Délmagyarország, 1931. november (7. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-15 / 260. szám

«ye« kedvezményeket tett, a megvesztegetés tény­állását felismerni nem lehet Vay intézkedéseiből * kincstárra semmiféle kár nem hárult Vitéz Széehg István ügyész az Ítélethirdetés után kijelentette: — A* Ítéletnek Littke és Klauschekre vonatkozó részét az eltérő minősítés és a büntetés súlyossága miatt, egyebekben pedig a felmentések miatt fel­lebbezést felentele !>e. Czillér Antal tudomásul veszi az Ítéletet Littke Kázmér és Klauschek Rezső fellebbez. Halassy Géza tudomásul veszi az Ítéletet Vay Kázmér igy szólt: — A rendelkező részt tudomásul veszem, 3z indokolásnak a makói építkezésre és a rádióházra vonatkozó része ellen fellebbezést jelentek be. 11 év alatt 15 ezer pár cloöt osztott ki a kisrongyos-akdó (A Délmagyarország munkatársától.) Tizen­két év előtt kezdődött meg a kisrongyosakcló, amely a legszomorúbb nyomorgók, a nélkü­lözi kisgyermekek felruházását tűzte maga elé. Most, amikor a legnagyobb szükség van a súlyos nyomor enyhítésére, az akció fárad­hatatlan kezdeményezője és vezetője, dr. Aig­ner Károly főispán a következőket mondotta a nemes szándékú mozgalomról: — 1920 óta minden télen folytatjuk a kis­rongyosakciőt. A kezdeményezést az adta meg, hogy láttam: a didergő iskolásgyermekek egész seregének nem volt cipője. Ezen valami mó­don okvetlen segíteni kellett és ekkor hatá­roztam el, hogy a társadalom bevonásával megteremtjük a lehetőséget arra, hogy p»k a szegény gyerekek mégis látogathassák az is­kolát. A társadalom a legnagyobb megértés­sel fogadta a kezdeményezést és az a"kció minden évben jobban fejlődött. A mult év­ben már 3000 pór cipót tudtunk kiosztani. — A cipő a legfontosabb a gyermekek szá­mára — folytatta Aigner főispán —, de ter­mészetesen a lehetőséghez mérten ruhát is kiosztunk a didergőknek. Tavaly már olyan sikere volt az akciónak", hogy mfnden ígény­vdsdrldandl elad daadl facUdindl Ora, ékszer forduljon bizalommal TÓtH ÓráshOZ Eladta S—ÍZ havi részletre Is! TlratTlarlAknnk elAnríi- ABC be­•zoréiwl Ertit eTfozerek, »%ik. Gramofonok, lemezek. Régi txtna, tört arany bertllta! T»rtJeteU«n Araflveg-ek I KéraBree Bank rllog'egyeke! Tostek. 62 Fajtiszta gyümölcsfák magas és bokor rózsák a legszebb virágzó fkjókban orgonák, díszfák kaphatók Demeter Ferenc rózsa és faiskola kartészetébon Olszagad, SzSregf országai 10. ara tisztviselőknek árangednftay. lést kitudtunk elégíteni. A tanitók" az idén is összeírják a rászorultakat és remélem, kará­csony előtt most is minden igénylést kielé­gíthetjük. Tizenegy év alatt mintegy 15 jtzer pár cipót osztottunk ki. . — Az idén a kultuszminisztériumon kívül a népjóléti minisztertől is kértem támogatást. A nyomorenyhítés ma egyike a legfontosabb kérdéseknek és legelőször a kisgyermekek nyomorán kell enyhíteni, mert az ártatlan gyermek kétszeresen érzi a szülők nyomorát. Hiszem, hogy az idén is eleget tudunk majd tenni az akció nemes céljainak. Klubvacsora az Ufazóegyletben (A Délmagyarország munkatársától.) Az Alföldi Utazók és Kereskedők Egyesülete szombaton este nagysikerű klubvacsorát tar­tott A klubhelyiség zsúfolásig megtelt a va­csora résztvevőivel. Koch Sándor társelnök meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket Dr. Tonelli Sándor beszédében a háború előtti biztonságérzésről és a háború utáni bi­zonytalanságról beszélt A mai bizonytalan