzügyi szakember merte volna mondani ma, mikor az állam költségvetései adókat Iélekzenek be és deficitet lehelnek ki, hogy a fegyverkezések korlátozásával nem akarja országának háztartását tehermentesíteni? És melyik felelős államférfiú merné a világnak mai hangulatában a győzők és legyőzöttek egyenlőtlenségének azt az elvét hangoztatni, amelyből a versaillesi és a többi f

)árisí külvárosi békék az egész emberiségnek egnagyobb kárára megszülettek? Nem, ilyen nyílt tiltakozást csakugyan botorság lett volna feltételezni. A diplomácia azonban nem azért diplomácia, hogy a való értelmet és a valóságos szándékot ne tudná a szép szavak cukros mázába mártogatva elleplezni. Hiszen a diplomácia évszázadok óta már nem egyéb, mint a gondolatok eltitkolásénak művészete. A fanyar ízt, a közvélemény e'lég, ha akkor érzi, mikor a szirupba mártogatott keserű labdacsot már lenyelte. A cukorba mártogatott keserű labdacs pedig már készül. Egyelőre még nem hivatalosan, csak félhivatalosan. Mert minek tekinthetnénk, ha nem keserű labdacs-készitésnek, mikor a francia távirati ügynökségek azon kezdenek aggodalmaskodni, hogy a négy hatalomnak a megállapodása a béke és leszerelés kérdésében nem sérti-e a többiek egyenjogúságát és az államoknak a Népszövetség alapokmányában biztosított egyenrangúságát? Az erkölcsi skrupulusoknak magasabb fokát szinte irár elképzelni sem lehet. Félni attól, hogy a többiek megsértődnek azon, hogy négyen a békét és leszerelést akaijált. Az nem sértő, hogy vannak lefegyverzetfek és felfegyverzettek, hogy vannak titK»* és nyílt katonai szövetségek, de a békw» telő megállapodás igen? És ha már csakúgy« olyan sértő, hogy cisak négyen áilapodnak meg a béke és leszerelés kérdésében, nem lehetne-e az esetleg, netalántán, feltéve, de meg nem engedve mégis felmerülő túlzott aggodalmakat leszerelni azzal, hogy csatlakozhatok ehhez a csirájában egyenlőtlenséget magában rejtő szövetséghez mindenki, aki a békét becsületesen és őszintén akarja ? Ahogy ma látjuk a helyzetet, két eshetőség előtt állunk. Az egyik az, hogy MacDonald és Mussolini békejavaslatának lesz a közvéleményben és közvéleményekben, mert itt nagyon sok országról van szó, olyan átütő ereje, hogy nem lehet a lényedét meghamisítani, elkendőzni és denaturálni. Rögtönös eredményekre ez esetben sem lehet számítani, mert hiszen maga MacDonald is azért tette tíz esztendőre a megkötendő négyes egyezmény idejét, hogy az évek sora alatt fokozatosan meg lehessen teremteni azt az atmoszférát, amely az igazi békének nélkülözhetetlen előfeltétele. Remélni lehet azonban ebben az esetben, hogy a hatalmak megegyezése megteremti annak a g-azdasági közeledésnek az útjait és létrehozza azt a bizalmat, amely szükséges ahhoz, hogy komolyan lehessen nekilátni az európai gazdasági rekonstrukció megvalósításának. A másik eshetőség nem ilyen derűs és bíztató. Sikerül megkontreminálni a béketerveket. Az igazság és méltányosság helyett diadalmaskodik a biztonság és magukat túlélt szerződésekhez való ragaszkodás politikája. Maradnak a magas vámok, a devizakorlátozások, kompenzációk és kontingensek, fegyverkezések és fegyveres szembenállások. Ez legyen tehát Európa jövője? Nem szivesen írjuk le, de igaz, hogy míg a Stresemann-éra idején Németország a békét és megegyezést kereste és csak azt hangoztatta, hogy nem képes a békediktátumokban körvonalazott csillagászati számokat megfizetni, Franciaország nem engedett. Mikor az arculcsapások által felébresztett német nacionalizmus egyre jobban hangoztatta, hogy nem hajlandó fizetni, belementek a jóvátételnek gúnyolt hadisarc törlésébe: Bölcs volt az elhatározás is, mert kiderült volna, hogy a sarcot ugy sem lehet behajtani.' Attól félünk, ha MacDonald bölcs és mérsékelt javaslata megbukik, most is ilyesféle fog következni. Tegyük fel, hogy Németország tulteszi magát a békeszerződés rendel-1 kezésein. Vájjon el lehet még ma képzelni egy második fegyveres megszállást, egy má-1 sodik Ruhr-vidéki kalandot? Talán ez aj megfontolás fogja óvatosságra inteni a*okat, akik nem akarnak békés megegyezés árán el-1 émi valamit, amit erőszak árán Is megkap-, hatnak. A horogkeresztes parlament diktátorrá kiáltotta kl Hitlert „Nem szabad az egyenlőség teóriáit gyakorolni a bíróság elöli" 4 szociáldemokratáit állásfoglalása a birodalmi gyűlésen a horogkeresztes dlktatura ellen — „Szabadságunkat és életünket elvehetik, de a becsületünket nem", — mondotta a párl szónoka (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A horogkeresztes birodalmi gyűlés csütörtöki ülésén zsúfolásig megtelt a terem. A diplomaták páholyában is sokan jelentek meg. Hitlert párthívei helyükről val-' felállással üdvözölték. Göring birodalmi gyűlési elnök rövid beszéddel nyitotta meg az ülést. Szavait e szavakkal fejezte be: „Ébredj Németországi" Ezután Hitler barnainges rohamosztagos ruhában felment az emelvényre, hogy elmondja beszédét. Ez Hitlernek első megszólalása a német parlamentben és valószinüleg utolsó beszéde is hosszú időre. A képviselőházat teljesen megszállták a rohamcsapatosok. Még az ülésteremben is van őrség. Hitler beszéde első része: leszámolás az elmúlt tizennégy esztendővel, amelyet egy „megtorlatlan bűntettből eredő állapotnak" nevez. Ezután arról beszélt, hogy a külföldi saitó egvrésze a nemzeti mozgalmat gvanusilja az zal, hogy felgvuitotta a Reichstágot. Ez csak megerősíti őt áhban az elhatározásában, hogy ennek a szörnyű bűntettnek a felbujtóit, cinkosait rövidesén nyilvánosan végeztesse ki. Azután programjáról beszélt, amely az eddigi állapotoknak teljes megváltoztatását jelenti. Beielentette a birodalom reformját, amely tulajdonképpen már meg is valósult. A bíróságoknak a nemzeti c<»vsé? Gondolatát kel' •'/ol^á'ni. Egy demokratikus doktrína kedvé ért nem szabad az egyenlőség teóriáit gyakorolni a bíróság előtt, mert a jövőben nem az individlum lesz a fontos a bíróság számára sem, hanem a népközősség, amelynek a birák is szolgálói lesznek. Az egyéniségi az egyén, a jövőben megszűnik a német állami élet középpontja lenni. Mindenekfelett áll a nép. a nepközösség. Hitler kijelentette, hogy barbár eszközökkel torol meg minden hazaárulási és népárulási kísérletet A színháznak, a filmnek, a sajtónak, az iskolának ezentúl a kancellár által megjelölt céloknak a szolgálatában kell állni. Az irodalomnak, művészetnek tisztában kell lennie azzal, hogy a csendes szemlélődés ideje elmúlt, a heroizmus korszaka kezdődik. Göring indítványára a ház Olésct Hitler beszéde után egynegyed 7-ig felfüggesztették. A vita során elsőnek a szociáldemokrata párt országos ve,zére, Wels beszélt és kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt minden fenntartás nélkül helyesli a kancellár potsdami beszédének ezt a mondatát; „Nem lehet többé a győztesek és a legyőzöttek elméletét fenntartani". Ezt a mondatot azonban alkalmazni kellene a belpolitikában is. A szociáldemokrata párt a belpolitikai ellenfél, megismétli, most. amit a weimari nemzetgyűlés mondott a külső ellenségnek: „Védtelenek vagyunk, de becsületesek." — Szabadságunkat és életünket elvehetik — folytatta Wels —, de becsületünket nem! Á szociáldemokrata szónok szavait a szociáldemokraták aaios helyesléssel kisérték. Wels azzal folytatta beszédét, hogy a szociáldemokrata párt nem szavazza meg a felhatalmazási törvénv javaslatot. A kormánynak meg van a lehetősége és ez egyúttal kötelesség Is V