Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-21 / 17. szám

M. ¿ÍM Gondja Megszűnik, ha Ruhaszükségletét n«««be. Tájékoztató áraim: Double férfi kabát . . P — ¡1 Rövid téli Icabét . . P lg"— Fekete férfi kabát . . P 30"— 11 Gyermek ruhák . . P 5"50 ,m Saját érdeke erről meggyőződni! • • OrdÖg ruhaUzlel, Széchenyi tér te. 339 ÉRZÉKENY KALAND SZEGEDTŐL BUDAPESTIG, ¡dilitől — házasságig központon egy Tóth Katalin neva asszonp ós annak van-e cy Takács István r.eoü 17 éves eltűnt fia. Ha nagtalálják, akkor megá'lapiták, hogy van. pénze a fia útiköltségére. Ha ugy találják, hogy nincs, akkor döntenek, hogy a város vállal ¡a-e a költségeket és haza hozza-e Takács Istvánt, aki méj most sem akar hallani a hazautazásról é~ kitart eredeti terve: az Idegenlégió mellett. Halálos késszurásérl két és félévi fegyház (A Délmagyarország munkatársától.) A mult év novemberében véres gyilkosság tőrtént a csanádmegyei Apátfalvan. A falubeli legények hálát rendeztek, amelyen megjelent többek között Benedek Ferenc "fiatal földműves is, aki ezután veszekedésbe keveredett Farkas Andrással. Egy lánv miatt tört ki közöttük a nézeteltérés es a két legény egymásnak rohant. Benedek ütlegelni kezdte Farkast, akinek kiáltozásaira elősietett öccse, Farkas József Pál is. Most már a két testvér együttesen támadta meg Benedeket, aki azonban erélyesen védekezett. A Farkas-fiuk barátja, Tóth Sz. István is beleavatkozott a verekedésbe. Farkas J. Pál kezébe nyomta a bicskáját: — Szúrd bele! — kiáltotta a fiatalabb Farkasnak, aki ezután gondolkozás nélkül Benedekbe döfte a hosszú pengéjű éles kést. Benedek Ferenc holtan bukott le a kocsma padlójára. Amint később megállapították, a kés pengéje Benedek szivébe hatolt és azionnali halált okozott. Farkas J. Pál és Tóth Sz. István ellen szándékos emberölés büntette miatt indult meg a bűnvádi eljárás. A legényeket pénteken vonta felelősségre a szegedi törvényszék Vild-tanácsa. Farkas J. Pál azzal védekezett, hogy Be• nedek volt a támadó fél és a kést 6 csak a bátyja és a saját védelmében használta, ölési szándék nélkül. Hasonlóképen vallott Tóth Sz. István is. A bíróság sok tanút hallgatott ki, majd ítéletet hozott. Bűnösnek mondotta ki Farkas J. Pált haláltokozó sulvos testisértés bűntettében és 2 esztendei és fi hónapi fegyházra, Tóth Sz. Istvánt bünsegédségben és 3 hónapi fogházra ítélte. Az Ítéletet az elitéltek megfellebbezték, fellebbezett az ügyész is. (A Délmagyarország munkatársától.) Érdekes kaland játszódott le a napokban Szeged és Debrecen között. Ugy kezdődött, hogy a fiatal szegedi ur Debrecenbe utazott üzleti ügyben. A vonaton útitársa akadt egy bájos fiatal hölgy személyében, aki nem idegenkedett a fiatalember ismeretségétől. Természetesen a legjobb hangulatban telt az idő, a vonat csakúgy fogyasztotta a kilométereket és a fülkében kettőjükön kívül nem ült senki. Itt meg kell említeni, hogy a fiatalember régóta foglalkozott házassági gondolatokkal. A házasságra leginkább zilált anyagi viszonyai ösztökélték, éppen ezért nagyobb apanázzsal szeretett volna nősülni. Jó ismerőse volt a házasságközvetitő irodáknak, amelyek komoly kuncsaftot láttak benne. Utazása előtt néhány nappal levelet is kapott megbízottjától és ez a levél tudtára adta, hogy minden valószínűség szerint megtalálták részére a megfelelő hölgyet. Az illető csinos is, fiatal is, apanázst is kap és ezenkívül a romlatlan vidék gyermeke. A fiatalember már a zsebében érezte a hozományt és ezért is volt olyan kiváló hangulata a Debrecenbe való utaztában. Útitársnője osinos volt és mire a vonat berobogott a debreceni pályaudvarra, a két fiatal jól értette egymást. A fiatalember néhány napot Debrecenben töltött és ezek a napok a legszebbek közé tartoztak. De elkövetkezett a válás napja és a fiatalok forró csókkal búcsúztak egymástól. Megmondták mind a ketten, hogy valószínűleg többé nem találkoznak ebben az életben, de nem találkozhatnak még ha akarnának sem, mert mind a kettő közeli házasság előtt áll.... Kölcsönösen szerencsét kívántak egymásnak a házassághoz, azután a fiatalember hazautazott Szegedre. — Barátainak áradozva mesélt a kalandról, mint éleiének egyik legszebb emlékeiről Hamarosan elfelejtette azonban a kalandot, mert a házasságközvetitő iroda sürgősen Budapestre szólította, hogy az ismeretlen férjhezmenendő, szolid vidéki leánykát megismertesse vele. Kölcsönös megtetszés esetén a házasság gyors tempóban megtörténhet — irta az ügynök. A fiatalember vidám kedvvel érkezett Pestre. Azonnal felkereste a házasságközvetitőt, akivel behatóan tárgyalt a dologról. Érdeklődött a jövendőbelije kilétéről, de a házasságközvetitő erről egy szót sem akart elárulni, mert — amint mondotta —, diszkréciója mindaddig köti, ameddig a fiatalok komoly szándékukat ki nem nyilvánították egymás előtt. A fiatalember a dolgot rábízta a házasságközvetitőre, mindössze arra hivta fel a figyelmét, hogy ő abszolút tisztessége« hölgyet kíván oltárhoz vezetni. Mintán erre nézve megnyugtató választ kapott, este a házasságközvetítő társaságában elsétált abba a káv&iázba, ahol a jö^endőbeü hölgy szülei társaságában várta. Kissé izgatott volt és sápadtan vetette le kabátját a ruhatárban. Aztán a házasságközvetHBvel együtt megindult a hölgy asztala felé. Ott hirtelen forró pirosság ömlött efl rajta, mert jólismert arcot pillantott meg: a debreceni ismerőst... A házasságkötés legközelebb mégts megtörténik. Sehol nlcstfhhan* és kellékek gazdag választékban PHILIPS «s STANDARD készülékek nálam kaphatók 28 Szántó Sándor géitkartskmM Szeasd. Kiss km 2. Móra Ferenc: Aranykoporsó Néhány esztendővel ezelőtt Tamási Aron. a legtehetségesebb erdélyi írók egyike, harcos támadást intézett a történelmi regényírók ellen, azzal a merész indoklással, hogy a mai író ne rejtőzzék a mult kulisszái mög£. ha saját kora számára vannak mondanivalói, hanem álljon ki a porondra és koncessziók nélkül vállalja hivatása minden felelősségét. Vallani és vállalni volt Tamási jelszava s az uj generáció, mely útbaigazítást, szociális álláspontot követel íróitól, lelkesen sorakozott Tamási lobogója alá. Az olvasók zöme nihilizmusba süllyedt s keretek nélküli, apostolian egyszerű szavak után áhítozik, melyek föltárják a mai embert s a kisiklott huszadik századot. Tamáfi álláspontja friss és fiatal szempont Az írás és a szavak ősi értelmében gyökerezik, a közvetlen kimondásban, a lievallásban, az írói hivatás prófétikus, igehirdető jellegében. Vitatható, hogy minden keret, kosztüm és kulissza nem kijátszása-e, megkerülése-e az iró téríteni, nevelni és közölni óhajtó szándékának? Nem jelent-e eltévelyedést az irói közvetlenségtől és kötelező szuggesztivitástól az a regény, mely erejének javát korhüségre és festésre pazarolja s csak elenyésző százalékban juttatja kifejezésre azt a közölnivalót, amelyért a regény megíródott? S talán ez is csak a beavatottak, a kevesek számára világosodik meg? Am az is kétségtelen, hogy a történelmi regényt mindig inkább a keret, mint az elrejtett mondanivaló teszi indokolttá. Ugy is mondhatnók, hogy a történőim! regény álláspontja valamiképpen egybeesik annak a kornak az ideológiájával, mely a regény keretéül szolgál. Az iró analógiákat födöz fel a mult valamelyik szakasza és a saját kora között s igy végeredményben a történelmi regénviró álláspontiára csak is az lehet jellemző, hogy melyik korban döbbent rá az ismétlődés tragikumára. Móra regénye ebből a szempontból éppen olyan mai, a jelen bizonytalanságának és zűrzavarának épp?n olyan fájdalmas kiáltása, mint akármelyik modern regény, ha egyúttal nagyszabású is. Mert istenek és világok vivnak meg az Aranykoporsóban. a haldokló antik kultura megtántorodott héroszai csapnak össze a kereszténység friss, töretlen fanatizmusával. Elárvulnak a régi templomok, az istenek elveszítik, hitelüket az óriási birodalom teste foszladozik és lelke riadtan csapkod, bujkál az elhagyott oltárok fölött, hogy uj hitnek, uj léleknek adjon helyet. Bármennyire objektív művész és történetíró is Móra az Aranykoporsóban, lehetetlen nem ráeszmélnünk arra a kétségbeejtő és mégis diadalmas analógiára, mely a Diocletiánus korát maivá teszi. A római császárság omladozik s csak a tekintély nevetségesen túlzott kultusza tartja ébrsn az ősi fegyelmet. Üres és külső: éges minden, a császár éppen olyan efemer isten, mint amilyen Jupiter vagy a többiek. Csak szigor és vasakarat markolják egybe a málladozó vallási mítoszt. Már minden lehetséges s maga a császár sem bizonyos abban, hogy nincs-e a keresztény istennek is igaza. A társadalmat át és átitatja a szkepszis, a hulla bomlik, uj, fiatal kulturának kell beköszöntenie. Mi ez, ha nem a mi kultúránk válsága? Méltóságok, címek és rangok bősége, közös célok szétzüllése, igazságok sokfélesége, szkepszis s a föl-fölcsillanó remény, hogy uj világszemlélet mentheti csak meg a kátyúba zökkent emberiséget. De amíg az Istenek vivják pokoli harcukat2 amíg lázadások lobbannak föl az ország legtávolabb eső területein s légiószámra rohannak a halálba az uj hit megbüvöltjei, addig két kicsi ember éli a maga örök emberi életét. két kicsi szerelmes ember: Titanilla és Quintipor. ök is hallják a hörgést, elébük dermed a zuhanó héroszok hatalmas árnyéka, ffk is benne sinylődnek a kulturák válságában és mégis kívül állnak rajta: szeretnek. És bukhat a császár és harsoghat Mars, ők örök önmagukat adják, kosztümben és idegiem milliőben is ugyanaz a sziv ver bennük, mint mibennünk s ugyanolyan halálosan teljes® be szerelmük, mint a miénk. Az Aranykoporsó Móra eddigi irói pályájának talán a csúcsát jelenti. Magasabbra hágott, többet akart, mint eddig, ismereteinek óriási apparátusát is segítségül hivta, hogy végül is, tul Diocletiánus korán és tul a nfi korunkon. Móra Ferenc maradjon ő, a szeretet és gyöngédség mosolygó bölcse, költő és semmi más. De éppen ez a költészet az, mely hivőkké tesz minket s mely elfeledteti velünk, hogy idegen világba kerültünk, mert Diacletianus palástja alatt a legmaibb apa szive dobog, talán Móráé s hogy a kis nobilissimát mi is ugy szerettük meg, mintha nem is végtelen századok választanának el tőle. És ők velünk is élnek ezután. Lactautius is, Bion is, a jó, öreg Trulla is, mind, mind; Móra vallotta, vállalta és föltámasztotta őket! Berezeli A. Károly.