korban — mondotta — legbizonytalanabb gyer­mekeink jövője. A meggyőző erejű beszédnek nagy hatása volt. A vacsora résztvevői sokáig ünnepelték dr. Tonellit Ezután dr. Pálfy József helyettes polgár­mester mondott elismerő szavakat a példa­adóan működő egyesületről. A nagy tetszéssel fogadott felszólalás után Vértes Miksa arra hívta fel a figyelmet hogy az AUKE, mint érdekképviselet keresse az együttműködést a szegedi gazdasági szervekkel. A következő fel­szólaló Pásztor József volt aki beszédében arra mutatott rá, hogy minden baj és gond el­lenére, ha önmagunkban bírunk, le tudjuk majd küzdeni a válságos esztendőket Végűi Jároli Géza beszélt az "összetartás szükséges­ségéről. A nagysikerű vacsora a legjobb han­gulatban a késői órákban ért véget. Elvesztette a port, felakasztotta magát (A Délmagyarország munkatársától. Szom­baton reggel telefonon jelentették a rendőrség központi ügyeletének, hogy Atokházán öngyil­kosság történt. Huszta István 51 éves gazdál­kodó akasztotta fel magát az egyik tanya­épületben, mire hozzátartozói rátaláltak, ha­lott volt. A gazdálkodó már napok óta bús­komor volt, mert elvesztette egyik pőrét, amelynek síkeres kimenetele rendkívül fon­tos volt számára. Huszta éjszaka kiment' as egyik melléképületbe, ahol az ajtófélfára fel­akasztotta magát Családja csak a kora reggeli órákban vette észre eltűnését keresni kezdték!, de már csak holttestét találták meg. Hargita váralja sufcfceJy község mftsoro* etffs. . Szombaton este Hargitaváralja jelképes székely község jól sjkerült műsoros estét rendezett az ipar­testület dísztermében. Dr. Balló István megnyitó beszéde után bonyolították le a műsort, amelyen Kertész Lajos, Egyed Aladár, MózesnA Junker Klára, Ignácz Rózsi, Forral Kálmán, CsOndör László, Pető Dezső és Klacsk* György szerepei­tek. A jól sikerült műsort tánfer követte. A meg­jelentek sokáig maradtak együtt Pedro el Cruel Irta Móra Ferenc. Kicsit meglepett, hogy a republikánus Spanyol­ország valami király-ünnepre készül, mégpedig ép­pen a Pedno el Cmeléra. Mikor ez a veszett Pedno uralkodott — körülbelül a mi Jeruzsálemi Endrénk kortársa volt — még akkor a királyok nem voltak ugy megszelídülve, mint most. Egy kis vérontásért, kerékbe törésért, forró ólomba fürősztésért, lófarkára kötésért, kezek, lábak or­rok, fülek erőmüvileg való eltávolításáért még a legjáraborahhak se mentek a szomszédba. Nem mintha az akkori királyok csupa passzionátus kan­nibálok lettek volna, hanem ilyen volt a bün­tetőjog s ezt irták elő az elméleti és gyakorlati államtudományok. Ezeknek a mestere volt ez a Pedro el CrueL »A Kegyetlen Péter«. El le­het gondolni, milyen sokra vihette bennük, ha még ez a megedzett kor is ilyen díszdoktori grádust adott neki. Az abban az időben éppen olyan nagy tisztesség volt, mint mikor a világ a parlamen­tarizmus útjaira tévelyedett s «legalkotmányosabb« jelzővel tisztelte meg a királyokat Az utókornak is el kell ismerni, hogy a ke­gyetlen Péter megérdemelte a címét, amit nem minden királyi epiihatokról lehet elmondani Don Pedro Demcsak mecénása volt a vérontás művé­szetének, hanem sajátkezüleg is gyakorolta. Még pedig legnagyobb passzióval családi körben. Só­gor, koma, nagybátyja, unokaóccs kivégzése, vagy kivégeztetése s legkedvesebb studiuma volt De azért nem hanyagolta el a családi körön kivül állókat sem s mint nagyszivü ember, nem tett kőztük különbséget se faj, se felekezet