Délmagyarország, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1931-12-25 / 293. szám

SZEGED. SzerKetzlMég: Somogyi ucoa 2Z.I.em. Teleion: 23-33.^Kiadóhivatal, Péntek, 1931 december 25 kmcsOnkOnyvtAr és legylroda Aradi 7 Q ~Z ucea 8- Teleions 13-00. , Nyomda t LHw Ara 32 fillér J, Llndl ucca lt>. Teletöm 26-34. Tdvlratl «m A-mHFji.1 t _ -• • , irrifl-* - f• és levélcím Délmaqyarorüzdn <izened • **- CvIOiyalll, TCvT. SZCUU Legyen világosság... Irta Móra Ferenc A tízennyolcadik század végén a francia forradalom hullámai a csöndes Stralsundba is elértek, amely abban az időben svéd impérium alá tartozott. Az egykori Hanza-város már akkor régen eljátszotta történeti szerepét, egyéb bősökkel nem dicsekedhetett, csak akik a NikolajKircheben márványból kifaragva álltak őrséget a saját hamvaik felett. Békés halászok, jámbor kalmárok, lomhán totyogó serfőzők lakták az ódon paloták városát. Nem is akartak a derék burgerek Gréve-teret csinálni az Altér Marktból, se a zsarnok Vérével nem akarták csillapítani a szomjukat. A sort sokkal űditőbb italnak tartották s a svéd király igen messze lakott tőlük. Aki pedig mint helytartó a király képét viselte köztük, a holsteini herceg igen testes férfiú volt ugyan, de olyan kis madárfejet viselt a két válla közt, hogy azt nem lett volna passzió lenyiszálni. Nem tűzvészre kívánkoztak a stralsundi jakobinusok, hanem világosságra. Elhatározták a városi tanácsban, hogy uccai lámpát állítanak fel a nagy piacon, a kannaöntők uccájában, meg a Semlowerkapuban. Hadd legyen már egyszer Stralsundból is modern város. A határozat a helytartóhoz került megerősítés végett s most derült ki. mennyi bőlcseség tartózkodik abban a kis aszalt madárfejben. — Ohó — ütött az asztalra a nagy ur — hiszen ez tiszta forradalom! Azt hiszik ezek a pugrisafc, hogy én nem tudom, miben sántikállak! Közvilágítás kellene nekik! Persze, hogy lámpaoszlopra köthessék a felsőbbséget! No majd megmutatom én ennek a csőcseléknek, hogy itt nem lehet Párist játszani! Megüzente a tanácsuraknak, hogy az országfelforgató tervhez nem adja beleegyezését, mert abból mindenféle veszedelmek származnának. A lámpaoszlopok útjában állnának a közlekedésnek. Kerülgetni kellene őket. A kocsisok dühbe jönnének. Levernék az olaimécseseket, a tüz szétfolyna az uccán s leéghetne az egész város. Ki lesz akkor a felelős? A tanács urak megint összeültek, meghánvták-vetették a dolgot s találtak rá módot, hogy a krigli is megteljen, a habja se fusson ki. (Pomeránul igy szövegezik a kecske és káposzta problémáját.) Nem oszlopra fogiák állítani a lámpát, hanem a szemben levő házak közt kifüggesztett láncokról lógatják le. Igy aztán tűztől se kell félni, mégis meglesz a világosság. Most tudódott ki a helytartóról, hog" ha fejet szűken mértek is neki, nvak dolgában annál jobban ki volt ruházkodva. Magához parancsolta a stralsundi polgármestert és megmondta neki, hogy a rebellis tervből akkor se lesz semmi, hn a fejük tetejére állnak. Uven nvn«rtalím időiben nem lehet a világossággal játszani. — De hiszen eszünk ágában sincs nekünk ilyesmi, — mentegette a polgármester a közakaratot. — Mi éppen csak látni akarunk olvankor is. mikor nem süt a hold. — Szóval az Úristennel is ujjat húznátok? •— nézett vasvilla-szemmel a nagy ur. — Beszélhettek, amit akartok- eneem nem tesztek lóvá. — Semmi ilyen tiszteletlen szándékunk nekünk kegvelmességeddel szemben nincs, — vetett fodrot a mosolygás a polgármester szája-sarkában. — Nem avatkozunk mi az Úristen dolgába. Három lámpától még éppen elég sötétség marad a világon. A herceg képét elöntötte a láng. — Ismerlek benneteket, csupa rozikruciánusok és illuminátusok vagytok, azért emlegetitek mindig a világosságot. No megálljatok, ha csak az kell, majd adok én nektek világosságot, de fosadom. megemlegetitek. Másnap minden sarkon kidobölták őmagassága legkegyelmesebb közvilágítási rendeletét. Aki napszállat után kiteszi a lábát az uccára, mindenki tartozik magával lámpát vinni. Aki^ a darabontok lámpa nélkül érnek, azt mingyárt viszik az őrszobába és öt botot mérnek rá. Oda, ahol a rendes ember leggömbölyübb. A polgármester összehívta a kommunitást s felszólította a nép írástudóit és véneit, hogy mindenki adja bele az eszét a tanácskozásba. Természetesen volt egykét malátakéverő patrícius, aki annak a véleményének adott kifejezést, hogy az lenne a legszebb kivilágítás, ha őkegyelmességét húznák fel a piactéren, már az mindegy,' lámpaoszlopra-e, vagy láncra, árnvaíati különbségeken ne múljon a dolog. A polgármester megrázta az elnöki csengőt és megállította a szónokot, aki különben a városka legtekintélyesebb halkereskedője volt: — És uraságod hajlandó lesz ezen ünnepi alkalommal a kötelet húzni? — Isten őrizz, — fehéredett el a haragos kalmár, — kitörne a n.yavalva még a látásától is. — No látjátok, — mosolyodott el a polgármester, — akkor mit jár a szátok? Nem vagyunk mi kénesővel töltött franciák. hanem vagyunk pumpernikelen hizott józan pomeránok. A stralsundi nemzet mindig híres volt a lojalitásáról és most se fogja azt engedetlenséggel bemocskolni. Ami törvény, törvény és annak eleget kell tenni. Még pedig szó szerint. Aki a rendeletet nem teljesiti, arra helytartó urunk őkegyelmessége ötöt vágat és ez ellen nincs apelláta. De aki többet tesz a törvénynél, arra én tizet vágatok és ez ellen se lesz apelláta. Megértettétek? Megértette azt mindenki. Este egész Stralsund kint nyüzsgött a főtéren, mindenki ott lógázta a kezében a lámpást, de — a lámpásba senki se tett gyertyát. Hiába jártak körül a darabontók, mint az ordító oroszlánok, nem nyelhettek le senkit, mert a törvénynek mindenki eleELÖFlZETEs: Ravonti Helyben 3.20, vidéken é* Budapesten 3-ÖO, kUllUldiln 6-40 pengd. — Egye* tcAm ára hétkHsnap IO, vasár- és Ünnepnap 24 llll. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik hétld kivételével naponta retioel get telf. Mit volt mit tenni, a helytartónak ki kellett doboltatni a pótrendeletet: a kormány mindenkinek kemény kötelességévé teszi, hogy a lámpába gyertyát is illeszszen, mert különben felsőbbhatóságilag megtanittatik rá, hány a nyolc. Á sőrfőzők erre is azt mondták, jól van s beletették a kézilámpába a gyertyát, csak éppen nem gyújtották meg, mert azt már nem parancsolta senki. A herceg olyan dührohamot kapott, hogy egy hétig kellett piócával szelídíteni. Most már bánta egy kicsit, hogy belekeveredett a pugrisok korpájába, de már nem lehetett visszafordulni. A tekintélyt meg kellett menteni minden áron. Közhírré tétetett, hogy nem elc^ lámpát hordani, nem elég abba gyertyát tenni, hanem azt meg is kell gyújtani. Aki szót nem fogad, azt nemcsak mogyorófahájjal kenik meg, hanem internálják is a Bügenszigetre, ott aztán eheti a meszet és ihatja rá a tengervizet. A stralsundiak erre Is rábólintottak, mert született törvénytisztelők. Nemcsak föl nem horkantak a rendelet él len, még örültek is neki. Minél több próbáját adhatják annak, milyen hűséges és engedelmes alattvalók, annál jobb. Most már. meggyújtották a lámpásban a gyertyát, de a lámpást betették a kerek malaclopőköpönyeg alá s csak akkor vették elő, mikor a darabontok rajtuk estek. — Tessék, itt a lámpás, van b"cnne gyertya is, meg is van gyújtva, ahogy a törvény rendeli. Mivel azonban az nincs benne a törvényben, hogy a lámpát az orrunk előtt keli tartani, mink bent tartjuk a köpönyeg alatt, igy legalább nem verjük ki vele egymás szemét. Érre aztán már nem tudott a maga fejétől kádenciát a herceg. Bögtőn futárt küldött a királyhoz Stockholmba s feltárván neki a példátlan gonosztettet egész pokoli teljességében, megkérdezte tőle, mltevő legyen ezzel az elvetemedett várossal. Alighanem olyan választ várt rá, hogy. Stralsund lerombolandó, a helye leiszántandó és sóval behintendő. A király azonban — III. Gusztáv volt — azok közé az uralkodók közé tartozott, akiknek világnézetét ugy nevezi a történelem, hogy felvilágosult abszolutizmus. (Olyan lett a vége is, a felvilágosult abszolút uralkodót néhány év mulva tőrrel szurkálták agyon nem kevésbé felvilágosult udvaroncai.) Nagyon jót mulatott a stralsundi obstrukción és helytartójának a következő utasítást küldte: — Legokosabb lesz, ha a malátakavarők olyan világosságot csinálnak maguknak, amilyent akarnak, hercegséged pedig ugy áll bosszút rajtuk, hogy otthagyja őket. Ez bizony elcsapatás volt. A herceg hazahurcolkodott Holsteinba, a malátafőzők pedig három lámpa képében bevezették a közvilágítást. Egyúttal a forradalmi esemény emlékére a tanácsterem mennyezetére freskót készitettek, amely: az ítélet napját ábrázolja. Bajta van a holsteini herceg is, természetesen az Igaz Bírótól balkéz felé eső társaságban s a feje olyan lámpának van megfestve, ímeIviknek nincs kanóca. Karácsonyi számunk 40 oldal, Ára. 3Z fillér.