Délmagyarország, 1932. október (8. évfolyam, 224-249. szám)

1932-10-23 / 243. szám

X. 23 A STERILIZÁLT ÉSZAKIFÉNY A gyermekükért aggódó szülőknek nagy megkönnyebbülést okozott az illetékes helyről, — a gyermekparalizissel kapcsolatban — elhangzott nyilatkozat. Ebből az tűnik ki, hogy a mai szegedi orvosi tudomány teljesen bibliai, jőbi alapon áll. Minden csapás Istentől jő, ebbe bele kell nyugodnunk. Ez ellen nem tehetüb semmit. A mostani gyermekparalizises járványnak is bizonyára megvan a maga gondviselésszerű rendeltetése s valóság gos istenkísértés lenne az orvosoknak ebbe bel avatkozni. A »laikusc hatóságok, tehát nem az orvosi hivatal, azonban felkészülten várták a járványt és az első hírre rögtőn bezárták az iskolákat. És figyelték az eredményt. Közben szuggesztív hangon állandóan nyugtatgatták a közönséget, hogy nincs semmi baj, a járvány előbb-utóbb ' megszűnik. Megmagyarázták azt is, hogy egy cseppet sem nyugtalanító, hogy a megbetegedések száma olyan gyorsan növekedik. Sőt ez egyenesen örvendetes, mivel annál hamarabb ál! be a kulmináció, amit pedig a járvány megszűnésének kell követni szabály szerint. Végül a védekezés terén addig mentek hogy elrendelték a kőtelező bejelentést. Ezáltal elérték azt. hogy a hatóságok tudta nélkül senki sem hallhatott meg. E messzemenő intézkedés megnyugvást keltett a város lakossága körében. Sáppadtan gondoltak arra a lehetőségre, ha a járvány julius—augusztus, ban jött volna. Rettenetes dolog lett volna a vész pusztítását tehetetlenül nézni a védekezés legkisebb lehetősége nélkül, mivel nyáron amúgy is szünet lévén, nem lehet bezárni az üres iskolákat. És nyilatkozatot tettek amely forradalmat okoz az orvostudományban s amelynek kozmoszi nagyvonalúsága mellett eltörputek a szükkörben mozgó Koch Semmelweis stb.-féle egyoldalú tudósok. A nyilatkozat első része az iskolamegnyitás kérdé. sével foglalkozik és kejelenti, hogy a legjobb védekező módszer az iskola. Rövid, de hatásos indokolása az, hogy aki meghalt, az nem érintkezik senkivei, aki egészséges, az nem beteg, aki pedig beteg, az nem híd menni iskolába. A nyilatkozat azonban távolról sem száraz következtetésekkel dolgozik, hanem '-'terietekkel is igazolja Sllitásail. Részletesen leírja többek közt 'a Gleich-féle mozgó tudományos intézet laboratóriumában végzett kísérleteket. E hatalmas intézmény a járványok gyors huroolására és terjesztésére alakult. Ennek könnyen megfelel hatalmas személyzetével, gyakori helyzetváltoztatásával sfb., ugyanannyira, hogy nem csak a sablonos tifnsz, gyermekparalizis etc. terjesztésén"'- "-lel meg a legprecízebbül, hanem sokszor még a legexotikukusabb betegségek népszerüsité ét is játszva elvégzi. Az itt kísérletező tisztiorvosok a leglelkiismeretesebben részt vettek minden előadáson, de egyet lenegy megbetegedést sem észleltek. Tőrtént ugyan két elájulás, de ez, amint vizsréré során megállapították, egészen más természetű jelenség volt. Ha tehát 5—6000 összezsúfolt ember közül senki sem betegedett meg akkor egy 50—60 személyes iskola — sterilizáló hely. Most következik aztán a páratlan kozmikuselmélet — leszögezi ugyanis, hogv bacil'usok nin. csenek, mivel a járványok az és-aVi-fény, te'ut, göncőlszekér Golf-áram stb. utján terjednek. Első sorban tehát ezeket a jelenségeket kell mégszün. tetni. Addig a szegedi hivatalos orvosi tudomány a legnagyobb jóakarata ellenére sem tud semmit sem tenni. A hivatalos körök azonban megdöbbentő rövidlátással kijelentették, hogy erről "szó sem lehet és kimondták, még ha a város egész lakosságát is kiirtaná a vész akkor se fogják a fen'ebbi helyekre a nagy felfedezőt tanulmányútra küldeni. Hogv ezentúl minden ilyenfajta tervezgetéseknek éléjét vegyék, elhatározták, hogy a jövőben főorvosi ta. nulmányutat csak a földgolyó elérhető helyeire engedélyeznek. Úgyszintén elutasították azt a kérelmet is, hogy a tiszti főorvosi hivatal részére csillagvizsgáló tornyot épitsenek s hogy a mikroszkópok helyett távcsőveket szerezzenek be. A járványfrontján tehát jelenleg a legnagyobb határozatlanság dühöng * védekezést illetőleg. Egyre többen adnak igazat a fentebbi kozmosz, elmélet azon eredeti merál'aritásának. hogy a gyer. mekparalizis oka: » gyermek. Mert ha nem lenné, nek gyermekek, nem lehetne beszélni gyermékparalizisről Balla Sándor. mmmmmmmmmmm—mmmmmm—mammmmmmmmmmmm^mm^m^rn—mimammmmmm Kötött áru mesebeli, - j Ha gyártója „Lanipel-Hegyi" g > A 20-án kezdődött1 21 napos propaganda vásár keretén belül óhajtom a nagyközönség azon részének bebizonyítani, amelynek még nem volt alkalma üzletemet megismerni, hogy elsőrendű áruval és sxolid árakkal igyekszem vevőimet kielégíteni. Raktárkészletemből külön kiemelem a különleges férfi és női szöveteket, selymeket, bársonyokat és mosóárukat, melyek mind due választékban állnak az igen tisztelt vevőim rendelkezésére. wo Tegyen egy próbavásárlást ff S ft © R (Üs 1 Széchenyl-tér Z. A Duna—Tisza csatornáról Irta Berzencsey Domokos műszaki főtanácsos. Eltekintve a Mátyás király nevéhez fűződő legendás Duna—Tisza csatorna tervtől, már a XVIII. század folyamán több ízben volt szó az országgyűlésen is erről a csatornáról. A közel másfél évszázados Balla Antal-, majd Vedres Irtván-féle tervek már országos érdeklődés* keltettek. A mult évszázad folyamán pedig számos nagynevű mérnök foglalkozott a kérdéssel, igy Beszédes József, Clark Adám, Vásárheyi Pál, Lányi Sámuel, majd Boros Frigyes, kinek igen részletes változatok szerint kidolgozott tervezetei alapján 1868-ban a csatorna megépítésére már versenytárgyalást is tartottak és kicsiben mult, hogy a csatorna építését már akkor meg nem valósították csongrádi torkolattal és szegedi szárnyvonallal. Később is sokan foglalkoztak a kérdéssel és 1906-ben Hieronimi Károly keresk. miniszter intézkedései alapján egy igen nagyszabású munkában jelent meg csatorna-kérdésben végzett előkészítő munkák eredménye „Adatok a Duna—1Tisza csatorna kérdésében" cim mel, mely a csatorna kérdésében folytatott és folyó vitáknak ma is alapjául szolgál. A XVIII. század óta folyó tervezések Szolnokot, Csongrádot és Szegedet vették " —ibinációba a csatorna tiszai torkolata szempontjából. A tiszai torkolat kérdése ma sincs eldöntve és érthető, hogy mindegyik város igyekszik azokat az érveket felsorakoztatni, amelyek a torkolatnak közelében való elhelyezését indokolják. Egy ilyen rendkívüli nagy közgazdasági fontosságú, nemcsak országos, de nemzetközi vonatkozásban is jelentőségteljes alkotásnál azonban nem lehetnek döntő jelentőségű szempontok egyes városok vagy vidékek helyi érdekei. Igy a torkolat kérdését sem döntheti el valamely város iránti rokon- vagy ellenszenv, protekció vagy éppen politikai tekintet. Egvedül a mü helyes és közgazdaságilag legmegfelelőbb megalkotása, az építési és üzemi költségek legkedvezőbb alakulása s a jövő forgalom fejlődése tekintetében várható eredmények lehetnek döntőek ebben a kérdésben. Azt hiszem helyes nyomon járok, ha azt állítom, hogy a csatorna helyes és takarékos vezetése, gazdaságos üzeme s igy az egész mü rentabilitása és célszerűsége érdekében legfontosabb kérdés a csatorna magas vagy mély vezetési módja. Magas vezetésű a csatorna, ha terep magassági különbségeihez alkalmazkodva a magaslatokon zsilipkamrák közbeiktatásával halad át; mély vezetésű pedig, hogyha végig vizszintes, vagy minimális esésű