Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-29 / 24. szám

Í29 Igazságos és arányos adórendszer kiépítéséi leéri a Közgyűlés a Kormánytól Nagy fölábérvita, taqválasxtásoTc és fontos Ináltványotc a tör­vényhatóság januári leöxqyülésén — Cetárgyaliálc az egész napirendet (A Délmagyarország munkatársától.) A tör­vényhatósági bizottság szombaton délután ült össze Baramji Tibor főispán elnökletével. A főispán bejelentette, hogy az elhalt Glücksthal Lajos helyére, aki virilis alapon került be a közgyűlésibe, a polgármester a soron követke­ző póttagot, Kolozs Lajos kereskedőt hivta be. Napirend előli Szűcs Imre szólalt föl. Kifogásolta, hogy a vá­ros hatósága nem tűzte napirendre Hódmező­vásárhelynek azt a köriratát, amelyben a va­dászati jog gyakorlásáról szóló törvény mó­dosításáért inditott mozgalmához kérte Sze­ged csatlakozását. A város hatóságának kö­telessége, hogy a törvényhatóságokhoz intézett megkereséseket a közgyűlés elé terjessze. L>r. Pálfy József polgármesterhelyettes vá­laszában elmondta, hogy a város hatósága azért nem vette fel a köriratot a napirendre, mert az sérti a magánjogi érdekekelt. A főispán a kisbirtokon és a nagyobb bir­tokokon gyakorlott vadászati jog közötti kü­lönbséget ismertette. A polgármesteri jelentés után a különböző köriratokat tárgyalta le a közgyűlés. Debrecen körirata ala^ián elhatározta, hogy a köztartozások be­hajtási intézleedéseinek enyhítését kérik a kor­mánytól. Debrecen másik körirata alapján azért is felír a közgyűlés, hogy a; kormány mentse föl a városokat a ragályos betegség­bon meghalt OTI-tagok 'táppénzének megté­rítési kötelezettsége alól, Hódmezővásárhely példájára az árammérő órák kötelező állami hitelesítésének elrendelését kérik. Egy másik köriratnál dr. Tóth László szólalt fel, kívána­tosnak tartaná, ha a kultuszkormány az elemi iskolai tankönyveken kívül a középiskolai tan­könyvek árát is szabályozná. Kifogásolta azt is, ho^y minduntalan más és más tankönyveket adnak ki. Javasolta, hogy a két ügyben írjon föl a közgyűlés a kormányhoz. A noJgármesterlielyettes hozzájárult Tóth László indítványához és azt a közgyűlés egy­hancilag elfojrrdta. Komárom és Esztergom vármegyék másik köriratában a kaliforniai pafzsfeíök és a pézsma-pocok elleni szigorú védekezésit kértek. Lr. Wagner Adolf: A fertőzés évről-évre terjed. Az elmúlt nyár különösen alkalmas volt a fertőzés terjedésére, mert az elmúlt nyár a szokásos három helyett öt pajzstetü generáció keletkezésére adott * alkalmat. ír jon föl a közgyűlés a kormányhoz és kérje a fer­tőtlenítő szerek kartelláráinak sürgős letöré­sét. Kovács Fereto<c kijelentette, hogy a gazdának ni.ics pénze „azokra a drága kenetekre". főispán javaslatára a közgyűlés Wagner ArHf kiegészítésével fogadta eV a javaslatot Miskolc köriratát tárgyalták ezután. Miskolc arányos, igazsáqos adórend­szer kiépítését kérte. Dr. Kertész Béla: Az ország közönségét MOZI Belvárosi Vasárnap utoljára Ugf^jtg ¡3 £ | Hétfőtől Szőke Vénusz Széchenyi Vasárnap utoljára | $ H F S Hétfőn, kedden Szünet! ÜCorzé Vasárnap utoljára KOSZT! Ffü ESETE Hétfőtől Szünet! A tanár ur megnyugtatja a feljebbvalóját. Ili­svten még nem történt semmi baj. A fő az, hogy nem a cs. és kir. sas került a papírkosárba. — Az ám, ni, de hát hol is van a sas? Thal­Ióczy azt írja, hogy egyidejűleg postára adatta. Négy hónappal ezelőtt Azóta ide kellett neki érni. — Ide nem ért, ebben aztán egészen biztos va­gyok, — mondta határozottan az igazgató. — Visszarepült Banjalukába. — Kitömve? — Hagyja el, — legyintett a direktor, — egy közös sastól minden kitelik. A tanár urat azonban bántotta a dolog. A sas miatt is, Thallóczy miatt is. Tériilt-fordult s Já­nost mint koronatanút állította a direktor elé. — Azt mondja ez a férfiú, jött valami csomag a télen Bécsből. — Nem, azt neim állítom, — sietett János a helvreigazitással. — Arról nem tudok, hogy ki­váltottuk volna, de a frakk-levelet itthagyta a postás, én vettem át. át is adtam a tekintetes igazgató urnák. Az igazgató ur elgondolkozott. — Mond valamit ez a János. Mintha a télika­bátom belső zsebében csakugyan hurcolásztara volna egv szállítólevelet. Ejnye, ejnve, éppen teg­nap cseréltem ki a nagykabátot übercilierrel, azt most már bizonyosan benaftalinozta a feleségem. Nem baj na, szaladjon csak érte haza, János. A fuvarlevél csakugyan előkerült s az igaz­gató arca egyszerre kiderült, ahogy belenézett. — Itt van ni. ezért nem váltottam ki. Valami König és Adler küldi a nyakunkra. Már pedig én csak magyar cégtől vásárlók. Bécsi rongy nekem nem kell. Se König, se Adler. se külön, se együtt. A tanár ur alig mert megszólalni. — Drága jó ¡Jirektor ur, nem König és Adler az, hanem Kőnig-Adler. Királysas volt a ládá­ban. Az igazgatót most se hagyta el a filozófia. — Hát ha az volt benne, akkor még most is benne van. Nézzünk csak szét a postán, megta­láljuk ott bizonyosan. — Ha vissza nem küldték azóta. — Mért küldték volna? Nem kért az enni Hát azt a csúfot csakugyan nem tették vele, hogy visszaküldték volna. — Ugy kerestük, mint a többi gazdátlan tár­gyat, — magyarázták a postán. — Egyszerűen el­árvereztük, éppen ma egy hónapja. — Ki vette meg? — Ez, meg ez az ügyvéd, — keresték ki a hi­vatalos könyvből. — Tizenhárom korona ötven fillért fizetett érte. Ezt a postafőnök referálta. A gyakornok közr be kiáltott — Ez, meg ez az ügyvéd verte rá. Ez az ur szintén nevezetes ember volt hely­ben. A tanár ur nem tudta mire magyarázni, hogy az ügyvédi karban ekkora sas-szem vesze­delem tört ki. A direktor ellenben érthetőnek ta­lálta a dolgot — Tudja, hogy ezek mindig versengenek egy­mással. Az egyik kormánypárti elnök, a másak negwennyolcaspárti elnök. Természetesen az volt a hatvanhete« elnök, akinek kezén maradt a sas. Az ő pártkasszája jobban futotta. A két pedagógus elment hozzá. A politikus meghallgatta őket, aztán levett a szekrény tetejéről egy nagv kalapskatulyát. — Sajnálom, az én birtokomban már csak ennvi van a cs. és kir. sasból. A skatulya tele volt fehérre festett sastollak­kal. Minden tollhoz papirból készült zöld falevél, azon aranybetűs nyomás: El jen dr. X. Y. kor­jiPWi'WiÄ e^en a oaroa'i2^'-3 nem véd kIBV BBmH BjI iriH m6£ mert öblöijotés nem pi1„zt;tja eI a bac;i]nsol?at a szájban és torokban. W% ~ __ — g „ t. Fertőzés ellenemet Q fg 11 g || f jj B. 8 paszlIllAk ! megdöbbentik azok a hirek, amelyek ujabb adóemelési tervekről szólnak. Szeged az adó­fizetés terén a harmadik helyen áll. ez ad er­kölcsi jogot a közgyűlésnek arra, hogy tilta­kozzék az ujabb adóemelések ellen és kérje az igazságos adórendszer