Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-25 / 293. szám

Uj Idők TRAUB B. ES TÁRSA előfizetői minden kedvezményben részesülnek, ha Szegeden — — —— — könyvkereskedésében rendelik meg a lapot Jesen ugyanaz, mint volt a háboru előtt Az • remegő izgatottság, amellyel a francia közvélemény minden revíziós kérdéssel és a békeszerződések minden megváltoztatásának tervével szemben viseltetik, mutatja, hogy a franciák sem biznak ennek a hadseregnek mindent átütő erejében és a viszonyok állandóságában. Ott is a bizonytalanság érzése uralkodik. Van azonban valami, ami állandó maradt, illetve, aminek az értékelése egyáltalán nem változott,' a zene. Ha zenefilozófus volnék, megkísérelném magyarázatát adni ennek a jelenségnek. De mert nem vagyok az, megelégszem a tények egyszerű konstatálásával. A háboru előtti Beethoven ma is megmaradt Beethovennek. Wagner és Verdi operáit ma is maradéktalan gyönyörűséggel tudjuk élvezni és a színpadtól eltérően, ma is változatlanul tudjuk élvezni ugyanazokat az operákat, szimfóniákat és áriákat, amelyekért nagyapáink lelkesedtek. Nem fejtegetek, legfeljebb nagy általánosságban mutatok rá egy ellentmondásszerü igazságra: a zene és a zene értékelése állandó, változatlan maradt, pedig — vagy talán éppen azért, mert — a zene a legbizonyhilannbb. meghatározhatatlan körvonalú érzések megszólaltatója, kifejezője. Képzeletben látom magam előtt Balestrieri ftépét: Beethoven hallgatásakor. Nem tudom, hogy azokból az emberekhői milyen érzéseket váltott ki a kilencedik szimfónia. De tudom, hogy ha mi, most élő emberek halljuk a kilencedik szimfóniát, bennünk fs az érzéseknek egész serege viharzik és hullámzik. Szivünk húrjai megrezegnek és egész énünk megremeg a hangok hallatára. Ilyenkor érezzük' Igazán, hogy érző, gondolkozó, szeretni és szenvedni tudó emberek vagyunk, mint voltak azok, akik a maguk Idejében elsőkül hallották Beethoven muzsikáját. Akarn! kell a Jobb Jövőt És mert emberek vagyunk, szeretném hinni, hogy megmaradt még valami a múltban elmerült időkből, vagy legalább Ls arra kellene törekedni, hogy megmaradjon: a jövőbe vetett { bizalom és a jobb jövőnek az akarása. Nem szabad elfelejtenünk, hogy politikai és gazdasági válságok, fel tornyosutó nyomorúságok voltak máskor is. A talárjárás esztendői aligha voltak kellemesebbek a mi éveinknél. A tizennegyedik században a fekete halál clragnrfta Európa lakosságának egyharmadát A világháború borzalmas volt, de nem hiszem, hogy aránylagosan elérte volna a pusztulásnak azt a mértékét, amellyel a harmincéves háboru söpört végig újra meg újra Európa derekán. Száz esztendeje, a napoleon! háborúk alatt és után, a mostanihoz hasonló földrencés DUSZtitott végig egész Európán. A múltnak ezek a tapasztalatai mutatják, hogy csüggedni még az általános bizonytalanságnak s az anyagi és erkölcsi értékek legnagyobb Ingadozásának idejében sem szabad. Emberek vagyunk, változó idő'cben élő. változó emberek. De van valami, ami az őrökkévalóságeal kapcsol össze bennünket. Emberek vagyunk, akik hallottunk és emlékszünk Michelangelo mondására, hogy romok között leqszebben kéklik az ég. A magyarság múltja és jövője technikai szemléletben Irts: Raffay SAndor oki tréoésimérnflk E tanulmány filmszerű történelmi képekben ele-, veniti meg a nemzetet 1000 évig fenntartó erőket, a magyar sors tragikumát, ennek s a mai nyomorúságnak logikus szükségszerűségét ® technikai szemlélet vonalán pedig rámutat a Jövőt bizton tó útra s eszközökre. Ari: 239 arany pengő.* Megrendelhető minden kereskedőnél s a szerzőnél, Szeged, Tisza Lajos-körut 55. A péuz küldhető postautalványon vagy: Agrárbank ős Kereskedelmi Rt 7893. csekkszámláján. 314 Hunyady Sándorral, a „Fekelesxdru cscresxnye" sxáxesiés sikeréről éa a „"Pusxtal sxéV* szépségéről — „Megáll ax esxem, őogy miféle darabot csináltak... Indig Oltó és a TorocRól menyassxony Budapest, karácsony előtt. (A Délmagyarország munkatársától.) A klub vacsoraasztalánál ül a kolozsvári iró és nagyszerű fekete hajerdeje megcsillog a villanyfényben. Csak Ady Endre királyi feje Itündökől ilyen pogányasan és a hátterekben megvillannak a brodysándori kincsek... Most kicsit komor ez a kacagó {ej, mintha valami távoli felhő úszott volna elő és beleakadt a királyi erdőbe. Az iró portréja ez, ahogy most a klubasztalnál ül, ahogy rangos an és gavallérosan vacsorázik, ahogy ráköszön a pincérre, ahogy meggyújtja a grófi cigarettát és ahogy lassan beszél egy iró szineivel és egy festő ecsetjével. Jő elnézni ezt a fotográfiát: egy Jobb és békésebb élet irója ül itt, aki a rangos élet kincses sorait tudná megszinezni. Az iró portréja ez, ahogy Hunyady Sándor megemeli nagyszerű feiét és megzengeti keserű muzsikáját A háttérben Bródy Sándor emléke ragyog és Hunyady Margit dicsősége; és az elmúlt évek nemmulő emlékeiből itt köszönt a Juliust éjszaka nagyszerű Ígérete, ' a Feketeszáru cseresznye száz tapsos estéje és a Pusztai szél mostoha szépség. Csak most jött elő ez az frői rang, csak most nőtt a magasba ez a kibomló tehetség és a háta mögött már ott van a reményes várakozás mámora, a dicsőség és szépség kábul af a és ott van a mostoha szépség keserűsége ... A három állomás után érdekes hallgatni az Írót: hogyan látja a három áPomást, hogyan nézi a színpadi sorsot, hogy -.i fogadja el a nézőtér furcsa ítéletét. — ^ogyan látja most a három darabot, 9 színpadot és az életet a Julbisi éjszaka nagyszerű ígérete, a Feketeszáru cserrsznye mámoros sikere Ós a Pusztai szét mostoha szépsége után? Hunyady Sándor rangosan megemeli nagyszerű fejét és igy beszél: — A három különböző darab közül — őszintén hiszem — a legkevésbé kvalitásos aratta a Icanagyobb sikert. Valahogy társasjáték a szinház és nagvon keserves dolog. Mert ha az ember esik kicsit is jót csinál, akkor elszakad a néző'értöl és ott marad egyedül a tudományával. Szóval, ha az iró azt ambicionálja, hogy jobb és több legyen, mint valami egyszerű komisz darab, akkor azon kell törnie a fejét, hogy valami olyan elemet találjon belé, aminek külön dinamikus ereje van. Ilyen volt példáit! a Feketeszáru cseresznyében a csárdás, a honfibn, a paci'izmus. Mihelyt valami nem ennyire egyszerű, akkor a nézőtér már nem fogadja el olyan gyorsan és egészen. Különösen ebben a mi korunkban, amely — bocsánat — roppant anintelligens... — Ez a kor nem kedvez a művészeteknek. Nem lehet véletlen, nem a tehetségek hiányán múlik, bogy nem születnek remekmüvek — azt hiszem — ennek valami más elemi akadálya Ví.n. amit mi nem tudunk, hogy mi. Sajnos, kétségbeesve látom, érzem, hogy a kis nemzetek kulturái veszítenek jelentőségükből. A gazdag nagy kul túrák a rádió, a hangosfilm, a gépi művészet befolyása alá kerülnek és ez a befolyás súlyosan átalakítja az izlést és felfogást fis ebben a helyzetben a kisebb nemzetek idegen befolyások alá kerülnek. Meg kell mondani, hogy; alig ártott valami jobban a magyar regénynek, mint az Al Jolsonok és a Zwei Herzen In Vi Takt-ok. A kis nemzetek kultúrája nagy büszkeségének az kellene, hogy legyen, hogy minél erBsebben és tisztábban igyekezzen megőrizni ét kifejleszteni egyéni aromáját, utánozhatatlan zamatát. Ezért kell ragaszkodni a magyar szó sajátos hangjához és ezért nem szabad ájultan odadobnia magát a szörnyű polipnak. Súlyosan és keserűen tőrnek" elő ezek a szavak, aztán ujabb keserű szavak következnek. a kérdésre: mit gondol a jövőre? — A jövő? Nem hidom, lesznek-e még egyáltalán színházak 1 Egy pillanat múlva már kissé enyhültebben hozzáteszi: — Egy-két szinház talán mégis csak Tesz... — Megáll az eszem, hogy miféle darabot csináljak, hogy ne legyen egészen rongy, ahol a patkány motoz, de mégis legyen benne valami, ami az enyém és ami a kiválasztottaknak szól.. — Most Párisba megyék és Berlinbe, — megtanulni a filmet. Nem szoenáriumot iii, mert ehhez minden kávéházi fiu is ért, de meg fogom tanulni, hogy mibe kerül egy méter film, hogyan kell a hangot keverni, — meg fogom tanulni az anyagot! Elutazom innen és filmet fogok tanulni, amig a pénzem tart... (Ez a Bródy Sándor dacos keserűsége már, ami áthangzik a Pusztai szél mostoha szépségén. Még egy cigaretta és végül egy derűsebb perc. — a beszélgetés kibéküléses happy endje felé:) — Egy mondatot még Indig Ottóról, aki ugyancsak Kolozsvárról került fel (Szegeden át) a pesti fényességbe, akivel egy redakcióban dolgozott és akinek ugyanazon a napon volt a premierje, mint a Pusztai szél-nek. A pajtás a pajtásról... A Feketeszáru cseresznye a Torockói menasszonyról... Hunyady Sándor csak egv percet vár. aztán igy mondja őszintén a feleletet: — A Torockói menyasszony egy roppant szerencsés ötlet, hallatlanul bájosan megcsinálva. Meg vagyok győződve róla, hogy még igen sok sikere lesz, mert nagyon szerencsés és derült a tehetség és megvan benne az a természetes könnyedség, ami nélkül lehetetlen írónak a közönséggel érintkezni. Hoppant őrülök Indig Ottó sikerének, mert már akkor, amikor még csak néha-néha irt, éreztem benne talentumot és folyton buzdítottam a munkára. Én voltam az, aki majdnem brachiummal kényszeritettem rá, hogy Írja meg ezt a kitűnő témát. Személy szcrinl is nagyon szeretem Ottót és nagy szerencsének tartom, hogy a sok rosszhiszemű darabgyáros között ilyen friss és egészséges szin jclcntkezett. A cigaretta tüze fölfénylik és Hunyady Sándor most már enyhültebben, könnyebben émeli meg hajának fénylő erdejét (7 ST )