Délmagyarország, 1932. június (8. évfolyam, 123-147. szám)

1932-06-19 / 139. szám

DHMAGYARORSZÁG WZEOEO. laerkaMMMoi Somogyi ucca t2.Lem. Telefon: 23-33.'KlAdAhlvalal, tWiiyviér letiyiroda Aradi T^lolon > 1V4A. « Nyomda > Löw UpM ucca 10. Telefon t IO-34. TaytrnM A* !ev«ieim • Dflmnoyarortzaa tteged Vasárnap, 1932 Junlus 19 Ara 24 fillér VIII. évfolyam, 139. ELŐFIZETÉS' Havonta helyben 3.20 Ttdéken «• Bodapetlen >««. KtUföMttn »*40 pengd. - E0TM ^"i1,!* nap Ifl, vntAr- ea B«ntpnap»4 " rdet««ek lelTélele tarifa MWttnl. Meole|nnl« hétlA utvéleWral wwna^tn renpel ••• Két héttel az aratás előtt A kormányzat rendszerében az elfáradás és elkedvetlenedée akkor váltak tényezőkké, amikon nincsen a világon párt, amelyik nem az ilhatározottságtől és a hajlithatatlanságtól vár törekvései számára eredményt • a maga számára sikert Ma nem kormányozhatnak Hamletek. Nem a meddő kételkedésnek s az óvatos körültekintés kentempládójának korszakát éljük, ma cselekvéssel kell megoldani a problémák frontját Két héttel az aratás elSít nem lehet virágok szirmaitól kérni a választ, nem arra, hogy szeretsz, vagy nem szeretsz, hanem arra, hogy boletta-e vagy termésrendelet Ma nem lehet azon meditálni, hogy a nagybirtok kapjon-e inkább bolettát vagy a kisbirtok adóelengedést Az aratást nem lehet elhalasztani orra ax Időre, amig a kormány összes bizottságaival letárgyalja ezt a kérdést s amig harmóniát teremt az érdektelen centrum és érdekelt frakciók között A kereskedők nem várhatnak addig, amig a cselekvés mai tempójában rájuk kerül a sor s nem bizhatják magukat azokra, akik az utolsó tanácsra hallgatnak, de soha nem tudják, bogy az utolsó tanácsot kitől kérjéV. Az iparosoknak nincs idejük várni arra, hogy a kormányzat akkor foglalkozzon velük, amikor nyugodt levegőhöz jutott Kinek van ma ebben az országban nyugodt levegője cselekvései és elhatározásai számára? A világválság elmúlt, mert ami most van, az már nem válság, hanem katasztrófa. — mondotta Lausanneban MacDonald. A mi gazdasági felkészültségünk, a mi erőforrásaink, a mi közgazdasági muníciónk nem teszi számunkra lehetővé azt hogy a szükreszabott magyar hau.rokon belül a katasztrófává sulyosodott válság hatását csökkentsük. De ha a gazdasági élet adottságai nem teszik ezt lehetővé, a kormányzatunk minden erőkifejtésének, minden elhatározásának, minden törekvésének ezt az egyetlen célt kellene szolgálni. Amikor mi a cselekvés politikusait sürgetjük, nem — Hitler Adolfra gondolunk. Nem azoknak cselekvéseit kívánjuk, akikben az elfogultság és önbizalom teremtik meg a hivatottság jogcímeit. A muló idők muló jelenségei nem gyöngíthetik meg bennünk a demokrácia erejébe s a demokrácia jövőjébe vetett rendíthetetlen meggyőződésünket. Magunk is valljuk, hogy a mai idők a pár: kereteket széltőrdelik azok közölt, akiket nem a párturalomtól várt előnyök, hanem népük szolgálata kényszeritett be a pártok harcába. Nem is pártérdekeket akarunk szolgálni, de nem tudunk lemondani annak a kötelességnek teljesítéséről, amit az ország szolgálata ró ránk. Nem pártértek az, hogy a veszély katasztrófális méretei kőzött a cselekvésre bátrak s a közérdek szolgálatára elsők álljanak az első helyeken. Voltak idők, amikor a kósedelmeskedés volt