Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-08 / 6. szám

Az egyetem és Szeged Ha végignézzük a Szegedi Fészek Klub várostörténeti kiállítását, amely Szeged 50 éves fejlődéséről igen sok, — eddig részben ismeretlen, részben eddig kellőként nem értékelt — adatot hozott felszínre, hamarosan kialakul az a meggyőződés, hogy Szeged utolsó 10 éve nem szerepel a kiállításon azon súllyal, amint az mértékszerü lenne. Az első négy évtized megalkotta a város keretét, a körutakat, a sugárutakat, a körtöltést, nagyrészt igen helyesen. Ebben a keretben az első évek nagy épületei után nagy elgondolásban, kivitelben és értékben a város, sőt az ország keretein tul kinőtt jelentőségű alkotásokat az utolsó évtized produkálta. Szeged ebben as évtizedben elérte azt, amit sok város évszázados hosszú életen át esetleg csak egyszer ér meg, hogy négy pártfogója akadt éppen a legjobb helyeken, Klebelsbérg, Glattfelder, Somogyi, Aigner. így vált lehetségessé, hogy a belváros régi rendezetlen uccái, házai eltűntek, a templom tengelybe került a térhez képest, a Gizella-tér szintén megoldást kapott. Ez a külsőség. Belső értéke ezen évekre: 9 szegedi ipari és gazdasági élet vérkeringésének fenntartása, sot táplálása, a kővetkező évszázadokra pedig az egyetemnek Szegedhez kapcsolása. Ezek közül a külsőségek, az uj épületek eléggé megtalálhatók a Fészek Klub kiállításán, legfeljebb ezen szempontból nézve, más csoportosítás és egykét hézagpótlás lenne kívánatos. A belső értéknek az első tétele, a város ipari és gazdasági életének fenntartása, sőt fejlesztése kiállításon sohasem mutatható be. Bár gondos statisztikus munkával nagyszerű diagrammokon lehetne bemutatni, nogy miként haladtak hasonló városok gazdasági viszonyai megfelelő építkezések nélkül, hogy haladt volna Szeged gazdasági élete ezne építkezések nélkül és miként haladt az építkezésekkel. Szeged városának gazdasági helyzete ezen építkezések nélkül semmivel sem lenne jobb, esetleg rosszabb lenne a jelenleginél és várhatnánk most egy jobb jövő századot, melynek lesz lelki és anyagi ereje az öszszekuszált öreg városrészt elsöpörni és helyette modern palotákat építeni. Ezen utolsó évtized azonban legtöbbet nyújtott Szegednek azzal, hogy az egyetemet Szegedhez láncolta. Külső szemlélőknek csak egy tételt emlitek: az egyetem évi rendes dologi és személyi javadalma 2.5—3 millió pengő. Éz az összeg csaknem teljes egészében Szegeden marad, az iparos, kereskedő, földműves adja érte áruját és megtartja a maga hasznát. Ennek a súlyosan amputált, hinterlandjától teljesen megfosztott városnak a vérkeringésében ez igen fontos súlyos tétel. Körülbelül ugyanennyi hasznot jelent a városnak, hogy az ország minden részéből gyülekezik a kétezer hallgató. Egynek az ittléte körülbelül évi 1000 pengőbe kerül. Ugyanennyi előnnyel számolom azokat a szegedi hallgatókat, akik a szülői háznál maradhatnak, igy nem kell idegenbe küldeni a gyereket és a pénzt. Ezek a fiatalok mind nagyobb ambicióval lesznek gyakornokok, tanársegédek és reméljük, mie lőbb és mind nagyobb számmal Szegedből kinőtt, Szegedet nagyon szerető, minden áldozatra kész professzorok. így gyarapítja az egyetem azt a szellemi, erkölcsi tőkét, amely a német egyetemi városokat naggyá, különlegessé, nevezetessé, értékessé tette. Akik a belső értéket, a fejlődés talaját, lehetőségeit, kifejthető energiáit többre becsülik, bizonyára örömmel figyelik, miként kapcsolódnak be az egyes tudományzatok Szeged