szerint. Nem nézte, keresztény püspöknek váfi»tja-e el a nya kát, vagy tőled ói zsidó kalmárt töret kerékbe, vagy éppen arab bankárt szállít Mohammed pa­radicsomába, — őt csak az érdekelte, mennyit örökölhet utána. Vendégjog, eskü, adott szó, akár Istennek ad­ta, akár szépasszonynak, nem kötötte. Hites fele­ségeit, egy portugál királylányt, meg egy francia királykisasszonyt, földalatti börtönbe záratta, szö­vetséget kötött az aragóniai királlyal a oordovai emireken és akkor megesküdött a bibliára, a oor­dovai emirrel a granadai kalifa ellen és akkor megesküdött a koránba, akkor aztán kezet fo­gott a kalifával és együtt elverték a keresztény királyt is, meg a oordovai pogányt is, a kincsei­ket szép barátságosan megfelezték s építettek be­lőlük templomot Istennek is, meg Allahnak is, amért megsegítette őket. Egyszer meghívta vacso­rára vagy harminc grandját, vigadott velük haj­nalig s mikor ültő helyűkben elnyomta őket az álom, meg a mámor, valamennyinek leszedette a fejét s mikor az egyik hóhér fáradtan elejtette a pallost, maga vette azt a kezébe s megmutatta neki, milyen mestervágásokra alkalmas az az ügyes ember kezében. Most , már aztán az az érdekes, hogy nincs az ezer spanyol király közt egy se, aldt a népe ugy szeretett volna, mint ezt a vérengző, hitszegő, minden isteni és emberi törvényt feldöntögető zsarnokot. A többieket már mind elfelejtették s ugy látszik, ráadásul a derék Alfonzót is elfelej­tik, csak éppen olyankor emlékeznek meg róla, ba statáriumot hirdetnek ellene, da ő róla még mindig mesélnek az andalúziai parasztok, a leoni szénégetők és a toledói vargák. S nem azt tud­ják róla, milyen rémséges ember volt, hanem azt, hosy milyen jó ember volt. Szegények pártfogója, elesettek gyámolitója, tehetetlenek oítaímazőja. A legnagyobb, a legerősebb' duvad, a vérfarkas, aki a többi ordast, a sok kicsit elmarta a nyájbóL A nagy urakkal elbánt óe a kis emberekkel kedé­lyesen összenevetett, — hát hogyne maradt vol­na népszerű mai napig? A spanyolok nem igen ismertek kedélyes királyokat hát erre az egyre aztán ráfogtak mindent, még a penaflóri hálásat­szal való esetet is. Egyszer a kegyetlen Pedro fürdés közben majd belefulladt a Guadalimarába, már fuldokJott, mi­kor a penaflórt halász elkapta a hossza baját és behúzta a csónakba. Amikor a király magához tért, azt kérdezte a halásztól, mit kiván az életmentésért Nemessé­ge U, házat-e, telket-e. vagy szépasszony feleséget? — Nemesnek ne tégy meg, uram, — félelte a halász, — mert akkor nem tudhatom, mikor ütöd le a fejem. Házat se adj, mert olyan gnnyhóm van nekem, hogy azt bizonyosan senki se kivánja el tőlem. A telekkel se sokra mennék, mert ha búzával vetném be, a te katonáid aratnának, ha szőlővel ültetném be, ők szüretelnének rajta. Fe­leséggel se büntess engem, mert nem tartok a há­zamnál fizetett ellenséget Hanem add ki törvény­be, hogy minden sevillai férj egy. arany mara­védit fizessen nekem, akit én egy esztendőn belül rajta kapok, hogy fél a feleségétőr. — Rolond vagy te, testvér, — nevetett a ki­rály, — de akinek esze nincs, annak a kovács se csinál- Legyen neked a te kívánságod szerint Csak arra kérlek, hogy majd esztendő-ilyenkor gyere fel hozzám s adj számot róla, hány maTavédit haj­tottál be Szevillában. De fele se telt le az esztendőnek, mikor a ha­lász beállított az Alkazárba. ahol akkor a kegyet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom