Délmagyarország, 1932. június (8. évfolyam, 123-147. szám)

1932-06-19 / 139. szám

aig padig éppen ezt őhajfotfa. Ht most már ezeket a dolgokat utólag, történeti távlatból tekintjük, akkor ebben a disszonanciában, ebben a mélyséjjes belső meghasonlásban ismerhetjük lel a kiegyezés korának tragikumát. De ezeken a nagy politikai megfontolásokon kivfll volt az Alföld kiegyezéskorabeli elhanyagolásának két más oka is és pedig a nemzetiségi kérdés és Budapest világvárossá fejlesztésének szükségessége. A török uralom azért volt ránk olyan végzetes, mert éppen a magyar elem lélekszámában vitt végbe utóbb is kipótolhatatlannak bizonyait pusztításokat. Arra a földre azután, ahol a magyarságot kiölték, szerbeket, dalmátokat, tótokat és németeket telepítettek és románok szivárogtak be, ugy, hogy saját hazánkban kisebbségbe kerültünk. Minthogy a régi Ausztria államférfiai éppen • magyarság nemiBti törekvéseinek megbénítása végett saját nemzetiségeinket hangoltak és izgatták ellenünk, azért viszont a magyar államférfiak mindent elkövettek, hogy a nemzetiségeket a magyar állameszmének megnyerjék, hogy nemmagyarajku honfitársainkkal az állam nyelvét elsajátíttassák. Ezért kaptak vasutakat ,5s közutakat, kórházakat és iskolákat és más közintézményeket és közmüveket a nemzetiségi vidékek. Ennek aztán az lelt a következménye, hogy mikor Trianon éppen nemzetiségi vidékeinket elszakította, akkor itt maradt a nagy magyar Alföld intézmények nélkül, elhanvago'tan. Ezt az állapotot szoktam »az Al föld nagy ürességéinek nevezni, amit különösen akkor láthatunk egészen világosan, ha repülőgépen keringünk a nagy róna fölölt De a nemzet alkotó erőit a kiegyezés korában lekötötte az is, hogy Bt'.darfstből világvárost kellett alkotni Ebben is valami feltartózhatallan történeti szükségszerűség volt A 67-iki kiegyezés jogilag kimondotta ugyan a dualizmust, de egyfeiői Ausztria, másfelől Magyarország között tényleges paritás csak akkor fejlődhetett ki, l.ogyha a Duna-vonal mellett, amely az osztrák-magyar monarchiának főütőere és egyben politikai tengelye volt, Brcs kulturális és közgazdasági ellensúlyozására mi is alkottunk egy milliós fővárost, a Danavölgyében egy második világvárost. Ez c nagypolitikai megfontolás volt annak a centralizációnak a hátterében, amely Budapestet, — sok tekintetben a vidéki városok rovására, sőt elsorvasztásával — megalkotta. És ez a iejlőJési irány helyes volt mindaddig, amig Budapest egy 21 millió lakossal biró országnak volt a fővárosa. Az egyensúly azonban megbillent ugyancsak Trianon folytán, mikor az arány gyökeresen eltolódolt. És ma ott állunk, "íogy 8,680.000 maradék-magyarból 1,420.000 él Budapesten és a vele összeépült vagy közgazdaságilag hozzátartozó elővárosokban és községekben. Valójában Ijesztő aránytalanság. Ennek felismerése vitt rá, hogy decentralizációs kultúrpolitikát vlcjynk és hoqy, mint publiciszta, akciót kezdjek a túlhajtott centralizációval szemben. Politikai hitvallásomat e részben a kultusztárca 1928—29-ikI költségvetésének tárgyalása alkalmával mondott expozémban, a képviselőháznak 1928 májas 4iki ülésén mondott beszédemben foglaltam össze. »Kultuszminiszternek juthat legkevésbé eszébe — mondottam —, hogy a főváros továbbfejlesztése ellen állást foglaljon, mert egy milliós város nagy népességére, nagyobb vagyoni erejére, kultur-m.niőjére van szükség, hogy a kuliura legfinomabb virágai magyar földön is kitermelhetők tegyenek. I>e Budapestnek ez a fejlesztése nem mehet túlzásba, Budapestet r.em szabad akként fejleszteni, ho'/y ennek a vidéki városok elsorvadása leilyen az ára, amint ez a kiegyezés-korában sajnos megtörtént. Arra kell törekednünk, ho'iy a vlléken, különösen az egyetemi városokban legyenek a magyar gondolatnak Budapesten kivül még más erőteljes gócpontjai is, meri hiszen a foiradalom is megmutatta, hogy az egész magyar szellemiséget, az egész magyar lelkiséget egyetleu kártyám feltenni nem szabad. Ha megint erre az útra VI. 19. Spőt^möSRÖ^I mart a nagybani gyártáa tehetővé taasi a prima minőségnek oloaó áron való Árusítását. irányárak: /v«i cfpa . . 9 a-so-iöi la-so-ig $ rem barna apa 9 iwo.i« íe-sa-ig rarfi rafcelé cfpS 1 . 9 ti so-tot ts so-la | Oyormekelpött maoy mötaamseMbam Üzam és njonntn ^Htott fl«let: Kooulh Lajoa »uqArul O. Teleton» \T-73L tévednénk, akkor odajutnánk, mint ahova a bizand birodalom hanyatlásának legsötétebb idején, összeomlása előtt került A bizand birodalomtól a törökök mindig több és több területet vágtak el, amint tőlünk az ország kétharmadát elszakította Trianon. A keletrómai birodalom, összezsugorodásának ebben az idejében, egy elhanyagolt területből állott, melynek egyetlen városa volt: Bizánc. Ha Budapestet egyoldalúan továbbfejlesztenénk, másfelől a vidéki városokat tovább sorvasztanék, akkor a trianoni Magyarország is egyetlen elhanyagolt terület lenne, élén egyetlen várossal: Budapesttel. Az a beteg helyzet állana elő, hogy az egész ország egy megye lenne és benne egy város. Ez a magyar nemzet egész szodális struktúrájának, társadalmi szerkezetének eltorzulásához, a tőzsgyökeres magyar szellem elapadásához vezetne. Ezért a mi kultúrpolitikánknak s ezzel összhangban a városi politikánknak sem lehet más jelszava, mint suum cuique, vagyis megadni azt ami jár a fővárosnak, de nem a vidék és a vidéki városok rovására*. (Neonacializmus 270-271. 1.) Mikor mint miniszter részt vettem az ország tar ácsában és közvetlen befolyást gyakorolhattam az állami ügyek vitelére, akkor miért tartottam még ráadásul decentralizációs beszédeket, miért irtam ilyen irányú cikkeket? Mert azt láttam, hogy a nemzet gondolkozásába a lefolyt 50 év alatt valósággal beidegződött a centralizáció. A minisztériumok bürokráciáját, amelynek óriási a tényleges befolvása, a fővárosi sajtót, valósággal dominálja a cenlralizáriós gondolat. Ehhez járul azután a fővárosi közgazdasági tényezőkivk, a nagybankoknak és a nagyipari vállalatoknak az érdeke. Mindennek összhatásaként a közvélemény egészen természetesnek találja, ha valamely közintézmény Budapesten jón létre, mégpedig egészen állami költségen. Viszont természetesnek tartja azt is, hogy a vidéki városoknak telken felül mőg pénzbeli hozzájárulást is kell adniok. A magara részéről persze ugy a svábhegyi csillagvizsgáló, mint a m?-gilszigeti födött úszód a létesítésénél a fővárost is bevontam a költségek viselésébe. Hogy egyébként a centralizációs gondolat mennyire beidegződött a nemzet gondolkozásába, annak fényes tanújele, hogy még a szükségessé vált és a végleteldg vitt takm-ékosság mostani korában is jut pénz, hogi/ Budapest hat Duna-hUján fölül még mcgépilik a boráros-térit in, amelynek használhatóvá tételéhez ráadásai, további 6 milliós költséggel, fel kell tölteni a lágymányosi pocsolyát; mig a Szegedet Vásárhellyel összekötő tiszai közati hid nak a budgetben nyoma sincs. Mint Tonelli Sándcr találóan mondotta, továbbra is kompon ugy fogunk közlekedni a két nagy alföldi város között, mint Szibériában a Jeniszein és az Obon. Az Alföldi Bizottság egyúttal mint decentralizációs liga is fog működni. Koránlscin éllel Budapesttel szemben, hanem azért, bo?y az Alföld megkapja vagy megtartsa, amire nélkülözhetetlenül szüksége van. Nagy hiba lenne Budapest fejlődését megakasztani, hiszen Prága és Bu' ^/est rohamosan növekednek; de a megváltozott viszonyok folytán immár mások továbbfejlesztésének eszközei Budapestnek nem a vidék népességét kell a jövőben elvonnia, hauem a külföld idegen'orgalmát falai közé terelnie. Mik Aachen hőforrásai a budapesti gyógyforrásokhoz viszonyítva? A Budapest-fürdőváros kocoepció meglósitásába, éppen a margitszigeti íödött uszoJa létesítése utján, meggyőződéssel kapcsolódtam be, ameiy már az első esztendőben 10 százalék tiszta hasznot hozva, ujabb tanúsáét t-tt amellett bogy a fürdővárosi elgondolás milyen termékeny. Ismétlem, hogy nem kerestünk ellentéteket sem a fővárossal, sem a Dunántullal szemben, csak a magunk jussát követeljük. Ezért iárjuk az Alföld törvényhatóságait, megyéit és városait és helyi bizottságokat alakítva, ez utóbbiaktól képviselők kiküldését kérjük az Országos Alföldi Bizottságba. Igy alulról fölfelé épilve, létrehozunk egy szervezetet amely valóban hivatva lesz az alföldi gondolatnak és az Alföld érdelveinek képviseletére, mert az Alföld legjobb fiúiból fog állni, akik ezt a nagy darab magyar főidet szeretik és képesek érte gondolkozni, irni, agitálni és — cselekedni. A napi- és pártpolitika tOlttnk teljesen Iá" vol áll; nem azt keressük, ami elválaszt hanem ami az AJ főid lakosságát társadalmát összeköti Ennyit általánosságban, az akciónak mintegy pragmatikus megindokolásaként; a többit külöi.ösen gyakorlati céljainkat majd részletesen elmondjuk a mai vándorgyűlésen.' 1 Herriot a lausannei eredményekről Bizalommal várják a konferencia tárgyalásait (Budapesti tudósítónk tele fon jelentése.) Páriaból jelenük: Herriot miniszterelnök ma éjjef Lausannebói jövet megérkezett Párisba. Dát.iőti 10 órakor az Elyséc-palotában Lebrnn köztársasági elnök efnőklete alatt államtanács ült egybe ChPutemps belügyminiszter az államtanács után laptudósitóknak kijelentette, hogy a francia kormány nagy bizalommal né* a Jövő elé, mert Lausanneban a jó egyetértés reménye kerekedett felül. Hernot miniszterelnök a déíutáni minisztertanácson jelentést tett a lausannei konferencia eredmér.yéről és a lefolytatott bizalmas tárgyalásokról, majd a sajtó képviselőit fogadta. Az újság, írók előtt a Imra-mei konferencia két napjáról a kővetkezőket mondotta: — Ha ö*6ze akadom foglalni a genfi és a lausannei tárgyalásokról szerzett benyomásaimat, akkor kijelenthetem, hogy meg vagyok elégedve. Ha a lausannei konferencia — ne adj Isten — kudarccal végződne, akkor mindenki visszakapja a cselekvési szabadságát, ha pedig eredményes lesz, akkor az nj egyezmény szövegében a régi egyezmények főbb pontjai is benne foglaltatnak. A francia lapok nagy cikkekben fogíalkozn k a konferenciával. A kormánylapok hangsúlyozz k hogy az n/ mr-o dó'okkai előbb Európára krti kiterjeszkedni, azután fel kek 'ölelni az ege^z világot. A helyzetet biztatónak Ítélik. Lausanneból jelenük; Ma nincs ülés, miért is számos eszmecserére van a/kafmuk a küld 5ttsingeknek és ezek vezetőinek. Grandi látogatást tett Papén kancellárnál és tfeurath külügyminij;ztcrnéí. Az eszmecsere egy óra hosszat tartott. Olasz oldaton ragaszkodnak ahoz a Rómából eddig is hirdetett felfogáshoz, hogy a lausannei Konferencia csak a jóodtét,! teljes törlésével végződhetik, ami az első lépés volna a bizalom helyreállítása felé. | Megbízásból olcsón eladók: f f í drb gr«roint márttt-RyflrO, i pír hrtniin. rA»»ttl|rír\ í X arany I. W. C. Ara. több oloaó gyémánt é* brilliina jyürQ * g t&akagramofonot TÓTH órAanAI. * iMMMMMMMMMMMMMMyWMMMMMMMMMMMMMMMtt? \ f v