fenékkel és csak a kezdő és végpontokon épített zsilipékkel készül, amelyek a Duna és a Tisza közti vizszintkülőnbség kiegyenlítésére szolgálnak. Tudjuk ugyanis, hogy a Tisza kis vízszintje Szolnoknál 17 méterrel, Csongrádnál 20 és Szegeden 23 méterrel mélyebben van, mint a Dunáé Budapesten. A Duna vize tehát a mély bevágású csatornán természetes eséssel volna a Tiszába vezethető Tudjuk azonban azt ls, hogy Duna és a Tisza közti területen enyhe emelkedésű magaslat húzódik északról délre, mely Budapest és Szolnok vonalában 45—50 m, a Budapest—Csongrád irányban 15—20 m-rel magasabb, mint a Duna kis vize Budapesten. Ez azt jelenti, hogy vagy ilyen mély bevágást kell a csatornának készíteni a magaslatokon, vagy pedig zsilipekkel ellátott magasvezetésü csatornával kell az emelkedéseken áthaladni. Utóbbi esetben az 1905-ös tervek szerint, a szolnoki vonalon 21 zsilipet, a csongrádi irányban legalább 10 zsilipet, a szegedi irányban 11 zsilipet kellene építeni szemben a mélyvezetésű csatorna legfeljebb 5 zsilipjével. Ha most még azt is tudjuk, hogy a zsilipek a magasvezetésü csatornának nemcsak építési tőltségeit növelik meg lényegesen, de a csatorna forgalmában az átzsilipelések igen jelentékeny veszteséget jelentenek ugy üzemkötségben, mint időben, önként vetődik fel a gondolat: iem helyesebb-e a csatornát a legalkalmasabb vonal kikeresésével mélyvezetésüen megépíteni? A mély bevágás ellen egyik legtöbbet hangoztatott kifogás az, hogy leszálltja a talajvizet, 2—4 km. szélességben kiszárítja és terméketlenné teszi a csatorna mentét s a szél a száraz futóhomokot a csatornába hordaná. Ezzel szemben ugy áll a dolog, hogy a Duna—Tisza között a talajvíz általában magasan, átlagban a talajszin alatt 2 méterre van, mert ezen alól vizátneremesztő márga és agyagréteg fekszik. Ilyen mélyre pedig a magasvezetésü csatorna is leásandó, tehát a mély csatorna sem okozhat nagyobb taUjviz süllyesztést, mint a magasvezetésü a ez semmi esetre sem lehet pár száz méternél távolabbraható. A környező terület pedig a mély csatornából kikerülő nagyobb tömegű földdel nagyobb szélességbe beborítható, ezzel és fásításai megköthető s igy a behomokolódás lehetősége sem nagyobb, sőt esetleg osekélvebb, mint a magas vezetés esetén. Kifogás az is, hogy mély bevágás oldallejtőinek megkötése nehézségekkel jár. Ez a csak ittott előforduló könnyen leküzdhető csekélyebb lejtőkkel, kőrakattal s a technika egyéb egyszerű eszközeivel, melyekre különben * magasvezetés esetén is szükség lenne egyes Helyeken. A mély bevágás felett igaz, hogy nagyobb hidak szükségesek, ilyen azonban nem sok van és számuk és méreteik akár bevágással, akár az útnak a rézsűbe való beépítésével csökkenthető. Igaz, hogy a mély bevágás mentén a ki- és berakodás az áruknak 15—20 m-re valő felemelését, illetve leszállítását kivánja. Ez azonban a csatornának csak cca 30 km hosszában szükséges, e'lenben magas vezetés esetén a csatornán áthaladó összes szállítmányok felemelendők a dombhát tetejéig. Kifogás az is, hogy a csatorna vízfolyása a vontatást nehezítené. A vízfolyás sebessége azonban tetszés szerint szabályozható ugy, hogy az » vontatásra alig volna befolyással. Utoljára hagytam a legfontosabb kifogást, hogy a mély esatorna épitésa költségesebb, mint a magasvezetésüé. A különbséget 1906-ben mintegy 24 százalékra tették. Ennek számitásnak helyességéi már 1905-ben kétségbevonták. ma azonban éppen nem áll meg. Tudjuk, hogy az építőanyagok árai azóta igen nagy mértékben emelkedtek, ellenben a munkabérek, — különösen a földmunkák árai —, Inkább csökkentek. Ez vzt jelenti, hogy a zsilipek megépítése ma sokkal többe kerülne, ellenben a földmunkák költségei