Délmagyarország, 1931. november (7. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-15 / 260. szám

SZEGED. Szerkesztőség: Somog 1 ucca 22.l.em. Telelőn: 23-33.^Kiadóhivatal, kOlc*Onk»nrvHAr e» legylroda : Aradi ucca 8. Teleion : 13—O©. Nyomda s LBw Lipót ucca ÍO. Telelőn : 20-34. TAvtrntl es levélcím • Délmagyarorizég Szeged. Vasárnap, 1931 november 15 Ara 24 fillér VII. évfolyamf^5Srszám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken és Budapesten 3-00, kUlfHIdUn 0-40 pengő. — Egyei (E&m Ara hétkil*. nap 16, vatér- és Ünnepnap (111. Hlr« delétek felvétele tarifa szerint. Megjelenik héttő kivételével naponta reroel Adósvédelem — államvédelem Az adósokot hitelezőik szerint három kategóriába lehet besorozni: vannak adósok, akik bankoknak, kereskedőknek, gyárosoknak tartoznak, vannak adósok, akik az államkincstárral szemben vannak hátralékban és adós maga az állam is. Nem lenne helyes az az általánosítás, hogy az adósvédelem kurzusa köszöntött be, mert például könnyebb lett-e a helyzete annak, aki adóival tartozik az államkincstárnak? A gazda, aki a banknak tartozik, nyugodtan alhat. Mi történhetik vele? Ha a banknak van még elég pénze, be is pörölheti, végrehajtást is kérhet, be is tábláztathatja követelését, le is foglalhatja ingóságait, de mit érdekli ez a költséges passzió az adóst? A földjét elárverezni nem lehet a törvénynél fogva, az ingóságait elárverezni nem lehet a gazdasági viszonyoknál fogva s természetesen azért sem, mert kinek van ma pénze a becsérték kétharmadát megfizetni? Ezek az adósok burkolt moratóriumhoz jutottak, ami alatt a hitelező megteheti a biztosítási intézkedéseket, de kielégítéshez nem jut. S ha zárlat alá veszi adósa ingatlanát, akkor is az adósa lesz a zárgondnok. De ki bolond drága pénzen olyan káposztát venni, amit a kecske őrizetére köteles bizni. Ha tejjel-mézzel folyó Kánaán volt ez az ország, akkor a gazdaadósok számára a rendeletek teje s az igazságügyminiszteri intézkedések méze folyik itt tovább is s legalább egy évig tart az eufóriaaz a boldog, tiszta, könnyű érzés, amikor a vitalitás még egyszer, utoljára fellángol a — halál előtt. De mit ér ez a moratóriumig elnyúló védelem, ha közben az adóvégrehajtók ellen nincs kimélet? Mit ér még a gazdáknak is, hogy egy évig távoltartják tőlük a birósági végrehajtókat, ha ezalatt az adóvégrehajtók annál sűrűbben látogatnak el hozzájuk s mit ér a törvénynek az a védelme, mely a lefoglalt ingóságok elkótyavetyélését megakadályozza, ha adóárveréseknél két pengőért el lehet adni egy tehenet s három pengőért egy cséplőgépgarniturát? Az utolsó párnáért és az utolsó munkaeszközért folyik itt a küzdelem már nem is az adós és a hitelezője között, a hitelezők az adós utolsó párnájáért egymásközött versengenek. Az egyik hitelező az állam, a másik hitelező a bank, a kereskedő, — a másik hitelező magáncél. Az egyik hitelező hozza a törvényt s olyan törvényt hoz, amelyik a vele versengő másik hitelező végrehajtási jogát elerőtleniti. Mind a két hitelező nem juthat kielégítéshez, mert annyi vagyona nincs az adósnak, az állam, a törvényhozó hitelező gondoskodik arról, hogy más hitelező őt meg ne előzhesse s az ő követelésének sérelmével más hitelező kielégüléshez ne juthasson. Lehet, hogy a gazdamoratóriumnak más motívuma is volt s nem kételkedünk abban sem, hogy a gazdákon való segités kívánsága is ott szerepelt a hitelvédelmi rendeletek belső okai között. Ahogy azonban ez a védelem megvalósult s az a mód, mely az adóvégrehajtásokkal szemben semmi védelmet nem nyújt, mindaz ebben • a látszatvilágban sok és komoly alapot ad a konkurreticiától való menekvés motívumainak feltevésére. Egyre erősebb és egyre több szólamu lesz az a törekvés, ami végre az adós államnak is védelmet akar szerezni a külföldi hitelezőkkel szemben s a kamatszolgáltatás és tőketörlesztés felfüggesztését javasolja a kormányzatnak. Ilyen gondolatokat csak az adósvédelem kurzusa bátoríthatott fel a nyilvánosság előtti megjelenésre, mert akármennyire átérzi is mindenki ezek szükségességét s akármennyire látja is mindenki, hogy végre ebben az országban nem pusztulhat el minden csak azért, hogy a külföldi hitelezők az egészen más viszonyok között üikötött kamatkövetetelésüket minden lejáratkor pontosan megkapják, normális időben ennek a gondolatnak' felvetése is diszkreditáló lett volna. Most azonban ebből a diszkreditált gondolatból politikai pártok programja lesz s ha nincs már eszköz arra, hogy eleget tudjon tenni ez az ország kötelezettségeinek, akkor nincs is más mód, mint hogy a kötelezettségeink felfüggesztését kérjük. Az adókat hiába emelik fel a Gaurizankar magasságáig, az adók emelése az Budapest, november 14 A budapesti törvényszék Szemák.tanácsa négyheti tárgyalás után szombaton délelőtt hirdetett Ítéletet a Vay-ügyben. A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt hallgatósággal. Szemák tanácselnök a tárgyalás megnyitása után kérdést intézett Halassyhoz és Vayboz, hogy klvánnak-e még valamit védelmükre felhozni. Nem kívántak, mire az elnök 15 percre felfüggesztette az ülést A szünetben nagy volt az izgalom. Szarnák elnök aztán kihirdette az Ítéletet: Littke Kázmér bűnös, mint felbujtó megvesztegetés bűntettében, Klauschek Rezsó bűnös megvesztegetés vétségében és ezért Littkét 11 hónapi fogházra, Klauscheket 8 hónapi fogházra itélte a törvényszék; Czillér Antalt, Halassy Gézát és Va'y Kázmért « biróság felmentette. Az itélet indokolásában a biróság megállapította, hogy Littke vállalkozásai érdekében arra törekedett hogy Klauschek Rezsővel bizalmas kapcsolatot létesítsen. Pezsgőt, pénzt küldött neki, amit nem lett volna szabad Klauscheknek elfogadni, mert attól a vállalkozótól kapta, aki a kincstárral szerződéses viszonyban volt. Littke és Klauschek cselekménye kimeríti a megvesztegetés vétségét és ennek alapján Littkét, mint felbujtót, Klauscheket pedig, mint tettestársat, bűnösnek kellett kimondani. A felmentő itélet indokolásában a törvényszék nem látta bebizonyilottnak, hogy Vag Kázmér megszegte volna hivatali kötelességét akár cselekvésével, akár pedig azzal, hogy bizonyos cselekedeteket eltűrt. Vay Kázmér a vállalatbaadást megelőző eseményekről nem tudott. A főtárgyaláson tanuként kihallgatott Scitovszkv belügyminiszter vallomása szerint a belügyminisztériumban korlátolt versenytárgyalások voltak szokásban. Ezt a szokást Vay természetszerű gyakorlatnak tekintette. adózók fizetési képességét nem emeli. Az ország mai gazdasági és pénzügyi helyzetében képtelen arra, hogy külföldi hitelezőinek a minden áldott — áldott? — napra eső egymillió pengőt kamatban megfizesse. Mi értelme van annak, hogy egy-két lejáratkor még eleget teszünk kötelezettségünknek, ha a fizetések folytonosságát biztosítottnak nem tekinthetjük? Az adósvédelem jelentsen védelmet az eladósodott országnak is. Erőgyűjtésre van szükségünk, hogy kötelezettségeinknek eleget tudjunk tenni. Az erőgyűjtés számára kíméletre van szükségünk s ézt a kiméleti időt meg kell magunknak szereznünk. Ha nem tudjuk megszerezni a hitelezők hozzájárulásával, akkor meg kell szereznünk a hitelezők hozzájárulása nélkül. A nemzetközi pénztőke Shylokjai kezében nem lehetünk védtelen Antoniók. — A Mosonyi-uccai rendőrlaktanya emeletráépítési munkálatait a Halassy—Czillér cég szabadkézből nyerte el. A szabadkézből való vállalatba, adást az épitési bizottság 1926 augusztus 26-án hozott határozat alapján jogosnak tekinti a tőrvényszék. A bizottsági üléstől Vay távol tartotta magát. — A makói csendőrségi építkezésnél npm látta a törvényszék bebizonvitottnak azt, hogy az építkezéseknek a Tóth Imre-cég odaítélésénél Vay Kázmér bármilyen ténykedést fejtett volna ki. A rendőrségi székház vállalatbaadásánát Vay-val szemben emelt vádak a szakértők kijelentéseivel vannak megcáfolva. Az építéssel kapcsolatban a vállalkozó és a kincstár között létrejött egyességre nézve emelt vád tekintetében a törvényszéket a tényállás minden kétséget kizáró felderítése érdekében kifejtett munkájában több körülmény akadályozta. — A miniszteri számvevőség — íblytatódik az indokolás — a kérdéses egyesség tekintetében noha aggályokat táplált, ezeket az aggályokat a tőrvényben előirt módon se a miniszternek, se Vay Kázmérnek nem táriák elé, se a minisztert, se Vay Kázmért nem figyelmeztették ezekre a szabálytalanságokra. — Közvetlen mérlegelhető fötárgyalási adatok szerint — mondja ezután az itélet — jogi szemszögből mérlegelve csak az világlik ki, hogy. Czillér és Halassy erkölcsi hegycsuszamlás megindítására szövetkeztek. Hogy a görgeteg elindítására szolgáló Vay hivatali szobájába begördült-e, vagy az ő zárva tartott ajtaja előtt megtorpant-e, vagy Halassy kezéből kicsuszott-e, nem lehet biztosan megállapítani. Hogy Halassy Vayt négyszemközt mire kérte, hogg a pénzeket milyen címen, milyen célzattal adta, erre nézve nincs más döntő adat, csak az, amit ők maguk vallottak, illetve Vay tagadásával szemben Halassy nyomozati vallomása. Vay hivatali ténykedéséből, hogy Czillérnek és Littkének bizoLord Irving Gandhinál A kerekasztalkonferencia kudarca előtt (Budapesti tudósi'.ónk telefonjelentész.) Londonból jelentik: Minden oldalról kétségbeesett kísérletek indultak meg, hogy az utolsó órában elkerüljék « kerekasztalkonferencia kudarcát. Szombaton délben Irving lord indiai alkirály látogatta meg Gandhit, hogy rábírja elutasító álláspontja feladására. Aga Khán a hindukat igyekszik rábírni, hogy fogadják él MacDonaldot döntőbírónak a hinduk és mohamedánok közötti konfliktusban. Egész nap folytak a tanácskozások, anélkül' azonban, hogy eredményre vezettek volna. Vay Kázmért felmentették A törvenqszek érdekes indokolása. — Yaq ielebbezefl az Itélet indokolása miatt