Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-21 / 17. szám

LZ 1 Re'JZLETRS »LeCOLCSÓftBflN OIJT«L«N bewutatAS TISZA L AJ 0 5 KORÚT Viharos Öléssel kezdődött a képviselőház u| ülésszaka Az ellenzék az álláshalmozások ügyének tárgyalását sürgette — A tornai választás — Az Igazságügymlniszler a visszaélésekről Budapest, január 20. A képviselőház csütörtökön a karácsonyi szünet után összeült és mindjárt az első ülésen éles viharok játszódtak le. Az ülés megnyitása után az elnök bejelenti, hogy a megyaszói kerület gróf Serényi Lászlót képviselőjének választotta. A baloldalon a bejelentést nagy éljenzéssel fogadták. Almásy elnök ezután napirendi indítványt tett Javasolta, hogy a Ház legközelebbi ülését szerdán délelőtt tartsa. Zajos felkiáltások a baloldalon: Miért szerdán? Miért nem kedden? Gróf Hunyady Ferenc: Kezd elavulni a stílus. Az indítványhoz először Hegymegi Kiss Pál Szól hozzá. Koldus ország nem nélkülözhet senkit sem, aki hasznára válhat. A tornai kerület régi képviselőjét, Hadik Jánost jelölte. Hadik crték, akinek nevét az országban mindenütt áldják. Nem lehet megengedni, hogy a kormánypártot a tornai választásban az a gondolat vezesse, hogy a hivatalos jelölt a független kisgazdapárt egy kilépett tagja és ennek kedvéért olyan eszközökhöz nyúljon, amelyek gróf Hadik János közéleti tevékenységéhez méltatlanok. A közigazgatási szervek ugyanis hami9 hireket terjesztettek Hadik fellépéséről. Hadik közéleti tevékenysége olyan érték, hogy tiltakozni kell az ellen, hogy ilyen alantas trükkökkel üssék el a mandátumtól. Kéri a kormányt, hogy a közigazgatási hatóságok hagyják abba a hamis ajánlások gyűjtését és ne az erőszak eszközével kívánják Hadikot elgáncsolni. Zsindely Ferenc: A nemzeti egység pártjának nem áll módjában a hatóságokat a törvény betartására utaisitani. Dinnyés Lajos: A közigazgatási hatóságok hamisítanak. Peyer Károly: Egyedül arról van szó, hogy ne történjenek hamisítások. Peyer Károly napirendi indítványt tesz, amely szerint a Ház kedden tartsa legközelebbi ülését és napirendjére tűzze ki a negyvenórás munkahét, az álláshalmozás és a duplafizetések ügyének tárgyalását. Ugyanakkor — mondotta —, amikor a miniszterelnök beszédeiben a banikkapitalizmus ellen szólt megtalálta a módját annak, hogy megalkudjon velük. Minden maradt a régiben: ngy a bank-, mint a kartelkapitalizmus uralma tovább folytatódik. Peyert folytonos közbeszólásokkal zavarja a jobboldal, Peyer feléjük fordulva a következőket mondja: — Kérem, legalább az itt ülő álláshalmozók hallgassanak meg. (Nagy zaj.) Peyer: Mi meg akarjuk könnyíteni a kormány munkáját és ezért indítványt terjesztünk be, hogy MOZI Belvárosi Szombaton AN NAMARIA (flz ezred menyasszonya.) Széchenyi Szombaton ZSUZSANNA A FÜRDŐBEN VERNE GYULA s*°"„ó StrogoffMihály senld közpénztárból kétféle fizetést ne hnzh&sson, Necsak szónokoljanak a fiataloknak, hanem biztosítsanak is álláq^kat részükre. Ezután a negyvenórás munkahétről beszélt és azt hangoztatta, hogy az országot a kenyérkérdés érdekli és a megélhetés érdekében kell sürgős intézkedéseket tenni. Lázár Andor igazságügyminiszter Peyer Károly kijelentését aki egy olasz ur szájába ezt adta: „Magyarországon korrupció van", a nemzet becsülete érdekében erélyesen visszautasítja. Óriási zaj a szocialista padsorokban. Esztergályos János: Csalnak, lopnak, hamisítanak. Az fgazságügyminíszter csak percek múlva Jut szóhoz. — Ha ebben az országban valaki vét a törvények ellen, azzal szemben a törvények teljes szigorával lépünk fel. Peyer: Láttuk a frankhamisitóknát Györki Imre: Lószőr-panama, szén-panama. A heves közbekiáltások még percekig tartanak. Lázár igaaságügyminiszter: Kötelességem választ adni Hegymegi Kiss Pál kijelentésére, amellyel szóvátette, hogy egyes közigazgatási tisztviselők visszaéléseket követnek el. Rassay Károly: A történelem ilyent nem ismer. (Nagy derültség.) Lázár: Azt nem fogom megakadályozni, hogy bármilyen párttal szemben is ne érvényesülhessen a választók akarata. A szavazás ezután nagy zajban folyik le, végül az elnök enunciálja, hogy a többség az elnök nrpirendi indítványát fogadta el. Hegymegi Kiss Pál kérte, hogy a miniszterelnök hasson oda, hogy egyes közigazgatási tisztviselők ne szegjék meg a törvényt. Az igazságügyminiszternek kötelessége ügyészei utján eljárni. Tessék azt mondani, hogy a hamis ajánlás bün és ne álljon ide a miniszter ur azt védeni. Peyer Károly: A bajokat nem azzal lehet orvosolni, hogy azokat elkenik, hanem azzal, hogy a fekélyt kinyomják. A nemzet becsületét sárba tapossák a tyuk-kölcsönök, Zsabkának 50 ezer pengőt adtak egy filmért, amely meg se jelent. (Zaj.) A Filmalapból ne a Klub-kávéház merénylőinek adjanak támogatást. Az ülés ezután véget ért. 1AKACS ISTVÁN PÁRISI REGENYE Két potyautazás a gyorsvonat kocsija alatt — Idegen légió és — szegedi nyomozás (A Délmagyarország munkatársától.') Az egész vi'ág sajtóját bejárta néhány hónappal ezelőtt annak a fiatal magyar gyereknek a kalandja, aki a magyar, az osztrák, a svájci és a francia hatóságok vakmerő kijátszásával kétszer utazott ki Párisba útlevél és vasúti jery nélkül a párisi gyors egyik kocsija alatt, a kerekek é5 a tengelyek között. Mindkét alkalommal szerencsésen megérkezett a francia fővárosba, de ott abban a pillanatban csípték el, amikor kimászott a kocsi alól. Hónapokig foglalkoztatta a fiu kalandos utazása Magyarország követségeit, mest pedig a belföld közigazgatósági hatóságai jo-józnak a sorsával. Takács István — eleinte idehaza a nevénél többet nem tudtak róla. legfeljebb még annyit, bogy 17 éves — még az elmúlt évben kiszökött Párisba. Az utat Budapesttől Párísig a párisi gyors egyik közvetlen kocsija alatt tette meg. Budapesten, a Keleti pályaudvaron bujt el a kocsi tengelyei kö~ött olyan ügyesen, hogy nem vette észre senki. Párisban, a többszáz kilométeres ut után, megvárta, amig a vonat közönsége eltávozik az állomás perronjáról és csak akkor bujt elő, amikor azt hitte, hogy veszélytelenül eltűnhet. De pórul járt, az egyik francia vasutas észrevette, rendőrnek adta át, aki leigazoltatta és bekísérte. Vasutügyi kihágás címén vonta felelősségre a párisi rendőrbiró és rövidebb szabadságvesztésre Ítélte. A büntetés kitöltése után, mivel sem állása, sem ismerőse, sem rokona nem volt Franciaországban, a rendőrség a prtronáíusnak adta át. Takács István azonban nem nyugodott meg a sorsában. Renilenskedett, szökési tervekkel foglalkozott, többször meg is kísérelte a szökést, de mindannyiszor rajtavesztett. El'ogták és visszavitték. Végre is a francia hatóságok ráuntak és átadták a párisi magyar követségnek, ahol kereken kijelentette, hogy nem akar hazamenni. Minden vágya a francia idegen légió. Hiába beszéltek vele, hiába bizonyították be, hogy fiatal még és szervezete tulgyenge, a francia idegen légió nem veheti fel tagjai közé, Takács István kitartott terve mellett A követség nem gondolkozott sokáig, kísérőt adott mellé és államköltségen útnak indította hazafelé. Az ut Svájcon vezetett keresztül és a francia követség megbízottja Zürichben átadta a fiatalembert az ottani magyar konzulátusnak továbbítás céljából. Takács István látszólag megnyugodott sorsában, szelíden engedelmeskedett minden parancsnak és annyira megnyerte a konzulátus bizalmát, hogy már kísérőt sem adtak mellé, csak megváltották számára a jegyet Ausztrián keresztül Budapestig és felültették a vonatra. A fiatalember szép csendesen megvárta, amig kísérői eltávoznak az állomásról, akkor leszökött a vonatról, elbujt a zürichi állomáson és megvárta a legközelebbi Pá 'isba induló vonatot. Erre ügyesen felszökött, illetve ismét eílbujt az egyik kocsi alatt és visszautazott Párisba. A Gare de l'Est-en ugyanaz a jelenet ismétlődött meg, mint az első ut után. Takács Istvánt elcsípték abban a pillanatban, ahogy kimászott a vonat alól. Ismét rendőrbiró elé állították, aki most már hosszabb elzárásra ítélte, majd kiadta a magyar követségnek. A követség most nem sokat tárgyalt vele, de már államköltségen nem szállította haza, hanem a külügyminisztérium utján közölte Kiskunmaisa elöljáróságával — a követség megállapítása szerint ugyanis a fiu majsai illetőségű —, hogy szívesen hazafuvarozza a szökevényt, ha a község előze+esen elküld hatvankét pengő ntiköltsécjet és fedezi a többi költségeket is. Kiskunmajsa azonban nem vállalta a dicsőséget. Addig nyomozott, kutatott, amig ki nem sütötte, hogy semmi köze sincs a párisi gyors potyautasához, aki nem is a majsai határból való, hanem a szegediből, mert az édesanyja, Tóth Katalin az alsóközponti iskolánál lakik. Erre Majsa átküldte a közben tekintélyesre vastagodott iratcsomót a követség értesítésével és a külügyminisztérium leiratával együtt Szeged polgármesteréhez illetékes elintézés végett. Szegedre pénteken érkeztek meg az iratok. Először azt vizsgálják ki, hogy létezik-e Alsó-