Délmagyarország, 1932. december (8. évfolyam, 274-298. szám)

1932-12-11 / 282. szám

xil. « 174 PENGŐ ÁRVERÉSI TÖRTÉNETE (A Pé1ma*yaror»zág munkatársától.') Három hivatalos írás fekszik előttünk . Az egyik azt mondja, hogy Lavicska Gyula szegedi lakó-, ha­lasztást kapott arra, hogy felesége kórházi gyógy­kezeltetése után felmerült 174.76 pengő gyógydi­j3j 1932 december 1-én fizethesse meg Ugyanez iz írás értesiti a folyamodót arról, hogy ha köte­lezettségének a kellő idóben nem tesz eleget, ak­kor a tartozást a városi adóhivatal közadók módjára fogja behajtani. A második írás a városi adópénzlár nyngtAJa 174.7fl fillérről, amelyet Lavicska Gvuláné szép­teinber 19-én fizetett be a városi adóhivatalba. Végül itt fgy harmadik Írás: Arveréei hirdet­mény. Ebből az Írásból a következők derülnek ki: az írás december 6-án kelt. Lefoglaltak 191.70 pergőt gyógydij fejében Lavicska Gyulíné laká­sán 290 pengő értékű ingóságot és az Ingatlanok árverését december 19-ére tűzték ki. A három Írásból kitűnik, hogy Lavicska Gyu­la a hátralékos 171.76 pengő gyógydijat a kitűzött terminus előtt két hónappal, december helyett már szeptemberben hiánytalanul megfizette, ami­ről az adóhivatal nyugtát állított ki. A fizetéssel el akarta kerülni a ,.különbeni" végrehajtás ré­mét. a költségeit és a velejáró vegzaturákat De hiába volt a pontossága, decemberben mégis ár­verési hirdetményt kézbesítettek neki. A 174 pen­gő 76 fillér felszaporodott 101 pengő 70 fillérre, mert az Ilyen eljárás költségekkél is jár. Lavics­ka Gyula és vele együtt mindenki joggal kérdez­heti: mi ez?... lïUyAvuto&u^&rvrê oi mi&or'a naovadvt Irta TONELLI SÁNDOR. Két héttel ezelőtt ugyanezen a helyen egy kis elmefuttatásom Jelent meg »Az ősember cse­repe és az orvos tragédiája« címmel, amely­ben a modern ipari civilizációnak azzal a ten­denciájával foglalkoztam, amely egymásután hosszabbítja meg az általa előállított termé­kek élettartamát és egyúttal az emberi élet tartamának mesterséges meghosszabbítására is törekszik. Ennek a cikknek az elején, inkább csak bevezetés formájában említést tettem arról, hogy a balástyai tanítónál és egy balás­tyai tanyában kckorszakból való megfekete­dett cserépedényeket találtam. Ezekhez az öt­ezer esztendős cserepekhez fűztem a reflexiói­mat Többször előfordult már, hogy olyan Írá­saimra, amelyek nagyon általános érdekű té mákkal foglalkoztak, leveleket kaptam az ol­vasók köréből. Most is érkezett hozzám egy levél, de sajnos, nem volt aláírva. A választ >z Ismeretlen levélírónak, minthogy nem tu­dom. hova adresszáljam soraimat, megint cn ik Itt, a nyomtatott betűk szérűjén vagyok kcuy­teien megadni. Mielőtt azonban felelnék is­meretlen olvasóm észrevételeire, szószerint köz­lőm azt a levelet, amelyet hozzám intézett: »Mindenkor örömmel olvasom cikkeit a Dftmaiji/aror­tziijhnn, Vasárnai i cikkében foglaltakhoz engedje meg­jegyeznem, hogy a kőkorszakban a fazekasmesterséget mé? nem űzték őseink; ha Ilyen rser£pdarabok volnának •rínak a tanítónak vagy parasztnak h'rtokában, ugv •Zok a IfjnrnrZrtcsrbb leletek volnának. A tiszta kőkorszak pedig nem 5000—6000 évvel erelőtt, fcintm pár százezer ívvel ezelöit volt. 5000—6000 cv eI5tt már régen tul voltunk a, finom kőkoriakon, a bronzkor derekin, sőt a vaskorszakban vatánk már. így mondja *zt a német tudós »Az ősember« citnü munkájában. Csekélységem tudatában levelemet nem irora alá, hiszen nevem sem nem oszt, sem nem szoroz. Tiszteltettél •sy vasutas.« Ismeretlen vasutas barátom sorait nagy kö­szönettel nyugtázom, mert alkalmat nyújtott arra, hogy helyreigazítás formájában megírjak í^yes doieokat, amelyek esetleg szélesenb körű érdeklődésre is tarthatnak számot. A hely­reigazítás azonban nem az én cikkemre, ha­nem az ö állításaira vonatkozik. Az a gyanúm Korzó Mozi Ma utoljára Csempészdiktátor Vígjáték 8 felvonásban. Azookiviil : A titkos légió Cowbovdráma 8 felvonásban. Előndá»ok .T S ifi ¿s 1 fl órakor ugyanis, hogy valószínűleg félreérthette annak a német tudósnak a megállapításait, akire hi­vatkozik. Sajnos, hogy ki volt a citált német tudós, nem tudom megállapítani, mert ilyen cimmel nagyon sok munka jelent meg és a szerzővel meenevezése nélkül nem szállhatok vitába. ' Ami ezek után a lényeget illeti, méltóztassék tudomásul venni, hogy a kőkorszakban Igenis volt fazekas mesterség. Aki nem hiszi el, mérv­jen el a szegedi muzeumba, amelynek nagyon szép gyűjteménye van a kökorszakból való edényekből, amelyeknek legna^obb része Sze­ged körüli lelőhelyekről került elő. Bizonyos vonatkozásokban ez a szegedi cserépgyüjter­mény egészen egyedülálló és vannak olyan darabjai, amelyeket a szegedi példányokon kí­vül alig egy kíéft helyről ismernek, sőt vannak teljes unikumok is. Van például égetett agyéi­ból készült csörgő, melyet a kőkorszak embere készített gyermeke számára. Van olyan em­beri arcot ábrázoló cserépdarab, amelyen szi­nes festéknyomok maradtak meg, amiből arra lehet következtetni, hogy a Tisza partján élö ősünk színesen tetoválta magát. Van nem is egy darab edény, amelyen manapság nagyon is divatossá vált horogkeresztet lehet látni, amely egyébként a legősibb miszt:kus szim­bólumok egyike. Van egy edény, amelynek fe­nekén látni lehet a gyékényfonat negatívfát, amelyre száradás alkalmával 'az edényt elhe­lyezték. Ha Ismeretlen vasutas barátom nem hisz nekem, higyjen a szegedi muzeumnak és ne kövesse azoknak példáját, akik külföldi ada­tokra hivatkoznak olyan dolgokban, amelyekért rem kell a szomszédba menni. E^yik hibánk azonban nekünk, hogy a saját értékeink azok, amelyeket utoljára szok'unk megismerni. Belvárosi Mozi Ma premier! ALMODO SZAJ A budapesti Fórum Szinház ezévi legnagyobb attrakciója Elisabeth Bergner szépséges és felejthetetlen alakításával. Előadások 3, 5, 7, 9 órakor. A Korzó Hoz*ban ma az előadások 3, háromnQgyggf 6 és fél 9 órafror kerdődnek. j Gondolom azonban, hogy ismeretlen levél­Íróm miért és miben tévedett. Régebben, amig az archeolojjia tudománya nem ment keresztül az utolsó három évtized leleteire felépített nagy haladáson, a k "korszakot egyszerűen két főkorszakra, a durva és a csiszolt kö kor­szakára, vagy a régi és ujabb kőkorszakra osztották fel. A finomabb kőkorszak kifejezést, amennyire én tudom, a tudomány sohasem is­merte. Régebben a két korszak közötti különb­séget főleg arra alapították, hogy az elsőben az ősember egyszerű pattintással állította elő kőszerszámait, a másodikban pedig csiszolta és fúrta őket. Ma ezt a két korszak közötti kü­lönbséget csak egyik, még pedig nem ls leg­fontosabb jelenségének tekintjük. Az ujabb kő­korszak lényeges vonásait a csiszolt kő hasz­nálatán kivül abban foglalhatjuk össze, hogy ekkor kezdődik meg az állatok rendszeres sze­lidítése és háziállatok tartása, a földmivelés, fazekas mesterség, a fonás és szövés. Alapjá­ban véve ugyanazok a foglalkozások, — állat­tenyésztés, mezőgazdaság és ipar, — melyek ma is uralkodnak az emberiség körében. Arra a kérdésre *ermészetesen, hogy mtkor kezdődött az ujabb kőkorszak ós ezt viszont mikor váltotta fel a réz, bronz és vas kai*­szaka, természetesen sokkal nehezebb megfe­lelni. A régi kőkorszak nagyon, de nagyon hosszú ideig, talán félmillió esztendeig is tart­hatott. Ezzel szemben az ujabb kőkorszak kez­detét közvetett b/zonyitékok alapján, melye­ket itt nincs módomban felsorakoztatni, 18— 20.000 esztendőre becsülik. Viszont ->z első nyo­mok, amelyek a réz használatát bizonyítják, Egyiptomban a Kr. e. 5000-3000 esztenüöra NE FÉLJEN A NAGYADOTŐL A TELI PUN KIN két közkedvelt készfljéke a nagyadóiUl ts bizto. sitja a külföldi vétcU Telefunken „Diadal" ne'-.ies bakclttházba épített nagy tcljesitmfn« ü kö'Zetvevő. Telefunken „Recerd" ugyancsak a legdisze, ebb bnkclidi z!>:i épilctl dynaml' us hangszóróra! működő legtökéletesebb Európa vevő. Kér'ei vétel'Vnyszerné'kúli bemutatást. Deuftsch Albert Sföir1* Szeged, KArAti-ucra 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom