Délmagyarország, 1932. július (8. évfolyam, 148-174. szám)

1932-07-03 / 150. szám

vn. 3 Zsebtolvafok a szombati hetipiacon CA Dilmagi/arország munkatársától.) A szombati hetipiacon vakmerő zsebtolvajok dolgoztak, körüliéiül 7—8 esetben követtek el zsebtolvajlást. Már a kora reggeli órákban panaszt tette'« i rendőrség központi ügyeletén, hogy egy asszonytól 00 pengőt loptak el a Valéria-téren Azonnal detektívek mentek ki • piacra, nyomozásuk azonban nem járt eredménnyel. Nem sokkal később még 6—7 ujabb panaszt tettek a rendőrségen. Egyiktől 80. a másiktól 40, azonkívül kisebb összegeket loptak el a zsebtolvajok. A rendőrségnek az a feltevése, hogy átutazó zsebtolvajbanda működött a piacon. A detektiveknek a déli órákban sikerűit a zsebtolvajok nyomára akadni Remélik, hogy vasárnapra valamennyi tolvajt sikerűi elfogni SZEGEDI KIÁLLÍTÁS Irta TONELLI SÁNDOR Ezt a cikket tulajdonképpen már néhány hét előtt szerettem volna megírni, mikor még állt az ipartestület helyiségében rendezett ipari vásár. Akkor azonban helyesebbnek láttam, hogy egy közvetlen ismertető cikket irok • vásárról a nagyközönség számára és amit most mondandó vagyok, egy későbbi időpontra tartom fenn magamnak. A kérdés, amelyet lel akarok tenni, *z, hogy mi a jelentőségűk ezeknek a vásároknak és mennyiben •an meg a fejlesztésük lehetősége. Hogy az iparosokra mit jelent a vásár, azt már a múltkori cikkemben megírtam. Nyerten megmondva, közvetlen és közvetett eladási lehetőséget. Az iparos, akinek nincsen kirakata, alkalomhoz jut, hogy termékeit, gyártmányait a közönséggel megismertesse. A gazdasági tömegvonzásnak, közkeletűen reklámnak a törvénye hozza magával, hogy az Ilyen bemutatások élénkitően hatnak a vásárlási kedvre és esetleg olyan üzletek megkötésére vezetnek, amelyek máskülönben nem Jöttek volna létre. Az iparosokon kivül azonban a vásárnak közvetett és nem alábecsülhető jelentősége van a városra négve is. Forgalmat teremt és idegeneket vonz. Ennek tulajdonítandó, hogy mostanában, alig egy-két évtizeddel azután, hogy divatba jött annak emlegetése, hogy a kiállítások kora lejárt, a külföldön minden valamirevaló város igyekszik Ilyen ipari bemutató jellegével biró vásárokat rendezni és maguk a városok tetemes áldozatokat vállalnak a vásárok rendezési költségeinek előteremtése körül. Ha ez a megfontolás helyes a külföldön, akkor igaznak kell lenni nálunk Magyarországon és szűkebb keretek között Szegeden is. Vizsgáljuk ebből a szempontból, hogy mit lehetne temd a szegedi ipari vásár fejlődése érdekében? 'Anyag szempontjából a szegedi ipari vátár ellen nem volt kifogás emelhető. A kiállító iparosok termelésük legjavát hozták el és igyekeztek méltóan reprezentálni szakmájukat és Szeged kézműiparát A baj ott kezdődött, hogy a bemutatott anyag kevés volt, össze volt zsúfolva, minek következtében nem érvényesülhetett ugy, mint kellett volna és azokon a napokon, mikor kissé nagyobb volt a látogatók száma, már mozogni is alig lehetett az ipartestületnek a vásár számára átalakított helyiségeiben. Er a baj pedig abban a mértékben csak súlyosbodni fog, amint az évről-évre rendezett vásárok meg jobban átmennek a köztudatba s a viszonyok esetleges megjavulása, — aminek reményéről letennünk nem szabad, — még többeket fog rávenni, hogy az ipari vásáron való részvételre jelentkezzenek. Bent, a város belterületén ezt a kérdést véleményem szerint megoldani nem lehet, mert mindenütt bele fog ütközni a kiállítás vezetősége a legnagyobb akadályba, a falakba és a meglevő épületek korlátozottságába. A lipcsei péMa, amelyet egy szűkebb megbeszélés alkalmával ellene vetettek ennek a felfogásomnak, nem vág. Lipcse kimondott árumintavásár, ahol nem eladásra szánt kész ipari termékeket, hanem fő'eg a gyári termelés árumintáit mutatják be. Ott már évszázados fejlődés folytán alakult ugy _ a vásár, hogy a város belsejében vannak óriási nagy, egyenesen kiállítási célokra rendelt épületek. Ott meg lehet engedni azt a luxust, hogy egési nagy épülettömbök az év nagy részében üresen álljanak és csak a tavaszi és őszi vásárt megelőzőleg és kóvetőleg, aránylag rövid időn keresztül vétessenek igénybe. Nálunk az ilyesmit elképzelni lehetetlenség. De már Lipcsében is, a háború óta egészen nagy vásárváros épült a tulajdonképpeni belterületen kivül, amely vásárváros épületei, pavilloniai kizárólag kiállüási célokat szolgálnak. Másutt, ahol ujabB keletű az ipari vásárok rendezése, mindenütt kivül mentek a tulajdonképpeni városon és szabad területeket igyekeztek erre a célra rezerválni. Mi legyen az ilyen, ipari vásárok számára rezerválandó területek lényeges kelléke? Az, hogy valamely főközlekedési útvonal mentén, vagy annak meghosszabbításában feküdjenek, legyen még könnyű megkózelités lehetősége. a terület legyen olyan, hogy szűkség esetén magát a vásárt bővíteni lehessen és a szorosan vett kiállUási csarnokokon kivül helyük legyen az olyan látványosságoknak, szórakozási alkalmaknak is, amelyek ma minden ilyen kiállítási alkalomn'ák elkerülhetetlen járulékai Néhány év előtt a Baross-Szövetség rén3ezett Szegeden egy kisebbfajta kiállítást a rcpülőlelep hangárjaiban. Bevétel szempontjából, ugy tudom, ez a kiállítás fényesen sikerült. Ez azonban merő véletlen volt és csak az időjárásnak volt köszönhető. Csak tessék elképzelni, mi történt volna, ha példánl egy alapos eső eláztatja az utat és a vili?mos végállomástól sártengeren keresztül kell a kiállítás kapujáig átlábolni? Újszeged is nagyrészben ilyen okoknál fogva kiállítási területnek alkalmatlan. A közlekedés nem elég Sohasem fogja elfelejteni, ha a KONZUM törmelék vörköli kdvé/dt egyswr A legjobb fajok törmeléke: 10 deka 30 fillér. .KONZUM*, Kossuth Lajos sufnit 1. fiS gyors és tömegforgalom számára nem elégséges, azonkívül pedig minden kiállítási építkezés a park rovására menne, amelyet pedig lehetőleg sértetlenül kellene biztosítani a város üdülést kereső közönsége részére. Meggyőződésem szerint az egyetlen hely Szegeden, amely állandó kiállítási területnek alkalmas, a Kossuth Lajos-sugárutnak a dohánygyári telkek visszaadásából és a vámház melletti vizállás feltöltéséből képződött része. Igaz ugyan, hogy ez a tekintélyes terület az eddigi tervek szerint házépítés céljára lett volna fenntartva, miként a tapasztalatok mutatják azonban, a vevők még az ingyentelek átengedése mellett se nagyon tolonganak. Ezen a területen egyelőre egy kiállítási csarnokot kellene építeni, a többi helyet pedig át lehetne engedni mutatványosoknak és egyéb szórakozási alkalmatosságoknak. Természetesen a kiállítási csarnok mellett elegendő helyet kellett rezerválni olyan kiállítók számára, akik kiállítások és vásárok rendezése esetén nem a csarnokban, hanem önálló pavillonokban akarnának elhelyezkedni. Ez annál inkább szükséges, mert a kiállításoknak ezek a legjobb fizetői és eddigelé éppen ezek maradtak el az ipartestületben rendezett ipari vásárokról, minthogy ott nem lehetett nekik helyet biztosítani Ne mondja senki, hogy ez az elgondolás a mai viszonyok között utópisztikus és nem érdemes vele foglalkozni Elsősorban én nem mondom azt, hogy ezt a kiállítási csarnokot rögtön meg kell építeni, hanem csupán azt szeretném, hogy a hely biztosittassék a jövő számára. Meggyőződésem szerint ugyanis az eddigi ipari vásárok egy-két év múlva eljutnak oda, hogy a kényszerű szükség és a fejlődés fogja parancsolni, hogy számukra a beépített belterületen kenessünk valahol helyet. Másodszor az ilyen terveket előre kell megvitatni és részleteikben tisztázni, hogy mikor igazán aktuálisakká válnak, már kialakult közvélemény legyen mellettük. Harmadszor pedig, ha ebben a kérdésben összefognak az érdekelt szervezetek", a város, a kamara és az ipartestület, akkor talán néhány évre való előirányzat mellett lehetne a terv számára olyan financiális alapot is találni, amely még a reális megvalósítást is lehetővé teszi. Ajánlom a gondolatot az érdekelt körök szíves figyelmébe. A HAJ ÁPOÚ&áHOZ TÖBB KELLMINT BMSÁS KÖZÖNSÉGES SZAPPAMJX. e*es í Az *h ég MINDENS* ETI FEJNÍTsAsilOZ ELIDA SHAMPOO