Délmagyarország, 1932. augusztus (8. évfolyam, 175-198. szám)

1932-08-20 / 190. szám

VIII. zo VIA DRÁGA FEHÉRNEMŰIÉT ho»znA!|a a Kiadó* mlnótéqU 70 százalékos « flAPE (volt hnspénztirii 11 HAZISZAPPANT meri menles minden pótanyaglól Vásárlásnál ogueiittnK a „HÁPÉ" fteigegzöre végre nem dúsgazdag és magányos hölgyek hivatása, hogy a költségvetés általuk megjelölt hiányainak pótlására küldjenek ajándékokat •a pénzügyminiszternek. Gesztusra mindeneset­re szebb le'.t volna, ha az eredeti 200.000 fon­tot a költségvetésre való alludálás nékül tüdő­beteg-gondozóra, muzeumra, könyvtárra, ku­tató-intézetre vagy bármely más közcélra ajánlja fel. Akkor talán a kancellár sem he­lyezkedett volna az állami büszkeség állás­pontjára és az összeget köszönetének kifejezé­se melleit rendeltetésének megfelelőén hasz­nálja fel­Az esetet más tanulságok levonására aka­rom felhasználni. Az egyik tanulság az, hogy adva van valaki, aki abuan á kényelmes hely­zetben van, mintha Liechtensteinben élne és nem használja ki ennek a liechtensteini hely­zetnek az előnyeit, hanem ha kissé különös formában is. de részesedni akar a közterhek viselésében. A másik tanulság inkább az ösz­szehasonlitás jellegével bir. Tudvalevő, hogy minél nagyobb a vagyon és jövedelem, annál nagyobb mértékben tudja magát kivonni a közterhek igazságos és arányos viselése alól. Kétségtelen, hogy nálunk olyan vagyonok és jövedelmek, aminők Angliában vannak, nin­csenek. Nálunk kevesen vannak, akik akár négymilliót, akár nyolcszázezer pengőt egy­szerűen oda tudnának ajándékozni. Látom el­lenben azt, hogy nálunk Magyarországon ép­pen a legnagyobb vagyonok és jövedelmek él­vezői a legkevésbbé adakozók és látom azt is, ha mégis adriák anyagi erejükkel egyáltalán arányban nem álló, nevetségesen csekély ész­szegeket, akkor olyan elismerést követelnek érle. ami legfeljebb a Lady Houstonéhoz ha­sonló adományokat illethet meg. A modern államnak és egyéb közületeknek feladatai igen terhesek és ezeknek teljésitésé éppen eléggé igénybe veszi a polgárok teher­viselő képességét. De ennek a teherviselő ké­pességnek a teljes igénybevétele után marad­nak még olyan kulturális és egyéb szükségle­tek, amelyekre nem telik, pedig ezek is hoz­zátartoznak az emberi étet jobbá, szebbé és tö­kéletesebbé tételéhez. A gazdagság, a vagycui akkor teljesíti legszebben hivatását, ha az ilyen célokra önkéntelen és komolyan megadóztat­ja önmagát. Ha ilyen irányba terelődik a Lady Houstonok és magyar kollégáik áldozatkész­sége, kijár érte a legteljesebb köszönet Üzletem áthelyezése miatt gyönyörű szép bútorok csoda olcsón Sok pénzt lakarii meg, ~ - • bútora mi ha szükségletét nálam szerzi be. JlnSOl kCiSZIw Feketesas e'adók. butoráruh Aza ucca 15. sx. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (A szakértő) Gyermekkoromban K. János volt legkülönb bor­ivó, ami figyelemreméltó dolog, mert a mi vi­dékünkön többrendbeli kiváló borivó élt Az urak abban sz időben, mikor ez a do og történt, a kávéházban fekete helyett spriccert ittak, batyu, bálák ideién pedig pezsgővel tartották jól a nagy. bőgőt. — Belém uram, inkább belém, könyörgött a cigány, amivel aztán hirtelen véget is értek a brummolö hangok, mert a fekete legény hanvat vágódott, szerszámát magasra emelte s ugy csűr. gatta abböi magába az italt. A pezsgőt egyébként se szerette János, elido­gátt 6 csendben akár egymagában, de annál na­gyobb eredménnyel. Azonban hajnal felé, vagy akár másnap délelőtt — meg nem szakittatván mű­ködésében — pisztofyt rántott a kocsmárosra, ha az másfajta bort hozott neki Nem törte a keverést. A dolgokat ugyanis ugy keli venni, amint azok vannak A mulatozó ember jó bort iszik, talán sokat is iszik, az előrehaladó órákban aztán lel­kiismeretlen helyen olcsó vinkót tálalnak elébe, ám a magsabb áron. CsináKák ezt a tréfátak­kortáft is, de János hallatlan szaktudásán meg­törtek a törekvések, mert János az általános ón­tudatlanság idején, sötét szobában, épp ugy meg­állapította a borok származását és idejét, mint világos nappal, kezdetén az ügyeknek és állapotok­nak Az is egyre ment nála, hogy külföldi, vagy honi, hegyi, homoki az ita-r, — ezért rettegtek a borkereskedők, ha valaki Jánost vitte magával szakértőnek. Valamelyik restauráció után esett meg, hogy egyszerre megint túlságosan kezdett szálldosni a János hir e-neve, amire nézve az egyik deputá tusnak kétségei támadtak. Azt mondta ugyanis. — Hát arra már magam is kiváncsi volnékl Fölöttébb lehurrogták, de ugyanakkor fürge fu­tárok indultak szerte a városba, hogy annyi faj­tájú hiteles bort szerezzenek, ahányfélét csak tud­nak Sorba állították a palackokat, János meg se nézte, hogy mifélék, csak annyit mondott a kételkedőnek: — Gyere ide girhes, kösd be a szemem. Megindult a próba rengeteg tanú jelenlétében De egyre jobban fokozódott a bámulat is, mert akaüiak olyanok is, akik addig csak hirböl ismer­ték János nagy tudását, mig most szem tőt* szembe tapasztalhatták, hogy ez a tudomány a boszor­kánysággat határos. Megmondta az mind a minőséget, az évet, még a termelés, a kezelés speciális titkaira is rávi­lágított, melyiknek a venyigéjét metszették csa­posra, melyikét nem. Egyszer aztán, épp a vége felé jártak, ahogy az ajakához emeli a poharat, megálL — Hm! A társaság egymásra néz, ugy adja tovább egyik szem a másiknak: — Zavarba jőttt — Mingvárt megmondom ezt is, jelentette Já­nos, csak türelmet kérek. Nagyon régen ittam már belőle, de ismerem az izét, hogyne ismer­ném, ha mingjárt elválaszt is tőle vagy har­minc esztendő, hogy nem találkoztam vele. Any­nyit máris mondhatok, hogy hazai... Felhajtott még egy kortyot, meghömpőlygetie a szájában, szagolgatta, egyszerre csak falhoz vágta a poharat. — Fene belétek, hiszen ez viz! (Régi katonákról) A régi katonai ételben nagy ur volt a mani­puláns őrmester, nyilván ő róla hívták általá­ban a közétet terén, elkövetett egyet-mást ma­nipulálásnak. Rendkívüli szolgálatokat tett egy ilyen, min­den hájjal megkjnt, őrmester, végezte a tisztek munkáját, hát sokat elnéztek neki. A lénungot is az őrmester fizette ki, C ter­jesztette be az elszámolást, amit senki sem vizs­gált felül. A huszá-oknái semmi esetre. Majd még iiyen közönséges civil dolgokkal is foglalkoznak! A számadásokban aztán hetenkiut volt egy ilyes tét©!: Solangsgehf — fl. 5. Aki véletlenül elolvasta, az se merte kérdezni, hogy mjt jelentbet a szó. — restelte volna, hogy nem érti Valaki egyszer mégis megkérdezte s akkor azt a választ kapta. — Es geht tchon nicht weiter. Magyarul ez volt az értelme: Lopok. amin rá nem jőnuek. A granicsár fiszt is korának legjámborabb lel­kei k">zé tartozott Császárhű alázatos szolga, aki mindig csak Hochheitokrói hallott s a hatalma­sok neve felmerülésekor akkor is merev pózba vágta magát, ha egymagában volt — Muss ich sterben, siránkozott agg korában, ohne dass ich den Hochen Aerar nur einmai' bitté gesehen. Ugy is halt meg. Sose tudta meg, hogy a »magas kincstár* (hivatalos alázattal csakis ma­gas) nem élő személy, hanem fogalom (A gyöngéd anyós) Dr. K. régi szegedi orvos, a legjobb izü humo­risták közé tartozott, tele anekdotával, ötlet­tét Szatirikus vénája szinte kifogyhatatlan, — — nem is vette senki szívesen, ha K nyelvére kerüt. Azonban az Isten nem ver bottal Bebizonyo­sodott ez az ő esetében is. Volt egyszer egy kegyetlenül hűvös, nedves jú­niusunk, megfagyott az emberben a lélek, amely ilyen esetben, amikor a gyógyító napsugarat vár­na, fanyarrá válik, kallemetlenné a kedély. — Tudod mit, mondja egy napon K. a fele­ségének? Gyerünk le Velencébe, böjtöljük ki ott ezt a csúf hazai időjárást Járták ők amugy is sokat a külföldet, nem volt komolyabb dolog, ami akadályul szolgálta­tott volna, harmadnap már a lagunákon evezt k A doktor csupa iirává olvadt, mikor ekkora távolságból az anyósára gondolt s megindítván az anzikszek sorozatát, neki címezte az elsőt — »Pompásan érezzük magunkat, egész nap csavargunk, csónakázunk. Csak az csökkenti az örömünket, hogy nincs velünk a kedves mama is« Csengő dalban, zengő rimben ki keresne iga­zat? — énekelte valamikor boldog emlékezetű sze­gény inczédy László. Az ám, ki keresne más, mint az anyós! Amint ugyanis megkapta a levelezőlapot, nyom­ban vonatra ült és meg sem állt Velencéig. — Hogy ne bus-.tjatok, hát eljöttem, ielentette ki szent ártatlansággal. Mindenesetre olyannal, amilyenre egy anyós képes. Bob. 1931. évi termés* siller vagy kadar pjros uradalmi pusztamérgesi fehér, édeskés zamatu. négy éves ura­dalmi rjz'jng, nehéz Törés stb. legkiTálöbb minőségben legolcsóbban .kihordásra nagy árengedménnyel kaphatók Lőwlngernét Petőfi Sándor sajtárat 75. 2<« ^ „Wülkán". tűzhelyeket gyarl. srB'.lll t, Jov-ii mélyen leszállított árban felelírséí SS rt!0S fttztielgflzeme Legjobb vásárlási alkalom! Augusztus hó folyamán 148 MERTEK UTflM készíttesse nyári Ag öszi ruhaszükségletét LEGOLCSÓBBAN Nyersselyem és vászon öltönyök P 36. —-tói Mohair í.uster, Tropiral P 64. — ,» Mosó CoTercoats és Joppek P 10-— Burett öltöny és külön nadrágok P 6. — ,« Gyapjú kamgarn öltönyök P 64.— ,* Kész burettöltönyök P 10.— (t Fiu öltönyök, Joppék, nadrágok Minden áru megbízható, fó és olcsó­VER/ENYEN FELÜL Szabásban Árban Minőségben FÖLDES IZSÓ KLAUZÁL TÉR Mért örül a szegedi, ha hosszabb utazás után ismét városába térhet? 382 A hüs tiszaviznek és a Gárgyán-csötésztána*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom