Délmagyarország, 1932. június (8. évfolyam, 123-147. szám)

1932-06-12 / 133. szám

VI. 12. GFB fürdőtrikók |obb, olcsóbb mint a külföldi Pollák Testvéreknél — Egyszer már voli alkalmam — mondotta •zutfn gróf Károlyi —, hogy * titkos választó, jogról kifejtsem álláspontomat. A mai válthztó. jog elavult ** kinánatos, hogy ti/ választás ne az en ot arnyon történjék meg. A közvélemény megnyugtatásáról van szó és a közvélemény esek akkor nyugszik meg. ka a kérdés nem ódázódik 1. A titkosság kiterjesztése ia hozzátartozik a közvé'eméng meqnyugtatásáhoi^ A többség ezután ax aoprooriárióa javaslatot megszavazta. Az fllé* végén Györki Imre az utazók foqviszo­ngának rendezéséről interpellálta meg a keres­kedelmi minisztert A Ház írgközelebbi ülését ked­den tartja. dPŐT^ ZSURKÖ nál mert a nagybani gyártás lahetővt tesil a príma minflségn«k olcsó áron való Árusítását. Irónyérn k: NM CI0Ö . ... V 1.19-MI ío-so.lg f férfi torna eloO 9 tl'SO-tOÍ tS SO-lg rérfi /eke/e cipő . . P HSO-IOI 15 50-la l|l Gyermekclpnn nagy választékban fittm és újonnan átalakított üzlet: Kossuth lotoa sugárul O. Telefon: 17 72. Az Országos Alföldi Bizollság fövő vasárnap Szegeden farija meg vándorgyűlését (A Délmagyarország muntatársdtöt.) Az Orszá­gos Alföldi Bizottság, mint ismeretes, 19-én tartja nzegedi vándorgyűlését gróf Klebelsberg Kunó kul­tuszminiszter elnökletével. A vándorgyűlést nagy apparátusai készíti elő. Dr. Sopiogyi Szilveszter polgármester hatszáz meghívót küld azét. Meg­hivja a képviselőház és » felsőház alföldi tag­jait, mintegy harminc képviselőt és felsőházi tagot, ac alföldi vármegyék főispánjait és alispánjait, a ROLL-FIEM egy pengő „ LIEBMANN látaieréasaél. Kelemea neea. Áron ét Molnár M» szabadalmi iroda uj helyiségei: VITT.. RSkk Ssflárd-I!. 3. (*«rreu« » Oorrtn-irohU m«n«W) városok polgármestereit, a (írások főszolgablráit, a papság és a katonaság képviselőit összeállították a vándorgyűlés programját ls, amely szerint a vendégek tiitnyomó része szom­baton érkezik Szegedre A délelőtti órákban meg­tekintik a várost, egy órakor társasebéd lesz a Hági-étter-'mben, délután négy óraker autóbuszkl­rándulás Alsótanyára, ahonnan este kilenc óra­kor érkeznek vissz*, utána vacsora lesz az ujsze­gedi vigadóban. Vasárnap délelőtt 11 órakor kez­dődik • vándorgyflí* a városháza közgyűlési ter­mében. A vendégeket Somogyi polgármester üd­vözli, utána gróf K'e^tísberg Kunó tart megnyitó­beszédet A programon egyelőre három előadta szerepel: Ereftg Károly volt miniszter »A mező­gazdasági termény értékesítése és a gazdasági ki­bentakozás., Sajó Elemér .Vizügyii kérdések, és dr. Kogutawttz Károly »A tanyavilág problémái, cimen tart előadást. Az előadások és a vjta után megalakítják a hízottság szegedi csoportját. Déf­után három órakor társasebéd lesz ae fyartestü­Xet dísztermében, őt órakor az ujszegedi verseny­uszodát nézik meg a vendégek. 1 gázgyári kisbizottság tárgyalása (A Dérm*gyarorszári munlatársdtöT.) A kisbizottság szombaton défu'án űlt össze, hogy megvizsgálja a gázgyár központi Igazgatóságának a szerződéstervezet "nagybizottsági tárgya'**8 »'• fca<mábói függőben hagyott kérdésekre vona'.koz'> pótajánlatát. A kisbizottság ülése félkilenckor ért véget dr. Páffv József polgármesterhelyettea ér­deklődésünkre kijelentette, hogy a kisbizottság ta­nácskozásáról részletes felvllágotitásr nem adhat a ngiivánosságnak, mindössze annyit mondhat, hogy a kisbizottság sorravette a függőben hagyott kérdéseket és a gázgyár pótaj-inlatára vonatkozó észrevételeit a nagybizottság elé fogja Te-jeszteni. INGYEN FÜRÖDHIT, mert minden fürdőruhához IÜrdÖ|eg*et adunk ingyen, pénztárunknál. ruhák cl p6 k sapkák FURDO TÜNNSSZütők, cipők. Ingek, :abdq* Harozás éa favttás ssaknarfien GlUchslhal és Tárta Csekonics-acca 3 « ! Töri aranyat, régi pénzt, *á- ? I logjegyei ismét mi^as trón vásárol % « T ö T H dr Aa. ! lu UÜMDimSUI H"* "1*1**1 \ Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap- és Nyomdaváltala! Rt könyvnyomdájában Felelő* OzemverptÖ! Klein Sándor. A költő sírja irta Mára FeiVnc. Fehér márvánvoszlop tetején két őssjebojó pe­likán, a legendák szent madara, amely esi ve vé­rével táplálja szülötteit; öt éhes fióka tépdesi az anyamadár mellét, egymásnak dögeire, mégis egy. máshoz simulva. A fehér márványban arauybetüs irás: Kisteleki Ede kőítő és Író, IMI. nov. 25—1931. május 14 Alatta az anya-pe­Jikán neve, a költő hitveséé, aki pár hónap múlva utánaszádt párjának az égi 'magasokba. A sírkő lábiban négysoros vers: Nápltng eugdrotik « madarakról, i S:(vért epedni /rbban nem lehet, SzűlOttet melg szülővel egybekapeaot, E tzebroetkúkben él m izeretett A függőleges oszlop egy vízszintes márványlap közepéből tör az égnek, a non nyugszik kinyitva a kőből kifaragott verskötet: a Könyörgések könyve. — Ez Ihletett meg, — mondta szerényen a fé­mas szemű szobrász, Istók János, mikor elragad­tatva nusaszUUtuk neki alkotása finom szépsé gét és mély szimbolikáját, amely a rákoskeresz'u'i temető márványerdejében annyi művészet közt is macához kapja a szemet. — Azt csináltam meg, amit ő álmodott meg magának abban a négy sor­ban. - Ural költő ennél szebbet nem álmodhatott magának, — törülget'* a szemüvegét Szász Károlv, aki ugy került a sirem'ékavatásra, hogy egy redak cióban szolgált a költővel valamikor ötven év­vel ezelőtt, mikor még t«le volt napfénnyel -és rímmel a vilᣠs tito'cban a vezércikkírók is mind költök voltak. (Az "reg kegyelmes máig is meg­maradt költőnek s engem, aki rég leszálltam a szárnyaslóról, mint árulót szokott megölelni.) Márkus Mik* is ott volt, a magyar újságírók elnöke s arról beszélt Soltész Adolffal, — aki­nek hamar fényessé vált neve a Kistelekiével egy szegedi redakcidban gyúlt kl az árvíz után, — bogy a költő embernek aa a világba való volt Senki se látott beoue soha gőgöt, csak sze­rény alázatot; ald az iróaszta' ilől a csillagok kö­zé szárnyalt, az sz élet utjain soha senkitől el nem fogta a napot s maga elá engedte a leg­fiatalabb kollégát is. Ezt én biaonyithattam legjobban, aki harminc esztendővel ezelőtt csakugyan a legfiatalabb kol­légája voltam, mint elsőnapos riporter. Beszegőd­tem egerésző macskának, noha még legyet se fogdostam soha. A városháza folyosóján mutattak be a szelíd szemű, méla nézésű költőnek, aki már akkor őszülni kezdett a halántékán. — Kisteleki Ede vagyok, — szorította meg a kezemet, egy kicsit oldalt szegte a fejét és ke­sernyésen mosolygott. — Csodálkozik, ugye, hoqy engem itt lát riport után szaladgálni? Csakugyan csodálkoztam. Addig csak pesti la­pokban láttam a nevét versek alatt, sőt egv versét vlzsgaversnek ls szavaltam az Endrődi-féle antho. lógiábói. Huszonhárom éves félegyházi fejemmel én azt hittem, hogv- aki oda cekerúlt, az glóriát visel kalap helyett s az előtt minden ember leveszi a kalapját, de még a Wrály is a koroná­ját. Ez a költő pedig — életemben az első, akit egész közelről láttam — igen nyüttes szafmaka­lapot viselt s azt igen emelgette még az Írnokok előtt ls. — Igen, kollégám, az ambrózlávaí nem lehet jólakni, muszáj kenyeret ls keresni, — fogott ka­ron a költő. — Ss ön milyen riportot fog csi­nálni? — Közigazgatást, — mond'am hebegve. — Arra oszlott be Békefi szerkesztő ur (Okos ember volt az nagyon, Isten nyugtassa. Tudta, mitől gyógyuf ki leghamarabb az ember a költészetből.) A költő eleresztette a karomat és összecsapta a kezét. — Szegény fim Bizúositlia'orr. róla, hngv soha se fog beletanulni fin már tizenöt éve csinálom a szegedi közigazgatást, de még most se értem Éneklős hangejtése volt, hol dithiramb zengett benne, hol zso'ozsma búgott — Most nagvon fáj dalmas elégia sirt ki belőle Nem egészen indokol­tan. Ismertem én olyan embereket is, akik egész életükön keresztül csinálták a közigazgatást, mé­nedig nem kivülrő^ mint az ujsáairó, hanem be­lülről, — még se értették. ... A piagam részéről nem sokáig műveltem ezt a szakmát, de »zért Kisteleki Edével vagy tiz esztendőn keresztül, mig szerkesztőségbe Járó ember maradtam, mindennap együtt voltam Hol fehér asztalnál, áthobiskodott éjszakában, h«.l a tintapőttyesnél, amikor belefehé- dtem a főszer, kesztői székbe. (Sokká1 később kezdtem az őszü­lést, mint ő, de egy-két év a'alt ugv elhagytam, hogy ő évtizedek alatt se ért utót.) De sohase láttam másnak, min: költőnek, — nem hinba hivtuk annak szwitől.szembe is, a r.ita mögött is. Talán ő volt az utolsó rapszód, aki még hitt a költő méltóságában s ugv viselte a Teher tógát, mint Jupiter papjai viselték még akkor is, mikor már bezárt templomaik rég beomlottak Minden szava, minden gesztusa olyan volt m>'g a legfé^telcnebb bohémtréfák kózt is, mintha örö. kősen magán érezné egv csilla? sugarait- amr'v m;ís fő'rii zenrknek l a hiiotlan — A sziv, a szív, kedves kollegák, — mintha az ő hangja sóhajtott volna fel a márványtőm­bök alól, ahogy a karcsú thujákat megzupi'.ta a széi és a Könyörgések kónyvé-t beha­vazta galagonyaszirommaf. A pelikán-fiókák, mind embernyi ember már, csőndösen zokogtak és mind­nyájan éreztük, hogy itt csakugyan »Napfénv su­ftánozik a madarakról, s az öreg pelikánok, akikéri ennyi könny hullik., r.em haltak meg s e pilla natban boldogan hajtják össze fejüket az ör'k viláaosságu égi mezőkön... Megkértem a gyerekeket, hogy külrljenek nekem fényképet a pelikánmadnras síremlékről Most kip­tam mer, itt van az asztalomon. Ha más világ volna, vinném a város uraihoz és azt mondanám, csináltassuk meg márvánvkutnak, névtelen emlé­kéül az öreg közigazgatási riporternek, ak; név­telenül annyi aranyszálat hlmerett a szegedi élet szőnyegébe De ilyent persze a mi életünkben m4r sóhajtani se lehet, azután pedig kl beszél rólunk? Ilál legalább ez a pir.sor szentelje meg « szegedi sajtóban a költő sírját, akit Kisteleki I Edének hivLak. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom