Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-12 / 9. szám

1 L 12. KÖZEGÉSZSÉGÜGYI KIHÁGÁSÉRT ELITELTEK — A TISZTI FŐORVOST B iníelőparancs után tárgyalás a városi kihágási bíróságon (A Délmagyarország munkatársától.') A kihágási biróság — mint emlékezetes — eljárást indított közegészségügyi kihágás eiimén dr. Wolf Ferenc tiszti főorvos ellen és büntetőparancs formájában egynapi elzárásra, átváltoztatható öt pengő pénzbirságra ítélte, amiért kutyáját az érvényben lévő állategészségügyi rendelkezések ellenére póráz és szájkosár nélkül sétáltatta a szegedi uccákon. A tiszti főorvos nem vette tudomásul a büntetőparancsot, tárgyalás kitűzését kérte, mert védekezni kivánt a kihágási panasz ellen. A büntetőparancsot dr. Katona István alje-ryző, a városi kihágási biróság akkori vezetője irta alá és ő tűzte ki a tárgyalást is, időközben azonban a kihágási bírót a polgármester az előljárósági hivatal élére helyezte át és a kihágási bíróság vezetésével dr. Horváth Lajos tb. tanácsnokot bizta meg. A tegnapra kitűzött tárgyaláson már az uj kihágási bíró ítélkezett. Dr. Wolf Ferenc tiszti főorvos erélyesen védekezett a vád ellen. Kutyáját nem vezette szájkosár nélkül az uccán és így az ellene tett feljelentésnek félreértés lehet csak az alapja. Horváth Lajos kihágási biró kihallgatta a tárgyalásra beidézett tanukat, elsősorban dr. vitéz Rosztóczy Ernő ezredorvost, aki a feljelentést Wolf Ferenc ellen megtette a rendőrségen és azt a rendőrt, aki Rosztóczy felszólítására a kérdéses alkalommal megállapította, hogy a főorvos kutyája tényleg szájkosár nélkül szaladgált gazdája mellett. Rosztóczy ezredorvos tanúvallomásában kije lentette, hogy Wolf Ferenc nemcsak akkor, hanem más alkalommal is szájkosár nélkül vitte ki az uccára a kutyáját, ami a közönség körében jogos megütközést keltett minden alkalommal. A tanuként kihallgatott rendőr vallomása már nem volt ennyire határozott. Elmondotta, hogy a kérdéses alkalommal már sötétedett és így nem láthatta jól, hogy a főorvos kutyája — amelyre az ezredorvos hivta fel figyelmét — szájkosárral, vagy pedig szájkosár nélkül szalad gazdája kerékpárja mellett, arra azonban határozottan emlékezik, hogy sok más esetben a kutya szájkosár és póráz nélkül jelent meg az uccákon. Horváth Lajos kihágási biró a tanúvallomások alapján meghozta Ítéletét. Dr. Wolf Ferenc tiszti főorvost kihágás cimén egynapi elzárásra, átváltoztatható öt pengő pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet indokolása szerint, ha a rendőr tanúvallomása azt a kihágást, amelyre az ezredorvos jelentése hivta fel a hatóságok figyelmét, teljes mértékben nem is igazolta, de nem is cáfolta meg, ellenben kétségtelenné tette, hogy a főorvos rendszeresen szájkosár nélkül bocsájtotta az uccára a kutyáját. Az Ítéletet Írásban közli a kihágási biróság a főorvossal, aki fellebbezhet ellene a másodfokú hatósághoz, a — polgármesterhez. Pipás Pista élete az orvoiszakértők megvilágításában BőrcsSkné védi bünrészeA Dobák-gyerekek vallomása apjuk felakasztásáról séggel vádolt fiát Miért hordott Pipás Pista férfiruhát - Csütörtökön megkezdődnek a perbeszédek (A Délmagyarország munkatársától.) Pipás Pista eddig valósággal bujkált a közönség kutató szeme elöl. A tárgyalás alatt lehajtott fejjel üldögélt, ha az elnök az emelvény elé szólította, ugy intézte a dolgát, hogy ne kelljen szembefordulnia a közönséggel. így történt azután, hogy a keddi tárgyalás alatt a közönség csak a hangját hallotta, az arcát azonban nem láthatta. Szerdán a főtárgyalás egyik szünetében a közönség valósággal megrohamozta a gyilkos asszonyt Mindenki látni akarta közelről. A fegyőrök nem bírtak a közönséggel, hiába próbálták a tömeget visszaszorítani a korlátok mögé. Pipás Pista egy darabig idegesen kapkodta a kezét, húzogatta a kendőjét, végül is beletörődött sorsába és nyugodtan, de csillogó szemmel tűrte, hogy nézzék Riegerné egyébként a szerdai napon változtatott taktikáján. Szerdán inkább szelídebb húrokat pengetett, a hangja is, mintha lágyabban csengett volna s nem csattant fel élesen, ha a tanuk szemébe mondottak valamit A gyerekek vallomása A szerdai főtárgyalás tanúkihallgatásokkal kezdődött. Az első tanú Vér Józsefné volt, Dobák Antalné leánya, akinek a révén pattant ki a bűnügy. A figyelmeztetés után Vérné kijelentette, hogy ha jlandó az anyja ügyében is vallomást tenni. Élmondotta, hogy mostoha apja haragudott reá, nem szívelhette őt Az anyja és az apja között állandó volt a zsörtölődés. Azt