Délmagyarország, 1931. augusztus (7. évfolyam, 173-196. szám)

1931-08-08 / 179. szám

4 DÉLM4GY4ROHSZAG i931 au<?i]S_ruí> S" BANGHA DINNYE leszállított áron kapható a városi bérház Károlyi­uccai helyiségében. Csak a lebélyegezett valódi. „Végigellenőrizte" az alsóvárosi paprikatermelőket egy éhező magántisztviselő Annyi pénzt akart szerezni, hogy jóllakhasson (A Délmagyarorszig mu nkatársától) Pénteken reggel az alsóvárosi paprikatermelöket és k*r«kedőket egy jól öltözött fiatalember lá­togatta végig. Mindenütt allamj papritaetienőríő­nrk adta ki magát és mindent tüzetesen, lelki­ismeretesen megvizsgált. A paprikásoknak gyanús volt a fiatalember, azonban nem mertek szólni és t: fizették szó nélkül azt az összeget, amelyet ni ellenérzésért kért. A* egyik termelőnél ugyancsak szigorú vizs­gálatot tartott, majd kérte az ellenőrzésit járó összeget A termeifi, aki kezdettől fogva gya­núsnak találta a fiatalembert, kereken megta­gadta a kért összeg lefizetését. A fiatalember erre zavarba jött és gyorsan elsietett. A papri' a'e melő ebből látta, hogy szélhámossal van dolga és rendőr­ért sietett A rendőrrel végigkutatta a környéket. Nyomozásuk sikerrel járt, mert a fiatalembert rövidesen megtalálták az egyik kocsmában, amint éppen enni készült A fiatalember a rendőr fel­szólítására igazolta magát Kiderült, hogy Schulz Károlynak hivják és vásárhelyi magántisztviselő, aki hónapok óla állás nélkül van. Schulz Károlyt előállították a központi ügyeletre és részletesen kihallgatták. Elmondotta, hogy az egyik vásár­helyi cégnél volt alkalmazásban, de leépítették. Szegedre jött állást keresni, de nem kapott Napok óta éhezett. Pénteken reggel már nem bírta to­vább, elhatározta, hogy minden uton-módon annyi pénzt keres, amiből jól megebé. delhet, ez azonban nem sikerült mert elfogták. A rendőrségen enni adtak Schulz Károlynak, azután letartóztatták. Kizárólag elsőrendű áruk Uri és ntfl divatcikkek. NŐI és férfi fehérnemüek (mérték után i«) Áqy- és a»ztalnemiiek. Férfi kalapok és sapkák. Nyakkendő különlegességek stb. rendkívül olcsó árakon A ÖFB harisnyák gyári lerakala Pollák Testvéreknél Hogy let) el megszüntetni a bankzárlatot ? Asc Idegen valutákban való sxámlásás — A bank­sár lat megszüntetése - A devizaforgalom szabaddá tétele (A Délmagyarorszig budapesti tud Ősit ójá­tól.) A bank- és deviza korlátozó rendelkezések­kel kapcsolatosan a gyakorlati kereskedelem­ben nagyon sok olyan kontroverz kérdés me­rült fel, amelyek tekintetében nemcsak az ér­dekeltek, de a közigazgatási hatóságok is ta­nácstalanul állanak. Ezért a Délmagyarország budapesti munkatársa illetékes helyeken éS a budapesti pénzintézeteknél igyekezett tájéko­zódási szerezni, hogy a felmerült kérdések tekintetében milyen álláspontot foglalnak el. t kérdések között van az idegen valutában való számlázás Mind gyakrabban előfordul ugyanis, hogy egyes gyári vállalatok és nagykereskedők ve­vőiknek a számlát idegen valutában — egyes esetekben aranypengőben — állítják ki. A vásárlók egyrésze kifogásolta ezt az eljárást és azon az alapon ragaszkodott a számláknak pengőérlékbeji való kiállításához, hogy a pen­fjő Magyarországnak törvényes fizető eszköze és belföldön másként számlázni nem sza­bad. Olyan törvényes intézkedés azonban, amely a pengőt>en való számlázás kötelezettségét ki­mondaná, nincs és igy a kérdés tisztán a gya­korlati szempontok szerint bírálandó el. Van­nak gyári vállalatok, amelyek tulnyomőrész­ben idegen nyersanyagokkal dolgoznak és van­nak nagykereskedők, akik tulnyömórészben idegen eredetű cikkeket forgalmaznak. Ilyen például különösen a gyarmatáru-nagykereske­dő esete. Ha az ilyen gyárosok, vagy nagy­kereskedők számlájukat idegen valutában ál­lítják ki és egyebekben is alkalmazkodnak azokhoz a feltételekhez, melyeket a külföldi eladók velük szemben felállítanak, ezt kény­telenségből tudomásul kell venni. Ha pél­dául a nagykereskedő rizst csak készpénz­fizetés