kiépítését. Az adóeme­lé3i javaslatokat a kormány 31-én már a 33-as bizottság elé terjeszti. A jelenlegi közterhek további emelése gazdasági és szociális lehe­tetlenség. Minden tarifaemelés és minden adó­emelés a bevételek csökkentésére vezet. Ha a kormánynak komoly szándéka a normális­gazdasági helyzet helyreállítása, akkor a köz­terhek emelése helyett azok fokozatos leépíté­sére kell törekednie. Feliratában mondja ki a közgyűlés, hogy a közterhek további eme­lése a gazdasági élet végs") összeomlásához veret. (Altalános helyeslés.) Dr. Singer István azt kérte, hogy a város hatósága a közgyűlés feliratát sürgősen expe­diálja és azt javasolja, hogy a közgyűlés külön kérje a házadók mérséklését. Erre a kis ház­tulajdonosok érdekében van szükség. Ismer­tette az adóvallomást, amely szerint az 1616 pengőt jövedelmező ház után a tulajdonos 10S0 pengő adót fizet. Sztics Imre kívánatosnak tartja a progresz­sziv adórendszer bevezetését és a földadóka­taszter revíziójának elrendelését. A közgyűlés ezután egyhangúlag elfogadta a javarolt kiegészítésekkel együtt a javaslatot. Somogymegye köriratára elhatározta a köz­gyűlés, hogy felír a deviza és a kiviteli korláto­zások megszüntetéséért. Ezután a bizoltsáai választásokat ejtették meg A közigazgatási bizottságba beválasztották: dr. Aigner Károlyt, dr. Dobay Gyulát, dr. Hunvadi­Vas Gergelyt, dr. Pap Róbertet, dr. Széchényi Istvánt; a pénzügyi szakbizottságba: dr. Kertész Bélát, dr. Széli Gyulát; a jogügyi szakbizottságba: dr. Szivessy Lehelt; a közművelődési szakbizottságba: Back Bernátot és Raskó Sándort; az árvabázi szakbizottságija: Kecskés Istvánt, dr. Szepesiné dr. Szamek Sárát;| a közkert! szakbizottságba: dr. Lőw Immánuelt; mánypárti követünk. — Tetszik tudni, a választásokra. A főkorte­seknek, meg a bizalmiaknak. — Megkoppasztották a cs. és kir. sast? — kéi^ dezte hüledezve az igazgató. — No, nem az egészet, maradt még rajta tolL — És most hol van a madár? A hatvanhetes elnök megnevezte negyven­nyolcas kollégáját Mint lovagias ellenfélhez illik, átengedte neki a félig levetkőztetett madarat, ter­mészetesen félórára — ök is hadd éljenek, szegények. — Ha már benne vagvunk, járjunk a végére, — értettek szót egymással a pedagógusok és föl­keresték a másik ügyvédet is. Az természetesen piros tollakkal kápráztatta el őket. Rajtuk az aranynyomásos zöldlevél: Éljen Y. X. negyven­nyolcas követünk! — Elszámították magukat a mtmgók, — ka­csintott az ügyvéd. — ök a nagyját válogatták a tollnak, a farkból, meg a szárnyakból, de az ap­raja kétannyi s az jobban simnl a kalaphoz. — És mi lett a sassal, ügyvéd ur? — Nem igen maradt már annak sasformája, kérem, kidobták. Ott van ni, a kutyák játszanak vele az udvaron. — Szegényen ezen csakugyan nem maradt em­beri ábrázat, — vette fel a tanár ur Zeus mada­rát, szétknriantván a játékos agárfiukat. — De talán azért mnzeumba jó lesz, — próbál­ta helyresimogatni az isazgató a maradék tolla­kat. — A fő az, hogy leltári számot írhassunk a kőszinü levélre. Aztán majd ki lehet selejtezni. De nem selejtezték ki. Jöttek az össze-vissza esztendők és elment Thallóczy Lajos is, a filozó­fus igazgató is. A cs. és kir. sas ottfelejtődött a szertárban s ott van ma is. Emléknek. Nézik egymást az óriáskígyóval.

Next

/
Oldalképek
Tartalom