Délmagyarország, 1932. augusztus (8. évfolyam, 175-198. szám)

1932-08-20 / 190. szám

VIII. 20 Egy fillért se dobjon ki hiába! Már 210 -tői kapható az elismert legjobb minőségű GFB fUrdő trikók, GFB férfi harisnyák nagy választékban ^av-vfov^ Ne vegyen hibás és selejtes árut! harisnya -7,r 53 minden létezd szín- és minőségben Pollik Hatszáz sertés hullott el a Szegeden és környékén pusztító sertéspestisben (A Délmagyarország munkatársáéi.) A sertéspestis egyre terjed Szegeden és környékén. A vész ugyan nem éri el a tavalyi méreteket, a város területén eddig már több, mint 600 sertés hullott el. A veszedelmet növeli az is. hogy az utóbbi napokban sertésorbánc is jellépett. Az állatorvosi hivatal most nemcsak az I., hanem a II. és III. kerületre is elrendelte a zárlatot. Ezek az intézkedések alig célravezetők, mert számos sertést csempésznek át járlatlevél nélkül idegen törvényhatóságok területére. Az egyetlen komoly védőintézkedés az lenne, amint azt velünk az állatorvosi hivatalban közölték, ha kötelezővé lennék a védőoltásokat az úgynevezett szimultán anyaggal, amely az eddigi oltóanyagok árával szemben olcsóbb. Teljes csak akkor lenne a védekezés, ha az állam a nemre'i vagyon megóvása érdekében az oltóanyagot ingyen bocsájtaná a gazdák rendelkezésére. A sertésvésszel kapcsolatban Purgly Emil földmüvelésügyi miniszter leiratot intézett a városhoz, amelyben felhivja a polgármestert, hogy a gazdaközönséget hivja fel a sertésvész veszedelmére és figyelmeztesse a gazdákat, hogy a sertések megbetegedését nyomban jelentsék be. A földművelésügyi miniszter a pestis terjedésérek okát leginkább abban látja, hogy a gazdák nem jelentik be beteg állataikat. nem hivnak orvost, sőt a beleg állatokat is kihajtják a közös legelőkre. LABBAZIA L HOTEL CONTINENTAL é» depandancai az adriai Riviéra tegmodernabb, legkonfortabilisabb szállodája, Abbazia legszebb helyén. — Ritíinő konyha. — Appartementek fürdőszobával. — Tonnisz. — Garatre. •-- Tengeri fürdő a házban. — Teljes ellátás nooi 11 penoőfől a elea-intr ntján. 35 I ÚTINAPLÓ külföldi tapasztalatokkal, szegedi és más hazai reminiscenciákkal Monfalcone, Redipuglia, vagy a hősök temetője, Doberdo és Monté San Michele A világ legrosszabb autóállományához, a szegedihez képest remek budapesti autó száguld ki velünk Budára, a déli vasúti pályaudvarra. Indulásig kevés időnk van már csak, néhány percig mégis kedvtelve szemléljük, amint autó autó után érkezik s a bécsi nyugati pályaudvarhoz hasonló állomási épület elölt mozgalmasságban és zajban a békebelire emlékeztető élet nyüzsög. Az arányok természetesen mások. Sokkal szerényebbek. A kép azonban igy is vonzó. Az alkonyatban autó autó után érkezik. Hordár fogadja valamennyit. Az utas mind ideges és siet. Persze a gyalogszerrel érkezők is. A vonat már megtelt. Kofferjeinkkel az egyetlen külföldi kocsihoz görnyedez a hordár. Ennek is csak egye len fülkéjében van bét hely. Egyik sincs elfoglalva. Elővigyázatosságból mégis megkérdezem: — Szabad ez a két hely? A fülkében, amelyben máris meglehetős adag cigarettafüst terjeng, csak nők ülnek. Kérdésemre eyyiktől sem kapok választ. A kővetkező pillanatban azonban mégis megszólal az egyik, 55—60 évesnek látszó, bizalmatlanság felkellésére a 'egnagyobb mértékben alkalmas külsejű, feke'erubás néni: — Bizony nem tudjuk, de az egyik hely talán mégis szabad. Uíolsó simítások és indulás Kellemetlen helyzetemben hálásan fogadom ezt a kétes világosságú választ is. Négyen utaztunk és legfeljebb nyolc-tiz perccel a vonat indulása előtt egy helyünk már feltétlenül volt. Ez is eredmény, gondoltam és azzal biztattam magamat, hogy valahogy elmúlik ez az éjszaka is, amikor a hordár elém állt és jelentette, hogy más hely hijján a folyosó még szabad helyein telte le a koffereket Elindultam podgyászszemlére. Tömérdek akadály megmászása ulán rátaláltam valamennyi kofferünkre. Fizettem. A hordár leszállt. Ugyanekkor felszállt azonban az inspekciós vasúti liszt, végigment a kocsin, kérte az útleveleket s a »belföldi utasokaU felszólította, hogy menjenek át más kocsiba, mert ez a kocsi kizárólag külföldre utazók részére van fenntartva. Egyszerre mozgalmas költözködés kezdődött. A mellettünk lévő fülkében is felszabadult két hely. Rendes polgári helyeikre kerüllek a kofferek is. Most azonban mi cipekedtünk velük. Megnyugodva .de fáradtan és verejtékezve ültem le. Megnéztem az órámat. Boldogan állapítottam meg. hogy már csak két-három perc hiányzik az indulásig. Azt hittem, hogy Abbáziáig most már nem lesz izgalmam. Egyszerrre azonban feláll az iménti néni. akitől a két szabadnak látszó és szabadnak is bizonyult helyről azt a kétes felvilágosítást kaptam, kezet nyújt a vele szemben ülő. feketehajú, tetőtől talpig fekeleruhás, jószabásu, szemüveges nőnek és a világ legártatlanabb hangján ezt mondja: — Icukám, hát Islen veled. Vigyázz, drága, nagyon magadra. Hízzál meg. A másik nő. aki szintén szemben ült Icukával s aki szintén felállt, szintén mondott valamit De Icuka fülébe súgva. Annyit mégis meghallottam: — A fene egye meg a férfiakat. Hasonló jókívánságokat hangoztatott a harmadik nő is. aki már nem Icukával szemben, hanem Icuka melleit foglalt el egy helyei. Ilyen jókívánságok közepette ölelte és csókolta össze Icukát a három nő. Az ötödik nőnek, aki nem hangoztatott jókívánságokat s aki állt, csak a kezét szorongatták. Azután sietve leszálltak a három nők. A kupé ajtaja hangosan becsapódott utánuk. Alig érlek az ablakhoz, ahol állva várt rájuk Icuka, a vonat megindult. Az általános zajban még hallottam a néni hangját: — Igyekezzél lelkem kénye mesen utazni. í A vonat zakatolása gyors ütemben szaporodott. Mind a négyen elhelyezkedtünk. Egy fülkében. Kényelmesen. AnélküU hogy egyetlen szót kiejlettünk volna. Icuka pedig leült. Nagyot fujt. Jlátradült. Rágyújtott és ugy csinált. mintha nagy élvezettel szivná be és fújná ki a szürke füstöt A zsidókérdés a Balaton pariján A Balaton lebilincselt. Sokn merültünk el vizének, csöndjénck. kődének, egének s az egészből együtt kiáradó hangulatos képnek a szemlé'e'ébe, A szomszédos fülke utasai azonban n'm hagyt k magukat zavartatni. Vita koziak. Kihallatszott, •mint az eiyík ezt mondta: — A tenger nem szebb, m n a Balaton. A legszebb a világon a Balaton. Csak zs'di tud ol) n komisz fráter lenni, hogy külföldre menjen nyaralni, — Csak hagyja, hangzott a válasz. A püspökök és a miniszterek n.m m nt külföldre mennek? A hatánon a magyar fináncok gyorsén végeznek, Sokat a jugoszlávok se alkalmatlankodnak. A jugoszláv kalauz folyékonyan beszél németül, jAmikor elvégezte a dolgát, a vonatunk már koromsötét éjszakában vágtat. Az utasok elbágyadnak Elzsibbadnak. Ki jobbra dűl. Ki balra. Van, ki ugy alszik el, hogy a , mellére horgasztja a fejét s azután mozdulatlanná meredve szuszog: leuska legtovább állja a harcot az álmosság ellen. Maga mellé veszi téglalap alakú kézitáskáját, rátámaszkodik, füstöl s ugy tesz% mintha kibámulna, pedig állandóan a mellette ülő férfi felé les. A vonat vág'atásából most tiszta, ütemes ritmus zakatol ki. Elálmosodik Icuka is. Egyszerre csak kilankad elernyedt ujjai közül a cigaretta. A feja valósággal koppan, amikor hátra düL Már hortyog is. Most feláll a férfi. Eltapossa a cigarettát, Megszorítja a mélyen alvó gyerekek meleg kezét. Kimegy a folyosóra. Kinéz a csillagos éjszakába. És álmodik Abbázia Liberális az olasz vámőr-szolgálat is. Az ola t kalauzzal már baj van. Csak ofaszul tud. Tolmács segítségével azonban mindenki megérteti magát vele. A szomszédos fülkének az az utasa, aki a miniszterek külföldre-utazását kifogásolta az este, mégis megjegyzi: — Ide bizony olyan kalauzt küldhe'nének, aki legalább németül tud. A jegvv*zsgálat után valamenn i utas kiles az ablakon, Azok is, akik már többször utaztak erre. A tongert lesik. A vonat száguld. De érdrk el n vidékeket hagy maga után. S rövid ut s rövid idő választja el Abbáziától, amikor feltün k szerényen és nem szenzációt keltöen, hatalmas mr-drében méltóságteljes nyugalommal pihen e, kéken és szépen, ködösen és mégis kitárt n it'siggal a tenger. Nézik Bámulják. Azok is, akik már látták. A vonat vágtat. Most íassiL Beérkezik Abbázia állomására. Az utasok cihelödnck A hordárok lassítva dolgoznak. Az utasok annii jobban ideges, kednek. Észre sem veszik, hogy közvetlenül Abbázia állomás előtt elveszett szemük elöl a tenger s hogy a megérkezés erre a világhírű tengeri fürdőhelyre olyan, mintha egy jóképű alföldi mezővárosba érkezett volna az ember. Beretvás aasztiila a lesmakacsabb fejfájást is elmulasztja