ellen kap, természetszerű törekvése, hogy a hitelezést a maga részéről megszorítsa, mert máskülönben saját üzletének folytatása válik lehetetlenné. Más a helyzet az olyan gyárak fe nagy­kereskedők tekintetéhen, amelyek főleg hazai eredetű anyagokkal és gyártmányokkal dol­goznak. Tiltani ezeknél sem lehet az idegen valutában való számlázást, viszont azonban ez szükségtelen és nem is használ a magyar valutának. Ettől tehát a szakkörök vélemé­nye szerint tartózkodni kell és mindenki, aki a magyar pengő alátámasztására törekszik, helyesen jár el, ha az ilyen jelenségek ellen felemeli szavát. Maga az alapvető kérdés, hogy mennyiben volt szükség a bankzár­lat elrendelésére, már többé-kevésbé teoretikus és históriai jel­legű. A bankzárlat és a devizaforgalomkor­látozása megvan és«a főkérdés, amely a pénz­ügyi és kormányköröket a jelen pillanatban a legerősebben foglalkoztatja az, hogy miként lehet a zárolásoknak ezt a rend­szerét a legkevesebb rázkódlalás nél­kül leépíteni. Kétségtelen ugyanis, hogy a zárlati rendel­kezések olyan mértékben bénították meg az üzleti életet, hogy ez a megkötöttség huzamo­sabb ideig fenn nem tartható. Ebből a szempontból a rendelkezések két részre osztandók. Egyik csoportba tartoznak a devizakorlátozások, a másikba a bankzárlat­tal kapcsolatos intézkedések. A devizaforgalom teljes felszabadifá­sára addig, mig a Nemzeti banknak jelentősebb devizaállományt szerezni nem sikerül, számítani nem lehet. A pengő belső forgalma azonban ezzel nincs összefüggésben s éppen azért nagyon komoly pénzügyi körök ugy vélik, hogy a betétek éa| folyószámlák feletti szabad rendelkezési joga tulajdonosoknak minél sürgősebben vissza­adandó volna. Azok, akik ezt az álláspontot képviselik a kormánnyal szemben, két körülményre hivat­koznak. Áz egyik az, hogy a magyar közön­ség, de különösen az üzleti világ a julius 17-én elrendelt korlátozás egész tartama alatt példás fegyelmezettséget tanúsított és az iz­gatottságnak olyan jelei, mint aminők a né­met gazdasági élet alapjait megrázták, ami állítólag közgazdaságilag kevésbé iskolázott publikumunk körében egyáltalán nem voltak tapasztalhatók. Ezért nyugodtan fel lehet té­telezni, hogy a betétek felszabadítása esetén sem fognak aggasztó jelenségek mutatkozni. De a pénzügyi világ egyik kiváló kapaci­tásának véleménye szerint, aki ezt a nézetét egyébként Wekerle pénzügyminiszterrel is kö­zölte, ettől nem is szabad tartani Mert, ha feltételezzük is, hogy a betétek felszabadítása után egy-két napig erősebben is veszik igény­be a bankokat, ebből veszedelem nem szár­mazhatik. Aki ugyanis kiveszi a pénzét, an­nak bizonyos célja van vele. Ha árut vásárol, ha építtet, vagy ha meglevő kötelezettségét egyenlíti ki, az a gazdasági élet szempontjá­ból csak hasznos lehet. Veszedelem csak ab­ban lehet, ha idegen valutában akarja pénzét fektetni s az idegen valuta vásárlásával a pengő árfolyamát rontja, vagy ha magát a pengőt a szekrényében a fehérnemű kőzött elrejti s igy a forgalomban lévő pénzeszkö­zök számát apasztja. Az első veszedelem megszűnik, ha a deviza­vásárlási tilalom átmenetileg még egy ideig megmarad, mert ez esetben bankoktól devi­zát szerezni nem lehet. A zugforgalomban szereplő devizakészletek ugyanis a budapesti nagybankok tapasztalatai szerini oly cseké­lyek, hogy azokra egy-két ideges ember buk­hatik ugyan, de a helyzetet éppen csekély­ségüknél fogva egy szemernyit sem befolyá­solhatják. A mindinkább kialakuló nézet tehát az, hogy a pengő belső forgalmát minden kor­látozás alól fel kell szabadítani. Ezt abban a mértékben, amint sikerül a kölcsön ügyé tető alá hozni és alátá­masztani idegen devizákkal a pengő külföldi árfolyamát, követni kell a devizaforgalom fo­kozatos szabóddá tételének is. A magjar gaz­dasági életnek legfontosabb érdekei fűződnek ugyanis hozzá, hogy minél gyorsabban vissza tudjon térni rendes kerékvágásába. JTSST Szegeden vásároljon!

Next

/
Oldalképek
Tartalom