azonban nem hallotta soha, hogy az anyja szeretett volna megszabadulni az apjától. A kérdéses é jszakán nem volt otthon, szerb megszállt területen tartózkodott. — Nem tűnt fel magának, amikor visszatért, hogy az apja nem él? Nem kérdezte, hogy mi van vele? — kérdezte az elnök. — De igen. Anyám, amikor meglátott azzal fogadott, hogy ja], lányom, az apád felakasztotta magát... Aztán a szomszédok kezdtek suttogni, végül is Börcsök Mihálynétól, testvéremtől hallottam, hogy Pipás Pista akasztotta fel az öreget. Azt nem mondották el, hogy az anyám tudott róla, csak annyit mondtak még a testvéreim, hogy ők végignézték az akasztást. — Hát Pipást kérdezte-e a dologról? — faggatta az elnök. — Igen. Részeg fejjel elmesélte nekem, hogy az apámat ő akasztotta fel. Ez a beszélgetés akkor történt amikor Pipás unokáját keresztelték. A keresztelőn Pipás sokat ivott és lerészegedett; igv történt, hogy beszélt. Én a dologról senkivel sem beszéltem, csak egyedül az urammal. — Pipás mondotta-e, hogy a gyilkosságra a maga anyja biztatta fel? — Nem szólt semmit Az elnök Vérné elé ter jeszti a vizsgálóbiró előtt tett vallomását, amelyben beismerte, hogy a testvérei elárulták neki a dolgot és hogy Pipás azt mondotta neki, hogy Dobákné biztatta. — Hát akkor mondtam —, feleli a tanu. — Riegerné! — szólítja az elnök Pipást Hallotta a tanu vallomását? — Hallottam, de nem igaz. Nem voltam ittas. Ha akkor lerészegedtem volna, akkor a nagybeteg lányom meghalt volna. De mit is mondhattam volna neki ott a keresztelőn? Erről a dologról ott nem is esett szó... — De hát ez a tanu nem haragszik magára, miért mondaná? — Hát én nem tudom... Vérnét szembesitik Pipással, — Én nem mondottam — rázza a fejét Pipás —, mert akkor nekem más gondom volt.. Bátky szavazóbíró megkérdezi Vérnét, hogy divatos, sikkes a legjobb minőség nem drága Lusztig Imre köíöíí kabáífa, harisnyája Széchenyi - íér 2,. Tisza-szálló mellett. n amikor már megtudta, hogy gyilkosság történt, érdeklődött-e, hogy miért történt? — Én bizony nem érdeklődtem — vallotta Vérné. Dr. Fekete László védő azt kérdezi, hogy miért nem jelentette a dolgot a rendőrségnek. — Jelentettem én, de ehrta«itottak, azt mondták, hogy akkor járjon a szám, ha tudok valamit bizonyítani A lény, aki végignézte apja megölését A kővetkező tanu: Börcsök Mihályné, Dobák Mária, aki az apja meggyilkolását végignézte. — Hány éves volt maga akkor? — Tizennégy. — Hallotta-e az anyjától azt, hogy szeretne megszabadulni az apjától? — Én ezt nem hallottam. Azon az estén szüleim átmentek Selymesékhez. Mi, gyerekek otthon maradtunk Emlékszem, hogy Riegerné, Horváth és Császár eljöttek hozzánk és ott várakoztak. Pipás citerázott, a többiek pedig ültek az asztalnál. Szüleimnek én nyitottam ajtót. Az anyám lépett be elsőnek... — Pipásek hol voltak ekkor? — Pipás a szobában, emezek meg ott álltak mellettem, de hogy mit csináltak, azt nem tudom, mert én azonnal kimentem az udvarra, mert a Pipás azt mondta nekünk, gyerekeknek, hogy menjünk ki... — Nem látta, amikor az apját elkapták? — Nem. Elszaladtam, mert nagyon féltem. — Nem mondta meg Pipás maguknak, hoev mi készül, hogy felakasztják az apjukat? A tanu habozva néz az elnökre, egy darabig küszködik, aztán igv szól: — De igen, megmondta. Az anyám ott állott az ajtó mellett de én nem láttam, hogy mi történik. Amikor ők végeztek, Pipás behivott bennünket. Akkor az öreg már a kamrában függött. Mi, gyerekek leültünk a kemence padkájára és ott elaludtunk, amazok boroztak ... — Tudja-e, hogy az öreg pipája hová került? — Igen, azt a Pipás kapfa meg. Molnár biró azt kérdezi a tanútól, hoav Riegerné megfenyegette-e őket? — Azt mondotta, hogy ne merjünk a dologról szólni, mert felakaszt valamennviünket Ezt akkor mondta, amikor az udvarról behívott. Azt is mondotta, hogv most ugy elintézte a dolgot, hogy soha senki se jön rá. Borozás közben pedig felállott ezekkel a szavakkal: — Kimegyek a kamrába, megnézem apátokat, nem szabadult-e el. — Később nevetve jött vissza és így szólt: — Nem bír a vén kutya elszaladni, ngy megkötöttem a nyakát... — Mit szól ehhez Riegerné? — kérdezi az elnök Pipástól. aki az egész vallomás alatt ölhetett kezekkel ült és egykedvűen nézte szoknyája ráncait. — Nem felel meg! — válaszolja, aztán hoszszu, értelmes beszédet mond. A gyilkosság alatt a 3 gyermek benn volt a szobában, sehová sem mentek ki, ő ott ült mellettünk a padkán. Az emberek, amikor Dobákot kőtéllel a nyakán behozták, felhúzták a gerendára, aztán kivit-