Délmagyarország, 1931. november (7. évfolyam, 249-272. szám)
1931-11-08 / 254. szám
Palásty Irén zsidó apácakolostort akar alapítani A budapesti főrabbi véleménye szerint nincs akadálya a ierr megvalósításának Magas-Tátra, november. Szeptember elején ótátrafüreden, a'Grand Hotelben találkoztam Patás fy Irénnel, aki férjével, Hans Bartsch-c&al pár hetet töltött el a Magas-Tátra bérceinek lábánál. A magyar származású népszerű szubrett, akinek pesti szereplése még mindenkinek élénk emlékezetében van, érdekes tervéről tett említést egy beszélgetés keretében. Elmondotta Palásty Irén, hogy eltökélt szándéka valóra váltani dédnagyanyjának, egy bizonyos Béle Kolacin nevezetű szentéletű asszonynak nemes elgondolását: zsidó apácakolostort akar építeni a Mapas-Tátrs egyik romantikus helyén. — Ha egy nő, aki megcsömörlött az élet rajától és vissza akar vonulni az emberek társadalmától — mondotta nekem Palásty Irén —, történetesen a zsidó valláson kivül bármelyik felekezetéhez tartozik a világnak, akkor sémmi akadálya nincs annak, hogy átlépje a kolostor kapuját és magára öltse az apácák tiszteletet parancsoló ruháját. A zsidó nőnek nincsen kolostora, a házasságában, szerelmében, életében csalódott zsidó leány, vagy asszony nem találhat nyugodalmat és csöndet a kolostorban, zsidó kolostor nincs. Eltökélt szándékom, hogy megépítem a zsidó kolostort ott, ahol Istenben boldogult dédanyám, Béle Kolacin élt és tanitott Palásty Irén nyilatkozatának élénk visszhangja volt a világ sajtójában. Cikkemet úgyszólván a kontinens minden számottevő újságja átvette és általában helyeselte a primadonna tervét. A L'Echo de Paris is azt irta »Les israéliles vont avoir leur couvent* cimü cikkében, hogy a jwidó nőtől nem lehet elvonni a kolostor csöndjét akkor, ha arra szükséget érez. Természetesen akadtak komoly tényezők, akik ellentétes álláspontot foglaltai? el. Voltak zsidó tudósok, akik kifejezést adtak azon nézetüknek, hogy a biblia és a talmud tanításai szerint a zsidő nő hivatása csak az lehet, hogy férjet keressen magának és családot alapítson. Érdekesnek' tartottam ebCSŰRI FERENC &» A* tMMi TUtprtfHi RÁDIÓK ft-12-1Sh»* rtulrtr* U. Gramofonon 48 [»ni!««!. D| tiagerlemexck I-50. 3-— «• 5-ÍO P-flo leuáUltett trón. kx 0«mm w»kmihft vifr4 j»vl>4Uok l»*r>ln»4M»n. Megafon Wk»le»fln«»«, «rejiyt>«wlltil», 411«.n<M »ae. HIJW». SátAgoMnlU r«»»»k. 2T8 I ben a kérdésben Európa egyik kiváló zsidó tudósát, Budapest vezető főrabbiját, dr. Hev si Simont megszólaltatni A főtisztelendő ur, akihez Írásban fordultam, ugyancsak írásban a következő érdekes nyilatkozatot adta: >A művésznő szép lelkének és nemes szellemének áldozatkészséggel teli gyöngéd elgondolása előttem rokonszenves és elismerésemet fejezem ki érte. Nézetem szerint otthont épiteni az élet zajától elvonulni vágyó nőknek, hogy imádságban és munkában töltsék idejüket, esetleg tanuljanak s magukat önfeláldozó emberbaráti munkában gyakorolják és arra kiképezzék, vallási elmélyülésben éljenek — nem áll ellentétben a zsidó vallás tanaival, törvényeivel és szellemével. A talmud bölcsei minden felnőtt férfit házasságkötésre köteleznek, de nem köteleznek arra minden nőtt, még ott sem, ahol a többnejűség meg volt engedve. Eszerint tehát nemcsak olyan nők lehetnének tagjai az elgondolt otthonnak, akik szomorú családi élet után, szerencsétlen házasság után keresik a békét és nyugalmat az elvonultságban, hanem hajadon leányok is, akik idealizmusból, emberbaráti munkával akarják megszentelni életüket.* »Hogy az ilyen társaságba férfiakat beengedni nem való — folytatja érdekes levelét a főrabbi —, az világos, hiszen a vallási életnek és munkának szentelt otthon nem lehet a flórt i's társadalmi örömek gócpontja. Az isteni ti^zieletet végző férfiszemélyeken kivül nézetem szerint kizárólag az apáknak és a nagyapáknak kellene csak megengedni a belépést. Az éú -••!"v<pm szerint »kolostor*, vagy zárda* elnevezés neiu T-^ne célszerű csupán azért, mert ezek az elnevezések a római katolikus felekezet által vannak lefoglalva és a protestáns felekezetek se vették át ezt a nomenclaturát, ezenkívül azonban az a szellem, amelyet kifejeznek, nem azonos a zsidó vallási női otthonokban kívánatos szellemmel. Az intézmény szabályzatát bölcs, hozzáértő embereknek kéli megalkotniok. A kivitelben ügyelni kell arra, hogy ne idegen szellem kerüljön a nemes elgondolásu házba, ahol nem szabad idegen dolgokat másolni. Nem szabad ezzel veszélyeztetni a szerintem üdvös és szép elgondolást* Dr. Hevesi Simon főrabbi levelével egyidőben érkezett meg hozzám Palásty Irén levele is Párisból. A művésznő a Mogadorban lép fel legközelebb és máris öles plakátok hirdetik á Jim és Jill párisi premierjét »Remélem, a jó Isten megsegit — irja lev&. lében Palásty Irén — és mihamarabb valóra tudom váltani dédanyám szép eszméjét Tavasszal, de legkésőbb nyáron megkezdjük a kolostor építési munkáját és erősen bízom abban, hogy a legközelebbi esztendőben otthont találhatnak a kolacini zárdában a zsidő apácák.* Értesüléseim szerint emberbarátok főként Németországban jelentős mértékben támogatják Palásty Irén eszméjét és igy most már az anyagi nehézségek Ls elgördültek az útjából. Padi Jób. Előadás a pengőről Az flgyvédszöveiség tiszlujtlftsa (A Délmagyarország munkatársától.) Az Ügyvéd Szövetség szegedi fiókja szombaton délután físzL ujitó közgyűlési tartott, amelyen elnökké dr. Pistor, Egont, társelnökké dr. Bodnár Gézát, központi Igaz. gatótanácsi tagokul dr. Szivessy Lehelt és dr. Grilner Istvánt választották meg. A közgyűlés után a városházán zsúfolt padsorok előtt dr. Görög Frigyes, a TÉBE igazgatója tartott »Pénzügví problémák« cimmel előadást. Dr. Görög előadásának középpontjában az araap. pengő és az aranypengőrendelet állott Azt a kérdést fejtegette, vájjon a pengő esett-e, vagy sem, Megít lapította, hogy ennek megállapítására kizárólag a pengő belföldi vásárló ereje ta irányadó. Dr. Görög ezután érdekesen vázolta az arany peugG szisztémáját, majd tényként állapította meg, hogy a pengő szilárd, az is marad, de azért szűkség van az aranypengő rendszerére- Előadását azzal fejezte be, hogy bízni kell a magyar pengőben, mert ez a bizalom a saját érdekünk Sokáig tarti taps jelezte az előadás sikerét Bélyeggyűjtők. S^ÍTSSSSjSÍÍ #as áron. Vétel. Eladds. Csere. Bélyegkereskedés Fo^adshni templomroa! BMnbML" Örs, ékszer SiL Tóth óráshoz «««•! Eladás 5—11 havi részletre la! Tlastriaelfiknefc ettey* ABO beu»rérol Eiöst evöezereH, táloák. timmotoMk. lemeze*. Mgl pán*, tört arany bevállS* I TOrheteOeg 6ra*m«ek I K»«uiB»« Bak Atoglegyekel mnli. 68 „Der Gábor" Irta Móra Fsren®. »A Gábor*: Gábriel Bethlen, a Prineeps Transsylvaniae és electus rex Hungáriáé. Aki pedig csak ugy a Gábor.nak emlegette, az a kegyes Ferdinandus imperátor volt aki bizonyosan még a haló porában is fölszisszent rá, mikor hatvanhét után a magyar irodalom a kiengrsztelődés jegyében megtette Nándornak. (Ámbár őt se érte nagyobb sérelem, mint Julius Caesarl, akiből Gyula esászár-t csináltunk akkori nemzeti hevületünkben.) Hát azon még nincs mit föl mérgesedni háromszáz esztendő méltán se, hogy a Nándor Ilyen fidélisen emlegette a Gábor-t Hiszen elég közeli szomszédja volt, már akkor Pozsonyban járt a hajdúival s ugy vert a szó, hogy Bécsben is teszi tiszteletét Hanem az már nem illett olyan főmagasságu nagy jámbor ur szájába, amit a császár a besztercei országos gyűlés után mondott a fejedelemről. A besztercei országgyűlés választotta meg Bethlent magyar királlyá s erre tette a császár a szász követ előtt ezt a nyilatkozatot: — Hát megválasztották a Gábort see a bestia elfogadta, már választott királynak is irja magát; pedig nem is nemes ember, még csak nem is magyar, hanem csak egy oláh. De most már ezért se haragudjunk. Be kell látni, hogy nagy méreg az, mikor a széket ráncigálják az ember alól, hát még ha azt a széket trónusnak hívják! Aztán körülbelül abban is biztosak lehetünk, hogy a Nándor visszakapta a kölcsóak^nj-eret, Olyan ember volt ez a Gábor, aki megfizetett mindenért. Kardért karddal, cselért csellel és szóért szóval. Bét esz**ndővel ezelőtt volt a Bethlen-ünnep, de én csak most értem rá megülni- Pár hétig az ágyat nyomtam és ax flyeo alkalomra félretett könyvek közül elolvastam azokat a históriai munkákat amelyekben ma élő jeles histórikttsok világítanak rá erre a csuda-nagy magyarra. Adassék elismerés kinek-kinek érdeme szerint s ezt ne kisebbítse az, hogy az aj Bethl*n-köoy*ek nagyon megkívántatták velem a régit A Kemény János önéletleírását, amelynek Bethlen Gábor as igazi hőse. Kemény János, a fejedelem fiatal korában székálló apródja volt Gábor ónagyságának. Ami jó, ami gyarló volt benoe, mind közelről látta, nem csinál titkot se egyikből, se másikból s nincs az a pragmatikus történetírás, amelyik ugy tudná éreztetni a mai korbeli olvasóval ls az embert, mint mint ez az anekdota-mondó krónikás. • Mikor a koronaőrök, természetesen császárpárti főurak, látták, hogy az ország inkább a Bethlen í áboré már, mint a Ferdinándé, akkor az ő lojalitásuk is ebbe az irányba orientálódott Átadtak a szent szimbólumot a »választott király«-nak, de biz as még csak a fejére ae próbálta, mint ahogy a szabadságharcban Bóniss Samuról pletykálták. Egészen más az, amit följegyeztek róla (Ezt ugyan nem Kemény János, hanem Bévai Péter.) Alvinczi Péter, a hires udvari prédikátor minden áron fel akarta tenni a koronát a gazdája fejére. — Ha már az Isten a kezűnkbe adta, — kapacitálta a fejedelmet — mit tusakszik ellene ke gvelmed, nagyságos urunk? Ugy van az Verbőcziben, hogy síz a király, aki meg van koronázva. — Igaza van kendnek, — bólintott a fejedelem, — de azért mégse vállalhatom. S amiatt ne én rám morgolódjék kend, hanem Verbőczire, mert az ö lipartitumának articulusai szerint kend engem meg nem boronázhat Csak az esztergomi érseknek van jussa királyt koronázni De a prédikátor ene is WWt kártauiM*. — Reete, igaza ven nagyságodnak. Be Mt mmm könnyen segíthetünk. — Hogy-hogy? — Ugy, hogy; fölséged engem tesz meg P&nuXuy Péter helyébe esztergomi érseknek. Erdély fejedelme és MagywmKg vBaastoU Mrálya elnevette magát — Hja, papom, csakhogy tatt én aea* tettetem ám, mert a törvényben az is benne van, hogy aaz. tergomi érseket esak a megkoronázott király ae. vezhet kii Nézae meg csak kend a Verbőczibenl Hát ilyen mohó, kapzsi tiramras vott es a G ifibor, * Hogy játéksos elméjű ember volt tntt neet la. het eltagadni, de hát a diplomáciában azt máig se szokás bűnnek tartani A diplomáciában na k az a bűnös, akit kijátszanak, legyen az akár Berchthold kegyelmes ur, akár Nlgron kegyelmes ur. Ez a Nigroe ar genaráBs watt s a hodoRni béketárgyalásokat 6 vezette, mint aféle császár, képe, ahogy akkor nevezték a meghatalmazott minisztert és nagykó vett*. A »béketracta« asfaihelye a sík mező volt, ahová Nlgron a aáncok közül szállt ki az offieérjeívet mig a feje. delem a táborából levágott oda a kíséretével. Ahogy a parádéba öltözött két * megközelítette egymást a fejedelem agy tett, mintha le akarna szálfni a lóról, amit a generális sietett hasonló udvariassággal viszonozni, amennyiben ő csakugyan le is hnppant a nyeregből. Erre a fejede. lem visszabillent a helyére, nagy, trombitaharsogás közt csak ugy lóhátról nyújtott kezet a meggyalogositott császárképének s felölről «fiktálta a békét Nincs még annyira elhabsburgtalanodra a világ,