életébe. Az egyetem Alföldkutátó Bizottsága ma már nemcsák a nyomorgónak jelent olcsó krumplitermést, nemcsak a gazdának irányt a mintatanya felé, nemcsak a gyümölcstermelésnek lehetőséget a fejlődésre, hanem hála az avatott vezetői kezeknek, rövidesen országos irányító szerv lesz belőle. Belvárosi Mozi Ma vasárnap és a kővetkező napokon A legnagyobb publikum siker! Az Ufa grandiózus magyarul beszélő filmfe A vén gazember A tudományos Intézeteknek a paprika vitamintartalmára vonatkozó kísérletei a zöld paprikát, mint nélkülözhetetlen életelemet fogjak világcikké tenni. Az Egyetem Barátainak Egyesülete a nehéz életben görnyedőket állandó előadásokkal emeli a tudomány mezejére. Az Egyetemi hallgatók agrársettlementje kimegy a tanyára a nép közé, műveli, oktatja, vigasztalja, nitet, reményt, életet táplál. Fiatal egyetemünk, fiatal tudósai minden évben egy-két felfedezéssel ejtik csodálkozásba a külföldieket, akik azt sem tudták eddig, hogy Szeged létezik. A klinikák életéről k oly keveset tudunk. Talán annyit, hogy ma már a legvagyonosabb ember, ha biztosítva akarja látni a legdráf

ább kincset: az anyát és a jövendő gyermeet, — a klinikát keresi fel. A bujakoros statisztika mutatja, Koey nemzedékeke! mentett meg a klinika Szegednek. És minden klinika, minden intézet buzgón törekszik arra, hogy javítsa a statisztikáját, amely Szegednek egészséget, életet jelent. Ilyen munkákat és eredményeket láthat egy felszínes szemlélő is, ha egy kevés időt rászán arra, hogy megtudja mi "történik a falakon belül. Ennek az életnek, ezeknek az eredményeknek Szeged életébe való kapcsolódása Szeged utolsó évtizedének domináló jelensége és ezzel lett az utolsó évtized az újraépítés után Szeged legfontosabb évtizede. A Feszek Khib kiállítása csak az épületeket mutatja be. Beméljük, hogy egy legközelebbi kiállítás megtalálja a modot, hogy Szeged ezen értékeit ne csak az avatottaknak, hanem a nagyközönségnek is bemutassa. (K. H.) Estélyi cipő p7'20 Sajái készítés. s niföida Cipőáruház Kelemen u. 11 Férfi lack cipő P15Tartós és elegáns. SZEMELYES KERDESBEN, DE MÁSOK ÉRDEKÉBEN Irta TONELLI SÁNDOR Megkönnyebbült zsebbel és megkönnyebbült lélekkel irom ezeket a sorokat Fizetéséből élő emberre súlyos csapás, ha évi jövedelmének több mint egy negyedét elveszíti. Mindazok ellenben, akik jelen voltak a kamarának előkészítő bizottsági tárgyalásain és teljes ülésén, amely újévi ajándékul ezt a fízetésleszállltást elhatározta, igazolhatják, hogy én a szerzett jogok elvi álláspontiának fenntartása mellett mennyire elismertem, hogy ma olyan időket élünk, hogy áldozatot kell hozni mindenkinek. És ha volt valami, ami nehézzé tette az elhatározásomat, az a nálam kisebb javadalmazása alkalmazottak sorsa volt. akik talán mésr ja százalékosan kisebb lecsökkentést Is erősebben megérezték, mint én a nagyobbat. Hogy a zsebem miért könnyebbült meg, mindenki könnyen megértheti. Másként állok azonban a lelki megkönnyebbüléssel. Ezt csak azzal magyarázhatom, hogy lelki felszabadulást jelent, ha az ember bizonyos dolgokról őszintén, feszélyezettség nélkül mondhatja el a véleményét. Nekem is ez volt az esetem. Ha ezelőtt irtam volna a fizetéslecsökkentések, létszámapasztások hatásáról, tettem volna azt bármilyen személytelen formában is, azok, akik közelebbről nem ismernek, azt mondhatták volna, hogy közvetve a saját fizetésemet védelmezem. Most ez a handicap megszűnt. Az, hogy én magam is mondtam, hogy áldozatot kell