Délmagyarország, 1933. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-17 / 13. szám

L17 A város és az inségmunkasegély Az inségadók Jövedelme lényegesen alul maradt a várakozásokon (A Délmagyarország munkatársától.') A hétfői tanácsülésen dr. vitéz Szabó Géza népjóléti tanácsnok javaslatára elhatározta dr. Pálfg József polgármesterhelyettes, hogy felerjesztést intéz a belügyminiszterhez és kéri a nyolcvanezer pengős Inségmunkasegély második részletének sürgő« kiutalását. A belügyminiszter ugyanis — mint emlékezetes — a város inságmunkasegélyét nyolcvanezer pengőben állapította meg és ennek az összegnek a felét, negyvenezer pengőt novemberben kiutalta. A város azonban az év utolsó napjáig 106.984 pengőt jelölt ki az inségmunkákra, mivel pedig erre a kiadásra csupán 88.605 pengő volt a fedezet, 18.383 pengőt a város háztartási alapjából vett kölcsön és ez a pénz most nagyon hiányzik a főpénztárból Az inségmunka költségeinek fedezetéül használták fel a közmunkák alapjából 1015 pengőt, a belügyminiszter által kiutalt 40.000 pengő segélyt, az inségadók befolyt jövedelmét 47.482 pengőt és egy másik alapból 108 pengőt. Az inségadók jövedelme lényegesen alid maradt a várakozásokon, ez az oka annak, hogy a fedezet ilyen hamar kimerült Felterjesztésében közli a polgármester, hogy Szegeden decemberben 3002 munkanélkülit tartottak nyilván, január elsejétől kezdve a nyilvántartott munkanélküliek száma 4007-re emelkedett, ami 25 százalékos növekedésnek felel meg. Az inségmunkák keretében novemberien 2563 munkanélkülit foglalkoztattak, decemberben 3428-at, ezeken kivül 250 szellemi munkanélkülit havi 30 pengő javadalmazással. Hivatkozik a polgármester arra is, hogy január 15-ig a városi főpénztár további 15.427 pengőt előlegezett az inségmunkák költségeire és igy a népjóléti ügyosztály eddig összesen 33.811 pengővel tartozik a háztartási alapnak. Ezt a tekintélyes összeget a mai szorult pénz. ügyi helyzetben a legrövidebb ideig sem nélkülözhetl a város, mert már a tisztviselők fizetése is csak állandó nehézségek között történhetik meg. A polgármester sürgős intézkedést kér. 00 j-1 fielyszet orvossága és tilRos választójog" Két&ly /inna beszámolója — Peyer Károly# Malasits Géza és Györki Imre beszédei a szociáldemokrata párt vasárnapi gyűlésén (A Délmagyarország munkatársától.) Kéthly Anna, Szeged szociáldemokrata képviselője vasárnap delelőtt a Korzó Moziban impozáns nagygyűlésen mondotta el beszámoló beszédét. A nagygyűlésen beszélt még Malasits Géza, Peyer Karoly és dr. Györki Imre. A mozi hatalmas terme zsúfolásig megtelt Dr. Valentiny Ágoston nyitotta meg a gyűlést majd Kéthly Anna beszélt: — A jelenlegi rendszer — kezdte —, nem tarthatja fenn magát mert egy rendszernek addig van csak létjogosultsága, ameddig az életről gondoskodni tud. A mai rendszer erre képtelen. A termelő eszközök tökéletessé váltak, a gépek állandóan fejlődtek és ezzel egyidejűleg az emberek életmódja fokozatosan sűlyedt egészen a barbár korig. A vásárlóképesség csökkent, a fogyasztás lezuhant. A világ tárházaiban hatalmas készletek maradtak eladatlanul és a kapitalizmus ugy segit magán, hogy ezeket a készleteket elpusztítja, csakhogy az árakat tartani tudja. Az emberiség felháborodva, lázadozva látja, hogy állatokat etetnek búzával akkor, amikor millióknak betevő falat sem jut. Az bizonyos, hogy amikor mi a magyar viszonyokat akarjuk birálni, nem mondhatjuk, hogy itt nem hatott a világválság. De meg kell állapítani, hogy nálunk az uralkodó rendszer mindent megtett annak az érdekében, hogy ezeket a hatásokat kiszélesítse. — Semmi könnyítést nem kaptunk a rendszer embereitől — folytatta —, akik elbújtak a világválság takarója mögé. Ez nem ellenzéki szónoki frázis, erre bizonyítékok vannak. Aki az elmúlt hónapokban figyelemmel kisérte a képviselőházi üléseket és hallott az elmúlt évtized zárszámadásainak vitájáról, az előtt ezek a bizonyítékok nyilvánvalóak. Kéthly Anna ezután ismertette a zárszámadások egyes tételeit Több elkeseredett közbeszólás hangzott el. — Néhány héttel ezelőtt, itt Szegeden, egy másik moziban szintén politikai gyűlés volt — mondotta ezután. Egy közbekiáltó a hadikölcsönösökre Hívta fel a szónok figyelmét, mire a szónok gúnyosan azt válaszolta, hogy nagy államférfi, mert azt hiszi, hogy megtud ja oldani ezt a kérdést. Nem is kell ehhez nagy államférfinak lenni, hogy az elherdált millókból ezeket a kötelezettségeket váltották volna be. Szabad-e és tud-e többet költeni az a háziasszony, akinek a fér je szombatonként odaad ja egész heti keresetét? Nem és az állam mégis igy gazdálkodott. Ez a gazdálkodás azután kiterjedt a kisebb közületekre is, szinte rákényszeritették őket a pazarlásra. A városokra rákényszeritették a Speyer-kölcsönt és eladósitották őket, nem tudni kinek az érdekében és kinek a közvetítésére. Rákényszeritették a városokat az inséglevesre, azzal, hogy a nagyszabású inségadóbeszedés és a befolyt adóból csak a morzsákat adták vissza, egytized, egyhuszadrészét annak, amit a lakosságtól beszedtek. — A mult év eseményeiből megállapítható, hogy a gazdálkodást igy folytatni tovább, egyenlő a zsákuccába jutással, a falnakmenéssel. De megállapíthatjuk azt is, hogy e felismerés ellenére a dolgok ma is mennek tovább, ugy, mint eddig. Károlyi után jött Gömbös. Meg kell állapítani, hogy amikor ez a kormány következett sokan voltak azok, akik reménykedéssel fogadták. Az emberek valamit vártak az erélyes fellépéstől. A mi közvéleményünkben nem él a francia forradalom után kialakult nyugati demokrácia szelleme, a polgári szabadságjogok hagyományai, a mieink szívesen nézik, ha valaki, egy ember, erélyes, ha kiáll. Éppen ezért, amikor a diktatúra kísértetei jelentkeztek, azt mondották, hogv nem baj, ha nem lesz demokrácia, ha lesz fascizmus, fő, hogy az életet biztosítsák. Csakhogy 1933-ban élűnk és mindenkinek meg kell tanulnia, hogy az élet lehetősége, a kisegzisztenciák vásárlóképessége attól függ, hogy van-e beleszólásuk a politikába. — Aid nem követel beleszólást nem kap kenyeret sem. Mi, szocialisták megtanultuk, hogy számításba vesszük a társadalomban működő erőket. Mi akkor is, amikor a Gömböskormány hivatalba lépett, nem a szavakból, ntm a kísérletekből Ítéltünk, hanem azokból az erőkből, amelyre támaszkodni akart. Elképzelhető-e ettől a rendszertől az adók csökkentése, a kartellek letörése, a költségvetés lefaragása, a mammutfizetések, az á 11 ásh a lm ozások megszüntetése? — A költségvetést azonban mégis le kell faragni. Csökkentik tehát a kulturális és a szociális kiadásokat De ezzel meg együtt jár a földalatti morajlás, amely tiltakozás a hetedik bőr lehúzása ellen. Ezt a morajlást rendészeti uton kell elhallgattatni, tehát amit a kulturális- kiadásoknál lefaragtak, azt a rendészetieknél odacsapják. Bizalmatlanul néztünk a dolgok elébe és sajnos, jó prófétának bizonyultunk: szavakon kívül mást nem kaptunk. Az a meggyőződésünk, hogy egészen más erőkre kellene támaszkodni: a munkásságra és a baladó polgárságra, a teherviselőkre annak, aki itt rendet akar teremteni. Gömbösnek vannak erélyes gesztusai, de nem volt bátorsága, hogy szakítson a múlttal. — Mit akar csinálni, merre akar menni? — folytatta beszédét. Ezt kérdezzük tőle. A' mult évben is 100 millió volt a költségvetési hiány. Itt nem lehet uj adókkal operálni. Kísérleteznek ugyan tgy belföldi kölcsönnel, de vájjon hol, kinél fogják azt előteremteni? I-átszólag a nagytőkért építenek, de az bizonyos, hogy a kicsik fogják megfizetni. — Van azonban egy kivezető ot: a titkos választójog. — Éljen a titkos választójog! — kiáltotta ekkor a gyűlés közönsége. — Egy tiszta jog és egy tiszta választás a megmenekülés utja, hogy kenyeret adhassunk annak, aki éhezik, hogy az ínségeseket megsegithessük. A termelőknek, az adófizetőknek a parlamentje az, amely ebből az állapotból megtalál ja a kivezető utat De a titkos választójog csak akkor lesz valósággá, ha ez a kívánság az ország akarata lesz, ha nem lesz egyetlen ember sem, aki ezért nem harcolna. Ebben a kérdésben egységes közvéleményt kell kialakítani és ez az egységes közvélemény rákényszeríti majd a kormányt a titkos választójog bevezetésére. Kéthly Anna beszédét percekig tartó tapssal fogadták. Ezután Malasits Géza országgyűlés! képviselő beszélt. Azzal Kezdte beszédét, hogy egy régi perzsa közmondás szerint akkor boldog az ország, ha az ásók, ka-« pák fényesek, a csűrök telve vannak és a börtönök üresek. A mai termelési rendszer mellett ez lehetetlenség. Amerikában és Európa hét ipari államában 14 millió munkanélküli volt néhány évvel ezelőtt. Ma a számuk 30 millióra emelkedett Ezek évi bérvesztesége 4 millió font sterling, azaz 100 milliárd aranvfrank. Ez mutatja legjobban az ipari államok elszegényedését. Ez a rendszer lejárta magát, helyibe észszerűbbet, emberibbet keTl teremteni. Magyarországon a munkanélküliek száma meghaladja az 1 milliót Budapesten minden ötödik ember inségsegélyre szorul. A legsúlyosabb válság a mezőgazdaságot szorongatja. De a mezőgazdaság megsegítését a nagybirtok kapja, hogy tovább is fenntarthassa magát. A bolettábol a kisgazdának' haszna nincs. Ez a mezőgazdaság nem képes eltartani a mezőgazdasági munkásságot, amelynek majdnem a fele ellátatlan. Azt kell tenni, amiért a szociáldemokrata párt harcol: meg kell teremteni az egészséges földreformot A jövő nem a nagybirtoké, a jövő a szabad és független termelő egyedeké. — A kisipari válság oka a mezőgazdasági termeivények árzuhanása. A nép keresetképte-> len és ezek hatása alatt szenved a kisipari osztálv. Ezt a játékot tovább folytatni nem lehet Beszéde végén azt hangoztatta, hogy a 40 órás munkahét helyett 30 órás munkahét bevezetéséről kellene tárgyalni. Kétségbeesni a sok baj láttára mégse szabad, mert minden ilyen vál«ág ntán talpára ugrott a nép. Ezután Peyer Károly országgyűlési képviselő mondott bes»Mef. Foglalkozott azokkal az eltolódásokkal, amelyeket a világháború okozott az egyes népek és államok között. A győztes államok nemcsak területileg csonkították meg a háboruvesztes államokat, hanem gazdaságilag is. A pénz hajszálcsöveken keresztül szívódik ki a legyőzött államok közgazdasági életéből és ömlik bele a győztes államok bankjaiba. Ezekben a bankokban halmosódik föl az arany és hever tétlenül akkor, amikor a világon huszonötmillió ember vergődik munkanélküliségben. Európa pusztulásnak indult ennek az őrült politikának következtében és az egyes államok vámhatárokkal fokozzák a végzetes elszigeteltséget Ez az oka annak, hogy a buza, amely Magyar ors7'<cron már nyolc pengőért sem adható et Franciaországban 23, Olaszországban 33, Csehországban 25 pengő, a hetven filléres magyar hirs pedig Svájcban 10 pengő. Ez a most folyó háború sokkal gyilkosabb, sokkal katasztrófálisabb, mint volt az a háború, amely a lövészárkokban zajlott le. Kivezető utat belőle nem is igen keresnek azok, akik a hatalmon vannak és akik haszonélvezői ezeknek a felfordult állapotoknak. Peyer ezután a magyar viszonyokkal foglalkozott és megállapította, hogy itt még szomorúbb a helyzet, mélyebb a válság, mint amilyent az általános világválsággal magyarázni lehetne. A nyilt választójoggal összehozott parlamenti többség vakon hajtja végre a kormányzat rendelkezéseit igy pedig gondolni sem leheí arra, hogy a kormányzati rendszer cs^kenteni igyekezzen a ba-