Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-29 / 24. szám
1. lent nyomasztónak tartják. A Berliner Tageblatt azt irja. hogv Hindenburg döntése történelmi ielentősé.«íi lesz, ilven nagy felelősség még soha nem hárult az elnökre, mint most. Németország jövője még soha sem volt ilven bizonytalan és sötét, mint jelenleg. Hindenburg csak egyet tehet: állít parancsol azoknak az erőknek, amelyek az első lépésre késztették. A második lépést már nem szabad megtennie, mert az alkotmányellenes volna. A német munkásság tnár megkezdette nagvszabásu akcióját, hogy nehogy egy munkásellenes irányzat kerekedjék felül. A munkásság szervezetei, a szakszervezetek szombaton tanácskozást tartottak é* Hindenburghoz sürgönyt menesztettek. A sürgönyben bejelentették, hogv munkásellerrs kormánv megalakítását kihívásnak tekintik és a szakszervezetek minden olvan kísérletezéssel élesen szemheszállnak, amely az alkotmánnyal ellenkezik. Papén folt kancellár szombaton tanáclcozásoknt kezdeti Hitlerrel, majd Hugaenberggel. Az esti órákban a kormánvt illetőleg több kombináció n'nkult ki. Egyes helyeken azt hiszik, hogy a Pitler-kormánv iövő hét eleién megalakul és Hitleren kívül Hugi?enberg, Papén és Schack doktor is helyet kap benne. Más oldalon azt mondják, hogvha a jobboldali kormánv megalakítása nem sikerülne, esetleg ismét Schleicher kap megbízást kormányalakításra. Délmagyarország féláru színházi előadása. Vasárnap este fél 9-kor: Botschildok. Honthv Hanna vendécrfeUépfével. Jegyek Dél magva rország előfizetői részére d. e. 0—12 és d. n. S ft 17 \rnrli-nppoi kl«d<Wiivr»t'»'b«n. MlUÍ&c tedotítt* ¿s fo&vszf/ék a kitűnő izú BlokmaUcukorkát MlfrklmMl Mf* aoMumoMAI, ka mai A dl B tok matt»* . ém otak arcd*tj csomagban /ogmdtm aL Gálf$y Bénes képviselt* borzalmas §al<íla Levetette maqát az uccára, vaqy kizuhant az ablakon ? (Budar- í tudósítónk telefonjelcntíse.) Szomba'on c'é'után tragikus körülmények között meghalt dr. GáH'y Dé^es. az igali kerü'e* képviselőié. Dr. Gálffy. aki a Bors-ucca 18-ik számu ház második emeletén lakott két fivérével, napokkal ezel?tt nátha'á ban megbetegedett. Szombaton kelt fel először és sétálni indult. Hazatérése után benrnt a szobájába. Később fivére benyi'ott hozzá, de nem találta a szobában az ablak pedig tárva-nyltva volt. Amikor kitenkintett az ablakon, megp'llantottn fivérét a járda aszfaltján. Az előhívott mentők már csak a beállott halni! konstatálták. A rendőri bizottság nem tr'i eldönteni, hogy öngyilkosság, Vagy véletlen baleset történt-e. A család azt hangoztatja, hogy csakis buksit történhetett. A képviselő kinvitotta az ablakot és tulmélyen talált kihajolni rajta. A balesetet látszik igazolni az a körülmény is, hogy az ablakok szokatlanul alacsonyak. J^ JSS ^P . á í vasárnap kiadják Magyarországnak (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécsből jelentik: Az egvik osztrák kőnyomatos lap híradása szerint Matuska Szilvesztert vasárnap átadják a magyar hatóságoknak. Matuskát az osztrák fogházból autón szállítják a magyar határra, ahol a reá várakozó magyar igazságügvi közegek veszik át. Az átszállítás idejét, valamint az átadás helyét a lejftiagyobb titokban tartják. JHILIP S R E 5 Z L E TRE ' L SCO l Cí ó 8B RN D IO f « L « NI BEMUTíT/ÍS ÍT6. Japán kilép a népszövetségből, mert nem érdeklik az európai itayek Tokió, január 28. A japán kormány most már hivatalosan is bejelentette, hogv szakitant akar a Népszövetséggel. A japán kormány hivatalos nyilatkozatában kijelentette, hogy abban az esetben ha a Néoszövetség arra a megállapításra jut, hogy Japán megtámadta Kirát, azonnal visszahívja népszövetségi dele. gációját, kilép a Népszövetségből és a jövőben az ázsiai kontinensre kiterjedő Monroeelv lesz külpolitikájának az alapja. A japán kormány tervéhez most már csak a mikádó hozzáfárulására van szükség. A japán külügyminisztérium nevében ezt a nvilatkozatot azzal egészítik ki. hogy Japán ki'épése a Népszövetségből előbb, vagv utóbb amugv is elkerülhetetlenné * ált volna. Japánt nem érdeklik az európai ügyek és remmi köze sincs a dé'rmerikai konfliktushoz ••em. amelyek állandóan foglalkoztatják a Néoszövtségpt. Mindezek a dolrok n?m tartoznak Japánra és a világ jobban tenné, ha nem foglalkozna annyit a távolkeleti országok ügyeivel, amelyek egymásközti nézeteltéréreiket maguk között is elintézhetik. Cs. és