hozni, megadja az erkölcsi jogcímet bizonyos dolgok elmondására. A magam személyén keresztül, általános érdekből szeretnék bizonyos dolgokat megvilágítani. Tudjuk, hogy nyomorúságos időket élünk és tudjuk azt is, hogy messze eltávolodtunk a bőségnek és jólétnek azoktól az éveitől, melyekbe apokaliptikus módon süvített bele tizenkilencesztendő előtt a háború harsonája. Ennek a generációnak kényszerűségből sok mindenről le kell mondani, amit azelőtt természetesnek és magától értetődőnek tekintettünk. Jogbiztonság, szerzett jog, nyugalom, kiegyensúlyozott munka és utána megérdemelt pihenés, ma a labilis fogalmak közé tartoznak. De a kényszerűségen kívül a közhangulat is követeli az egyesektől, hogy mindezekben áldozatot hozzanak. Neked se tegyen jobb sorod, mint nekem. Ha csakugyan legtisztább emberi öröm a káröröm, akkor meg lehet érteni, hogy miért látják az emberek szivesen, ha másnak is megnehezedik a helyzete. Emberk vagyulfk, emberi hibákkal és emberi tévedésekkel. Talán néha még az is működik bennünk, hogy magunkról tereljük el a figyelmet mások rovására. Ha volna egy csepp személyes éle ennek az Írásnak, akkor idézhetném a takarékosságnak néhány orszásoe nevű aoostolát, aki mások megrendszabályozása mellett szinte bűvész! ügyességgel tudja megvédelmezni a maga százezreit és millióit De hát nem ez a célom. Egyszerűen vizsgálom a magam esetét. Közkeletű értelemben vett személyes igényeim se nekem, se a közvetlen hozzátartozóimnak nincsenek. Nem éltem és nec» öltözködtem drágábban, mint akármelyik más polgárember. Alkoholt nem fogyasztottam, legfeljebb vasárnap egy pohár sört. A pénzt nem dobáltam és a cigaretta volt az egyetlen passzióm, vagy talán szükségletem, mert megszoktam, hogy irás közben a füstkarikák szállongjanak körülöttem. Nagyobb öszszegeket adtam ellenben ki mindig közcélokra, mint talán a viszonyaim mellett szabad lett volna. Ezenfelül sok volt az úgynevezett kulturális kiadásom. Ez talán a bocsánandó bűnök közé tartozik. Mert az, hogy drága angol újságot járattam, könyveket vásároltam, igyekeztem up to date lenni a világ dolgaival, az nemcsak nekem szolgált lelki gyönyörűségül, hanem abból, amit lehetett, ellenszolgáltatás nélkül a köznek javára forditottam. Most mi történik majd? Mert luxus kiadásaim se nekem, se a famíliámnak nem voltak, ezeket a kulturális kiadásokat kell legelőször megszorítanom. Bármennyire sajnálom például nem vehetem meg tovább azokat az elszakított területeken megjelenő magyar könyveket amelyek eddig se voltak életszükséglet, legfeljebb hazafias kötelességteljesítés. Én és a hozzám hasonlók támogattuk eddig az elszakított területek Íróit, nem a milliomosok. Ezentúl nem tehetjük. Kevesebb könyvet veszek, meg fogja érezni a könyvkereskedő. Amit veszek, nem fogom beköttetni, megérzi a könyvkötő. Kevesebb lesz a könyvem, amelyekre valamikor az a sors vár, hogy egy közkönyvtár gyarapítására fordítsák őket. A városnak van egy előkelő állásban levő, nagyon pedáns főtisztviselője, aki három esztendő óta nemcsak a kiadásait jegyzi fel fillérnyi pontossággal, hanem a kiadásokat osztályozza is. Ki tudja mutatni, hogy az a tíz kereskedő és iparos, akinél ő és a családja rendszerint vásárolni szokott, esztendőről esztendőre mennyivel kevesebbet kapott tőle. Kevesebbet kapott és keresett a férfiszabó, a nőiszabó, a Korzó Mozi Ma vasárnap FANTOM. Dráma Warner Olanddal a főszerepben és a TRÓPUSI SZERELEM. Romantikus filmregény. Fősz. Leonore Ulrich.