erény. Do ma semmit rem lehet az időkre bízni, ma nemcsak az életviszonyokat, de az időket is kormányozni kell. Amikor áradat fenyeget, nem lehet a »mindent gyógyító időtől* várni azt, hogy felemelje a töltéseket Ha tüz pusztítja a tetőt, nem Lehet az időt annak megvilatásáv&l tölteni, hogy a lakók melyik kategóriájának melyik rétege érdemli meg először a mentés munkájának — ígéretét Nem félünk attól, ha át is kell esnünk a külföldi impulzusok nyomán egy-két kísérleten. Ha a sors ugy akarja, hogy egy-két próbálkozáson át kell még vészelni, a nemzet életereje s történelmi hivatása ki fogja állni ezt a megpróbáltatást is. De ebből a tespedő meddőségből ki lcell már szabadítani az országot A nagy elhatározások s világot betöltő cselekvések idején nem lehet ez az ország gondűző játéka a fáradtságnak és elkedvetlenedésnek. A buza érik a mezőkön s a reménykedő szemek az aratásra függesztik csillogó tekintetüket A buza volt a magyar élet ezer esztendőn át s az aratástól reméljük most is az elsü segélyt. De két héttel az aratás előtt még senki nem tudja, hogy mi lesz a magyar buza sorsa. S ez a bizonytalanság tragikus szimbólumává válik a mai kormányzásnak. Frakciók rángatják a gyeplőt jobbra és balra s bizottságok tárgyalásaiba fulad bele minden kezdeményezés. Nem történik semmi. Sorsdöntő kérdések s az élet és halál problémáját elhatározó cselekvések hiába keresnek államférfiakat. Az élet kavarog lázasan és vészesen • a hivatalokban intézik az aktákat A magyar sors s a magyar élet addig várja a bátorság, a tudás és lelkiismeret jogcímével jelentkezőket, amig ki nem szikkadnak a m.':z3k és a szivek. Mi lesz ebből az országból és mi lesz velünk? Ha a fáradtság és ker*vJelenség kormányoz, hogy védekezzünk a fárdtság és kedvtelenség gyilkos tespedésével szemben? A magyar politikai élet s a magyar gazdasági rend irányítása nem lehet — fakirmutatvány, legalább is: az élet feltételeinek kockáztatása nélkül nem lehet az. Ax Alföldi ffixoíísáo Irta dr. gróf Klebelsberg Kunó MR ak«r az Alföld! Bizottság, mely ideiglenes megalakulása után sorra járja az alföldi megyéket és városokat és Szolnok és Békéscsaba után ma tartja harmadik vándorgyűlését Szegedenf A választ egyetlen mondatban sűrítem össze: az Alföldön esett történeti igazságtalanság jóvátételét fis miben áll ez az igazságtalanság? Ezt számos kisebb dolog mellett három főpontban foglalom öszsze. Nem számolnak eléggé az Alföldnek az ország többi részeinél keletibb földrajzi fekvésével. A török uralom következtében közel két század kiesett a nagy magyar róna életéből. A kiegyezés korában pedig, mikor Magyarország óriásit haladt az Alföld aránylag kedvezőtlenebb elbánásban részesült Lássuk most már a három pontot külön-külön és egy kissé részletesebben. Keletibb fekvésűn kl Valóban nagy «ső ez Hiába a civilizált világ központja, szabatosabban vezető, irányadó középponti területei nyugaton vannak. Meotől távolabb esik valamely ország vagy országrész e vezető régióktól, annál mostohább a sorsa, annál többet kell küzködnie, szenvednie, annál nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy részesülhessen a kultura áldásaiban, hogy inchisztrealizálódhasson, hogy tőkék képződjenek. Lám Ausztria — bár abszolút véve kedvezőtlenebb sorsra jutott, mint mi — valamivel könnyebben viseli azt, mert közvetlenül határos a nyugati kulturországokkal: Németországgal, Svájccal, Olaszországgal; mig mi pár száz kilométerrel keletebbre vagyunk. És éppen ebben tt pár száz kilométerben rejlik nehézségeinknek egyik főoka. Ezt itt Szegeden nem is kell igen magyarázgatni Gabonánk, melyet vasútra feladunk, mennyivel több szállítási költséggel terhelve jut a kőzépeurópai piacokra, mint a győri, vagy a mosonyi buza. Vagy a szén, melyet a szegedi gyárak fűtenek el, mennyivel drágább, mint a fővárosi gyártelepek tüzelő anyaga. Hát nem óriási handicap-teher-e ez rajtunk? És milyen tragikus bajaink második főforrása, vagyis az, hogy a tőrök közel kétszáz évig ült az Alföldön. Éppen az 1500-as és 160o-ás évek voltak azok, amikor az újkori államok kialakultak. Az újkornak ebben az első két századában létesült a közigazgatás és a kormányzat, fejlődött a kuliura és formálódott a közgazdaság. És éppen ez a két alapvető, döntő század hiányzik as 'AfRÜd életéből, ahol általános veit a pangás és a hanyatlás. Jött azután Rákóczi szabadságharca, ngy, bogy az országnak ebben a részében ujabb élet csak ÜL Károly és Mária Terézia uralkodása alatt indult meg a XVIII. században. Két század elmaradását pedig befaszni keservesen nehéz dolog. A modern Magyarország alapjait ugyan a reform-korban, az 1823-tól 1848-ig eRett negyedszázad folyamán rakták le; de az igazi fejlődés mégis a kiegyezés korára, az 1867től a világháború kitöréséig tartott félszázadra esik. Végzetes volt, hogy e korszakban az Alföld megint csak mostohább elbánásban részesült A szabadságharc hőskölteménye itt játszódott le, Kossuth tüneményes alakja megragadta az Alföld népének fantáziáját ngy, hogy mikor 67 és 48 lett & két pártképző eszme, akkor oz Alföld szavazóinak nagy része a 48-as párthoz csatlakozott 'Az alföldi ellenzéki kerületek azután mostohább elbánásban részesültek, mint tt nemzetiségi kerületek, melyek kormánypárti ké^^lőt küldtek a parlamentbe. Elvileg ezt természetesen nem lehet helyeseled, de magam is, aki 1898tól lezdve a miniszterelnökségen szolgáltam, láttam, hogy ebben mégis volt valami végzetszerű szükségesség. Bánffy Dezső, Széli Kálmán, Tisza István és Wckerle Sándor, akik alatt szolgáltam, jó magyar emberek voltak s az ő szemük előtt az az alternatíva állott, hogy vagy belenyugszunk az Ausztriával való közösségbe, helenyugszunk államiságunknak ebből folyó bizonyos csonkaságába és akkor legalább belpolitikailag zavartalanul fejlődhe tűnk; vagy pedig 48-as szellemben felveszszük a harcot állami életünk teljességéért, ami — tekintve a lényleges erőviszonyokat — a Fehérváry-korszakhoz hasonló megrázkódtatásokhoz vagy éppen 1849 megismétlődéséhez vezethetett volna. A kiegyezés korának miniszterelnökei kivétel nélkül igy látták a helyzetet Visszariadtak a katasztrófa-politikától és — voltaképpen a nemzet vágyaival és érzelemvUágával szemben — igyekeztek legkülönfélébb eszközökkel a 67-es politikának többséget szerezni, ami színmagyar vidékeken mindig bizonyos fokig erőltetett és mesterséges volt. Ferenc József nem egyezett volna bele a hadsereg szétválasztásáig a külön vámterületbe. az önálló jegybankba; a magyar-