kir. sas a Kunságon Irta Móra Ferenc. II. Egy esztendő még Bécsben is nagy idő. hát még egy kunsági városban! A tanár ur már emlék gyanánt se igen gondolt Thallóczvra, mikor egyszer csak benyit hozzá a bibliotékába az igazgatója s mutat neki egy szürketábláju, vaskos kis könyvet. — Nézze már. kolléga, maga úgyis olyan betüféreg, hátha ezt a literátort is ismeri? — Hogy hivják, könyörgöm? — Nem is tudom így könyv nélkül, — kereste a direktor a zsebeiben a pápaszemét. — Sáska-e. Szöcske-e. de bizonyosan valami tücsök. Keresztneve Károly. — Károly? Akkor már tudom, — bólintott a tanár ur. — Sasku Károly magyar illemtana 1856-ból. A mivelt Társalkodó, vagy ís az illendőség és jő erkölcsű magaviselet szabályai. Hlu ntmutatás, mikép kelljen macát a társas élet különféle viszonyaiban illendően s meckedvcltetőleg viselni Az igazgatónak leesett az. álla. — Kollégám, ez nincs istenhirivel. Hogy lehet ezt kivülröl tudni? — Sokat volt kezemben a könyv Bécsben. Thallóczy Lajos egvszer valami antikváriumban talált belőle vagy ötszáz fölvágatlan példányt s azt mind megvette. — Ejnye, hát olyan bolond ember a maga Thallóczyja ? — De nagyon ís okos ember. Mert ha valakit figyelmeztetni akart néminemű világi dolgokra, nem szólt neki semmit, csak megajándékozta egy illemtannal, ráírván annak a táblájára, hogy melyik oldalon találja meg az illető a számára rendeltetett üdvözítő paragrafust. Egyszer nekem is a markomba nyomott egy Sasku Károlyt, hogy majd nézzem meg otthon a 237-ik oldalt. Meg is néztem, meg ís tanultam, amit ott kékplajbásszal aláhúzott. „Ha dámával, vagyis női hölggyel sétálsz, ne hagyd őt az utsza közepén. hanem kisértsd el haza, vagy a hova neki jólesik". Szabad megnézni tgazgatő ur, Jól tudom-e még a leckét — Szabad, szabad, — sietett a direktor a könvvtöl szabadulni, — itt is hagyom magának, kegyetlen dohos szaga van ennek a salabakternekPár perc múlva berohant a tanár ur az igazgatói irodába. — Direktor ur! Ki küldte, kinek küldte, honnan küldte ezt a könyvet? — Az ördög tudja, én bizony meg se néztem, hanem jött. De a cimszalag itt van a papírkosárban. Tessék. Az igazgatóságnak van cimezve, ugy-e? A tanár ur megvakarta a fejét. — Kérem, én már azt is tudom, ki küldte. Thallóczv Laios. tetszik látni, itt van a tábláján Ti. 11?). oldal! Nézzük csak. mi lehet ott! Hát biz ott az volt. hogv ..Tisztességtudó ember méa: a foarpiszkálót is mejrköszöni". S a margón a Thallóczv szálkás betűi: „Hát még egy cs. é? kir. sasmadarat!" A tanár ur a homlokára ütött. — Direktor ur, nem hozott nekünk mostanában valamit a posta Bécsből? — Nem vélek rá. — csőválta fehér fejét a direktor ur azzal a léleknyugalommal, amely körülbelül egyetlen eredménye a philosophia propedeutika középiskolai tanításának. — Nem szoktunk mink Béccsel levelpzni, kéretm. Ebben határozottan volt valami hazafia« kevélység s talán egy kis fulánkos célzás is a tanár ur éves bécsi csellengésére. A fiatalabb generáció meg is szégyelte magát s visszavonuló mozdulatokat tett az ajtó irányában De a direktor visszakiáltotta. — Hohó, megálljon csak, kolléga! Valami mégis rémlik nekem, nézzük meg csak az iktatót! Megnézték, de nem találtak benne semmit. A direktor összeráncolta a homlokát. — Mi az ördög lehetett hát? Most már határozottan emlékszem valami vörhenyes borítékra. Vastag, nehéz papir volt. Persze, bizonyosan a prpirkosárba dobtam Majd kiderül mingyárt. Azzal leguggolt é« kihúzta az Íróasztal alól a kosarat. — De hát mikor lehetet az. direktor ur? — izgult a tanár ur. — Ugv négv hónapja, karácsony körül. — Hiszen azt akkor régen elhasználta a János, — tekintgetett a tanár ur a kályha felé. — Nem lehessen tudni. Vastag levél volt. esetleg leszorult a kosár fenekére. Amilyen kémvelmes ember a János, kitelt töle. hogv ott hagyta. No. nem mondtam? Diadalmasan dobta az asztalra a nagv hivatalos borítékot, rajta a magas pénzügyi kormánv K. und k. pecsiétie fel töretlen ül. — K. u. k.. látia? Valami girhes udvari könv** kereskedő küldhette. — Dehogy az, dehogv! — törte fel a tanár ur a borítékot. — A cs. és kir. közös pénzügyminisztériumból jött ez. Thallóczv Lajos őnagyméltősága tudatja benne. ho£tv ettv kitömött boszniai sast ajándékozott az intézetnek. Most már az igazgató vakarta a fejét — A fene gondolta, ö a hibás, mért nem tett rá magyar pecsétet Tudhatná, hogy ez magyar iskola.